| Elmentél, s a két kislány veled. Elmentél szőke izzás, szőke fényanyag-borongás, szőke szivárvány- |
| mosolygás, szőke csillagárnyék, szőke világomlás, szőke sors-zuhatag, szőke mágnestér-bizonyosság, |
| szőke hullámrácshomály-vígaszlebegés, szőke égés-kereszt, szőke föld-illat, szőke növénynedv-erő, szőke |
| szőrpihés kristályalkalom, szőke áldásfürt, szőke nász-cimbalom, szőke hajnaltenyészet, szőke őz-riadalom. |
| Szelíd őzcsorda-bámészkodás, éjeim, reggeleim fehérsas-vijjogása, mosolygó temetőjárás a szőke nyári szélben. |
| Anyámhoz mentél, s a két kislány veled. Húst vittél, könnyű vörösbort, friss meleg kenyeret dobozos könnyű fehér |
| háncskosárban, s vitted lánglényeged virágos mosoly-ágát, s lángfelhő-méhed két vígasz-virágát, a növekvő testű |
| tudatnövekedés, a növekvő tudatú testnövekedés két közös embermagányát, akikben a homály fénnyé tisztúl lassan, |
| s könnyű lényük, mint felhő a magasban bárányosan úszik a kék nehéz higanyban, köröttük fényöröm, s bennük |
| a fény ásványhalmazai érnek, parázslanak tárgyai, dolgai, bonyolúlt szövevényrácslemez-fürtjei a szenvedélynek, |
| mert tudják már, ha most még nem is értik, hogy testükben is az asszony érik, kis testükkel is az asszony érik, az asszony |
| s a halál növekszik testükkel. A halál s az asszony növekszik testükben. S tudják mi a félelem, s az este, |
| s tudják mi a bűn és a bűnhődés, s tudják mi a büntetés magánya, s tudják mi a betegség s a szégyen, s tudják |
| mi az éhség, jóllakottság, ünnep, mi az asszony havi tisztulása, az anyavér a ködnyereg vattán, tudják hogyan |
| nemződik a gyermek, tudják hogyan születik a gyermek, s játszanak szülést és havi vérzést, halált játszanak |
| és betegséget, szerelmet játszanak, meztelen nemzést, s nem tudják a végtelenség hol van, a téridő, s az ember-jelentés. |
| Most magam vagyok. Csönd-ágon leng szivem. Mint piros dió hosszú kék cérnaszálon, mint piros papíros-szív angyalhajas |
| zöld karácsonyfa-ágon, csöndszálon csúszva leng szivem, mint szőrpihe-gyémántrög-kitinküllőkerék lassú pók |
| a sugárcsönd hosszú lengő egyenes testkristályselyemnedv irgalmas póknyálon, a semmi laza lágy pókhálófürtjébe |
| akadva verdes szivem, viaskodva, vergődve nyálrács-semmiben, a nyálszitafüggés hálósemmiben zuhog. |
| Most magam vagyok. Magányhálóban reng szivem. A gomolyfelhőt nézem, ahogy a városi domb fölött fehér |
| csigaháztornyokkal csúszik és tolong. Hőaszály. És lustán leng a tölgyfalomb. Lustán lengve gomolyog |
| a tölgyfadomb. Kásásan suhogva bolyong. Önmagával önmagában gomolyog a lusta lassú tölgyfalomb |
| a fénycsörömpölés tág üvegzizegésben, fényszilánkok üvegcsörgése, zúzalék-üveghörgése, s csipkés, szivacsos |
| gömbhömpölygés-gömbgomolygás tölgyfalomb. A csönd csontváza ragyog. Most magam vagyok. Mint |
| óriás ősgyíkcsontváz a csönd kétlábon álló, fölágaskodó szerkezete. Ül fehérvégtelen csigolyahullám Brachioszaurusz |
| farkán a csontvázcsönd, s hegyes hosszú alsó s felső kúpfogsorszakállal ásítva vigyorog. Vigyorog, vagy |
| vicsorog. Hiszen ő már csak a csönd, a váz, fölágaskodó titánémely csontváz. Világító csönd. Csöndváz, |
