| Anyám jobb szemlencséje íróasztalomon. Sós vízben, világosbarna szemcsöppes-üvegben |
| íróasztalomon. Hegyes, fehér recelécperemes műanyagsisakú barna szemcsöppes-üvegben íróasztalomon. |
| Ott hever a sósvízi mélyben, a barna üvegfenéken, mint akvárium fenekén átlátszó, kocsonyás |
| mélytengeri hal, mint a tengervízzel töltött üvegdobozban a tojás-alakú, vibráló tehénszív-alakú |
| tengeri állat, a narancsszínű polip. Anyám szemlencséje íróasztalomon. Sós vízben, barna vékony |
| üvegben íróasztalomon. Az élet lehullott levél-lángja, a halál mindenttudó virága íróasztalomon. |
| Mint formalinos üvegben lebegő, foszláspihés embriómagzat lecsukott óriás szemhéjakkal, |
| mosolyogva kórbonctan-szoba polcán. Mint Schiller koponyája Goethe íróasztalán. Anyám |
| szemlencséje íróasztalomon. Lebeg a megőrző folyadék üvegalján puhán, titokzatosan heverve. |
| Mint puha égitest az űr üvegcsönd-tartályában. Mint véres tojássárgája, véreres tojássárgája |
| rózsaszínbarnán üvegpohárban. Mint magzatkoponyából kiemelt agyvelő az elmúlás élet-alján. |
| Gömbölyded, puha, mérgezett sárga láng, foszlékony puha, gömbölyűre csiszolt kristályszilánk. Anyám |
| szemlencséje az orvosságos üvegben. Mint kisebb babszem, nagyobb sárgalencse, kövérebb lágy üvegcsöpp. |
| Mint egy kimetszett csöpp kisfiú-here, mint üvegtojássá alvadt könnycsepp, a kereszten függő, |
| gyökérgubancköteg-keresztté csavarodott Jézus dárdával megszúrt szivének látást-hozó néma |
| vérvizenyő-csöppje fagyottan. Anyám szemlencséje íróasztalomon. Mint narancsrózsaszínsárga |
| lencsényi puha kristálytojás, átlátszó rózsaszínnarancssárga könnyű gyöngyszem. A kiherélt jobbszem |
| nagyítómagja. A tojásmag kocsonya-felületéről, tojásdad gömbperem-széleiről fehér, szálas, csipkés, |
| hullámosan és omladékonyan sarjadó kocsonya-anyag foszlány-protuberanciák lebegnek a sós vízben, |
| mint a napcsillag fölörvénylő arany-protuberanciái a nap-anyagból tornyosan, csipkés foszlányokban |
| föllövődve körben az űrben, elhalás-haszonnal. A rózsaszín szemlencse alsó és felső felületén fehér |
| foszlás-szőrökből, fehér oszlás-szálkacsipkékből, fehér bomláshínárnyálból sűrű hajzat, moha, penész, |
| rothadásfödő, kalap. Fehér foszlányszőrzet, fehér foszlánysapka. Anyám szemlencséje íróasztalomon. Benne a hályog. |
| Míg a szemgolyóban függőlegesen, most vízszintesen, a rózsaszín lencsehús alsó és felső sűrűhíg |
| domborulatát pontosan belűl középen elosztva, mint jégsziget belsejét vízszintes lapos földszelet. |
| A lencsebelső középsík-tengelyében széttespedve és laposan széthúzódva, a picíny üvegpogácsában, |
| a pogácsa-üveghúsban a hályog, mint eltaposott, megszáradt síklap varangy, laposan, lustán |
| szétterjedő és széterjedő pikkelyes piros füstlomb, mintha lapos rozsdafoltokból lenne nehéz, |
| sűrűszövésű barna homályrácsozat a lencsetest-belső középsíkját a peremig pettyezetten kitöltve, mintha laposan elnyúlva barna hamuból lenne zöldbarna márványarany |
