Emblema poetica
| Ez címerem: a nagy, kék óceánnak |
| vizében úszik egy piros sziget, |
| kopár szegélyén törpe bokrok állnak, |
| egy zugban árva, elfonnyadt szivek. |
| Méregzöld sárkány öleli körül |
| a pajzsot, éppen jóllakott s pihen, |
| állkapcsával ezüst pólyákra dűl, |
| melyekbe nincs pólyálva semmi sem. |
| Oldalt két harcos angyal karja nyúlt |
| a pajzs felé, a nagy villámcsapásig, |
| akkor levált az egyik, s mélybe hullt. |
| Holt társa után bámul most a másik. |
| Véres kezében tört sisakja lóg, |
| s a rajta tátongó gonosz lyukak |
| mélyéből apró, csintalan manók |
| nyelvöltve csúfolják gazdájukat. |
|
|