Eldőlt gigászi Buddha-szobor, hanyattfekvő rózsamárvány Buddha-szobor, |
sárga márványkő-titán Apolló-szobor hanyatt a csuklós, emelős gép-ágyon, |
a nikkel-saroglya ágyon, a fémcső-daru-lábú ágyasztalon, mint fehér ravatalon |
hanyatt az Apolló-Buddha test-tömeg, a meztelen férfitest, ágyéka gyűrtsíma |
fehér lepellel letakarva, ráncredős síma vászonlepedővel betakarva, mint Krisztusé, |
mikor a fekete kereszten fehéren feküdt, a kereszt is feküdt még a földön, még nem |
görbítették fölhajtva függőlegesre, még csak rákötözve árvalányhajkévés hónaljainál, |
még csak rászögezve vízszintesen a vízszintes fekete keresztre, fehéren a feketére |
szögezve, fehéren a fehérre, fehér, fehér, fehér lepedőlángok a fehéren, fehéren a zöld |
derengés szégyenszemérem vízszintesében, a ledőlt titántest, a titánrévület izzadó |
márványmagánya, a jobb nyakértől a lüktető nyakgödrön, gégegödrön átcsurogva |
a mellkason a kulcs-csont alatt pelyhesen szétlegyeződve folyik a test vize, mint fehér |
sziklakövön gyönge forrás hártyás néma üveglegyezője. Márványlepedő, márványlepel a |
roppant test köldökfölötti homálykezdetétől az alsó lábszárak meztelen közepéig, |
s a boka, a talp sárga palalemezréteges szarupikkelyei, Tyrannoszauruszok sárga |
kőzetkaktusz talpa, a járás kőzetálom lemezragyogása. S a nyírt lábkörmök, mint |
foszlott libatollak pehelylángja, s a lepedőn fekvő meztelen karok, s a lepedőn fekvő |
megkínzott kezek, a szecskavágó tollas kerekes hengerkésével levágott bal mutatóujj |
körömtelen második percének csomós rózsaszín forradása, mint pici dísztök, pikkelycsészés |
tölgyfamakk, rozsdadió. S a föltépett, fölszúrt kézerek, s a könyökhajlat erei fölött |
a szikrázó szigonyszínű bőr piros pont, kék pont, lila pont, zöld pont, fekete pont, |
sárga pont, narancs pont, szivárványpont térszigetcsomója, csillaghalmaza a szőrtelen |
puha cseréphártya világmagányon. Ó, tűk, szúrások, döfések, könnyek, életoldat könnyek, |
csöppenő néma megmaradáskönnyek, szelíd infúzió-csöpögések: a megmaradás könnyei! |
A megmaradás könnyei! A megmaradás könnyei! A megmaradás könnyei: mindíg-van |
ölelések. A szőrtelen tág orrlikakban vékony zöld műanyagcső-H-betű, a két |
függőleges összekötő vízszintese az orrcimpa-elválasztófal hajszáleres viaszpillérén |
fekszik, s az abból kiágazó vékony zöld műanyagcsővezeték az ágy fölött, az ágy |
mögött a fehér csempefal oxigéncsapjába fűzve és vezetve, az orrlikakban a H-alakú |
zöld műanyagcső-oxigénadagoló, mint sárga porcelán konnektorban zöld T-dugó, |
zöld elosztószerkezet, kis oxigénlétra, az orrlikakból kisarjadó zöld indák, zöld |
növényi szár, zölden lengő folyondár növénycsöve, sziszeg, mint két apró ágaskodó, zöld |
tölgyfalevélfejjel föltarajló kobrakígyó. Ó, itt minden nem-emberi és jaj, itt minden |
emberi: a megmaradás könnyei! A megmaradás könnyei! A megmaradás könnyei! |
S a megborotvált szőrpontok mákszemgyűjteménye bal hónalj alatt a műtéti |
vágás sarlókaréja átizzadt, átvérzett fehér gézlapokkal beborítva, mintha hóna alatt, |
szorítana megrozsdásodott, elázott fehér füzetet, könnyes fehér könyvet, lila hajszáleres |
fehér itatóspapír-nyerget. S a bal vese fölött a test mélyébe vezetett, s onnan |