| babérlomb, alúlról és belűlről nőtt szivacsos taplórács, világosbarna parafaszigetcsoport, barna |
| taplógombából kétdimenziós mirigyfelhő, vízszintes sötét cípruslomb, barna márványrács-mohasziget, mintha jégbefagyott |
| mammut feküdne a lencsehús szivében barna bozonttal, mint jégbefagyott lapos, barna |
| rácspikkelyes, rohadtarany pikkelyszita aranyhal, apró facettarózsa, sejtliliom rothadó aranyhalak barna |
| márványrácsra ragadva fagyva. Mint légyszemek, darázs-szemek, méhszemek selyemponthalmaz |
| cellás és sejtes gömbrácsai nagyító üveg alatt a szemlencse átlátszó rózsaszín selyemhúsában a hályog. |
| Szavak! Megismételt szavak! Szavak! Újramondott szavak! Szavak! Szavak! Szigetet-kérő szavak! Szavak, |
| Angyal-árnyúak! Vér-homlokúak! Világosság-gyógyhatalmúak! Vizeletszagúak, hús-szagúak, könny-szagúak! |
| Szavak! Sírföld-illatúak! Csontváz-tisztaságúak! Börtönrács-hatalmúak! Csönd-véredények, titok-anyaméhek! |
| Tenyeremre terített fehér gézlapra öntöm a kis barna üvegből a sós vizet, anyám szemlencséjét. |
| A laza-szövésű, rostos cérnaszitarács pamutlapban fölszívódik a sós víz, a könnyű gézlapba itatódik, |
| mint zsebkendőbe a könny, mint itatóspapírba a tisztító folyadék, mint hósíkba olvadó hópehely. |
| És anyám szemlencséje ott a gézlapon, anyám szemlencséje fehérszemfedős, fehér rece-lepedős |
| tenyeremen, mint fehér szülőágy-lepedőn halott újszülött, véres rózsaszín koraszülött halottan. |
| Mint rózsaszín átlátszó kicsi gömbállat, hártyás véreres tojássárgája, világító-húsú lágy tojás-állat, |
| mint egy meztelen embrió, szeszben áztatott puha fehér kő, kocsonyakavics, remegő, csiszolt hőpiros |
| ruganyos üveggolyó, húsa tengelybelsejében a szines forgácsrugó szivárványspirállal, a halállal. |
| A rácsozott homállyal. Mert a szemlencse belsejében lapos rozsdapettyekből márványháló, |
| májbarna márványrács-szigettábla, úszó elevenszáraz csillaghalmaz, lapos szines spirálköd, |
| rozsdás galaxisfürt, galaxishalmazok száradt tüdővérfekete vízszintes ragyás rácsszövevénye. |
| A látás vakságrácsa, a sűrű szigetbéke, a magány rücskös, rügyes rühesség-reménytelenségrácsa. |
| Mint lehullott véres, eres, barna őszi lomblevél vastag jégbe fagyva, mint halak csomókban kiköpött |
| pikkelyei üveglavórban a vízben, mint halcsontvázak deres halmaza marhavérrel leöntve, |
| mint folyékony üvegbe szórt aranypénzek ágtalan nehéz lombja a súlyos dermedésben, |
| mint eldőlt rozsdás vaslándzsás, vasleveles vaskerítés üvegtáblákból összetört üvegdomb alatt. |
| Üveges pogácsa-almában szétnyitott-szárnyú bíbor pontokkal és aranygyűrűs-pettyekkel koponyás fekete |
| lepke. Halott elliptikus gömblángolásban kis zöld gyík csiszolt szánalom-ragyogásban, szemhéja |
| kék, orrlika smaragd-koszorú, szétfagyott tojásban embrió-madár, csőre véres, testén vérerek, hullafoltok. |
| Anyám szemlencséje tenyeremen. Mint mélytengerből elektromos hálóval fölhozott nyálkás lepényhal. |
