Hány nap halál még, hány nap élet? Hány nap élet, hány nap halál? Hány nap halál még, hány nap |
halál? Hány nap élet, hány nap halál? Hiányból mennyi és mennyi a magányból? Mennyi befele-zuhanás, befele- |
omlás, befelé-út, belűl-szivárvány, benti hidrogénbombarobbanás, benti tűzözön? Mennyi befelé-sarjadó árnyerdő- |
zuhogás, tölcséresen befelé-örvénylő sivatag-homály, szikrázó száraz gyopármessziség? Mennyi homorú émely és |
domború feszesség, vastag kőgörgés keményített sárga selyemszitákon, hosszú hullámzó páramezők tűszivacs-kúpjain |
ásítozó fehér sasok, zölddel pettyezett tűzfoltos varangyok kövér szuszogása, puha lüktetés-álma a bársony-idő |
szívkamráiban? Mennyi páfrányos, pettyes, karmos, sarkantyús lépegetés, ezüstös szitasuttogás, dögláng-vijjogás, |
párducos ásványhörgés, fekete dobpergés, piros márványrikoltozás, hamu-jaj, settenkedő és ólálkodó pimasz |
vicsorgás odabent, a mélyben? Mennyi befelé-szárnycsapkodás, befelé-szárnysuhogás, sárga körmök csúszása, kék |
paták kopogása, réncsorda-iramlás ezüstmoha rozsdaúszás egyre befelé, egyre beljebb, mennyi megkötözött szikár |
ágaskodás és hínáros bárkasűllyedés, cserepes zöldnyálú mocsárszáradás, zsíros bőrráncú lila aszalék-alkony, |
kőfüst, tőzegtűz, besüppedő sír és kibontott koporsó, mennyi öntudatlan puszta elcsobogás, tehénhasú barna esőfelhő |
tébolyúlt sugárkosarakban, hajnalok zöld makogása, poshadt motyogása, hazug nyújtózkodása, darazsak dorombolása, |
nagymacskák nyálas és szilánkos csíkozott ásítása vérhólyag-szemgolyókkal, zöld-diószemű brekegés, arany |
sarlóütés és fehér kaszasuhintás, mennyi harag-aszály és mirigyszomjúság, égő kút-visszhang, feketetőgyű aranyszeplős |
mítosz-mekegés, sejtelemkakasok piros kiáltozása, mennyi tömegsír-vériszap, tömegsír-hullavonaglás, tömegsír-föld- |
ordítozás, tömegsír földlepel-gyűrődés, földszőnyeg-gyűrűrenyheség titánsóhaj elnémulása, mennyi salakremény, salakizzás, |
salaksikoly, salakszáradás, salakszégyen, salak-kuporgás, salakláz, salakgyűlölet, mennyi folyékony zászlóragyogás, |
híg, horgas, körmös, horgonyos, sarkantyús homálykapaszkodás, mennyi sugárzó és derengő befelé-tág kívűl-szűkület, |
mennyi látó-ostya nélküli szemüvegkeret, körömtelen kézujj üresség-horgolása, körömtelen lábujj horoghiggadása, |
mennyi meztelen talpcsattogás, borostyánlap-talpütés a sötétben, szikla-út talpcsattogása a mennyezet-edényen, |
mennyi fénygyűrű kerékvas-gurulás, gumibűz recetérkép, savanyú égitest, pompáskolibri zizegés-tölcsér, |
szivárványörvény fordított üres kúpja, mennyi szitakötőszárny-szivárványkaszálás, hódolat puli-hanyattfekvés, |
mennyi pirosra-festett szögesdrót-alagút, páncéltaréj-levélhátú tízezertonnás sárkánybeszéd, csipás csillagcsipogás, |
mennyi ágyékszőr fekete mágnes-sziget, pocsolya-nász, fekete ketrecek, fekete ólak fekete tyúkszar-kapirgálása, |
fekete röfögése és fekete szuszogása a feketecsíkos fehér sötétben. Mennyi odabent és mennyi mégbeljebb-odabent |
a befelé-mélység még-mélyebb apadás-tágulatában, arany koporsóforgács, vörös zuzmó, csipkés, leomló, szőrös |
zúzmara-tekintet, derengő sötét ásványszirtek árnycsúcs taréjmagánya, űrben-lebegő korallsziget-madártorony, |