kivezetett, piros ragtapasszal a kiágazástőnél gyűrten, rózsaszirmosan, ránclemezesen |
körültapasztott átlátszó vastag műanyag-dréncső, amelynek véres belső-falú, hosszú |
szára lengve hosszan elnyúlva az ágyláb nikkelkampójára akasztott téglalap-alakú |
műanyagzacskóba gégésedik. Ó, ez a roppant test baloldalán, a bal vese fölött |
kinövő, messze kiágazó gégecső, a téglalap alakú véres nylon-gyomorba, |
kockás műanyag-húgyhólyagba szájazó nyelőcső, vizelőcső! Mintha a testen |
kívül lógna véresen ami a testbe belülre való, a gyomor, a húgyhólyag, a nyelőcső, |
a vizeletvezető! És vérrel, vizenyővel, nyálkahártya-váladékvízzel, véres savóval, |
sós sárga véres könnycsobogóval van teli az átlátszó műanyagtartály, a műanyagcső- |
elfolyó. S véres a víz, a seb-belső nedve, a sárga nyálkahártyakönny, a könny-boldog |
savó, mint Jézus lándzsa-szúrt szivéből a megváltó bűnre, mellkas-szőrre, |
taknyos lepelgyolcs ágyékra csobogó halálvíz, hullavizenyő, véres a víz és vizes a vér, az emberi! |
Ó, megmaradás könnyei! A megmaradás könnyei! A megmaradás könnyei! Erről te tudsz, |
te tudod ezt, volt-római, százados: Longinus, bizonytalan okosság s mert nem töretted meg |
a halott Krisztus lábszárait, csak lándzsával döfted meg szivét, hogy meghaljon, aki meghalt, ne |
támadjon föl aki él, s „az napnak fénye elvesze, és nagy fölindulás lőn hín Krisztus |
urunkban. Jelösben azért, hogy szömei a hosszú kórságnak miatta meghomályosodtanak |
vala. Az Urunk oldalából és szívéből kijött vérének egy csöppe a kopjáról szömében csöppenvén, |
megadattaték azonnal ő neki a világosság.” Ó, szúrás-csöppek, kopja-csöppek, test-csöppek |
ti: a megmaradás könnyei! A megmaradás könnyei! A megmaradás könnyei! S az ősz |
haj lucskos, mint egy újszülötté, a fehér koponyagyapot-füst, mint az őszi rózsafüst csapzottan |
bolyong, s mint mostszületett gyermek szőke pehelyfüst haja: vizes, s a márványsárga homlok |
apró vízpontokból szőtt ragyogás-gézpánttal az érkagylós halántékokig lekötve, mintha tízezer |
üveggombostűt szúrtak volna homlokába, tövig a homlokcsonton át a tűket az agyba, s az átlátszó |
üveggombostűfejek élesen és mindig-újjászületve égnek, mint a csuka szájpadlását beborító |
homorú tűkefe fogazat-bélése. S a fogak ezüst és nikkel pecsétei hervadhatatlan adományok, |
megbénult fájdalomszilánkok, pecsétszikár lángok, s az arcon millió átlátszó szárnytalan |
finom bogár hemzseg, születik, petézik, tojik, folyik, szivárog, rezgő ponttömeggé megint |
összeáll, mint bizsergő, születő, rángó, csobogó fehérizzás hínár, gézálarc verejtékhínárból. |
Ó, szenvedés-csöppek, rettenet-csöppek, rettegés-csöppek, látás-csöppek, fájdalomcsöppek, |
cukorvíz-csöppek, szégyen-csöppek, elárvulás-csöppek, halálhallás-csöppek, kábulat-csöppek |
harmatfényei: a megmaradás könnyei! A megmaradás könnyei! A megmaradás könnyei! |
S a fej fölött a fehér csempefalon, mely mint egy feketekockás fehér irkalap, kisiskolás |
füzetéből kitépett számtan-irkalap: keskeny rézgallérokon függő gumikalapos és ezüst |
csavarmenetkalapos üvegek, vérpalackok, vitaminoldat-palackok, só-oldat-palackok, |
oxigéncsapok, oxigénsátor műanyagcsövek, konnektorok, lázmérő-számtáblás kövér üvegek. |
