A megnézett föld*

Hány nap halál még, hány nap élet? Hány nap élet, hány nap halál? Hány nap halál még, hány nap
halál? Hány nap élet, hány nap halál? Hiányból mennyi és mennyi a magányból? Mennyi befele-zuhanás, befele-
omlás, befelé-út, belűl-szivárvány, benti hidrogénbombarobbanás, benti tűzözön? Mennyi befelé-sarjadó árnyerdő-
zuhogás, tölcséresen befelé-örvénylő sivatag-homály, szikrázó száraz gyopármessziség? Mennyi homorú émely és
domború feszesség, vastag kőgörgés keményített sárga selyemszitákon, hosszú hullámzó páramezők tűszivacs-kúpjain
ásítozó fehér sasok, zölddel pettyezett tűzfoltos varangyok kövér szuszogása, puha lüktetés-álma a bársony-idő
szívkamráiban? Mennyi páfrányos, pettyes, karmos, sarkantyús lépegetés, ezüstös szitasuttogás, dögláng-vijjogás,
párducos ásványhörgés, fekete dobpergés, piros márványrikoltozás, hamu-jaj, settenkedő és ólálkodó pimasz
vicsorgás odabent, a mélyben? Mennyi befelé-szárnycsapkodás, befelé-szárnysuhogás, sárga körmök csúszása, kék
paták kopogása, réncsorda-iramlás ezüstmoha rozsdaúszás egyre befelé, egyre beljebb, mennyi megkötözött szikár
ágaskodás és hínáros bárkasűllyedés, cserepes zöldnyálú mocsárszáradás, zsíros bőrráncú lila aszalék-alkony,
kőfüst, tőzegtűz, besüppedő sír és kibontott koporsó, mennyi öntudatlan puszta elcsobogás, tehénhasú barna esőfelhő
tébolyúlt sugárkosarakban, hajnalok zöld makogása, poshadt motyogása, hazug nyújtózkodása, darazsak dorombolása,
nagymacskák nyálas és szilánkos csíkozott ásítása vérhólyag-szemgolyókkal, zöld-diószemű brekegés, arany
sarlóütés és fehér kaszasuhintás, mennyi harag-aszály és mirigyszomjúság, égő kút-visszhang, feketetőgyű aranyszeplős
mítosz-mekegés, sejtelemkakasok piros kiáltozása, mennyi tömegsír-vériszap, tömegsír-hullavonaglás, tömegsír-föld-
ordítozás, tömegsír földlepel-gyűrődés, földszőnyeg-gyűrűrenyheség titánsóhaj elnémulása, mennyi salakremény, salakizzás,
salaksikoly, salakszáradás, salakszégyen, salak-kuporgás, salakláz, salakgyűlölet, mennyi folyékony zászlóragyogás,
híg, horgas, körmös, horgonyos, sarkantyús homálykapaszkodás, mennyi sugárzó és derengő befelé-tág kívűl-szűkület,
mennyi látó-ostya nélküli szemüvegkeret, körömtelen kézujj üresség-horgolása, körömtelen lábujj horoghiggadása,
mennyi meztelen talpcsattogás, borostyánlap-talpütés a sötétben, szikla-út talpcsattogása a mennyezet-edényen,
mennyi fénygyűrű kerékvas-gurulás, gumibűz recetérkép, savanyú égitest, pompáskolibri zizegés-tölcsér,
szivárványörvény fordított üres kúpja, mennyi szitakötőszárny-szivárványkaszálás, hódolat puli-hanyattfekvés,
mennyi pirosra-festett szögesdrót-alagút, páncéltaréj-levélhátú tízezertonnás sárkánybeszéd, csipás csillagcsipogás,
mennyi ágyékszőr fekete mágnes-sziget, pocsolya-nász, fekete ketrecek, fekete ólak fekete tyúkszar-kapirgálása,
fekete röfögése és fekete szuszogása a feketecsíkos fehér sötétben. Mennyi odabent és mennyi mégbeljebb-odabent
a befelé-mélység még-mélyebb apadás-tágulatában, arany koporsóforgács, vörös zuzmó, csipkés, leomló, szőrös
zúzmara-tekintet, derengő sötét ásványszirtek árnycsúcs taréjmagánya, űrben-lebegő korallsziget-madártorony,
madárfészkek, madártojások, pelyhes totyogások, pihés ingadozások, rikácsolás, siránkozás, sírás, sikoltozás, vijjogás,
károgás, csattogás, kerepelés, csivitelés, csiripelés, madárbégetés, madárugatás, madárhörgés, madárvinnyogás, mirigyes,
lepényes, szálkás, foszlányos gyertyacsurgás, lemezes, bordás, pilléruszonyíves, pilléruszonykelyhes madárürülék-oszlopok.
