|
Bori Imre hetvenedik születésnapjára
| Sorsunk: gömbhéjakból hagyma. |
| Ha letör egy gömbszeletet |
| az a Kéz, nem a te kezed. |
| s egyre kisebb lesz a gömb, |
| gömbhéjhalmaz hagyma-tömb, |
| mintha rácsból hull a rács |
|
| mint szirtkúpos lassú jéghegy |
| lebeg, úszik lassú csöndön, |
| fehér szikrabércként csúszik |
| két titok közt ringva, oldva: |
| lent a lény-hemzsegő zöld zár, |
| fönt az égitest láng-erdő, |
| nehéz mélység lénnyel töltve, |
| hússal, szemmel, rágószervvel, |
| tűz-aganccsal, lét-selyemmel, |
| rabló vad virágoskerttel, |
| hús-inda szenvedély-esttel, |
| csontváztalan puha lázzal, |
| lepke-csönd hal-villogással, |
| fönt a tűzpont-förgetegből |
| s az egész közöse együtt, |
| mint egy végtelen szemgolyó. |
| S a titok-jéghegy a szemben, |
| a forrva egymáshoz fagyott |
| ring, száll lefelé a másban: |
| a szilárd test puha testben, |
| száll, hogy szinte biceg, csoszog, |
| mint mi, kötött idő-rabok, |
| öreg, fáradt vulkán-lények, |
| rángva szenvedély-tölcsérben, |
| hisz szívünk, amelynek ritka |
| pók-enyv szálak háló-kürtje |
| sírásunk, zengésünk, sorsunk |
| Szívünk, amely vággyal szabad, |
| mint ős-dzsungel tenyészik vak |
| A tenyészet fölött állva, |
| süllyedve: jéghegy-sors tisztán. |
|
| lebeg, laposan tenyészik, |
| s a göbös szár-erdő törzse, |
| bevonva vastag penésszel, |
| sárga nyálcsönd-lepedékkel, |
| szenny-rügyekkel, moszat-habbal, |
| víz-mozgása sár-csomókkal, |
| s lent a szemfenék-mocsárban, |
| a vulkán-rühes gáz-ködben: |
| s ring a vad növényzet kéken, |
| mint a vágy a szenvedésben |
| a borostyán-köd víz-éjben, |
| a mézga-súly derengésben, |
| a gyanta-gyász erjedésben, |
| mint a kín a sziszegésben, |
| mint fájdalom a seb-gézben: |
| szívünkben a gond ilyen vad |
| burjánzás Isten-héj alatt, |
| Isten tükre szívünk mélyén |
| túl az izgalom szegélyén, |
| lángpettyes az éjszakában, |
| hajnalban rózsa-por ernyő, |
| s alkonyatkor alvadtvér-tál, |
| penészes szarvastüdő, máj, |
| s később lesz csak lila kristály, |
| hipermangán szuszogás-táj, |
| lombrezgésből szikra-vázlat, |
| aranylepkék, fény-rovarok |
| könnyű súlyuktól a hajlás |
| halhatatatlan vízmorajlás |
| vízszál-szövet edényekben. |
| Mint barlangmélyi patakok: |
| bennük is öröklét csobog. |
| S bennünk testünket betöltő, |
| szemgödrünkben a merev gömb. |
| S nézzük a herpeszes fáradt |
| nem-létet, egymást a két csönd. |
| vérzik, mint a habos arcbőr |
| megcsúszott borotvakéstől. |
| volt lények szárny-csőr-ütésből. |
|
| Ne irtózz a szenvedéstől, |
| higgy a gyötrelem dühében. |
| Szaporítsd meg a kevésből |
| s nem hisz a növekedésben. |
| Kondítsd meg a világ-hangot, |
| de mint gyémánt-Szeráfokból, |
| szőtt lét-kupola barlangot, |
| csald ki a szív-mélyi hangot, |
| szilárd gőgjéből a rangot, |
| mint gyerek a csigabigát: |
| hogy kinőjön lassan abból |
| a tekercs-ház mészcső-habból, |
| nyálfodrokkal, testhabokkal, |
| orrhegyén fölgyűrt csöcsökkel: |
| elől a két hosszú szarv-szem, |
| mögötte két kisebb szarv-szem, |
| kelyhükben higany-csapokkal. |
| Töprengésünk kertje virág |
| az a négy szorongás-világ |
| higany-gombostű kék szem-ág. |
| Mondd ki te bátor félelem, |
| mondd ki amit most már sejtek: |
| jövőnkben a sok rák-sejtet, |
| a világ-tűzvész jövendőt, |
| hogy mit akart, hogy mit akar, |
| hogy amit kínjára csavar, |
