Párás istenek*

Fehér orgonafák, lila orgonafák alatt állsz könnyű szoknyában, könnyű blúzban,
fehér orgonafák, lila orgonafák alatt a kertben, lábadon nincs harisnya, meztelen lábadon
kék sarupapucs, fehér orgonafák, lila orgonafák alatt állsz, zöldcsíkos fehér selyemblúzban,
rózsaszín szoknyában, kezedben fehér nárcisz, kék nefelejcsek, sárga margaréták, sárga
nárciszok, fehér nárciszok között állsz a kertben, a fehér nárcisz zöldköldökű sárga
ráncos selyemlámpája piros szegésű, három csillagbibéjű sárga selyemkút, fehér orgonafák,
lila orgonafák alatt állsz nevetve, befont szőke copfod a farcsatorna kezdőpontjáig
lógó sárga szalmakalászból font vastag gyíkfarok, intek neked, te visszaintesz nevetve
a fehér orgonafák, lila orgonafák alól, jobb kezedben öreg alumíniumkés, bal kezedben
fehér nárcisz, zöldköldökű sárga selyemlámpa körül hat kajla fehér szirom, kezedben
könnyű kés, kezedben fehér nárcisz, kék szemedben fekete fényráncok aranykorong-ütése,
mindenféle összevissza boldog madárfütty, madárének izzó aranyszövedékhálója ráncosan és
redősen terítve a zölden egyhelyben-totyogó kert párapupilláira és gőzikra-szemhéjaira,
rostos és szikrázó páraszempilláira hintve, lángoló muszlinfátylak, lélegző gézlepedők,
az orgona lilakürt habcsillagtőgyei közt szénából, rongyból, nylon-tejeszacskóból, drótból,
barna papírlemezből csőrrel-szőtt, lágy fejtúrással-épített apró galambfészek, zöld
levéltollak vízszintes és függőleges, ferde rángása alatt a gyíkbőrű feketezöld orgonaág-madárlábon,
ül az ezüstmoha fiatal galambanya fészkén a lila orgonavirágtőgy-csillagkürtlengésben,
szorong, feszül, lázasan ül, hallgatva bátor, harcosan néma, gőgösen egyszerű, mint a
teremtés hűsége ül a tojáson, a teste belső tüzében, a bíbor belső atommáglyán tojásmirigyeiből
épült eljövendő mészhéjas rozsdapettyes, zöldszeplős látomáson, ül a szorongó hűség,
az elrévült bizonyosság, a halandó öröklét-egyszerűség, a lázas gyönyörű forró néma hit,
fekete tollgyűrűs nyaka merev, barnapiros csőre, mint hosszú, tűfok-orrlikas tövis
feketegyűrűs szemei barna bársonylángok. Ül forró fészkén, mint égő gázrózsán szürke
alumínium-teáskanna, hitének hűség a hatalma, fekete pupilláiban lila orgonafürt.
Ül a szorongó rejtelem, ül mint kis csőrös ezüst-szfinx mereven a boldog húsmáglya-türelem.
Fehér orgonafák, lila orgonafák alatt állsz könnyű szoknyában, könnyű blúzban, sötétkék
sarupapucsban, kezedben fehér nárcisz. Szeretlek, jól tudod, s ha ezt tudod, azt is tudod
a halandó miben és miért hisz. Fényes piroslevelű rózsafák, fényes bíborlevelű rózsabokrok
tolonganak kásás lapos lángterpedéssel az arany palásthullásban, folyékony könnyű kék
kristálylemezesedésben, repedezett, foszló, pikkelyes, lemezes görcskrokodil kígyótestű
feketebarna szőlőágak, vastag fekete szőlő-sárkányősmadárkőzetlábak apró piros
sebeiből csokrosan, csipkepenge-üvegesen kilőve a zöld növényi tollsáskák kéveláza.
Minden önmagát magyarázza. Te is, meg én is, a madár is, a növény is, a lombkezdet is,
a virág is, a puha szélfújástól lökve, taszítva, lengetve, lógatva, cibálva, ráncigálva,
lebegtetve tántorgó néma fehér lepke, mely mint szélgyűrte vízjeles fehér cigarettapapír.
Piros a körtefalevél szára, az elfoszlott fehér körtefavirág zöld gyűrűfoglalata, a fehér szirmok
üres tartóváza szőrös csipkés sárga csillag, a csillagszőrök feje zöld növényi pontgolyó. Ez
lesz a gyümölcs. A sárga körte. A darázshódító. Fehér orgonafák, lila orgonafák alatt állsz
könnyű szoknyában, könnyű ingblúzban. A vászonszoknya rózsaszín, zöldcsíkos a fehér
selyeming. Kezedben fehér nárcisz. Úgy nézel, olyan pontosan, ahogy a győzni-bátor virágok.
És párás, eső-utáni föld. Ahol föld van: ott halott van. A holtak szívében üres árok.
A halott szivében üres árok. A halott szivében rothadó tajtékos fekete kesztyűk. A halott
szivében meddő, álmos madarak. A halott szivében villanyáramtól-részeg szögesdrótból
drótrács-keresztek. A halott szivében megaszalódott együgyű égitestek. A halott szivében
dögszagú orális férfiszerelem. A halott szivében gyémántkő-pusztaságban ordító hiénák, sakálok.
A halott szivében múltam szemgolyója, mint térdrehullt szülő állat: elefánt, víziló, orrszarvú,
zebra, zsiráf, gnu. A halott szivében gyémánttal gyapjas világmindenség-csillagkoszorú!
S ott túl, lényed mögött, az üveghegyen is túl, a messzi, messzi, messzi kék homály mögött
vigyorognak, vicsorognak, fenyegetnek, fenyítenek, őrjöngve intenek a gyűlölködő párás istenek
az asszír, a babilon, a szkíta, a sumér, az egyiptomi, a görög, a római istenek. Intenek,
fenyítenek a nemlét-pára istenek. Hogy sorsuknak elveszítsenek a Párás Nincsen Istenek!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]