madárfészkek, madártojások, pelyhes totyogások, pihés ingadozások, rikácsolás, siránkozás, sírás, sikoltozás, vijjogás, |
károgás, csattogás, kerepelés, csivitelés, csiripelés, madárbégetés, madárugatás, madárhörgés, madárvinnyogás, mirigyes, |
lepényes, szálkás, foszlányos gyertyacsurgás, lemezes, bordás, pilléruszonyíves, pilléruszonykelyhes madárürülék-oszlopok. |
És zöld, fölfújt, leveles sziszegés-taréjok rubinpont-szemekkel, szájbelső csonttű-szakállal, penészes, fényes |
kobra-ugatás, ugatva csörgőkígyó halál-ásítás kutyaorrú zöld tőrpenge-fejjel, és csőrfejű ezüst kőmozaik-csúszás, |
rücskös aranyháncs kőcsikorgás-mászás véres avarsziklákon, hosszú kék zománcszív-fejű pikkelytrombiták és sárga |
nedves kolibrifejű, gyíkfarkú folyékonymálladék csörgő és suhogó pikkelykéreglepények kúsznak, sárcsipke-fecskefészek |
szemhéjuk alatt gyöngyházdugókban parafakések, parafagolyókban arany-baltaütések, és a befelé-kiterjedés aszályos |
nemlét-szigetein zsíros hömpölygő rozmárszuszogás, gyászfénymadár fókaugatás, és barna bálna-ásítás függőleges |
fehér szűrővigyora, cápaszem zöld parázs-szúrása, polipgomolygás gyöngynarancs-iszony, lila lepkerája-hullámlobogáskín. |
És virágállatok fonalas parázspezsgése a befelé-csönd szitazsák korsóállatain, bizsergő állati páfrányligetek a mélyben. |
Hány nap halál még, hány nap élet? Hány nap élet, hány nap halál? Hány nap halál még, hány nap halál? |
Hány nap élet, hány nap halál? Hiányból mennyi és mennyi a magányból? Hány nap befelé-zuhanás, befelé-omlás, |
befelé-hullás, befelé térmagány forró fekete tértágulat végtelen sötét aknakútja, befelé-egyre-tágabb süvöltő |
tárna-csarnokai, a belső végtelen időterek nyafogó fekete repkénnyel bélelt nyirkos és száraz barlanggyomrai, |
a pillérek, ívek, oszlopok, hidak, kupolák, sziklabuborékbelsők, kőhólyag-belűl-bővületek, Zsarnok-ősgyíkkoponya |
szilánk és mirigyfürt-ásítások csöndkatedrális testbelső-szirtmagányállapotai fekete vadszőlőindákkal és |
bársonyfekete vadszőlőlevelekkel benőve, hártyásan, bolyhosan, szőrösen, csipkésen, karmosan, pálcásan |
beborítva, fekete denevérfürtök, fekete denevércsomók, fekete denevérlevelek függnek és lógnak hanyatt, |
nagy érküllős fekete lepkecsáp páfrányfülekkel, fölálló fekete nyúlfül-kanál-levelekkel, s törpe majomarcukban, |
nyomott, gyűrt tömpe boxerkutya-arcukban, a fekete gyűrt bőrhányadék-álarc dermedt vízesésben rubint |
tűszúrások a parázs-lézertű biológia-szemek, s nyafog, cincog, nyüszít, csipog, bizsereg a tág, végtelen |
befele-bővület térmagány-barlangcsarnokok, időtér-barlangmagányhólyagok fekete iszonybélése, az idő-előtti gyász. |
A teremtés előtti ős-gyász borong, bizsereg, fürthullámmal tapadva tarajlik, egyhelyben bolyong, föllazúl, |
fortyog, hullámlobogással hánytorogva egymásra hull, egymásra lapúl, fölágaskodik, folyva hullámzik, elcsitúl. |
Most az valósúl meg, ami lehull. S az hull le, ami megvalósúlt. Lehullanak a dolgok a magányról, |
mint a lomblevél a fáról, ami megérett az kezd hullva élni, mint a hulló falevél libegve, lomhán, |