Ó, megmaradás könnyei! A megmaradás könnyei! A megmaradás könnyei. És jobbra, |
a titán-test jobb oldalán, a kihúzott zöld függöny mögött, ott a másik gépszerkezet-ágyon |
az indigókék haldokló, a lila halálra-készülő, a jézuslila eszméletlen magány |
hörög, zihál, zihál, hörög, hörög, zihál, zihál, hörög, hörög, zihál, zihál, hörög, hörög, zihál. |
Feketelila, mint az állott fagyott marhahús, feketelila, mint egy kavernás csillag, feketelila, |
mint az akasztottak gégéig kilógó nyelve, feketelila, mint az árvácska koponya-arcú |
négyszirmú lapos gyászhamar feje, feketelila, mint az orrszarvú bogár páncélos |
tornyerge, pihétlen fedőszárnya, feketelila, mint gyermekkorom tintaceruzája |
nyelvemen, ajkamon, ha megnyaltam hegyét, feketelila, mint a nagypénteki koporsó |
földig-érő selyemtakarója a templomban, feketelila, mint egy elhasznált tüdő a |
boncasztal-lavórban, feketelila, mint papi temetéskönyvek jelzőszalaga, feketelila, |
mint az álombeli hüllőgomolygás, álombeli sárkánytorlaszok. Orrában, szájában |
karvénáiban, könyökhajlat-ereiben, kézfejeiben mindenféle tűk, bekötések, csövek, |
pumpáló sóhaj-szerkezetek, szív-elektrosokkgép, s a gép foggantyús diszkosztárcsái |
fehérterítős fehér fémasztalon. És vezetékek, drótok, piros gumicső-alkonyok! És |
hörög, zihál, fortyog, lotyog, buborékzik, bugyborog a jézushalál-lila ember, s |
nagy szőlőfürt-buborékok forrnak születvén az üvegpalack-folyadékban, hisz reménye |
nincs már neki, egyszer majd elcsöndesül minden, zihálás, hörgés, buborékolás a |
palackban, elalszik a vívás, s nagy fehér léptekkel megy ki a semmi a porcelán-szobából! |
Odakint sír egy asszony. Idebent sír egy asszony. Sír aki remélni tud már, sír aki |
nem remélhet, sír aki reményét kezdi, sír aki reményét veszti. Sír mert így jobb |
neki, sír mert jobb így se lesz neki, sír mert mást mit is tehetne? Nem moshatja |
le majd a halottat, föl se öltöztetheti, a halottat meg se kapja, csak majd a koporsóban, |
csak majd kibelezve, lezárva, szép fehér ingben, zöldpettyes nyakkendőben, nylon-gömb |
alatt, nyakkendője fehér ingmellén, mint zöldpettyes óriás fehér katicabogár. Hát |
sír, mert így a jobb, hát sír, mert így se jobb, sír mert reménye van, sír mert reménye nincs. |
Itt ez az emberi. Ó, megmaradás könnyei! A megmaradás könnyei! A megmaradás könnyei! |
A megmaradás könnyei! A megmaradás könnyei! A megmaradás könnyei! A megmaradás |
könnyei. Nézlek. Kezed fogom. Cipőmön gumigyűrűs gyűrődés-szájú nylonzsákcipő, |
testemen földig-lógó zöld vászonköpeny. Elmondom ami van, ami lesz, hallgatom nehéz |
verejték-mosolyod. A megmaradás könnyei: szavam. A megmaradás könnyei mosolyom. |
A megmaradás könnyei: asszony-csönded. A megmaradás könnyei: a testből-kibuggyant |
véres madártojás. A megmaradás könnyei: a fehér zománckés-villogású sas-szem-alázkodás. |
A megmaradás könnyei: az ínhártya, a sclera alulról fölfelé villanása, mint a halak pikkelyes fehérsárga hasoldala. |
A megmaradás könnyei: feleséged riadt-szép búcsúcsókja izzadt, meztelen bal |
felsőkarodra. A megmaradás könnyei: alúlról oldalt fölfelé fehér gyors szemcikkanás, |
mintha rémült madárral fölszáll a testrózsán félig kibújt tojás. A megmaradás könnyei |
