Középkor

Látom magam páncélban és sisakban,
duhaj vitézt, s a gyönyörű középkort.
Henyéltem, és ha harc jött, lóra kaptam,
kardom villant, s nyomában sűrű vér folyt.
Úr voltam és útonálló, aki
istent nem fél, és szenteket nem ismer,
templomok szentelt kincsét fosztja ki,
s nőket rabol, kiket várába visz fel.
Később öreg voltam, és csak hevertem
a tűz mellé húzódva, hol meleg volt,
és gyakran ittam forró, fűszeres bort,
s már a halál ólálkodott a kertben.
Senki, aki ma él, nem ismer engem.
Bolyongok egy előbbi életemben.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]