| Valamit tenni kell. Mindíg tenni, sose pihenni. Holnap is temetni megyek. A sárga |
| elfeketedik, a zöld barnára fagy. Megüszkösödik a sárga, a zöld feketére apad. Valamit |
| tenni kell. Holnap is temetni megyek. Ez nem karácsonyi ének. Ember-ének ez. Ez is gyertya-ének, |
| fehér gyertya-ének, nem karácsonyi-ének. Mégse halál-ének. Nem halotti ének. Holnap is |
| temetni megyek. Sárga rózsát viszek a sárga halottnak. Mindíg sárga rózsát vittem a sárga |
| halottnak. Vittem a rózsát élőnek, halottnak. Sárga rózsát az élőnek, halottnak. Vittem a sárga |
| rózsát új halottnak és újszülöttnek. Vittem halálnak és szülőanyának. Annak, aki megszült, |
| annak, aki meghalt. Annak, aki most-gyász, annak, aki a most megszületett sírás. Aki |
| halott-sírás, vagy újszülött-sírás. Vittem asztalra, sírra, temetőkbe, rátettem a szülés-véres |
| lepedőkre, rátettem a halál-véres lepedőkre. Vizelet, ürülék, vér a gyűrt fehérben, gyönyörű |
| emberszenny a habosra fölgyűrt, verejték-keresztes, véres test-lenyomatos, vérző ember-kereszt |
| viaszkönny-vízjeles gyűrt halálvászon-fehéren, életvászon-fehéren. Valamit tenni kell. Sose |
| pihenni. Mindíg tenni, sose pihenni. Most tél van. Tél. Lázsötét, embersötét, viasz-sötét, |
| ezüstsötét, gyulladás-sötét, ponthalmaz-sötét, ugatás-sötét, kagylós szénlegyező-sötét, |
| madárszemek híg kristálynéma belső sötétje, testbelső-sötét, madártestben forró tojásfürtök |
| nedves sötétje, anyagbelső-sötét, embertest-belső sötét, állattest-belső sötét, az emlősök |
| sötétség-belseje, a kő sötét befelé-gyökerei, a szervetlen anyag sötét mosolya, a biológiai |
| lét benti sötétje, óceánsötét az emlékezetben, növénysötét a kezdetekben, halak sötét |
| úszóhólyag-tojása a haltest-bíboréjben, az áramló, s kristályos sötét a növényben. Nappal-sötét. |
| A fagyott sárga rózsabimbók grízbőrű sárga növényi tollakból összegyúrt szivek. Sárga lisztbőrű |
| domború növénytollakból kúpossá hajtogatott szivek a fagyott rózsabimbók. A fagyott sárga |
| rózsabimbók, mint megfagyott, szétrepedt tyúktojások, csúcsos hártyaselyem-golyók lila |
| száron, villog a fagyott sárgája szemfehérje, ezüstmoha ráspoly-rácsgörbületkosár a megfagyott |
| szilánkos tojásfehérje. Barna veréb törli sárga csőrét a fekete faágon, kúpos csőre, mint egy |
| viaszos sárga rózsatüske. Most tél van, emberáldozat, összevissza néma halál-piszkozat. |
| Fagyott sárga rózsabimbók a rózsaszáron. A sárga elfeketedik, a zöld barnára feketűl, a |
| lila, mint megfagyott deres marhamáj, szarvastüdő, dámgége, dérzsíros dermedt szarvas- |
| zsigerek. A fagyott sárga rózsabimbó, mint szétrepedt, megfagyott tyúktojás lila |
| tüske-száron, a megfagyott sárgája, a megfagyott fehérje, mint halott nyitott viaszállat- |
| szájában nyelv és fogak. Fölhajló édes barna rothadás-kehelyárny, nyálból halál-zománc |
| fogak. Halott lovak vicsorgó sárga fogsora. A lovak ínye bordás lila keselyű-kalap, |
| fekete bálnakutyák a fölgyűrődő szőrös szájcimpák, a habos fekete röhögés-taréjok. |
| A fagyott sárga rózsabimbókon némi hócukor. Fagyott füvek, fagyott pórusos növényi módszerek, |
| fagyott növényi ékszerek. Szőrös növényi ékszerek fagyottan. A feketefoltos, gyűrt, fagyott |
| zöld rózsalevelek olvadt hóportól könnyesek és ráfagyott a hideg tiszta könny a rózsalevelekre, |
| mintha olvadt üveget öntött volna a fenyőfa-alakú hát-vályúkra, bőrcsatornákra, |
| a pihetoll-alakú, lúdtollcsontváz-alakú vékony és vastaghas-erekre, homorú hasfal- |
