| Négy napja esik, négy napja zuhog. Megteltek csillogó homállyal, fertőző nyálanyag ragállyal a zöld |
| zugok, föld-csövek, kéregcsészék, pontpihe pórusok. A zöld gerendák, polcok, lécek, ívek, remegő síkok, |
| reszkető fénylapok, eres zöld tolltövek összetett rovarszemei vízből, vízcsöpp a zöld páncélok, hártyák pontszeme, |
| vízcsöpp a rozsda gombja. A zöldnek zöld a gondja, a lombnak lomb a dombja. Vékony puha bőrrel |
| vonta be a bütykös zöld szárak ereit, a hegyes fűtoll-pálmalevelek gerinccsatornás hátát a folyékony szálkás üveg. |
| Ezt a ragyogás úgysem érti meg. A szürkének kék az álma, a kék mellszőre szürke. A semmi mohás folyékony |
| lobogás. A zuhogáson fehér csíkozás, fekete szálak zuhannak szitásan sziszegve. Merengésem szigorú, sűrű |
| korall-ágai! Fehér korallszövevény-bozótok, bimbós, csillagszívó, csöves húsevő drótok dermedés-szárnyai! |
| Bozontszigetek. Mészcsővirágfelhők. Állatrács-magányfüggönyök. Lüktető rácsszivacs-megmaradásesernyők. |
| A szürke feketerigónőstény fészkében négy olajbogyózöld tojás. Négy rozsdaszilánkszeplős, rozsdaporfátylas, hegyes |
| varangyzöld tojás. Négy hajnal! Négy reggel! Négy reggel: négyszer egy tojás. Négyszer egy hajnal hívta tojni őt, |
| a könnyű kicsi anyagizzás-nőt, a tíz deka szárnyas asszonyi izzás négyszer ült fészkében dülledten, meredten, |
| négyszer szült testéből épűlt, testében épűlt, zöld bőrrel bevont könnymagot, zöld kéreghéjú napcsillagot, |
| véres kloákája, a végbél, a vesék, az ivarszervek kivezető csatornáinak nyitó-ürege négy életcsöppet hullatott, |
| mint a könnyet. A szürke feketerigó-nőstény a tojás-szülésbe megsoványodott, belefogyott a boldog |
| szenvedésbe. Lefogyott a rigó-anya a tojásépítésben, tojásszülésben. Lesoványodott, mint a mindíg-fölcsinált |
| szegény asszonyok a magzatvíz-cipelésbe, hasukban a gyermek-növekedésbe. S most a fekete ágak közti |
| fekete fűkehely rigófészek feketén betemetve. Fekete fűvel betemetve. A zöld tojásokig tiport fekete fűvel betemetve. |
| Két nappal eső előtt! Két nappal az eső előtt! Két nappal a fekete eső előtt sárga csőrében száraz fűcsomót |
| hozott a nősténymadár, sárga csőrében borzas fekete fűkévét hozott, a fészek szélére állt szárazon riadozva, |
| csőrével, fejével, szemével, homlokával a fűcsomókat a zöld tojásokig döfködte és nyomkodta, |
| kis vöröskék, sarkantyús pikkelyborona lábával a tojásokig taposta a fekete füvet a szürke anya |
| feketerigó. Két nappal az eső előtt. Mert tudta az esőt, tudta az időt a nőstény szürke feketerigó! |
| Így védte a gömbbe zárt hosszúkás éneklő csöndet a gyanakvó, szürke, rebbenő, barna selyempont szemű izzás. |
| Mit tudok én a jövőről? Mit tudunk mi a jövőről? A jövőről mit tudok én? Mit tudok én a halandó sorsunk-időről? |
| Csak a halált! Csak a halált! Csak a halált! Csak a halált! Csak a halált! Csak a halált! Csak a halált! Csak a halált! |
| Csak a halált tudom én, csak a halált! És mit mond velem a madárszorgalom-jelen? Mit mond velem? |
| És mit mond velem az aranykékítő tojásépítő, madártemető-idő? Mit mond velem a suhanó összebékítő, |
| a halálpupilla fekete idő? Halottak foszlánytakony-vizenyő pupillája! Halottak vak szeme! Halottak |
| vak szeme vagyok én? Halottak száraz, kiálló, sárgahimzésű, vértollpihés szeme vagyok én. Üszkös savó? |
