Viaszangyalok

Ónos kedvvel, sápadt-fakóan és fáradtan babrálgatok a beteg anyagban, és a kezem szegény, kicsi, halva született viaszangyalok tetemeit formálja ki. És közben csöndesen dúdolgatok. Ó, szürke, együgyű dalok s ti, kicsi viaszangyalok, kiket a sors ölembe dobott, ti vagytok már az egyetlen valami az életemben! Így pusztulok lassan… Mióta? És meddig? Mi marad belőlem? Ó, kedvem halott virágai, szegény kicsi viaszangyalok, imádkozzatok értem!