| erezetre ez a nap. Csipkés fehér kristályszerkezet-hósziget kristály-sebek, fagyott, |
| átlátszó könny-eres gyűlöletviasz-stigmák a csillogó száraz jégvonal-halmaz, uszonytű- |
| jéglemez-szivacskupac a fagyott sárga rózsabimbókon. Növény-erők, halál-lepedők, gyűrt |
| halotti álmok, jégtű-lécekből halmazos számjelek kazla a rózsasebek sárga csontjain. |
| Most tél van és nappal-éjszaka, láng-sötét, epe-sötét, máj-sötét, hullák beleiben |
| fagyott bélsár sötétje, sárga sötét és feketén fehér és fehér sötét, szemgolyó csarnokvíz-sötétje. |
| És még mindíg jönnek a rózsabimbók. Jönnek borzalmasan és gyönyörűen, mint a sárga |
| hódítás. Jönnek, mint az égő venyigéből a láng irgalmatlan tiszta csomói, jönnek mint |
| szilárd vízhólyagbuborékok az égő nedves fa szétrepedt rostos bőréből kiszületve, mint |
| parázslani kezdő gőzölgő növényvaginák Krisztus-sebeiből kihólyagzó vízgombák, |
| jönnek mint a sárga elmebetegek, piros fejű bolondok, akik némán, vagy vinnyogva |
| kidugják fejüket az elmegyógyintézeti ablakok vaslevelű kockás vasrács-függönyén. |
| Kidugják fejüket, mint a tengermélyi szivacs-szikla szűk odu-likacsaiból a ragadozó |
| murénák. Jönnek a rózsák, a ragadozó rózsák, a tűfogsorú rózsák, a megszálló rózsák, a hódító |
| rózsák, a leigázó rózsák, a barbár rózsák, a cápa-gyomrú rózsák, a keselyű-fejű rózsák, a világlét- |
| belsejű rózsák, a párduc-torkú rózsák, a leopárd-szagú rózsák, a tolongó sárga vakok, a |
| halállal halhatatlanok, halottak sárga könnyei, keresztfa-Jézus véres sárga vizeletcsöppjei |
| az előbőrtelen lila pattanásos makk lándzsás sisaklékjéből kicsöpögve. Holnap is temetni megyek. |
| Rózsák, sárga rózsák: megváltó húgycsöppek, véres vizeletcsöppek, Krisztus-vesén átszűrt véres |
| sárga öröklét-vízcsöppek a meredt halott vesszőből buggyanva kifolyva lassan, sárga véres, |
| cukorcsöppek és méregcsöppek, a Megváltó Test virágai, rózsák, a jézusi húgyhólyag-hártyatojás |
| vizeletvirágai, amelyek kicsöpögnek a petyhüdt ágyéktesten, zsír, homok, fehérje, cukorszerkezetű |
| forró könnyek, vessző-könnyek, bennetek minden kiszűrt méreg, minden halandóság kiszűrt halála, |
| amit a Megváltó Máj méregtelenít, a Megváltó Vese dolgozva kiszűr, rózsák, selyemcsöppek, halálok. |
| Tolonganak, tolúlnak, tömődnek, gyűrődnek, hegyeződnek, lassított úszással erjedve kilövődnek |
| a vékony rózsaszárak megrepedt lila bőréből magányos csomókban egymás fölött körben |
| a felszínre születve. Egymás fölött és egymás alatt körben pontok, szívhegyek, szívcsúcsok, selyemdudorok. |
| Hány rózsa van egy rózsaszárban? Hol van a rózsa a rózsaszárban? Mennyi a rózsa egy rózsaszárban? |
| Hol van a zöld küldés? Hol van a rózsa-akarat? A rózsa-gének küldetés-reménye merre van? |
| Bent a növényhomályban, a sejtek, molekulák, atomok, atomszerkezetek mélyén lapuló |
| végtelen feszültség-terek, vonzás-szigetek, taszítás-apályok, elektromos ragacs-képzetek, |
| mágneses térgörbületek, hártyával-leválasztott membrános végzetek magány-szívében, a boldog |
| megvalósítás-képletek teremtett és örökölt összetett jelenében, növényi számtanában, feszültség- |
| erőcsomagok, rezzenéstelen fagyott folyékony mozgás-csomók derengő csöndsziget önismeretében? |
| Mert tavasztól őszig törtem, vágtam a rózsát a rózsabokrok ágairól, szalamandrafoltos |
| vászon-bőr munkáskesztyűben törtem, tömzsi rovarrágószerv-metszőollóval levágtam. |
| S azóta mindig jönnek, születnek, mint égő sárga gyertyából lecsöpögő könnyek, jönnek a sárga rózsák! |
