Rejtett játékok
A morfium kacérkodik velem, |
amíg a pultnál kis kanállal adják, |
azt súgja, hogy vegyem egyszerre be |
a rendelvény egy hétre írt adagját. |
Tudom, hogy egy ördög beszél a porból, |
papírálarcban ő kerülget engem; |
hideglelős vággyal melengetem |
baloldalon, belső kabátzsebemben. |
Fehéren csillog otthon villanylámpám |
fényében; szívem gyorsabban dobog. |
Vadászik rám, talán eléri azt, hogy |
egy pillanatra megbolondulok, |
s holtan lelnek. Hogy gyilkosom ki volt, |
a pár üres papír nem sejteti; |
vagy ellenségem italába szórom, |
és életével áldozok neki. |
Rég figyelem rejtett játékait, |
s ha alszom, mindig meghalok kicsit. |
|
|