| Morzsák az Elmúlás-asztalon. Fekete morzsák. Halálmorzsák. Könnyek. Sószilánkok. |
| Kristályszemcsék. Elmorzsolt száraz bogárszem sejtjei. A kardvívó domború, szívalakú, fekete |
| drótrács-sisak arca, mint egy méh arca, mint a méh domború kristálybársonyrács összetett |
| szeme. Csönd-pillangók, sejtelem-lepkék: mint fényre szórt, fény alá süllyedő, lobogva |
| merülő hajszálércirmos, csipkés sárga itatóspapír-szeletkék, mint hőben-tántorgó zöldzománc |
| lóhere-szüzesség, mint hő-uszonyok tüsketűin fönnakadt lihegő fekete pernyék. Holnap temetni |
| megyek. Holnap temetni megyek. Temetésre megyek holnap. Holnap temetésre megyek. Most nyár. |
| Most napfény. Most néma sűrű zöld. Most kék pára-magasság, fehér párapillérek, fehér |
| páraívek gótikus mindenség-magánya. Piros lavórban Matthias Grünewald ólomzöld Krisztusa |
| mosakszik. Lejött a fáról. Mossa véres arcát. Kihuzigálja a sötétkék ólomtüskéket lila |
| húsából, mint más madár fészkéből a rozsdás drótszálakat a rabló-madár. Sárga fogai, mint |
| egy öreg lónak. Taknyos kézsebeiben nyüzsgő darazsak esznek. Barna májfoltos, arany-álarcos |
| arcuk a feketeszeplős kézseb-tűzliliomokban. Szeretlek, mint darazsak a friss húst! Szeretlek, mint |
| halál az emberhúst. Piros rózsák között darázs-csíkos macska ásít. Áll a bajszos, csíkos |
| szőrhurok, púposan áll, mint a teve-ásítás. Mint a sárga teve-ásítás. Homorúan, hosszan |
| nyújtózkodik a sárga ásítás. Most nyár. Most kék viasz-lángolás. Most zöld árny-zokogás. |
| Most szikrázó, pettyes árnyrés-iramodás. Mozgó aranyrács árnyék-mozdulatlan kisajtó-nyikorgása. |
| Lüktető árnyékrács fénypettykása. Valahol sír egy kisgyerek. Holnap temetni megyek. Kisgyerek sír. |
| Mért nem ad neki emlőt az anyja? Mért irígy? Jobb ha eres emlőjével a nyálhabos bömbölést |
| betapasztja. Holnap temetni megyek. Nyitott koporsó. Nem az utolsó. Kicsúcsosodik a vastag |
| fehérselyem szemfödő elől a fekete-félcipős lábaknál, hátúl az orrhegynél, mintha nagy borostyán- |
| madárcsőr hegyezné kúposra a fehériszap-ragyogású selymet. Hanyattfekvő aranysólyom. Piros |
| karomkezekkel, zöld körmökkel. Majd fölhajtom a szemfödőt. Majd visszahajtom az iszapláng |
| fehér halálselymet. Majd leveszem az arcról a folyékony márvány-zászlót. A nedves fésűvel |
| hátrafésűlt barna haj. Az aranyszita-fátyollal befújt haj. Mint aki most jött a fodrásztól. |
| A fénymoha darázspáncél-homlok. A barna légybarkó a sárga viaszkagyló fülek előtt. Mint |
| ezüst pettytömeg légyfej két vörhenyszőr pofaszakálla. A halántékok hullahigany apálya. |
| S a hegyes szögletes, horpadásos, tüskés, gyűrt, vonalas, ráncos viasz, márvány, gálic, arany, |
| indigó, tinta, sötétréz tollpihe arc-keveredés. A borotvált viasz. A borotvált márvány, a |
| borotvált arany, a borotvált gálic. A borotvált indigó. A borotvált tinta. A borotvált réz-tollpihék. |
| Büdös bőrben a borotvált vörös toll. Mint aki most jött a borbélytól. A nyitott szem, mint |
| ezüst gombostűfej-köldökű tintahólyag. Az orrcsúcs a szőrcsápos orrlikak borostyánkő-sisakja. |
| A hosszúkás orrlikgyűrűk szétfűrészelt só-tojáshéjakként derengenek. A pórusos narancshéj- |
| orrlikpillér lila hajszálérpelyhei fehérek, mint sárga cipőpasztába nyomott fehér tollpihe. |
| Az ujjhegy bőrléceinek görbe vonalvályúi és vonalélei a sárga cipőpasztában. Fehér csönd |
