Pokol

Kincsem kiszórtam mind az ablakon, eltékozoltam a roppant vagyont én. Most szörnyű kínzókamrában lakom: tüzes rostélyon sülök meg naponként. Jó, hogy nem láthat senki meg belül, hol ingoványos és fekete táj riaszt, sötét iszap fortyogva hűl, hol minden csupa bürök és nadály. Ott denevérek laknak és manók, fél-állatok s keselyűtestű nők, és boszorkányok undok üstje lóg, amelyben békát s kígyót főznek ők. Ott vad tűzvészt vérszínű zápor olt. Így kóstolom meg földön a pokolt.