| Csupa aranypecsét a zöld fű, csupa merengő aranypillanat a bokáig-érő zsíros zöld fűben az aranypecsét, |
| törpe zöld csöves száron a sárga selyemszilánkhalmaz növényi gombok, csupa selymes aranyszilánkhalmaz- |
| koszorúgomb a keményragyogású zöld fű, csupa vaskos, tömött aranypecsét, aranypötty, aranypaca, |
| zöld száron viaszos nedvparázs aranysziromgyűrűgombák, a reggel kék keze szórta szilánkos aranypénz, |
| arany-kukoricaszem, arany állatvirágcsönd, apró kristálytollakból csipkésen és lemezesen összeépűlt sárga |
| szemgolyó, a hajnal ezer boldog növényi arany ürülékcsomója, csupa vaskos, nehéz és mégis könnyű aranypecsét, |
| amely szilánkosra, bolyhosra, tollpihésre borzolva, mintha madarak csőre csipkedne, szaggatna avas |
| sárga szalonnát, s a sárga szalonnakockák apró zsírszirmok, zsírpálcák, zsírszarvak, zsírfésűfogak, zsírszálkák, |
| zsírreszelőkúpok, zsírcsillagbibék koszorús domború halomszövevénye lenne, sárga gyermekláncfűvirág, |
| sárga gyermekláncfűvirág derengő szigetcsillagai, ragyás mindenségháló csillagmezői, csillagköd világító |
| fényfoszlánycsomói és szikrázó csigaházkürtjei a bokáig-érő tavaszi zsíros zöld fű zöldszárú sebei, |
| csöves törpe zöld száron sárga életsebek, a finom erekben fölfelé toluló víznyomás virágzás-sebei, |
| sárga ellengravitáció, sárga anti-entrópia kidülledés-szigetei zöld sejtoszlopszövedék némaság- |
| csöveken, zöldágú, sárga-gumójú fölágaskodó csigabigaszarvak a zsíros és kemény tavaszi fű |
| szálkás és fodros és lemezes, érgerinc-leveles ragyogó hullámsíkján, kamillák, százszorszépek |
| fehérszempillás, rózsaszín koszorú-szempillás sárga bársonygomba pezsgéspontjai, tömör, sárga- |
| lisztporos selyemgolyócska-kúpjai, domború gombostűfejcsokrai, százezer sárga facettacellás kemény |
| szitakötőszem-növényvesegumói a tavaszi zöld fű merev és hajlott, görbe és egyenes növényszilánk- |
| hullámain, fodros árnyékszálakból szőtt szilárdpuha könnyű fodorlemezén. És hosszú leveles zöld |
| száron a gyöngyházfüst fénybe lüktető piros tulipánok, s a tulipánok hatszirmú piros növénycsészéiben |
| sárga sziromsziget-tövekbe ágazó hattollú lila árnyékcsillag a szirmok sárga kezdethúsába szőve, |
| s a tulipánköldökből, mint öt függőleges sárga fülcsillagkoponyájú pocakos sárga viaszgyertya, a sárga |
| lisztporos bibe mered, s a sárgaviasz bibemeredés körűl hat kemény fekete gyertya ég, s fekete a lándzsás |
| gyertyatest, s fekete a szilárd gyertyaláng. Ez a termékeny viaszcsillag lelkiismeret, s az őrző |
| fekete gyertyarács a lelkiismeret körűl. S az orgonák lila csipkehorgolás-kúpjai, a hosszúkás lila |
| növénykürt-csillagtrombiták szívós kötegeiből szőtt fénybe-döfő illatkúp-növénycsöcsök csak most |
| kezdenek lilára érve kifürtösödni a zöldből. A darázs még nem jött ki a csöndből, se virágpor-evő |
| méh, se mézevő, virágnektár-ivó légy, se kerti csiga, se csápos, királypalást-hímzésű, hő-szélben |
| sodródó tollpihe-lepke. Csak a hangya futkos az ólomősz fakéreg fekete-vagina repedés-árkaiban, |
