Nyárutó
A fák között forró szél fut keresztül, |
lila felhők úsznak, borong az ég. |
Sajgó testtel, mint nő, ha gyermeket szül, |
vad görcsökben vonaglik a vidék. |
|
Aléltan hullik hátra betegágyán |
a nyár, s vörös köpenyben haldokol, |
és oldalán, mint vértanúk a máglyán, |
lángolva ég két elszáradt bokor. |
|
Körülveszik ágyát az udvaroncok, |
akik konyhájában lesték a koncot: |
vadmacska, róka, nyúl, sok léha vendég. |
|
A mókus ugrál, markában dió van, |
s egy finom őzbak áll tartózkodóan, |
mint barnakámzsás szerzetesnövendék. |
|
|
|