És zöld, fölfújt, leveles sziszegés-taréjok rubinpont-szemekkel, szájbelső csonttű-szakállal, penészes, fényes
kobra-ugatás, ugatva csörgőkígyó halál-ásítás kutyaorrú zöld tőrpenge-fejjel, és csőrfejű ezüst kőmozaik-csúszás,
rücskös aranyháncs kőcsikorgás-mászás véres avarsziklákon, hosszú kék zománcszív-fejű pikkelytrombiták és sárga
nedves kolibrifejű, gyíkfarkú folyékonymálladék csörgő és suhogó pikkelykéreglepények kúsznak, sárcsipke-fecskefészek
szemhéjuk alatt gyöngyházdugókban parafakések, parafagolyókban arany-baltaütések, és a befelé-kiterjedés aszályos
nemlét-szigetein zsíros hömpölygő rozmárszuszogás, gyászfénymadár fókaugatás, és barna bálna-ásítás függőleges
fehér szűrővigyora, cápaszem zöld parázs-szúrása, polipgomolygás gyöngynarancs-iszony, lila lepkerája-hullámlobogáskín.
És virágállatok fonalas parázspezsgése a befelé-csönd szitazsák korsóállatain, bizsergő állati páfrányligetek a mélyben.
Hány nap halál még, hány nap élet? Hány nap élet, hány nap halál? Hány nap halál még, hány nap halál?
Hány nap élet, hány nap halál? Hiányból mennyi és mennyi a magányból? Hány nap befelé-zuhanás, befelé-omlás,
befelé-hullás, befelé térmagány forró fekete tértágulat végtelen sötét aknakútja, befelé-egyre-tágabb süvöltő
tárna-csarnokai, a belső végtelen időterek nyafogó fekete repkénnyel bélelt nyirkos és száraz barlanggyomrai,
a pillérek, ívek, oszlopok, hidak, kupolák, sziklabuborékbelsők, kőhólyag-belűl-bővületek, Zsarnok-ősgyíkkoponya
szilánk és mirigyfürt-ásítások csöndkatedrális testbelső-szirtmagányállapotai fekete vadszőlőindákkal és
bársonyfekete vadszőlőlevelekkel benőve, hártyásan, bolyhosan, szőrösen, csipkésen, karmosan, pálcásan
beborítva, fekete denevérfürtök, fekete denevércsomók, fekete denevérlevelek függnek és lógnak hanyatt,
nagy érküllős fekete lepkecsáp páfrányfülekkel, fölálló fekete nyúlfül-kanál-levelekkel, s törpe majomarcukban,
nyomott, gyűrt tömpe boxerkutya-arcukban, a fekete gyűrt bőrhányadék-álarc dermedt vízesésben rubint
tűszúrások a parázs-lézertű biológia-szemek, s nyafog, cincog, nyüszít, csipog, bizsereg a tág, végtelen
befele-bővület térmagány-barlangcsarnokok, időtér-barlangmagányhólyagok fekete iszonybélése, az idő-előtti gyász.
A teremtés előtti ős-gyász borong, bizsereg, fürthullámmal tapadva tarajlik, egyhelyben bolyong, föllazúl,
fortyog, hullámlobogással hánytorogva egymásra hull, egymásra lapúl, fölágaskodik, folyva hullámzik, elcsitúl.
