| Honnan tudod? Honnan tudod, hiszen halott vagy. Honnan tudod? Honnan tudod, |
| hisz eltemettelek. Honnan tudod földbe-ásott halott? Honnan tudod földkéreg-belső rothadt |
| deszkáin heverésző, csontváz-fehérrel heverve tenyésző, nagykontyú, gyűrt aranypapír-láz halott? |
| Honnan tudod? Halott szemeid, mint forró fehér ondóval lecsöpögtetett fekete kavicsok, a |
| csütörtök-halál onanizált halott szemeid fölött térdepelve. Halott szemeid, mint deres rozsdás |
| kavicsok. Halott szemeid, mint halott gyermekfogsor, amin kékszőrű, zöldszemölcsű sárga hernyó |
| mászik. Halott szemeid barna árnyéksarlók dülledt vizenyős csöndhólyagra ragadva. Halott |
| szemeid, mint döglött száraz tengeri csillagok mazsolás karácsonyi kalácson. Piros csont-gyufaszálak |
| és piros csonttűk száradt csillagállat-hullája nyálas hártyazuzmó sziklán. Halott szemeid megdermedt |
| ezüst-suhintások fekete bársonypárnán. Halott szemeid foszló foltos varangyosbékák a lázadás |
| gyomorüregében. Halott szemeid, mint vízmérő levegőgolyója a vízzel-töltött fatestű üvegdobozban. |
| Halott szemeid, mint legyek összetett szemének egy-egy bársonyszáraz szemcsepontja, gyilkos látókehely, |
| mérgezett gyémántot szikráztató vörösboros kehely. Hamlet gyilkos mostoha-apjának gyűrűvel mérgezett |
| bora. Halott szemeid, mint a gyufaszál lila, vagy barna, vagy fekete foszforgumója. Halott szemeid |
| síkos, keserű rothadás-csókok, a vakság kihegyezett fekete mellbimbói, két halott szemed rágalmazás. |
| Honnan tudod? Honnan tudod, hiszen halott vagy? Halott szemed zöld epeváladékkal töltött serleg, |
| alvadt vérrel teli ezüstpettyes bögre, lucskos, barnamagos vörös dinnyebél, elégett gyermek kormos keze. |
| Honnan tudod? Honnan tudod, halott? Honnan tudod: elevenekre éhes? Honnan tudod halott: ki |
| az élő, ki a halott, honnan tudod? Mindíg az élőket lesed! Mindíg az élőket várod Halott hatalmad |
| riadása: az elevenek megmarása! Honnan tudod halott? Honnan tudod, hogy hol izzik az élő, hogy |
| piszmogva, lázasan, rejtőzködve, dolgosan, boldogtalanúl, vagy boldogan hol van és miért és |
| merre van, aki gyanakvó, bár gyanakvástalan, s nem várja szikrázó fénybaltaként lecsapó |
| fejed, halálos hüllő-marásod? Te elevenek holtja, holtak elevenje! Te halottak élője, élők halottja! |
| Te földkéreg büdös belsejében heverésző, el-sose-enyésző hüllő-magány, éber halotti reménység, |
| folyamatos éhség, összetekeredett pikkelyes gyász, halhatatlan, hullámos, sistergő könnyű csúszás, |
| ágaskodva előrenyújtott-fejű, táplálkozni-akaró éhes mohóság, vaksi, homályos beprogramozott ragadozás. |
| Mindíg az élőket várod, halott! Mindíg az élőket lesed, halott! Szélvihar, fényvihar nem bántja homály-szemed. |
| Elevenre vár nem-természetes hüllő-magányod. Mint a csörgőkígyó olyan vagy. Olyan vagy. Csörgőkígyó-halott. |
| Minden halott az élőt akarja. Minden halott az elevenre vágyik. Minden halott az élőre vágyik. |
| Megmarni az élőt, mérgezni halottá. Megölni az élőt: vágya a halottnak. Halottá mart élők meleg |
| húsa a halottak tiszta tápláléka. Mert élőt akarnak enni a halottak. Élőt gyilkolni halottá |
| halottnak. Mert az élőt marják halottá a holtak. Az élőre csapnak, mint a csörgőkígyók |
| tátott pikkelybalta ezüstláng-ütéssel, bajszos villámsarló méreg-harapással, méregszűz-marással. |
| A holtak az élőket akarják. Vak harapás-csókkal, ezüstkés-bimbókkal, balta-ugatással. |