| amelyben a csont világít. Csontváz, amelyben a csönd világít. A bordák, a cseppkővízesés fogak, a |
| szemgödrök, az orrlik-szakadás csipketojás csontgödörvonalak hézagaiban és hártyacsont alázat- |
| alján a fény lemezes évgyűrűs gyantaköve ég, mint zátonysziklák apró, szálkás, lemezes, mirigyes, rozsdalegyezős |
| csokorkelyhében a tengervíz zárt áttetsző tartománya: fönt kék a víz, alatta zöld, s a zöld vízréteg alatt |
| a vízalsó sárga parázsrögei, tűzkristályai, aranyszivacs-idomai, s az ásványos sárga víz-szűkűlés alja, |
| mint bíbor szemfenék, a folyékonyság szemfeneke barna, barna retina, barna látóbíbor, barna |
| látóhártya, barna látóideg az aranyrostaszivacs vízalsó hónalja, s barna moszatlebeny málló lebegés, |
| barna szőrbozont örvénylibegés, barna szőrpihék, moszatpelyhek gyöngéd örvényes lobogása, s apró sárga |
| rákok, piros pókok mászkálnak bizseregve az izzadmány ragyogáshomályban, mint a hajnal hajában a csillagok. |
| Magam vagyok. Üres csönd-ágon leng szivem. Mint az űr fekete ágain a csillagok. Magam vagyok. Néma űr-ágon |
| leng szivem, mint az éj ágán a csillagok. Magam vagyok ma. Ágamra maradva. Mint az éj fekete háló-ágán |
| függve mocorgó, fénytűbizsergés csillagfürtök, csillagvonaltáblák, csillagszázlábúak, csillagtüdők, csillaghullazátonyok. |
| Magam vagyok. Ma temetni fogok. Magam vagyok ma. Temetni fogok ma. Eltemetem anyám szemlencséjét. |
| Eltemetem a homályrács fényét. Eltemetem a látómagot. Eltemetem a hullatest-lencsét. Eltemetem a rugalmas |
| lágy, moszatfelhős, bíbor márványeres, szivacsos barna márványfelhős, rozsdavörös szivacshomálylombú |
| puhakemény kocsonyaüveg-csillagot. Eltemetem a fény egyik lényét. Eltemetem anyám szemlencséjét. Eltemetem |
| a látás egy darabját. Eltemetem az iszony homályát. Eltemetem az iszony vak lángját. Eltemetem az iszony |
| magányát. Eltemetem a gyász homálycsöppjét. Eltemetem a magány-tojáslapestét. Eltemetem |
| a gyémántmárvány-belső rozsdarács-ablakot. Eltemetem amit az öregség anyámnak meghagyott. Eltemetem |
| a burjánzás látást-elnémító gőgjét. Eltemetem ami fényhalál csak, semmitse-öröklét. Eltemetem |
| a látás-kútfedőt. Eltemetem a lencsés szivárványhólyag-fénytemetőt. Eltemetem a kerek márvány- |
| üvegben virágzó szivárványt. Eltemetem az emberélet-szennyes ember-ásványt. Eltemetem a biológiai |
| lét elgombásodott, megpenészedett mocsoküvegét. Eltemetem a bíbor kőmohamolyokkal belűl-virágzó |
| látás-lakatot. Eltemetem a fénygyűlés-hiány rozsdasisakot. Eltemetem a vastag penész-szűzhártya |
| szemgolyó-ablakot. Eltemetem a vaksi tapogatás emberüveg-pontját. Eltemetem a hunyorgó toporgás |
| iszonyfelhő-gombját. Eltemetem a gálicgyökerekkel, szemtyúkszemgyökerekkel befelé-boronás |
| látás-szirom-kavicsot. Eltemetem a fénygyűjtő asszonyüveg-babszem húsát, húsában test-salakját. |
| Eltemetem az öröm hervadását. Eltemetem a zöld halállal páfrányos sötétet. Eltemetem a sorvadó szemgolyóból |
| kifűrészelt sötétet. Eltemetem a látás lékdugóját, a bánat vércsapos, márványpálcás jégdugóját. |
| Eltemetem anyám éjszakáját. Eltemetem az ütődés, botlás, a falnak-zuhanás, szekrény-élhez hullás |
