Középkor
Látom magam páncélban és sisakban, |
duhaj vitézt, s a gyönyörű középkort. |
Henyéltem, és ha harc jött, lóra kaptam, |
kardom villant, s nyomában sűrű vér folyt. |
Úr voltam és útonálló, aki |
istent nem fél, és szenteket nem ismer, |
templomok szentelt kincsét fosztja ki, |
s nőket rabol, kiket várába visz fel. |
Később öreg voltam, és csak hevertem |
a tűz mellé húzódva, hol meleg volt, |
és gyakran ittam forró, fűszeres bort, |
s már a halál ólálkodott a kertben. |
Senki, aki ma él, nem ismer engem. |
Bolyongok egy előbbi életemben. |
|
|