| Elhagyva azt, amit el sose hagytam, visszatérve onnan, ahol sose voltam, elhagyva azt akit el |
| sose hagytam, visszatérve hozzá, aki úgy volt velem, hogy nem volt velem: a keresztút szívcsíra-ütése, |
| a keresztút szívcsíra-remegése, a keresztút szívcsíra-reménye, a keresztút szívcsíra-álma vagyok én |
| most, már háromszázharminchat órája ébren, tízezer méter magasban, a repülőgép kereknégyzet ablakához |
| szorítva elgyötört, száraz, húsodra-szomjas arcomat, a mohó és ragyás felhőfoszlányokkal leköpködött |
| repülőgépablakhoz szorítva göndör hernyószőr-szempilláimat, vérbolyhos barna szemgolyóimat, a cápaorrú |
| hengeres hosszú fémtest rázkódik, remeg, belűlről dörög, mint a tüdőben a hang, belűlről zihál, mint a |
| tüdőben a légzés, ölemben kioldott csatos vászonhevederek, az üléshátsó fémcsuklós-könyökű fehér |
| asztal-lapján könyv, újság, gyufa, doboz cigaretta. A gépszárny hosszúkás, négyzetes ezüstgyász féklapjai |
| fölágaskodnak, visszasimúlnak, remegve kinyitódnak, rezegve becsukódnak, mint széldöfködte kemény |
| madártollak, csuklós fogak, dugattyús lapátok ezüstös alkalomból, s úgy nézek ki a feszes üvegből, |
| mint komoly és felnőtt gyerekkoromból, s gyűrt messzi barna gyerekkorom nehéz csíramezőire visszalátok. |
| S úgy nézek ki a könnyes, vízpettyes gépablakon, mint üvegablakú koporsóból az aranyhártyagyűrődés |
| szobor-arcú bajszos halott, aki azt se tudja már, hogy valaha volt, csak ragyog szőrarany-süppedésben |
| és tűzgyanta-sűllyedésben a bomláspára fényhártya lemez-szigetében, s ami odakint, az nincs |
| idebent, s ami idebent, az nincs odakint. A tenger végtelen puha kék agyaglap, amit a nehéz és puha és |
| kemény és száraz és nedves és könnyű szél hüvelykujjhegyével csipkésre, fodrosra, redősre, bőrléclenyomatosra, |
| vályúsra és váladékosra gyúrt, az Isten nyomkodta redősre, tajtékváladékfodrosra bőrlécredőpajzsos |
| hüvelykujjhegyével, csipkésen ágaskodó habredők és agyagrecék pikkelyes, kagylós mezőmagánnyá gyúrva |
| a sűrű kék agyagban, s a földrészek, mint összetört, penészes száraz kenyérdarabok tenyésznek a vízen, a kék |
| őselemen, sárga spárgával összekötözve, mint zöld csomagolópapír-csomagok szőke spárgarács-hálóban, |
| s a szigetek, cikkelyes, elnyúlt földdarabok, mint száraz szikrázó sószalaggal beszegett csipkés és egyenes, |
| repedezett, barna, megszáradt cipőpaszta-darabok, kövérzuzmós zöldezüst arckoponyák, véres hajtincsű |
| homlokcsontok, lila bőrfoszlányos halántékcsontrészletek a kék agyagredők mozdulatlanúl-mozgó |
| kagylósíkjára ragasztva. A sziklás árva föld, mint doboznélküli kiszáradt, földrengés-repedéses |
| barna cipőpaszta, aminek repedésgyökereibe kékítő folyadékot, zöld tintát öntött az ősi igézet. |
| Az igézet és igéret! Mit vittem én? Mit hoztam én? Hótavasz zöldhűségből hőzátony fénytavaszba |
| utazva sorsunkkal-tömött szivemet gerinc-csontomhoz tapasztó repülőgépen, hőzátony fénytavaszból |
| hótavasz zöldhűségbe repűlve vissza ember-éhesen, hogy dzsungelforró öledbe hulljon elbúcsúzva is |
| visszatért arcom, s mert duzzadt heréimben az én föltámadásom, tömény fénysziget tested az én |
| megmaradásom, s forró méz lesz várakozásod, a comb-belsőkön fénylő asszony-tejút, s izzó mézbarlang |
| befogadásod, mint a mindíg-visszatérő öröklét. Hőzátony fénytavasz! Hótavasz zöldhűség! Hótavasz zöldhűség! |
| Hőzátony fénytavasz! Mit vittem én? Mit hoztam én? A csillagok, mint a megfeszített Jézus véres és vizenyős |
| szemgolyói! Úgy állnak ki az űr lilafekete homlokcsontja alól, mint légy szőrbolyhos archomlokából, |
| darázs aranygyapjú homlokkoponya-arcából, bögöly szivárványsisakrostély gyopárarcából a golyósan, |