| a szájban. A szájban fekete csönd. Zöldcsíkos ezüstnyakkendő. Mint zöldcsíkos ezüst bogár. |
| Fehér ing. Lila timsó-bütyök ádámcsutka. A büdös húsban a büdösödő csontok. A büdös |
| szervek a büdösödő emberben. Halál-szagú lesz ujjaim hegye. Mint aki büdös bogarat fogott. |
| Mezei poloskát. Virágpoloskát. Ujjhegyem halál-büdös lesz. Virágpoloska barna fakéreg, |
| rozsdás száraz fa-évgyűrű páncélpikkely-hátát, rombusz-alakú, mozgó, barna, büdös |
| poloska-szűzhártyát. Halálhódolat. Halál-arc. Halál-szagú lesz arcom. A híg aranyba mártott |
| sötétlila vulkánszivacs-lávasalak arc sűrű tűhegyrács-álarcban. Ezüst szőrpont-álarc az arc. |
| Mint sárga lakkszivacsitatóspapír fekete ceruzaheggyel halmaz-szitásan bepontozva. Az arc, mint |
| tintába mártott megszáradt fehér toll. Mint aki most jött a borbélytól. Most nyár. Most |
| napfény. Most gőgös nyári zöld. Esőföld gőzölög. A szivacslikacsokban a megalvadt arany, |
| mint a nyári éj rühessége. Holnap temetni megyek. Temetésre megyek holnap. Holnap |
| temetni megyek. Majd kezet mosok a temetés után. Majd arcot mosok a temetés után. |
| A halált lemosom magamról. Körmeimről lesikálom a halál-büdösséget. Majd tiszta |
| inget húzok, másik cipőt veszek föl, másik ruhát. Nem halál-inget, nem halál-cipőt, |
| nem halál-ruhát. Jön a teve-futású ember, megy a teve-futású ember, jön az |
| alázatos ember, meggy az alázatos ember, fut, mint a teve sivatagi kövek közt, fut, mint |
| a teve forró kő-sivatagban, kis szeme ribizligolyókból épített piros fecskefészek, a piros |
| fészekben kék higanytojás. Fut föl a lépcsőn, fut le a lépcsőn, kezében vesszőkosár. |
| Fut, mint rozsdás mókus a mókuskerékben a lépcsőház csavart betonlap-vízimalomkerekében. |
| Vele fut hosszú szürke-feketeszőrű kutyája, mint lihegő, karcsú, puha rongyszőnyeg-zászló. |
| Üget a halálba, üget a halálból, befut a halálba, kifut a halálból. Vele fut a zászló, folyik, mint |
| megolvadt alumínium-zongora. Kutyája is úgy fut, mint redős homokon, aszály-híg redőláz |
| aranylapokon, a pórusos aranylemez-süketen púpos könnyű teve-árnyék. Halál-mise. Halál- |
| ajándék. Már fölöltöztetve a halott. Már fölöltöztetve, összecsomagolva. Ő a csomag és ő az utazó. |
| Már vár a forrni-kész halott lehűtve. Halál-jégszekrényben a zárt-idejű bomlás. Már a holnapot |
| várja halottak közt a halott. Betöltve vele már a deszkaláda. A holnapot várja a keskeny zöld |
| hullaviasz-jelentés. Már nem vár a halálra. Holnap temetni megyek. Nyár van. Sötét arany-pazarlás. |
| Madár kaparja barna nyaktollait kékkörmű piros lábaival, sárga csőrével sűrű válltollait, sárga |
| izzadság-foltos hónaljpihéit túrja, borzolja a madár. Tetvészkedik a madár, a vérkorong-szemű. |
| Holnap temetni megyek. Anyám nem tudja még, hogy temetni megyek. Anyám nem tudja még, hogy |
| holnap temetni megyek. Anyám egy messzi kertben a földön térdepel, fehér vászonkendő-kontyos |
| fejét lehajtva térdepel, s a kerti zöldség apró, csipkés lombjai közt úgy matat, mint kisfia |
| aranylomb-hajában a vak, mint kisfia aranyfüst-sisak fején a vak anya. Sárga-bajszú |
| sárgarépa, fehér gyökérbajszú petrezselyem, pórusos, szőrös, csigatest-redős vízszintes zöld |
| viaszláng krumplibokor-levelek, zöld golyótöltésű növénycsőr-zöldborsóhüvelyek, sárga- |