Most az valósúl meg, ami lehull. S az hull le, ami megvalósúlt. Lehullanak a dolgok a magányról,
mint a lomblevél a fáról, ami megérett az kezd hullva élni, mint a hulló falevél libegve, lomhán,
kristályosan, lassan, hullámsüllyedéssel gyűrűzve és pörögve hullás-emeletről, hullás-emeletre
lassú süppedéssel csúszva, taszítva, hintázva és esve lassan lágyan földet-ér: most az lesz halott
ami él, s életté az lesz, ami lehúllt. Amiből kinőtt, az lángját elejti, a hullás-dolog fa-testét felejti,
a fát a levél, a levél a fát, önmaga tudja csak halandóság-titkát, sejtjei közt a kristályt, sejtjeiben a kristályt,
a megkristályosodott nedvszövet-lapot, a megkristályosodott sejtszövet-növénytollat, a megkristályosodott nedvanyagot.
Most a halandóság lehull a halálról, mint a lomblevél a fáról, s az a valóság, ami hullás, s az a hullás, ami dolgokat
növesztett. Most az elmúlás a kezdet, most a hullás a kezdet, s az a halál, ami kristály-levelét hullatja. Most a fa a levél
s a levél a fa, mert minden megfordítva, önmagába hull vissza önmagából, az ősz a nyárból, a nyár az őszből, az ősz a
télből. Most a megvalósulás a hulló falevélből. Kihull az élet a halálból, mint világ a világból, a csönd végtelen tág
tértömegében lengve, himbálva, sűllyedve, süppedve, billegve, pörögve lassan ereszkedik a megvalósúlt nemlét
irgalom-arányra, úgy hull, mintha fölfele szállna, mert nincs fölűl, s alúl, csak a hullás, csak a hullásban a boldog
elszakadt dolgok, csak a hullásban a boldog leszakadt dolgok, csak az van, ami lehull, s lényét a létből kifelejti,
ami elejti. Mint új égitest izzani kezd ami lehull, a most-születő, így halhatatlanúl, s árnya is elpárolog a
megvalósítónak. Mint folyó vizén a csónak lágyan-kotyogva lefelé úszik lassan a hömpölygő anyagba merűlve
félig a hömpölygő elemi anyagban: belőle úszva így ringatódznak a lefelé csúszó dolgok a magasban, s ami
viszi, az örvényes, habzó, gyűrűző, taréjpikkelyes őselem, a híg történelem már nem is fontos a könnyű lebegésben.
Az a van a miért-ben! Az a nincs-nélküle-úszás! Az a híg hömpölygés-akarat, az a sorsfolyó-iramlás!
Mint a megnézett Föld! Mint a kívűlről megnézett Föld! Mint az űrhajó ablakán, vagy űr-repülőgép ablakán az űrhajós
kinéz, s látja a Földgolyót maga alatt, maga előtt és maga mögött, maga alatt és maga fölött a kék-barna-zöld
Földgolyót, mert úgy száll, mintha állna, lebegés-görbéje és suhanás-görbülete a kozmikus téranyagban,
mintha görbe üvegfal hígkemény gömbjén csúszna dülledt parázsgolyókosár-szemü légy, így mászik a híg semmi-
buborék láthatatlan anyagfelület hártyagömbjén az űrhajó-űrrepülőgép, csápjai, kilegyezett tégla-négyzetes
napelem-toll-lapátjai mereven ragyognak, a fémlaprács-fényszivacsok, s a suhanás lebegés, s a lebegés suhanás.
Kívülről látja az űrrepülő a Földet. Ott lent, ott fent, oldalt, az árnytalan, hangtalan gépdarázs tömzsi ezüst
fényteste alatt hegyek, bércek, csúcsok, folyók, tengerek, alföldek, sivatagok, dzsungelek, tavak, óceánok, barnarücsök
anyagdagályok és anyaghorpadások ezüst uszonyokkal szálkásan, csipkésen tarajlanak, a barnazöld görbület elsuhanó
térfelület ezüsthálóval és aranyhálóval behintve, s a sötétkék merev mozdulatlan domború óceánlapokban
lila bérchalmazok sűllyedés-árnyai, lila lepény-évgyűrű-szigetei néma süppedéssel tömören világítanak,
s a géptest alá csúszó zöldbarna térgörbület-magány tömbjei, síkjai, sejtjei, cérnái, szalagai, szivacsai
zöld zuhogással görbén elforognak, mint zöld mohanyál-szakállas vizimalomkerék forgás-rózsája enyves
lapjain a csobogva lezuhogó víz, a zuhogva leforgó víz, mint a sorsítélet-vizimalomkerék véres
lapát-tollaira zuhogó emberszivek, amit az Ítélő Isten zord angyala öntött halandóság ítélet-vödörrel.