kristályosan, lassan, hullámsüllyedéssel gyűrűzve és pörögve hullás-emeletről, hullás-emeletre |
lassú süppedéssel csúszva, taszítva, hintázva és esve lassan lágyan földet-ér: most az lesz halott |
ami él, s életté az lesz, ami lehúllt. Amiből kinőtt, az lángját elejti, a hullás-dolog fa-testét felejti, |
a fát a levél, a levél a fát, önmaga tudja csak halandóság-titkát, sejtjei közt a kristályt, sejtjeiben a kristályt, |
a megkristályosodott nedvszövet-lapot, a megkristályosodott sejtszövet-növénytollat, a megkristályosodott nedvanyagot. |
Most a halandóság lehull a halálról, mint a lomblevél a fáról, s az a valóság, ami hullás, s az a hullás, ami dolgokat |
növesztett. Most az elmúlás a kezdet, most a hullás a kezdet, s az a halál, ami kristály-levelét hullatja. Most a fa a levél |
s a levél a fa, mert minden megfordítva, önmagába hull vissza önmagából, az ősz a nyárból, a nyár az őszből, az ősz a |
télből. Most a megvalósulás a hulló falevélből. Kihull az élet a halálból, mint világ a világból, a csönd végtelen tág |
tértömegében lengve, himbálva, sűllyedve, süppedve, billegve, pörögve lassan ereszkedik a megvalósúlt nemlét |
irgalom-arányra, úgy hull, mintha fölfele szállna, mert nincs fölűl, s alúl, csak a hullás, csak a hullásban a boldog |
elszakadt dolgok, csak a hullásban a boldog leszakadt dolgok, csak az van, ami lehull, s lényét a létből kifelejti, |
ami elejti. Mint új égitest izzani kezd ami lehull, a most-születő, így halhatatlanúl, s árnya is elpárolog a |
megvalósítónak. Mint folyó vizén a csónak lágyan-kotyogva lefelé úszik lassan a hömpölygő anyagba merűlve |
félig a hömpölygő elemi anyagban: belőle úszva így ringatódznak a lefelé csúszó dolgok a magasban, s ami |
viszi, az örvényes, habzó, gyűrűző, taréjpikkelyes őselem, a híg történelem már nem is fontos a könnyű lebegésben. |
Az a van a miért-ben! Az a nincs-nélküle-úszás! Az a híg hömpölygés-akarat, az a sorsfolyó-iramlás! |
Mint a megnézett Föld! Mint a kívűlről megnézett Föld! Mint az űrhajó ablakán, vagy űr-repülőgép ablakán az űrhajós |
kinéz, s látja a Földgolyót maga alatt, maga előtt és maga mögött, maga alatt és maga fölött a kék-barna-zöld |
Földgolyót, mert úgy száll, mintha állna, lebegés-görbéje és suhanás-görbülete a kozmikus téranyagban, |
mintha görbe üvegfal hígkemény gömbjén csúszna dülledt parázsgolyókosár-szemü légy, így mászik a híg semmi- |
buborék láthatatlan anyagfelület hártyagömbjén az űrhajó-űrrepülőgép, csápjai, kilegyezett tégla-négyzetes |
napelem-toll-lapátjai mereven ragyognak, a fémlaprács-fényszivacsok, s a suhanás lebegés, s a lebegés suhanás. |
Kívülről látja az űrrepülő a Földet. Ott lent, ott fent, oldalt, az árnytalan, hangtalan gépdarázs tömzsi ezüst |
fényteste alatt hegyek, bércek, csúcsok, folyók, tengerek, alföldek, sivatagok, dzsungelek, tavak, óceánok, barnarücsök |
anyagdagályok és anyaghorpadások ezüst uszonyokkal szálkásan, csipkésen tarajlanak, a barnazöld görbület elsuhanó |
térfelület ezüsthálóval és aranyhálóval behintve, s a sötétkék merev mozdulatlan domború óceánlapokban |
lila bérchalmazok sűllyedés-árnyai, lila lepény-évgyűrű-szigetei néma süppedéssel tömören világítanak, |