| gyászrücsök-csomóját. Eltemetem a jégbe-zárt páfránydombot. Eltemetem a húsüveg látáspénz-halálidőt, |
| a pénzben hazúg babérkoszorúk nőttek szemhúsodból, laposan, éllel, érrel, vályúval, tenyér-vonalakkal |
| fodrozódva. Eltemetem a szemlencsében kivirágzott rózsakertet. Eltemetem tested egy darabját Halhatatlan Rózsa! |
| Vak részletet temetek anyámból. Látásrészletet megfagyott látásnyálból. Anyám testéből egy darab testet. Csöpp |
| gyökérhomály-húslencsét anyám húsából. Temetek egy darabot anyámból. Temetek egy részletet anyámból. Eltemetem |
| anyám kis egészét. Eltemetem anyám meghalt részét. Eltemetem a piciny halottat. Eltemetem a lencsét halottnak. |
| Halottként a halottat halottnak. Élő halottból kivett halott-mag. Szemgolyóküret véres lencsekaparéka, |
| szemgolyóméhkaparás véres, fényes, foszló embermaradéka. Mint küretben embriót a méhben szétvágják, hosszú |
| ollóval szétnyirbálják, darabolják, s a vérző testbarlangból csipesszel, kanállal húzzák, kaparják mi |
| keveredik nyállal, húggyal, vizenyővel, rettegés-bélsárral: öreg szemgolyódnak magzatkaparása, kürete, |
| irgalmas méhkaparása óta itt van asztalomon, mint vízben a rózsa, mint befőttesüveg vízben egy rózsafej halálerjedt |
| szemlencséd, estéd, vakságod vak pénze, vaksi toporgásod penészes lencséje. Mint halott embrió alkohol-üvegben. |
| S látszik a kék érlomb az ásványhús testben. Eltemetlek vak hús. Rózsával búrjánzó üvegásvány-koldus. |
| Eltemetek anyám húsából egy kis húst. Anyám testéből kis testrészt. Testéből kis testet. Húsából |
| kivett húst. Húsából kimetszett húsásványpénz-holdat. Amit eddig őrzött a víz-rózsaoldat egy hosszúkás |
| barna szemcsöppes-üvegben. Eltemetem akit eddig nem temettem: anyámból anyámat. Most te vagy a holttest |
| kimetszett szem-magzat. Most te vagy a hulla: szemgolyóküret kis rózsamagzata, foszlósfelhő-bolyhú |
| kocsonyaüveg-gomb, aki hat hónapig sárga vízben áztál, s vasrostákkal, barna taplószivacs-gomolyfelhőkkel, |
| vízszintes, szivacsos márványgyökérszőnyeg lebennyel belűlről benőtt húsüveg rózsamagányodból fehér |
| rothadás-szivacsfelhők, sárga elbomlás-tejfölszövetfelhők, rózsaszín pelyhes korall-legyezőgomolyok, |
| foszlánybozont-pihebozótok, fehér lepedékhorgolás-lebenygomolyagok szivárognak sarjadva és omolva, |
| puha piheuszonyokkal és imbolygó, hullámzó, örvénypihésen mozgó spermatoll-szőrbolyhokkal, s ott lebegsz |
| a szemlencse-spermás, szemlencse-véres sárga vízben, anyám testrésze, test, kis halott, anyám testéből kis |
| test, kis halott, mint formalinban úszó sárga halott, oszló lila hulla megőrző folyadékban, anyám |
| szemének halottja, kis halott, halott szemlencse, halott halál, anyám egy darabja, húsából hús, testéből |
| test, anyagából anyag, lényéből kivett lény, lényegéből lényeg, magányából kiemelt magány, vakságából |
| kimetszett sötétség, asszonyholdfogyatkozás, asszony-napfogyatkozás, véres halott csillag, anyám testének |
| testdarabja, test, anyám, anyám testének teste, anyám, anyám húsának húscsillaga, anyám, anyám halál-részlete, |