| dugósan, gesztenyésen dülledt sárga moharács, sűrű aranyszitarács, bársonyláz, domború cellapontrács |
| szemek. A csillagok, mint a keresztfára-szögezett Jézus vérrel, véres vizelettel és híg sárga habos |
| bélsárral beszennyezett heréi, a szégyenkező ikertojású herezacskó ragacsosan befestve vérepével, |
| szenvedés-ürülékkel. A csillagok a Golgota kidülledt, szikrázó, száraz szemei az Isten-éjszakában. |
| És szivemben kő és homok! Kő és homok! Kő és homok! Kő és homok! Kő és homok! Kő és homok! |
| Kő! Kő! Kő! Kő! Kő! Kő! Kő! Kő! Kő! Kő! Kő! Kő! Homok! Homok! Homok! Homok! Homok! Homok! |
| Homok! Homok! Homok! Homok! Homok! Homok! Kőhegyek. Kővölgyek. Kősivatagok! S a porladó kő a homok, |
| s a száraz homok a kő! S durva, rücskös, ragyás, fehér kőlapok pikkelysorozata dől durva, rücskös, ragyás |
| fehér kőlapok vastag pikkelysorozatára a kőlapály enyhületétől föltorlódva a hegy sóvicsorgású |
| csúcsáig, a függőlegesen hasadozott, szilánkos, szálkás, szárazon zuhanó oldallapú, merev magányig, |
| mint kővévált tajtékóceán, megkristályosodott habhullámok néma, tarajos fölfelé-áradása, mint |
| kővé-átkozott végtelen fekvő juhnyáj, átvágott-torkú birkák gyapjas, göndör hulla-mennyországa, |
| mint megdőlt, összetört öreg temető egymásra rakásra zuhant meszelt fehér sírkövei, mintha |
| egy kétmillió éves megkövesedett ős-sárkány, pikkelyes, páncélos őshüllő heverne elnyúlva hason, |
| félig belefúródva a földbe, hogy a Föld magmakocsonya szíve felé megkövesedett őslihegése, |
| hangtalan, néma kőszuszogása, s iszonyatos domború kőháta megdermedt kőpikkely- |
| vonaglása gyűrődne föl zordan és mégis lazán a völgy forró hasától a hegy kőszálka-homlokáig. |
| Mint egy megkövesedett ősföldkori pikkelyfa-őserdő: a rezgéstelen kőlomb-őshajnal maradék. |
| Az időlomb árnytalan kő-avar virrasztása. A lehullt kőlombok időfa-mindensége. |
| És virág nő ki a kő pórusaiból. A kő száraz pórusaiból, áteresztő-likacsaiból virág nő ki! |
| A kő pórusaiból zöldszárú törpe margaréta, kövi-kamilla, sivatagi ibolya, kövi kék kankalintörpe, zöld |
| növénykapilláris, zöld fű a kő pórusaiból. És zöld a kősivatag, mint fehér hulla-arc zöldrefestett szőre. |
| És homok a kő. És kő a homok. A sivatag hegyei világító kőhomok-csúcsok. Homok-tegnapok. Homok- |
| holnapok. És szines liszthegyek az árva sivataghegyek, a sivatag-szakadékok. És a sivatagi légy, mint magányos |
| grafitport köröz és zümmög és kering a sárga sivatagi láng vörösizzó éghártyáig tülekvő halhatatlan szivében. |
| És a homok az erő. És a homok a megváltás. És a homok az árulás. És a homok a szégyen. És a homok az út. |
| És a homok a hit. És a homok a forró irgalom. És a homok a vándor vígasza. És a homok az eljövendő. |
| Homokhegyek, homokvölgyek, homokcsúcsok, homokszakadékok! Mint egy hanyattfekvő szőke anyakoca kemény |
| fölmeredő rózsaszín csöcsei sorban. És a megváltás a porban. Homok, homok, homok, homok, kőhomok. |
| Sárga homok, dohányszínű homok, fahéjszínű homok, fehér homok, ősz homok, vörös homok, szőke homok, rózsaszín |
| homok, narancsszínű homok, citromszínű homok, piros homok, gyöngyházszínű homok, szivárványszínű |
| homok, cserzettbőr-színű homok, medvebunda-színű homok, mézszínű homok, epeszínű homok, szivacs-színű homok, |
| méhecskeszínű homok, aranylégyszínű homok, sebkéreg-színű homok, sebszínű homok, vérszínű |
| homok, izzadmányszínű homok, lázszínű homok, téglaszínű homok, csillagszínű homok, papírszínű |
| homok, ajakrúzs-színű homok, sperma-színű homok, anyatejszínű homok, hullakörömszínű |
| homok, sötét nemi-szőrzet színű homok, ezüstfüstszínű homok, égő gyertya viaszkönnye színű |
| homok, barna bélsár színű homok, sárga írisz-színű homok, lila indigóárny-színű homok, |