| gerincű zöld viasztok zöldbabhüvelyek, zöldpillérű csipkehorgolás-szelidségernyőkötegek |
| közt gyomlál térden állva, rövid hegyes bottal a földet szurkálja, a földet döfködi csorba |
| alumínium-evőkéssel, öreg alumínium-evőkanállal a gaz gyökérhálóernyőit |
| kivájja a földből, kitépi, kicibálja a fémes, növényhártyapengés, zöldvályú-vércsatornás |
| vadfüvet, megcirógatja a borzongva-párolgó zöldhomály csipkeláng szőlőlevelet, |
| katicabogár száll kézfejére, azt nézi, azt hiszi az a vére, csigabigát vesz tenyerére, s nézi |
| ahogy lassan bugyogva a rácsos lepényfej-köldökkutakból tornyosan fölbugyog, bugyogva |
| toronnyá türemkedik, belülről kifelé a négy csigaszem. A négy viasztakony-gyertyatartó, a |
| négy kocsonyabimbó. S a merev fallikus szemtokokban a szemek, mint rövid fémszárú |
| fémgolyó-virágok. Anyám egy messzi kertben térdepel, térdepelve hajolgat, gazt gyomlál, |
| gyomot irt. A földbe néz. Nézi a halottat. Anyám látja a holtakat a földben. Pedig |
| csak úgy lát, mint két aranytű-szúrás. Pedig csak úgy lát, mint kétcsövű sárga |
| szalmaszár-messzelátó. Pedig csak úgy lát, mint akit vastag kövér mészkövekkel befalaztak, |
| és szem-magasságban két pici rést hagytak, a szőke habarcs-fugát kifúrva nagy ács-szöggel. |
| Látja anyám a holtakat a földben! Látja anyám a földben a halottat! Látja anyám |
| a földre hajolva földön térdepelve a holtakat a földben. Kertben térdepelve, földön térdepelve |
| a Halottak Kertjét lenn a földben. Mennyi halott! Mindíg halott! Mindíg halott! Mennyi halott! |
| Mindíg halott! Mennyi halott! Mindíg halott! Mennyi halott! Mindíg halott! Mennyi halott! Mindíg halott! |
| Anyám a messzi kertben térdepel. Térden-állva görnyedten dolgozik. És minden halott |
| kristály-aszalt világsors szemében. És gyémánt-száradék asszony-szemében minden halál. |
| A halottak magzatburka anyám fény-apály szeme. A holtak anyaméhe anyám mészkristály-szeme! |
| A holtak szülő-ősasszonya anyám mészcsontváz-gyökérlombozat-szeme. Csontvázak, csontok, |
| koponyák mindenség-kristályserlege anyám kiszáradt szeme. A halottak Földgolyója anyám |
| megszáradt fénycsöpp szeme! Most nyár. Most fény. Most zöld. Most kék páratűz-jelen. |
| Nagy görnyedt izzó árny-alak jön felém a fényben, mint kétlábon-járó gőzikra ősgyík. |
| Kristály-árny, izzó, anyagtalan, átnyúlok rajta, mint a fényen, mégis tömény ásványanyaga |
| van. Puha és áthatolható és mégis kristálykemény, anyag ami nincs, anyag, mint a fény. |
| Kezét szivemre teszi, s ez a kristályos áttetsző árnyék-semmi-kéz szivemen oly nehéz, |
| mintha a világegyetemet tette volna minden anyagával Isten a szivemre! Ez a halál-egész! |
| Majd hazajövünk a temetés után. kezet mosunk. Átöltözünk. Asztalhoz ülünk. |
| Az Utolsó Vacsora utáni vacsorához. Kenyeret eszünk, bort iszunk. Mert enni kell a |
| temetés után. Mert inni kell a temetés után. Mert étellel vigasztal ember az Elmúlás-asztal! |
| És morzsák az Elmúlás-asztalon. Fekete morzsák. Fehér morzsák. Halálmorzsák. Életmorzsák. |
| Könnyek. Sószilánkok. Boroskancsó, borospoharak a fehér abrosszal leterített Elmúlás-asztalon. |
| Borostyán-fosztogató! Köd-szégyen csalogató! Az élők sorsukat halállal megszorozzák! |
| A halandók ezért emberek, ha emberek! S a holtak csak hullák a föld előtt, a ravatalon. |
|