| Mama szemlencséje tenyeremen. Mint fölfúvódott könnyű gömbhal, halsün, hólyaghal, ördöghal-buborék. |
| Anyám szemlencséje tenyeremen. Mint megüvegesedett levelibéka. Mint gyémánt-őskagyló. Rozsdaszeplős gyomrú |
| rózsaszín kavics, sárgabőrű sárga szilva, a sűrű sárga szilvahúsban a barna szilvamag: a hályog. |
| Anyám szemlencséje tenyeremen! Az élő testből morzsányi fénylő halott test. Mama szemlencséje tenyeremen! Mama testének egy darabja tenyeremen! |
| Mama testének egy halott darabja tenyeremen! Tenyeremen Mamából egy darabka élet! A látás tenyeremen! |
| A vakság tenyeremen. A homály tenyeremen! A foltok csöve tenyeremen! Az elvadult lomb-iszony tenyeremen! |
| Mama látása tenyeremen! A látás része tenyeremen! Tenyeremen Mamából egy darabka halál! |
| Tenyeremen egy lencsényi anyag Mamából! Tenyeremen anyám halott testrésze! Asszonyrész! Emberrész! |
| A hit homálya tenyeremen! A hit magánya tenyeremen! A megalvadt gyász a tenyeremen! A csöndpont a tenyeremen! |
| Anyám élő testének lencsényi halott darabja tenyeremen! A fény halálrácsa! A halál homályrácsa! Élő föld vagyok. |
| Tenyeremen lencsényi testrész anyámból! Tenyeremen lencsényi testrész önmagunkból. Hisz a Mamából. Élő temető lettem. |
| Az én vagyok-te-te-vagy-én testünkből babszemnyi rózsaszín rácsrög! A befalazott ablak! Vakság-koporsófödő! |
| Oly pici lettél és olyan törékeny, anyám. Mama, oly pici és olyan törékeny! Oly pici, oly törékeny! |
| Mintha apró, szálkás, vonalas, puha, meleg, gyűrt jéglemezekből, mintha pihés és ráncos, lágy jéglemezkékből |
| lenne a bőröd, kásás hűsforró jéglemezkék síkja, torlódása, szőrpelyhes rácsa, hálózat-szitalángja a bőröd |
| kezeden, arcodon, homlokodon, halántékodon, nyakadon, szemhéjadon! Húsod átszőve árnnyal, árnyak |
| szövődtek húsodba anyám! Fekete árnyvonalak, árnytollak, árnypihék, árnylángok, árnypecsétek szőtték be |
| bőrödet, húsodat anyám! A szürkerózsaszín hamu-tartományon fekete erjedésvonalak hálóhomálya, |
| fekete hajszálgyökér-bizománya. Fekete beszövődések könnyű pici lényed alkony-anyagában, est-űrében, |
| halandóság-életanyagában, a múlandóság száradó, hártyás, csomós, eres, kifáradó térszigetein. |
| Mit gondoltál? Mit gondoltál, mikor ott feküdtél a műtőasztalon, zöld vászonabrosszal leterítve? |
| Amikor jobb szemed kimerevítve, s a szemlencse gépi vákuummal kiszíva üregéből, s az operáló orvos szemén a |
| koponyára szíjazott távcsőszerű kettős nagyítógép? Injekcióstű a szemüregbe. Aztán a szemgolyó-bemetszés. |
| Aztán a szemgolyóburok-lefejtés. Aztán sziszegő finom vékony tűhegyű láng-pisztollyal, vékony-csövű |
| láng-késsel, vagy néma lézersugár-késsel, lézersugárpisztollyal kivágta szemgolyódból a lencsét, ahogy |
| lángvágóval fémből egy korongot, üvegtojásból lencsényi anyagtömeget. Aztán finom tűbe fűzött finom |
| fonállal összevarrták a szemgolyó-léket, a sebet, finom ujjakkal hurkolva, s megcsomózva a varrószálakat. |
| A szemtest-seb! A csarnokvíz! Az írisz! A szemgolyó-erek! A szem! Az egész élő optikai szerkezet! |