| A csörgőkígyó alig lát két szemével. A csörgőkígyó szemei, mint harmatos szikladarabok. Száraz |
| sziklarücskök, amikre fekete festékkel fekete kés. A csörgőkígyó szemei ovális gyűlőlet- |
| sziklalapok, suta, hályogos sziklacsapok. A csörgőkígyó szemei visszeres sötétzöld kavicsok, |
| parafagyökeres lúgkődarabok, fekete vakond-arcok, vízkristályszőrbe kalapált arany-számjegyekkel. |
| Pikkelyes bőr-rücskök, barnafoltos zöldfekete bőrgyűrődések tarajüstjéből villognak ki |
| tompa türelemmel, mint halottak lila lábkörmei, mint pók homlokszemének fekete |
| szemcsetojás tömény szitagolyói, mint pók oldalszemének, középszemének mozgatható fekete |
| gyöngykása-dudorai a fölmeredő dühödt szőrözönből. A csörgőkígyó szemei, mint a halottaké. |
| A csörgőkígyó szemeivel alig lát. Nem látja a természet hasznosítható titkát, nem látja az |
| eleven lét neki-elrendelt szükségletét. Nem látja az élőt az állati, meleg táplálék-elevent, |
| ami mozog: az élő állatot, aki nem várja, hogy neki legyen halott, aki mégis az ő halottja lesz. |
| A csörgőkígyó hőszemével látja, amit táplálékúl magának gyilkolva beszerez. |
| Mint szívünket az emberhalott. Mint szívünket az asszony-halott. Mint szívünket a halottan is élő. |
| A csörgőkígyó két csillogó, vaksi, gödrös szeme között a barnafoltos, rücsökpikkelyes, |
| lassú-ferdén a zöld tarkótörzs felé hátrafutó homloklap közepén piciny hőszem van. |
| Apró hőérzékelő szerkezet. Apró hőtudáspont. Mint elektromos számítógéphez kapcsolt apró |
| infravörös érzékelő. Ezzel lát. Ezzel a hőszemmel lát a csörgőkígyó. Ez a hőérzékelő szerv minden |
| állati hőt sugárzó létet érzékel, minden hőpontot, hőtömböt, hőhomályt, hőadagot, hőmozgást, |
| hőlapulást, hőrettegést, hőhallgatást, hőgyanútlanságot, hőbékét, hőt sugárzó eleven könnyű testet, |
| mozgó, vagy lapuló, surranó, szőrös, vagy csupasz, vagy tollas állati tárgyat, minden halálraítélt közönyös |
| boldogot. És érzékel minden hőváltozást a csörgőkígyó hőszeme, minden hőmozgást, minden hőt |
| sugárzó testhelyzet-változást a térben. S az eleven testi tárgy nagyságát, távolságát, erejét, tömbjét, |
| tömegét. Mindent ami megérinti hőpontját sugárzása egyenesével, vagy sugárzása legyezőjével, s a mérés- |
| eredményeket összegezi, az információkat összegezi, a lehetőségeket kiszámítva rendszerezi az élő meleg |
| testi tárgyat, a tárgy-eleven távolságát, s önmagát, hiszen hőszemével lát a csörgőkígyó, hőszemével néz |
| a csörgőkígyó, hőszemével tudja meg körötte a lét eleven hőt-sugárzó különösét és összegét. |
| A neki életet-mondó jövendő halált. A hamar-halált. S az áldozat mögé csúszva, mint |
| fölhúzódó varrógéptűs varrógéppofa zuhanva lecsap. A hőszem: mint egy csöpp biológiai |
| számítógép, a homlokközépen elektromos agyacska, érzékelő hideg állat-kompjuter. A hőszem. |
| A csörgőkígyó hőszeme. Lecsap a mérgezett, tátogó, görbe zöld pikkelykard, megmarja az eleven |
| egeret, vagy a fölmelegített szürke posztó-egeret, amelynek szeme pirosgyűrűs kék üveggomb, |
| mindegy hogy nem mozog, csak meleg legyen, s egérformája legyen, mindegy hogy holt tárgy, vagy |
| eleven test, csak hőhangja legyen, s meghallja a hőhangot hőszem-hőfüle. Mindegy, hogy |
| nem mozog, vagy mozog: testébe-épített gépszerkezettel jár, mint óraszerkezettel gyerekkori |