| harkályarc-színű homok, véres vizelet színű homok, albinó-embertekintetű homok, angóranyúl- |
| színű homok, teveszínű homok, fehér selyeming-színű homok, ételtől-italtól sárgára |
| fakult szájkörüli szakállszőrszínű homok, verejtékrothadásos hónaljszőrszínű homok, Krisztus |
| dárdával átdöfött szivének vérvizenyője színű homok, Szűz Mária havi tisztulásvére, Szűz Mária vizelete színű homok, ősz |
| fülszőr-színű homok, halottak sárga fogzománca színű homok, nikotinbarna ujjhegyek színű |
| homok, megpenészedett teveszar színű homok, kivágott tehénnyelv színű homok, henteskampón |
| lógó szamártüdő színű homok, kisbárány-színű homok, Van Eyck-színű homok, Altdorfer |
| terhes asszonyának világító hasa színű homok, a Keresztfa-Krisztus rothadó kék lábfejének |
| zöldsárgalilája színű homok, Szűzanya nemi szőrzetének színe színű homok! És az |
| izzó vörösbarna dohányporszínű kőhomokszakadékok oduiban, mint forró sötét fakéreg-odukban |
| a tojáson-ülő madarak, apró embersündisznók, kiherélt embersünök, kasztrált szőrbozontharang |
| emberpókok, eunuch tüskés pókmalacok ülnek kétezer éve. S a forró homoksivatag vörös és |
| ősz és szőke kőhegyei, májszínű homokkőcsúcsai fölött Jézus szemei függnek, mint fehér |
| keselyűk, fehér sasok, fehér sólymok. És a Jézus-nélküli sivatag-utakon, hőragály, |
| hőszigor, hőszégyen, hődiadal sivatagdombokon nagy ezüstszőrös próféta-ajkú sárga tevék, |
| barna-szeplős tőgyű fekete kecskék, megőszűlt érett dohányszínű szamarak keresik Isten ítélő |
| tiszta szempilla-ütését, s ásítoznak a dromedárkancák, szamárcsődörök, mekegnek a Mohamed- |
| szakállú fekete kecskebakok. Ó, kövek! Mint elszáradt fehérpenészes fehér rügyek, mint megsózott |
| sebek, mint a só kidudorodó ajkú sebei. A só néma sebei. A só sebei. A só halott ünnepei. |
| Rühes és ótvaros és madarakként kitollasodott próféták őrjöngése, jajongása, átka, vitája |
| repülőgépablakhoz-szorított konok homlokom mögött, míg a mereven-hátrahajló szögecselt |
| gépszárny a felhőcafatokat kaszálja, metszi, vágja, s szinte szemembe lobban puhán csapódva |
| egy-egy könnyű tiszta foszlány, mintha Botticelli Tavasza dobná arcomra fehérvirágos párafátyol |
| asszonyruháját, mint a tejútfátyol nem-foszló égitest-láng, az út középső pillanatában, |
| a keresztút oszlopán, az út ragyogás-keresztközepén, a négy semmi ága közt Krisztusként kifeszítve. |
| S benőve merengésem űrmagánya virágzó és zöld világgal: pálmafákkal, fenyőfákkal, |
| datolyapálmákkal, mimózafákkal, kaktuszokkal, látomással és akáccal. S millió keresztfa |
| a csönd kék gödreibe szúrva, keresztfa, keresztfa, keresztfa, keresztfa, keresztfa, keresztfa. |
| Mint hajjal benőtt koponya, fűvel benőtt hegyhát, buzogányos rozsdalevél, rozsdabojt nádas: |
| egymásra torlódva, egymásra hajolva, egymásra zuhanva, egymásra zokogva, egymás árnyában a keresztfák. |
| Millió hörgés, ájulás, vinnyogás, brekegés, mekegés, jajgatás, sírás, könyörgés, ejakuláció, bevizelés, |
| ánuszluk-csurgás, vihogás, átok, zokogás, zuhanás, szomjúság, szívbénulás, fulladás a fákra |
| szögezve. Dörög a szálló gépdoboz, ki eszik, ki vizelni megy, üríteni, összehányt gyerekét viszi |
| a gép farában a szálló klozetba. S én behúnyt szemmel látom, a tudatos vak, a száraz hőpokol |
| seblila sivatag-éjszakában egy lehajtott-fejű szakállas sugárzó könnyű fényalak megy mezitláb, |
| lába alatt feketén sír a fekete homok, kristályos könnyel telnek meg homokbavájt talpnyomai. |
| Megy, elhagyva azt, amit el sose hagyott, visszatérve onnan, ahol sohase volt, elhagyva azt akit |
| el sose hagyott, visszatérve ahhoz aki úgy volt vele, hogy nem volt vele. Megy önmagában. |
|