| A hosszú út előtt letérdeplek előtted. Letérdeplek előtted a hosszú út előtt meztelenűl. |
| Mielőtt a hosszú útra indulok, letérdeplek előtted meztelenűl. Állsz meztelenűl a mennyezetig- |
| könyvdoboz szobában, s én térdeplek előtted combjaid átkarolva. Világító, bajszos, szerelmes arcom |
| ágyékod kemény, barna bozontbokrába mártom, a pézsmaillatú, petrezselyemlevélszagú, citromcsalán- |
| illatú vastag szőrbokor-csillagdülledésbe, a kaporszagú rostos lángbokor-asszonyerjedésbe, a rostos, |
| szilárd asszonyi füstbe, a szálas göndörmerev, csigás füstomlásba, amely a hasfalon erjed föl a |
| köldökig, s a has két oldalán, a combból-kiágazó medencevágatok puha bőrén, a kéken-áttetsző |
| hajlaterek hínárpáfránya fölött, s lefelé sarjadzik a comb-belsők bőrszövetén, mint tüskés, tekert, |
| fekete kristálytű-vízesés, s sarlótaréjosan körűlfolyva a szerelemnyílás rózsa-arcát, az izzó csatorna- |
| kaput, mohó rostfeketén burjánzik a nedves combsonkák belső falain hátra a ránc-csillag barna |
| ürítőpontig. És tenyereid barnaszemölcsös, barna-májfoltos, lila-szeplős hátamon, s tiszta, nagy, |
| szeplős emlőid hajamban. Az emlőbimbók, mint barna pikkelycsészés sárga makkok rozsdafüves |
| sziklán, a szőrforgós, hajörvényes koponyacsonton. És csókollak és eszlek és marlak és haraplak és |
| sárgán és szárazon sistergő rengeteg áhítat-csillagával ránknéz a tavaszt-kezdő éji ablak és ágyba |
| zuhanunk forrón, lágyan, nyitottan, dühödten és meredten, egymásba égünk, egymásba olvadunk, |
| egymásba alvadunk, egymásba születünk, egymásba temetkezünk, zuhanunk, zokogunk, ragyogunk |
| mindaketten, s jajgatva, hörögve, nyögdécselve, nyögve, üvöltve, kiabálva teremtjük meg egymást, |
| s irígy csontvázak, s gyűlölködő halottak tolonganak ezüst köpenyben, puha gyémántból készített |
| holdudvar-karimájú kalapban a tavaszt-kezdő éji ablak előtt. Tested szétnyitva, mint |
| olvasáskor az Újszövetség, lábaid kétoldalt ferdén a levegőbe akasztva, sárga rángás-hurkokkal |
| a bokáknál megkötözve, szikrázó lábfejeid a narancssárga száraz villanykörtefényben, arcom |
| arcodon, szemgolyóm szemgolyódon, szempillám szempilládon, szemöldököm szemöldöködön, piros |
| karjaid kereszt-ágakként széthullva a párnán, mellkasom melleden, hasam hasadon, bal |
| tenyerem nehéz bal-fargolyód alatt, jobb alsókaromon nyakad, végtelen szupernóva-robbanás |
| a testbe-toronyló utolsó ütem, s már érzem: a mirigyes pázsitszövet izzadni kezd, hajszálvékony |
| csöveiből gyöngyözik a nemi méz elfakadó testedben, a két szeméremcsont érintkezési helye és a méhnyak |
| közötti félúton, a húgyhólyag nyaka közelében tenyésző mirigyes szövet megmerevedik s apró csövecskéin |
| forró váladék ürül a húgycsőbe, s érzem a duzzadást és tágulást, a rángást, kihólyagzást, elsimulást. |
| A testek búcsúzása ez most. A testek egymásba csomagolása. A testek egymásba-rácsozása. |
| A testek összenőtt rácsragyogása. Hőrács. Erőrács. Izzásrács. Verejtékrács. Sórács. Mágnesrács. Parázsrács. |
| Rács rácsba szövődik mindenféle irányban. Rács rácsba omlik egymást keresztezve, egymásba szilárdan |
| folyva, egymásba sértetlenűl, töményen és mégis puhán omolva át, ahogy az élő égitestek szőnek |
| mindenféle irányban végtelen és boldog sugárszövedék-rácsrendszert a sötét űr örök időtlenség-jelenében. |
| A megmaradás búcsúzása ez. A megmaradás búcsú-rácsszerelme, mielőtt a hosszú útra elmegyek. |
| Így búcsúzik az asszonytest, a férfitest. Egymásba préseli a két búcsúzó test önmagát. A csont a csontot, |
| a csontváz a csontvázat, a hús a húst, az izomszövet az izomszövetet, a szívverés a szívverést, a tüdőmozgás |
| a tüdőmozgást, a vérdübörgés a vérdübörgést, a bőr a bőrt, a bőrfeszülés a bőrfeszülést, |