| a növényi teknőckagylók árnyföldrészein, a lemeztorlódás szürkezöld fakéreg földrengés-szakadékaiban, |
| mint szkafanderes holdjáró ember a holdsziklák szakadékszilánktemplom tiszta magánykőzetein. |
| S fehér habtorony-bóbiták a fák, s a fák levele zöld, s zöld az árnyék lapos, kerek, hosszúkás, szív-alakú, |
| vese-alakú, szálka-élű, pára-levelű idegsejt-csomaglobogása, zuhogó néma egyhelyben-folyása. |
| S te ott állsz a bokáig érő zöld fűben, a semmi-madarak csőrétől szilánkosra csipkedett aranypecsétek |
| tajtékzó sziget-tengerében mezitláb, arannyal-átszőtt könnyű kék ruhád, mintha az űr volna |
| az inged, ott állsz a virágok közt a fényben, ott állsz a zöld fűben mezitláb, fehér kezed fehérre |
| festett vékony vaspálcákból csigásan és lepkeszárny-legyezősen font vasszék sziromtaréját fogja, |
| a könnyű üveghab-kezű könnyű szél redősre nyomkodja kék ruhád hátadon, combodon, hasadon. |
| S a könnyű szél fénylik szőke hajfürtjeidben, mintha egy szép tenger gyökeréig világítana, mintha |
| fénykalászokkal nőne be az álom, mintha megszőkűlt búzaföld örvénylő kalászos mosolyába túrna |
| gyémánt-illatú átlátszó, sugárzó kezével. S ruhádon átsüt a fény, testeden átsüt a fény, húsodon |
| átsüt a fény, mint a megvalósulás a valóságon, mint a virrasztás a gyászon, mint a túlvilágon a teljes |
| evilág. Te vagy a gyémánt és a láng. Te vagy a titok és a titok belseje. Te vagy az átvilágított ösztön és a |
| kezdet. Te vagy a ragyogás, amit az árnyék sohasem szerez meg. A fény áteresztő anyaga vagy te, s a fény |
| területe, tulajdonsága, anyaga, módja, hatása, hódítása és hatalma. Fénykezdet. Fénytudat. Fénytest-igaz. |
| Amit a halál sose vesz meg, mert nem szerezheti meg a sötét nem-ugyanaz a fénytest-nem-ugyanazt. |
| Átvilágít a tavasz, mint sugárzó kristálytestet a tömegére lőtt tiszta lézernyaláb. Látom |
| csontvázad a húsban, a csontok íveit, lepkéit, pilléreit, ágait, dúcait, pálcáit, dugóit, lemezeit, |
| s látom a szivet, a gyomrot, a tüdőket, a veséket, a májat, a vastagbeleket és vékonybeleket, látom |
| a pajzsmirigyeket, a gerincben a velőhúrt, az agyalapi mirigyet, az agyvelőt, látom a koponyacsont |
| gömbvarrat-összegét, a húgyhólyagot, a két kürtöt, tubát, a petevezetékeket, a két petefészket alúl, |
| a méhkaput, a hüvelymenetet, a neuronhálózat csillagfoszlány-ragyogását, ahogy a vér a különböző |
| erekben áramlik alkatrészeivel föl-le tolongva, a szívkamrák, szívbillentyűk dologhitét a láthatón túl. |
| Ami te vagy: vér, sár, zsír, oxigén, sejt, molekula, atom, gén, kromoszóma, gondolat, társulás, magány, szövetség. |
| Aki tudod a halált, hisz halál vagy magad is, fény s a fény temetője, mámor, emlék, befogadó nemiség, termékeny üresség. |
| A feketerigók beszélnek, énekelnek, fütyűlnek, s én nézlek, mint a Feltámadást a süketnéma cseléd, az okos szolga, a falu bolondja: |
| ahogy állsz a bokáig-érő aranysziget zöld fűben mezitláb. Ahogy veled a teremtés önmagát kimondja. |
|