s a géptest alá csúszó zöldbarna térgörbület-magány tömbjei, síkjai, sejtjei, cérnái, szalagai, szivacsai |
zöld zuhogással görbén elforognak, mint zöld mohanyál-szakállas vizimalomkerék forgás-rózsája enyves |
lapjain a csobogva lezuhogó víz, a zuhogva leforgó víz, mint a sorsítélet-vizimalomkerék véres |
lapát-tollaira zuhogó emberszivek, amit az Ítélő Isten zord angyala öntött halandóság ítélet-vödörrel. |
Mint a megnézett Föld! Mint a kívűlről megnézett Föld! Mint a lebegő űrhajó előtt elforgó Földgolyó. |
Mint a Holdról-nézett Föld, a hatalmas kékzöld életcsöpp, a zöldkék halandóságcsöpp, a hatalmas |
halálcsöpp, ítéletcsöpp: amit a holdjáró ember láthatott a Holdról, s nem halt bele szkafanderbe |
öltözött szive, míg mellette a karcsú gépszerkezet lencsés-talpú holdhajó-vizipók, a számitógép-agyú! |
Mint a kívűlről megnézett Föld! Az űrgép alatt elforgó térgörbe anyagidő, a zöld-kék-barna-sárga |
ezüst golyótest felületgörbéje, s a görbe anyagtér gyűrt, hegyes, csúcsos, apályos, aszályos, besűllyedt, |
merengő görbület-lapjain az emberiség s a történelem. Anyagtörténelem, léttörténelem, Isten-történelem, |
embertörténelem! Ó, Egyetlen Bizonyos Biztos! Föld! Föld! Földgolyó! Zöldperdület-térgolyó Szülőanya! |
Kékpördület-temető-golyómagánybolygó! Előttem lassan suhanva elforogsz Földgolyó, mint az |
űrhajó ablakán kinéző űrhajós előtt, körötted lebegve suhanok, mintha egyhelyben állva lebegnék, |
előttem elforogsz térgörbe létmagány zöldkék golyófelület-anyagrészletekkel, előttem elforogsz |
élet és halál, mint az űrhajós előtt a pörögve-lassú-úszású Föld, rücskeid, habjaid, üveglapjaid, |
szived-felé beágazó ezüstragadozás-árnyaid, szenvedés-történelmeid, szenvedély-tömbjeid előttem |
lassú görbe háttal elforognak. Alattam elforogsz élet és halál, beteljesületlen beteljesülés, szégyen és |
szemérem-anyaggolyó, balgaság-égitest, büntetés-égitest, bűnhődés-égitest, szellem-égitestgolyó. |
Éhség és irgalom anyaga te, mámor és gyász térgörbület-üszke, láz és szorongás embertere-éhség! |
Mint a megnézett Föld! Mint a kívülről megnézett Föld. Mint a lázezüst Holdgömbről megnézett Földgolyó! |
Benézek a négyszögű ajtó-ablakon. A kockás ablaküveg mögött az embermesszi mélyben fehér |
párnák sírkő-magányába süppedt Leonardo da Vinci rajz-harcosfeje üvölt hangtalanúl, |
hanyatt a fehér párnasűllyedésben a Leonardo da Vinci-rajzkatona tátott átlátszó rózsasikollyal! |
Mester-rajz tátott üvöltés-feketében, nyaktól a homlokig, fülekig, hajfürtökig, a többi |
fehérben, elhullatott csigás vonal, hüvelykujj-radírpor, laza és renyhe könnyű satírozás. |
Rózsaszín Edvard Munch-sikoly. Edvard Munch sikolya rózsafehérben. Fekete Leonardo-rajz-katona- |
üvöltés fehérben. Egyik emberiségem. Rózsasikoly Edvard Munch-feketében. Leonardo üvöltésrajz |
rózsaszegényben. Mint aki űrhajóból látja most a Földet. Mint aki űrhajó ablakán kinézve látja |
a Földgolyót. Az odabent-sikolyüvöltést. Az odalent-árvaságot. A Földet, aki a néma űrre üvölt! |
Ott bent az embermessziségben! Ott kint! Ott túl! A magánymennyiségben. Mint a megnézett Föld. Mint a kívűlről megnézett Föld! |
|