| A világegyetem dolgozószobámban. A fehér porpelyhek a fénysárga levegőben, a fehér porpontok, |
| fehér szikraszálak, világító szöszök, szikrázó szőrök, szétlazuló fehér ponthalmazok, a sófehér apró |
| csillámszigetek szétterpedő elosztásban és egyenletes eloszlásban úszva, sűllyedve, emelkedve, |
| lebegve, fölfelé taszítva, lefelé szívódva, oldalt szétbolyongva világítanak. Nappali csillagos |
| ég a kristályos fénysűrűség, a sárga fényüres térbeliség a dolgozószobámban. Tél van. Január van. |
| Bolyongó fehér hamuhullás, bolyongó fehér hamupermethullás, halott mikrorészecske-hullás, halott |
| mikroszervezetek csontvázhullása, halott mikrolények páncélinghullása, héjazatmellény-hullása, tollpelyhes |
| kéregsisakhullása dolgozószobámban. Tél van. Január van. Szikrázó fehér pontgolyó-hálómozgás |
| a dolgozószobámban. A láthatatlan és érezhetetlen légmozgás löködi a szikrázó csillámpontokat, fehér |
| porpelyheket libegve, gurulva, pörögve szanaszét a levegőben, mint a biliárdgolyókat, a háromdimenziós |
| űr szétlazuló hullámos ponthálódobozával szövi be az örvénylő csönd a mézöreg levegősárgát |
| a dolgozószobámban. Tél van. Január van. És függőlegesen taszítva fölemelkedik a lebegő szikrapont |
| ahelyett, hogy lehullna, fölemelkedik, mint az antianyag, ahelyett hogy leesne, földre-esne, leszívódna, |
| mint testünk, csontvázunk, szivünk majd a földre, a földbe. Mint az elképzelhetetlenűl csekély tömegű, |
| rendkívűl nagy sebességű antianyag, amelynek részecskéje úgy viselkedik fizikailag, mint az anyagrészecskék |
| tükörképe, nem lehull, de taszítva fölfele száll, kimondva így az antigravitációt. Az általa tisztát, |
| az általa jót. A nem-létben és a lázban. A hőgyászban és a rácsban. A titokban, ellen-mozdulásban. |
| Tél van. Január van. A világegyetem dolgozószobámban. Verset írok merengve. Míg kint a háztetők |
| cserép-pikkelyein vastag hópor-lapok rostos üvegszivacs-lemezekké zsugorodnak izzadva és |
| sziszegve, fekete hallgatás-bozonttal itatódnak az ezüsthíg fényvattába a fák, s a néma ezüstviasz |
| űrre akasztva a nappali hold, mint Ady Endre halotti maszkja, a félig-csukott-szájjal |
| vicsorgó gyűrtegész sárga gipszkéreg halotti maszk, az összefogdosott, fekete-ráncháló ujjlenyomatos, barna |
| bőrléc-gyűrűpajzsos sárga gipszkéreg-áldozat. Kiálló gipsz-süveg orrhegyén lila légypettyekből |
| pontháló darázsház-cellarózsa. Mint szeplős madártojások fehér gipszkosárban. Tél van. Január |
| van. Bejössz. Szájoncsókolsz. Én visszacsókollak téged. Nyálad nyelvemen, fogaimon. Nyálam |
| nyelveden, fogaidon. Bajusz-szőreimen nyálad, mint a te szőrközti nyáladon bajszom. Aztán kimész, |
| dolgozol tovább, magnetofonon angol lecke szól, fehér harcsabajszú sárgarépát vágsz késsel sárga |
| korongszeletekre, megvágod ujjad hegyét a késsel, bejössz, én szívom a vért, szívom a véres sebet, |
| véred habos nyálamba keveredve, és boldog vagyok a vérevéssel. A vérző, forró kút boldoggá tesz engem. |
| Ha szétnyílva tested az élő piros gyöngyöt látom a forró vályúnyelv csatorna-erében legurulni. |
| Tél van. Január van. Húsomban fáj, mint a hőarany-gyötörte nyári táj a tegnapi szerelmes |
| délután. Este előtt, munka után. Már vetkőztem is, úgy köszöntem, már vetkőztél is, úgy köszöntél. |
| És viaskodtunk, mint a szerelmes vakok, mint egymáson hempergő fényes állatok, az alkony-ágyon |
| pettyesen hörögve. Játszva, jajgatva, nyöszörögve. Az alkony anyagában. Tél van. Január van. |
| A világegyetem dolgozószobámban. Verset írok a világ tébolyában. El ne sűllyedjen semmi! A holtakat |
| nem szabad megenni! Mint az Új-Guineai fore törzs asszonyai, gyermekei, akik megeszik a halott |
