Középkor

Látom magam páncélban és sisakban, duhaj vitézt, s a gyönyörű középkort. Henyéltem, és ha harc jött, lóra kaptam, kardom villant, s nyomában sűrű vér folyt. Úr voltam és útonálló, aki istent nem fél, és szenteket nem ismer, templomok szentelt kincsét fosztja ki, s nőket rabol, kiket várába visz fel. Később öreg voltam, és csak hevertem a tűz mellé húzódva, hol meleg volt, és gyakran ittam forró, fűszeres bort, s már a halál ólálkodott a kertben. Senki, aki ma él, nem ismer engem. Bolyongok egy előbbi életemben.