| a bőrpuhaság a bőrsímaságot, a nyál a nyálat, a könny a könnyet, a nyitott száj forró leheletét |
| a nyitott száj forró lehelete, arany-pihedomb mozgó hasadon fülem, ahogy előtted térdepelek, |
| az átmorajló benti hangokat: a bélmozgás hangjait, a béltekervények fodros csöveiben |
| a bélsár, bélfolyadék, híg és feszes salakmozgás hörgését, szortyogását, szürcsögését. |
| Így viszlek én magammal. Így maradok testemmel is testi tudatodban, virágzó és boldog |
| testi anyagodban, tested várakozás-tüzében. És így lesz bennem minden testi részed, titokzatos és |
| egyszerű asszonyi lény-egészed így hordozom magamban, s így viselsz magadban várakozva engem amíg |
| a hosszú útról hazajövök. Nem mint ősi kőzet ősi lények megkövesedett lábnyomait. Ősborostyán |
| szúnyogot, lepkét, bogarat, virágport, a megdermedt anyagidőbe fulladt toll-levél csápú, aranygyűrű- |
| dongájú, porszivárványszemű, virágpor-szökőkút bibés, csöndcsipke-léptű, világtohonya halottan |
| élő múltat. De mint sötétzöld, zöldfekete, marhamájvörös rózsaág feszes és kemény bőre a |
| rózsát. Mert oly kemény a tavaszkezdeti rózsaág, mint az ólomrúd, acélcső, rézdrótharisnyájú |
| gumidorong. S benne a puha és feszes rózsák. Mint csontodban a csontom, húsodban a húsom, zsírodban |
| a zsírom, izmodban az izmom, szívütésedben szívütésem, vérzuhogásodban vérzuhogásom, nyáladban |
| a nyálam. Mint ragyogásomban ragyogásod. Mint csontomban a csontod, húsomban a húsod, zsíromban |
| a zsírod, izmomban az izmod, szívütésemben a szívütésed, vérzuhogásomban vérzuhogásod, |
| nyálamban a nyálad. Mint ragyogásomban ragyogásod. Csak így lehet lennünk. Csak így lehet lenned. |
| Csak így lehet lennem. Testünk búcsúzása azzal őriz engem. Testünk búcsúzása ezzel őriz téged. |
| S bennünk a halálig-örök rózsa-remény, rózsa-készülődés, rózsa-hit, rózsa-vágy, rózsa-kezdet. |
| Mert test őrzi a testet, testet őriz a test. Mert testnyomásban a testnyomás, kemény szívrobajban a |
| kemény szívrobaj, hőterekben a hőterek, a belső árny dolgozó lombjaiban a belső árny dolgozó éhes lombjai. |
| Mert nemcsak egymásból kell egymást hallani. Mert önmagamban hallak tégedet. Csontjaimban hallom |
| bonyolúlt-munkájú csontvázrendszered, a vértestképződést a velőanyagban, a vérlemez-születést, az idegsejt-izgalom |
| ingercsobogását az idegvezetékben, a savók, savak, váladékok, elemi rezgéspontok, hártyák, csatornák eleven dolgait. |
| Énbennem ez a béke. Egymás keresztrefeszítése. Tebenned ez a béke. Egymás keresztrefeszítése. Testünk egymásba-rácsozása. |
| Ez a testek búcsúzása. Ez az egymásból-mindíg-megszületés. Ez a testek egymásba-növő égő búcsú-rácsa. |
| Én nem tudom hogy jut eszembe most a keresztrefeszítés? Hiszen ez nem áldozat, ez nem halállal-hűség. |
| Ez nem megváltás-halál. Ez megváltás-szerelem. Fordított Krisztusok vagyunk mi. Élő életre-feszítettek. |
| Mézet iszunk, nem epés bort. Egymás szivét szívjuk, nem ecetes szivacsot fölnyújtott lándzsahegyre szúrva. |
| Fölfeszített tested csak izzadó testem-kereszten. Fölfeszített testem csak verejtékes tested-keresztfán. |
| Eleven csont eleven bordán. Eleven hús eleven húson, eleven nyál eleven nyálban, eleven szív eleven szívhez ragadva! |
| S ha ott megyek a Jézus-járta tájon, s a Jézus-járta tó kék fényhártyás vizét nézem, s az őrjöngő |
| próféta-sivatag fehér homokját egyik tenyeremből a másikba csurgatom, mert magam leszek az ember-homokóra, |
| a Jézus-szemű idő leszek, a próféta-tekintetű idő, a vékony üveggégén üveghólyagból üveghólyagba |
| csorgó idő, mint földosztáskor az új parasztok kőrepedés-kesztyű kezéből kőrepedés-kesztyű kezébe |
| csurgatott száraz föld, a gyönyörű történelem a te kezedből folyik az én kezembe. Az asszony szivéből a férfi szivébe. |
|