| hozzátartozók agyát, két ujjal csipkedve, a szétfűrészelt koponyából kikanalazva gyorsan. Azt |
| hiszik a szellemet, erőt eszik meg, pedig csak a halott agyvelőt, s abban a vírusnál egyszerűbb szerkezetű |
| lassúbb vírusokat, a viroidokat, de talán csak a fehérje-tartalmú prionokat, s az hozza a kurut, |
| a remegés-halált, a hidegtől, a félelemtől való remegést a halálig. Állok szótlanul a halott előtt. |
| Állok szótlanul a halál előtt. Tél van. Január van. Isten szivéig nyílsz ki látomás-ablak, |
| világosság-ajtó. Én meg nem tagadlak. Téged se: történelem. Világlét-idő: ami az emberrel kiegészűlt. |
| A lány a túlsó hegyen, az ifjú asszony, aki gyermeket szült. Halottak, halálok, halott-arcok, sárga |
| gipszkéreg halott-álarcok! A gipsz szemhéjráncok, a csukott szemhéj gyűrt gipsz-erei, gipsz-csipketaréja. |
| A fültő alól csillagosan szétfutó gipszgyűrődés-seprűk. Emlőkig fölhúzott térdű és combú sárga |
| gipszkéreg-asszonyfar, a torzó üres kéreg-golyópár gipszvályú-vágatában két pontosan |
| összehajtott hosszu gipszlepény, a kettős-sarló vályus vagina, az összehajtogatott gipsz-lebenyek |
| fehér dombcsíkjaiból itt-ott fekete szőrszálak állnak ki, mint méhseggből kiszakadt fekete fullánkok, |
| s a gipszkéreg-mákgubók csatornaközépalján a segglik, mint csücsöri gipsz-kamilla, mint |
| fehér párnahuzat cérnagombja, kerek ráncvirág, gipsz-százszorszép, redőküllős, gyűrődésráncküllős |
| homorú gipsz-cérnagomb: a gipsz-szálak, mint a cérnagomb-fémkarikára húrosan, |
| feszesen, sűrűn, sugarasan, gömblegyezősen fűzött fehér cérnaszálak, körben gerincként, uszonyélekként, penge-erekként |
| egymáshoz ragadt csatornátlan cérnaküllők sugárrózsája. Cérnaspirál-köldökű cérnacsillagrózsa |
| a gipsz-százszorszép végbélnyílás-gipszerezetrózsa. Sárga bezárulás-gipszrózsa a kéreggömb- |
| magány megosztás ív-alján, az üres gipszkéreg-magányban. Tél van. Január van. Verset |
| írok. Közeledik az éj szivemhez. Aki halottat eszik: halott lesz. S halott lesz az is, aki |
| megvonja szivét a halottól. Szivét és száját a halottól. A halott húsától, a halott agyától. |
| A halott szivétől. Tél van. Január van. A lét a halál felé mutat. Ablakom előtt a mozaikos, |
| kéreg-kőlemezes szürke körtefa-ág bőrén zöld moha, mintha zöld lóhere nőne a vakcement |
| körtefa-ágon, zöld levélszivek hármas lóhere-feje, lóhere-levélfeje. Zöldoldalú parafakígyó |
| a vén körtefaág. S a könnyedén meghajló, merengő, sárgásfehér meztelen gipsz-asszony |
| kinyújtott tompafényű, gipszviasz, gipsz-zsíros gipszkarjával a nyitott sír felé mutat. |
| Nagy fehér gipsz-emlői a nyitott sírgödörre lógnak, mint az elmúlás viasszal-bevont |
| gipsz-villanykörtéi, és az asszonyemlők derengve világítanak, s a gyűrődéscsillag ráncrózsa |
| gipsz-emlőtányér pórusos bimbói pikkelyes makkcsészében fehér makkok. S a nyitott sírban |
| töredék, fogsoros gipsz-koponya, gipsz-csigolyák, gipsz-bordacsontok, gipsz-medencecsontlepke, |
| gipsz-lábszárcsontok, gipsz-karcsontok, gipsz-combcsontok, gipsz-ujjcsontok, gipszkorsók törve. |
| Tél van. Január van. Halottak szaga ujjaimon. A halál szaga ujjaimon. A halott hús szaga |
| ujjaimon. Halott szemek szaga ujjaimon. Sárga halottmosolyok édes hullabűze ujjhegyeimen. |
| S egy ámúldozó messzi kertben, ahol állatok alusznak, esznek, ürítenek, kérődzenek, hallgatnak, sírnak, vizelnek, |
| jajonganak, kéregetnek, tetvészkednek, onanizálnak, nemzenek, szülnek, szoptatnak, ásítanak és őrzik titok-magányuk: |
| rikácsolnak, röpködnek, zörögnek, fosnak, csipegetnek, énekelnek a dzsungelház madarai: |
| a tukán, a tokó, a bajuszos kakukk, a kémmadár, a jakamár, a mézmutató madár, a kék |
| paradicsommadár, a drágakőmadár, a fémmadár, a csimborasszó-kolibri, az aranyoszöld nimfakolibri. |
|