Mint a megnézett Föld! Mint a kívűlről megnézett Föld! Mint a lebegő űrhajó előtt elforgó Földgolyó.
Mint a Holdról-nézett Föld, a hatalmas kékzöld életcsöpp, a zöldkék halandóságcsöpp, a hatalmas
halálcsöpp, ítéletcsöpp: amit a holdjáró ember láthatott a Holdról, s nem halt bele szkafanderbe
öltözött szive, míg mellette a karcsú gépszerkezet lencsés-talpú holdhajó-vizipók, a számitógép-agyú!
Mint a kívűlről megnézett Föld! Az űrgép alatt elforgó térgörbe anyagidő, a zöld-kék-barna-sárga
ezüst golyótest felületgörbéje, s a görbe anyagtér gyűrt, hegyes, csúcsos, apályos, aszályos, besűllyedt,
merengő görbület-lapjain az emberiség s a történelem. Anyagtörténelem, léttörténelem, Isten-történelem,
embertörténelem! Ó, Egyetlen Bizonyos Biztos! Föld! Föld! Földgolyó! Zöldperdület-térgolyó Szülőanya!
Kékpördület-temető-golyómagánybolygó! Előttem lassan suhanva elforogsz Földgolyó, mint az
űrhajó ablakán kinéző űrhajós előtt, körötted lebegve suhanok, mintha egyhelyben állva lebegnék,
előttem elforogsz térgörbe létmagány zöldkék golyófelület-anyagrészletekkel, előttem elforogsz
élet és halál, mint az űrhajós előtt a pörögve-lassú-úszású Föld, rücskeid, habjaid, üveglapjaid,
szived-felé beágazó ezüstragadozás-árnyaid, szenvedés-történelmeid, szenvedély-tömbjeid előttem
lassú görbe háttal elforognak. Alattam elforogsz élet és halál, beteljesületlen beteljesülés, szégyen és
szemérem-anyaggolyó, balgaság-égitest, büntetés-égitest, bűnhődés-égitest, szellem-égitestgolyó.
Éhség és irgalom anyaga te, mámor és gyász térgörbület-üszke, láz és szorongás embertere-éhség!
Mint a megnézett Föld! Mint a kívülről megnézett Föld. Mint a lázezüst Holdgömbről megnézett Földgolyó!
Benézek a négyszögű ajtó-ablakon. A kockás ablaküveg mögött az embermesszi mélyben fehér
párnák sírkő-magányába süppedt Leonardo da Vinci rajz-harcosfeje üvölt hangtalanúl,
hanyatt a fehér párnasűllyedésben a Leonardo da Vinci-rajzkatona tátott átlátszó rózsasikollyal!
Mester-rajz tátott üvöltés-feketében, nyaktól a homlokig, fülekig, hajfürtökig, a többi
fehérben, elhullatott csigás vonal, hüvelykujj-radírpor, laza és renyhe könnyű satírozás.
Rózsaszín Edvard Munch-sikoly. Edvard Munch sikolya rózsafehérben. Fekete Leonardo-rajz-katona-
üvöltés fehérben. Egyik emberiségem. Rózsasikoly Edvard Munch-feketében. Leonardo üvöltésrajz
rózsaszegényben. Mint aki űrhajóból látja most a Földet. Mint aki űrhajó ablakán kinézve látja
a Földgolyót. Az odabent-sikolyüvöltést. Az odalent-árvaságot. A Földet, aki a néma űrre üvölt!
Ott bent az embermessziségben! Ott kint! Ott túl! A magánymennyiségben. Mint a megnézett Föld. Mint a kívűlről megnézett Föld!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]