| anyám, anyám hulladarabja, anyám, anyám látó hullapénze, anyám, anyám létdarabja, anyám, anyám iszonyat-magja, |
| anyám, te anyatestből anyatest-rész, amit kimetszett lézerfűrész, anyám testéből anyám teste, a vak |
| estéből lencsényi vak este, az élő halálból halott életdarabka, az élő halálból vérző hulla-darabka! |
| Élő anyám! Tested halott részét eltemetem! Részletekben temetlek anyám! Darabokban temetlek Mama! |
| Szemed be volt kötve, úgy ültél az ágyban, a fehér kötéspánt, könnyes vastag gézpánt alatt vatta-pénzek. |
| Könnyes vatta-felhő, könnyes vatta-lepény, s szemed mint a méhszem, az álladig ért le, szemcsés, |
| pihés, szőrös vívósisak-drótrácsálarc, domború sejtszita-drótdülledésmaszk: a szemüveges fehér gézhordó. |
| Úgy ültél az ágyban, mintás pizsamában, kezeidet fogtam, körmeidet vágtam, vékony, sárga hosszú |
| madárkörmeidet hártyás ujjaidról. Te meg vakon ültél, mint a lét lekötve a világkendővel! |
| Kimetszett szemlencséd nézte ahogy írok. Kimetszett szemlencséd nézte fáradt arcom, kimetszett szemlencséd |
| szemeimet nézte, belső sorsútamat, külső sorsútamat. Nézett, mint egy halott, nézett mint egy csillag. Nézett |
| mint az Isten. És most eltemetlek anyám, pedig élsz még. Eltemetek testedből egy kis darabkát. Eltemetek |
| húsodból egy kis húst. Ásványszerű, puha, foszlás-bolyhos csöpp üveghúst. Belőled és téged. Téged |
| és belőled. Szemlencséd temetem, a halálra érett szemlencsét temetem, mielőtt még téged, azután majd |
| téged. A szemlencsét most tenyeremre öntöm. Tenyeremben az ázott vattaszőrű bolyhos halál-lencsetest. |
| Oszlásnedveit fölitatom. Az oszlást csókolgatom. Oszláskönnyeit csókommal fölitatom. Szájamon az oszlás anya-szivárványa, |
| az anyabüdös szemlencse-visszacsók halálköd magánya. Nyálamban a bomlás minden tartománya testedből |
| üzenve, húsodból derengve. Már vártam is erre. Már tudtam, hogy eljön. Míg teljes halálod újra testedbe zár, mint egy boldog börtön. |
| Mint megszületésem előtt zárt magába fölerjedő méhed bezárt nyitottsága, méhburkod, s a méhed, s vér |
| voltam, a véred, s vér voltál, a vérem, s most se taszít tőled a hazúg szemérem, ha majd halálodba |
| visszabújok, s bezársz te csontvázzá tisztúlt okos lényegedbe. Eljön majd a nemlét-csöppenés, az |
| árnyketyegés óra! Anyám szemlencséjének egy gyufásdoboz a koporsója. Ó, halál-első test-utolsó! |
| Ó, üres gyufásdoboz-koporsó. Sárgaeres deszkapapír-dobozodban, a barna facérnamintás deszkahártyatokban |
| a rózsasárga szemlencse, mint csiszolt kőlapon nyálas narancsszín polip, átlátszó tintahal, arccsápcsokorhal, |
| taknyos lepényhal, bolyhos tollpihehal, kókadt virágmedúza, csillószőrös takonyhal. A szemlencse-halott. |
| Anyám testrésze test. Anyám húsa hús. Anyám teste test. Anyámból anyám. S a vörös rózsabokor alatt a földbe ásom a halcímkés |
| gyufásdoboz-koporsót. S majd elmegyek hozzád Mama, vak szemeid megcsókolom. A szem-léket, az eltemettem-testrész |
| üres fészkét, a szemlencse üres üstjét, az üvegtest-sírgödröt, a szivárványhártya-temetőt. Halálod elviszem. |
| Most magam vagyok. Most temetés után. Most első halálod után. Az első temetés után. Halál-csöndágon leng szivem. |
|