| És selymük, mint a szerelmes tiszta csók és jönnek, mint tolongó hódítók a sárga rózsák! |
| Hány rózsa van egy rózsaszárban? Hol van a rózsa a rózsaszárban? Mennyi a rózsa a rózsaszárban? |
| Szüli a lila rózsaszár, a bőrözött egyszerű növényi szabály a sárga rózsakezdetet, a félig |
| kint, félig bent pontosan megtervezett, befejezett rózsa-gondolatot, mint másodpercenként |
| az életet a teljes szívverés. Küldi a pontos belső erő-rácsozat, a ketyegő nedv-nyomás, |
| a növényi rózsafolyadék-keringés, a sercegő, sziszegő, kopogó suhogó, finoman áramló |
| létfolyadék-fölfelé-folyás, a kimagasodás, fölfelé-taszítás, dühöngő, boldog, erőszakos |
| növényi ellengravitáció újra, meg újra a sárga rózsát, mint Isten létét bizonyító boldog önmagával. |
| Most tél van. És mikor és miért az abbahagyás, elapadás, a rózsalét-szünet, éj-idő? |
| Tüskés lila szárakon, vérhálótüskés lila szárakon vékony piros nyakak, pillér-oszlopok. |
| S négykarmú zöldfekete, görbe, száraz bársonyhorgonyok ragacsos köldökéből nőnek ki |
| a csúcsos sárga hártyahajtogatás-szivek, s a vékony piros szárak könyök-bütykeiből, |
| mint apró tyúkszemek: vörös rügy-kezdetek, sárga selymet okádva buggyantó megrepedt |
| szívcsúcsok, szűzhártyás szűzlány-hüvelyek, s a körben súrűn fekete tüskeszőrös bőr |
| alatt, a lila héj alatt a terepasztalszerűen kidudorodó rügy-rajzolat, mintha repülőről |
| fényképeznéd a zöld fűkalászos földet, s látnád a föld alatt az ősi várakat, ősi temetőket. |
| Most tél van. Szárnyas tollkesztyűk: feketefoltos hosszú szarkák, szárnyas horgony-árnyak: |
| fekete varjak forognak és lobognak a szürkehályog-levegőben. A csönd |
| szürkehályogos szemgolyó. Tél van. Holnap újra temetni megyek. És kinöveszti minden belső |
| rácsozat, tüdőszín ágkönyök, lila pálca, vörös bőrbe öntött vonal a megszülető halálokat. |
| Megtöltve halottak szemeivel! Létem betöltve halott-szemekkel, mint dióval a zsák. |
| Mint halottakkal egy elfelejtett ország. A halottszemek, mint száraz csigaházak. A halottszemek, |
| mint esős csigaházak, amelyekből kocsonyásan kifolyik az olvadó halott csiga. A halottszemek, |
| mint ősföldkori csigaházak kőben, kőfalban, kőbányában. A semmi virágai: halottszemek! |
| S bennem összevissza rendben vonalak, nyúlások, rácsok, görbe-egyenes ferdék, tőből- |
| hárompilléres karcsú csontok szülik a rózsát, mintha száj szilárd selyemfüstöt okádna. |
| Sárga selyemhártya-szivek buggyannak ki végzetemből, halottak szemei! Sárga rózsák! |
| S a halottak mosolya, mint a sárga bajusz. A halottak mosolya: viasz csigaház, gyűrűs |
| viasz-csigakürt. A halottak rózsaviasz-mosolya, mint tengeri imbolygó viaszrózsa-állat, |
| csápkoszorús bizsergő alázat, viaszkacs hajszőrzettel borzongó szájkoponya vígasz-varázs. |
| Gyerekek fehér krétarajz bajusz-arca piros házfalon, kék téglakerítésen, kígyósziszegés. |
| S halottak kezei hullnak bennem, mint a lomb. Sárga lombhullás bennem, sárga: |
| megkristályosodott halottkezek, mint őszi lomblevelek hullnak, pörögnek, szárazon lezörögnek, |
| lobbanó, alá-örvénylő halott lepkék az egymásra hulló sárga halottkezek. Halottak kezeiből |
| bennem száraz őszi avar, hulló halottkezek, hulló sárga csillagok, hulló sárga halottkezek: őszi levelek. |
| És halottak szempillaszőre hull, mint a hó szívemben. Így élek: gyűjtöm a halált a szenvedélynek. |
| Ez már az éj! Szikrázó magány-koszorúk az éjszakában. Ez nem karácsonyi-ének. Ez ember-ének. |
|