| festett bádog-műegér, vagy ketyegve ugrál két pléh-lóheretalpon, mint a gyerekkori bádogbéka, zölden, |
| vagy csöpp recés fekete gumikerekeken gurúl, vagy szürke posztónyakába varrt fémkarikába |
| fűzött spárgán húzzák ide-oda, huzigálják cikcakkosan a kisérletezők, csak hasonlítson a |
| megehetőhöz, csak meleg legyen. Mert ha kihül a posztóegér, már nem érdekli a csörgőkígyót. |
| Mert a halottak már nem érdeklik a holtat. Mert csak az élők érdeklik a holtat. Csak az élők! |
| Honnan tudod? Honnan tudod, hiszen halott vagy? Honnan tudod, hogy hol vagyok, mit teszek, |
| élethőt sugárzó lényem merre jár, vagy ájultan alszom szerelmes éjszakámban? Honnan tudod, |
| hiszen halott vagy? Hiszen halott vagy, honnan tudod? Nyers sárga csontvázhomlokod közepén |
| szikrázó gyémántrügy: mint a csörgőkígyó hőszeme. Mintha halott homlokcsontodba csiszolt |
| gyémántfejű gombostűt szúrt volna a halál! S összetekeredve mindig lesben, kígyóvá összetekeredve |
| mindig lesben! A fekete üregeiben. A fény üregeiben. Az éjszaka üregeiben. A kín üregeiben. |
| A hit üregeiben. A láz üregeiben. A gyász üregeiben. A reménytelenség üregeiben. Égő |
| reménység-sziklák alatt. Várakozás-homályban. Halál-leskelődés árnyban. A sivár könny |
| homokgödreiben. A kőlapályok forró diadal-szigetén. Bárányok szive fölött. Tigrisek |
| csíkos bajusz-mosolyában. A báránybégetésben, tehénbőgésben, barna lónyerítésben. |
| Hőszemed eleven hőre les. Hőszemed mozgó hőpontokra, mozgó hőcsomókra, mozgó |
| testhőre les. Vak, vaksi, csipás, szürkehályog-szemű, zöldhályog-szemű halott. Hőszemű |
| halott. Halálod hőszeme, mint a csörgőkígyó hőszeme. Én nézlek téged, te szimatolsz |
| engem hőszemeddel: fönnmaradásra-vágyó halott, éhendögleni nem akaró hőszemű halott! |
| Keresed az élőt, az eleven melegét csörgőkígyó-halott. A megmarhatót, a fölfalhatót, |
| a lenyelhetőt, a megemészthetőt, a kitágúlt szájtorkodon szinte ugatva egy-egy rángó szétfeszűlt, |
| öböl-nyeléssel, egy-egy nyelés-ugatással éhes gyomrodba fejjel előre csúsztathatót. S látom az ártatlan |
| halandót, ahogy mozog, futkos, turkál, csámcsog, rág, liheg és piheg a létben, látom, ahogy mögéje |
| csúszol haspikkelyeiddel, a fehérsárga pénzpikkelyekkel kapaszkodva a sziklás homoktalajba, |
| lágykemény mozgással, hullámvonaglással csúszva előre, laposan előrenyújtott fejjel, hasított |
| lapos kőmoha-háromszögfejedből, a nedves orrlikak alatt szétnyíló szájcsúcsból kilökődő |
| higanypáfrány-nyelvvel, hosszú fehér rugógyűrűcső-csontvázaddal száraz kígyóhúsodban, látom |
| ahogy fölágaskodva görbén, tátottan lecsapsz, mint egy dupla méregfogú, szétnyílt, pikkelyes, |
| foltos kérdőjel. És vaksi szemeid merevek, mint egy márványszobor sárga márvány férfi-heréi. |
| Fölágaskodó tátott kérdőjel-nyelésed, mint a kutya ugatása, ahogy a kutya ugatva nyeli a szőrös ködlángot! |
| Aztán összetekeredve alszol, gyomornedveid emésztik a szőrt, a húst, a bőrt, a körmöket, a csontokat, |
| a lágy belső és szilárdabb tartó-részeket, szilárd váz-részeket gyűlöleted sziklakövei alatt. |
| A múlandóság árnybarlangjában halál-gyomornedvvel emésztve a megmart, lenyelt embersziveket. |
| Te elevenekre-éhes, nem tudsz megmarni engem! Pedig mind ölni vágytok, gyilkos csörgőkígyó-halottak. |
| A ti erőtök a halál. Az enyém az élet. Hisz ti úgy vagytok már a rejtelemben, akik attól nincsenek, mert valaha voltak. |
|