| mint sebre fehér gézkendőt: |
| az a vérző csont-hús roncsra |
| tekert hit-láz felhő-rongya. |
| Gyűrd ráncvonal-legyezővé |
| fájjon, izzadjon, vérezzen |
| létünk a vályú-szárny sebben. |
| Ne nőjön, mint gaz a kertben, |
| csalán, s más növény-gyalázat, |
| rém-vaddá, mint halál-sejtek, |
| rák-mohó burjánzás-sejtek |
| Hidd el, ami van: az Éden |
| s ami nincs: az csak a szégyen |
| menny-háborgása köd-fényben, |
| árny-ácsorgás árny-szegényen |
| Isten-koldulás szerényen, |
|
| Mondd el, amit eddig mondtál! |
| Kell szívemnek amit szóltál: |
| kell, amit még mondanod kell. |
| fogsoraid közt szívemmel! |
|
| Mint kutya ha madarat fog: |
| s eleje száll, hátában fog. |
|
| Az a szív nem egy a sokból!: |
| megfagyott könny-fürt pokolból, |
| jég-szőlőskert márvány-fürtje, |
| s fénye Sátánfog ezüstje. |
|
| s nincs Newton ki megfordítva |
| fölfelé szálló gömb-lepke |
| testté s az ágra növessze! |
| A nagyobb súly a kisebb súlyt |
| mint az állatgép-szerkezet |
| sárga szenny-üveg lapjára, |
| hab dühe csönd pupillára. |
| Amit az enyészet-kéz nyújt, |
| s bennünk tarló-tüzeket gyújt, |
| hogy a fácán, őz, nyúl rohan: |
| lángrohamtól állat-roham: |
| az a gond-sziget: mi voltunk. |
| Az a büszke gyász: mi voltunk, |
| az a futás láng-tömörben, |
| a fuldoklás füst-özönben. |
| S életből közöny-fagy: holtunk! |
|
| s ott ragyognak asztalodon |
| lángok, páncélok, gyémántok, |
| héjak, burkok, ihlet-lázak, |
| kocsonyás lény kürt-gyöngyházak, |
| ősföld sárkánymadár-vázak, |
| földmélybe írt csontház-betűk, |
| halcsontvázak, gyanta-legyek: |
| borostyánban szúnyog lebeg |
| pontgombóc szem-dülledéssel, |
| cérnahorgolás-kereszttel, |
| orrszarvú, elefánt, zsiráf, |
| zebra, rajtuk mozaik, stráf, |
| teve, kenguru-csontvázak, |
| ember-előd kis csontvázak |
| csimpánz-csontváz elédrakva, |
| milliárd ember csontváza, |
| mint a mítosz arany-ága!, |
| titán, gigász, Föld-óriás |
| sziklabérc csoda-csontváza, |
| Szeráfok gyémánt-csontváza, |
| Kerubok tűzkristály-váza, |
| és öcsém korhadt csontváza, |
| akiben már csak a föld hisz, |
| korok, koronák, ős-létek: |
| páncél-tüskés sárkánytyúkok, |
| templomtorony-csipogások, |
| mindent, ami volt az ének, |
| s lesz mint rothadás-mosolygás, |
| máglyán megsült szivárványok, |
| Mindenségtől amit kaptam, |
| szerelemtől, szenvedéstől, |
| asszonyi gyermek-szüléstől, |
| skizofrén gyémánt-rózsától, |
| kegyetlen-láng ragyogástól. |
| S az új asszonyi mosolytól, |
| lángol a hetvenegy évben: |
| csontban, húsban, agyban, szívben: |
|
| Gond-fényem, ami ha bántott |
| benned arany-hantot szántott, |
| szárnyas csikónak születtem: |
| kozmosz-szárnyú gyöngy-keresztem |
| ködgríz szitakötő-testen. |
| Pegazus lett a juhászból, |
| s te vagy a Pegazus-pásztor. |
|
| Mint a természet sok ága: |
| tenger titok-takony lénye, |
| csápos, karos szenvedélye, |
| hala, tűz-rács tüneménye, |
| szarvasbogár, cincér, lepke, |
| rozmár, pingvin, jegesmedve: |
| lettünk nősténnyé és hímmé |
| csigaszűz hermafroditává, |
| remény-gyász emberiséggé. |
| Sorsunk súlyát szárny mi vinné? |
| Árnyunk súlyát el ki hinné? |
| Így lettünk szellemmé intve: |
| mindenség-mezőn elhintve, |
| ringás-nyarak gazdag gyászban, |
| kalász-földek darázs-lázban, |
| sokból egyként az egészre |
| egyből szanaszét-oszlásra, |
| kvadrillió pont-bomlásra, |
| testvér-társam Bori Imre. |
|
|