| Beszáradó, megaszalt kapilláris-bolyhos sziklagolyó? És hogy védem meg én, ami eljön, hogy védem meg attól |
| ami eljön? Négy napja esik, négy napja zuhog. Fürdik a madár a lombban, arcom a zuhogó iszonyban. |
| Fürdik a madár a lombban. Arcom a zuhogó iszonyban. Fürdik a madár a lombban, vizesen, boldogan ugrál |
| a lomb zöld lapjai, élei, csipkegörbéi között, ott énekel a lombhegyen a fehériszonyat fekete dübörgő zuhogásban. |
| Halott katonák oszladoznak a sás-mocsarakban. Kék arcukon szőrös zöld kristályrózsák a legyek. A mocsárbékák |
| a foszló dünnyögés tűzfoltos brekegő szemgolyói. Levágott kislányfület küldenek fekete levélborítékban |
| a gazdag szülőknek. Viasz csigahéjlevél fekete borítékban. Minden áldozat és minden változat. A kopár |
| bűnbánat kopár szakállas fényképei. Nyakba-akasztott spárga-galléros forradalmi papírtábla-vallás. |
| És sugárnéma üresség-idő. Egy akasztott meztelen lábai söprik a szél üregeit. A szél szálkás üregeiben |
| az akasztott lila lábai, mint meztelen csigák fodros, redős szerelme. Egy nyitottszemű emberfej áll az álló |
| embernyak mellett a levegőben, térdel a kivégzett, a meztelen fényes pallos-suhintás görbe vértoll-parázskaréj, |
| s a fákon a gyerekek, mint holtakon a legyek, mint álló halott büdös katonalovakon a kékítő-foltos arany-álarcú |
| könnyű darazsak. Ezüstszínű sárga sakálok rohannak a füves sárga sivatagi pusztán a vad után. Hátközéptől |
| a gerincvonalon, a fart, a combokat beborítva, a farkon végig le a földig vastag kemény bundataréjként bozontos |
| merev fehér szőrsövény. Előrenyújtott, széles patkóorrú, lapos narancs fejjel futnak a fehér halcsontváz-hátmellényű |
| gazella után. Mintha a gazella fehér halcsontvázba bújt volna. Szökdösve, szállva ugrik, mint a szöcske, |
| függőlegesen fölfele ugrik a levegőbe, mintha pók szaladna föl lengő feszes függőleges mirigyfonalán, tengelye körűl |
| megfordúl a levegőben, úgy úszik jobbra-balra, szöcske-ugrással úgy menekűl. A sakálokra báránybunda |
| nőtt. És mérgezett az űr. És mérgezett a föld. Sakálok részeg ünnep-futása! Foltoshiénák holnapja lesz? |
| S az egyik öregasszony fehér gipszkéreg-ingben fekszik az ágyban, fehér páncélingben, mint a lovagok, s arra gondol, |
| hogy mit tettek vele? A gipszing balkarja fehér kályhacső, redős fehér könyökcső. Fehér korallcső a gipsz-ing balkarja, |
| s bizsergő, mocorgó polip a korallcső-gyűrűből kiálló vizenyős, püffedt kék keze. S a másik öregasszony vakon |
| fekszik az ágyban, meglékelt szemgolyójával az éj sötét csöndjét nézi, s arra gondol, hogy mit tettek vele. |
| Végbélnyílása: paradicsomfürtök, állt a csuklós vizsgálóasztalon, mint egy fölállított fehér koporsóban, bugyija |
| lehúzva, alsóteste meztelen, sárga selyemkombinéját két kezével az emlőkig fölhúzta, száraz mohadomb szeméremszőre. |
| Hasában fekete strucctollak nőttek hirtelen, hasában fekete rózsafűzérek fürtjei, a vékonybelek, vastagbelek |
| hólyagos befűződései, gyulladt, véres, hámló, sebzett fekete hólyagláncok kötege, polipgomolygása hasában. |
| És már este van. És meghalt az eső. És szúrós száraz csillagok. Nedves sötét. S ha te szeretsz engem minden megmarad. |
| S én a tejút hónaljában állok, a szálkás tüskés fényfürt-zuhogásban. Mint füstölgő, dörgő, sistergő vízesés alatt. |
|