| Az optikai rendszer! Mit gondoltál Mama a műtőasztalon, aki nyolcvan évet gyalogoltál át félvakon? |
| Tudod: nem a lencsével lát az ember! A lencse a látás része csak. Agyaddal látsz, s a látás módja: |
| a retina, a vakfolt, ahol belép a szembe az ideg, a fovea centrális, a csapok és a pálcikák! Ahogy a szív |
| látása az emberszív retinája, megjelölhetetlen optikai rendszere! A szív csapjai, pálcikái! És most itt vagy kicsim, a tenyeremen. |
| Látásod része a tenyeremen! A hályogos lencse, a homálypogácsa. Halott kicsi véres testdarabodon csókjaim. |
| Csókolgatom a halott virágot, a véres virágot, tested kicsi, lánggal-kifűrészelt halál-részét. |
| Az életet csókolom, a halált, élő tested véres halott kicsi részét, mint Krisztus testét anyja a kereszt tövében. |
| Krisztus összetört véres kicsi testét. A keresztről levett halott szenvedést. A vérző megmenekülést. Szám testedtől véres. |
| Fordítva így vagyunk mi ketten: fény az estben, est a fényben, halálosan és szépen összekeveredve. Az anya most én vagyok. |
| Az az ő teste: ez az én testem. Az az ő vére: árnyékhajnal vérem. Múltidőnk, anyagunk összekeveredésben. |
| Anyádban, amikor testeddel te voltál: a méhben, s a szem csírapontja szemgolyóvá formálódott lassan, |
| s nézted az életkorpás sárga magzatvizet, a magzatburok bolyhos és vastag ereit, s anyád forró |
| húgyhólyagját nyomtad, vagy a telt forró húgyhólyag nyomott téged, vagy te a dolgozó veséket, s aztán |
| te ugyanúgy velem, én ugyanúgy veled, s mikor megszülettél, s a folt-látás után lassan látni kezdtél: |
| amit azóta láttál, láttam-e én is? Te félig-vakon-született: mindíg többet láttál és mindíg pontosabban, |
| mint én, pedig én azt hittem kifelé látok, s te csak befele nézel, befele látsz. |
| Te láttál a halálba és a gyűlölet-örvénybe, a szegénység-szövevénybe, a szenvedések szerelmét te láttad! |
| Én nem láttam a fényben a sötétet és nem láttam a sötétből a fényre, s mindíg volt a gyászra |
| bíztató szavad. Halott szemlencséd csókolgatom, mint megszűlt halott magzatát a kín után az anyja. |
| Látásod lencsés homályrácsát csókolgatom. Tenyeremen a könnyű testrész, mint oszladozó csecsemő-szív. |
| Jobbszemed gézpogácsával leragasztva. Ülsz az ágyszélen, mint a kiskapuban anyád a régi széken. |
| A többi már a halálé, a nem-tudom-van Istené. A többi már a halandóság-történelemé. |
| Én még írok. Úgy írok, hogy lök, lökdös, taszít, taszigál hátúlról egy láthatatlan kéz a sír felé, |
| mint fehér kendővel bekötött szemű hadifoglyot, civil rabot a vele-kiásatott földgödör felé |
| az idegen katona, az egy-fajtából csendőr, a napszámosból hóhérrá parancsolt szegény, a nem-lét |
| lökdös közönyösen, hogy fejem lehajtva térdepeljek a Földgolyó tömegsír előtt, már tarkómon érzem a revolvercső fagy-gyűrűjét. |
| Véres szemlencséd nézem anyám. Nemcsak elképzelem, amit mondok anyám. Hiszen tudom. |
| Ne lásd fiad az úton anyám. Tél van. Tél. Tél. Kövér fehér esőcsepp-szemgolyók a faágakon. |
|