a halálhörgés lila orgonafürtje ott túl a zöld függöny mögött. A megmaradás könnyei |
meztelen vállad felső tejútjának izzadt homloka. A megmaradás könnyei az osztozkodás |
zsarnoka. A megmaradás könnyei: szemed barna emberiség-magánya. A megmaradás könnyei |
fehér, felhős, foszlott kézkörmeid. A megmaradás könnyei: az a hit, mert nem hit, mert mégis! |
A megmaradás könnyei: a virágbaborúlt csakazértis! A megmaradás könnyei: ahogy |
az asszony elárvúlt meztelen nagykörmű sárga lábaid simogatja. A megmaradás könnyei |
verejték-lényedet néző szemeim. A megmaradás könnyei: mint a gnu óriás szeme, |
amely csak pupilla, mintha négycentiméteres fekete kontaktlencse lenne a gesztenyebarna |
szemgolyóra ragasztva. A megmaradás könnyei: a hódolat bíbor fosztogatása, a balta |
éle, fűrész foga, kasza nyele, őzek fehérszív farvillanása. A megmaradás könnyei: kék |
száműzetés-villanykörték vasdoronggal-őrzött hó-öröklét barakkban. A megmaradás könnyei |
mint szivárványra kent habzó szappan. A megmaradás könnyei: kisebb nagybátyám, |
a piros Debri, mikor neked tangóharmonikázott. A megmaradás könnyei: mikor Liszka, |
sonkás tojást sütött nekünk, mert így a szokás, s azt hitte éhezünk, s ettünk nevetve. |
A megmaradás könnyei: a bal nyolcas bordáról lefűrészelt csontrügy, csontbimbó, csontdió. |
A megmaradás könnyei: ahogy harmonikával elesett részeg ifjú apámra hull a hó, halálhó. |
A megmaradás könnyei: csontból kinőtt rózsabimbó. A megmaradás könnyei: élő |
márványrügyek, élő márványrózsabimbók, élő márvány-szemgolyók, csontszivacs-tulipánok. |
A megmaradás könnyei: asszonyban a szerelemfehér folyékony férfilángok. A megmaradás |
könnyei: a hideg göb a rákos pajzsmirigyben, amit kivágnak a sebészek ha izzadva operálnak. |
A megmaradás könnyei: rádium-ágyúk, sugárzás-teleszkópok az asszonyi méhre, |
férfinyakra célozva. A megmaradás könnyei: föltolt sugárzó fémlapok a női hüvelyben, kürtökben, tubákban. |
A megmaradás könnyei: a gyerekek nevetése, kislányok karodba-tülekedése. Sírkő- |
mellkasú mohos márványbéke. A megmaradás könnyei: a levágott asszonyemlők, ezüstkanül |
a gégegödörben, kivágott nyelőcső, mesterséges gége. A megmaradás könnyei piros muskátlik |
a sírokon, becsomagolt téli kő-Krisztusok, a barna csomagolópapír spárgával hálósan |
átkötözve, ahogy halott tárgyat besző a pók. A megmaradás könnyei: a rezgő géptestben |
szorongva nézett ovális repülőgépablakok. A megmaradás könnyei: a méhész-asztalos |
Bechterew-térgörbülése. A megmaradás könnyei: ólomból-kiöntött dacoló vallomások. |
A megmaradás könnyei: S. infarktus-alkonya, fekszik a berácsozott ágyban, hogy agyhomályban |
ki ne ugorjon, szökve, mint a szöcske. A megmaradás könnyei: sírt-kapáló anyád, szőlőt metsző, |
kertet-ásó apád. A megmaradás könnyei: csontvázhorda csont-ügetése csontváz-lovakon |
a Földgolyó-pörgésben. A megmaradás könnyei: a kinyílt tartomány a meg-nem-alkuvó |
bonyolúlt szenvedésben. A megmaradás könnyei: üres istállók, csalántűz zöld fojtogatás |
N. L. szívében. A megmaradás könnyei: az őrült asszony világgyanakvás káromkodása. |
A megmaradás könnyei: az agyban-virágzó korallsziget, halottról lehúzott cipő, a veszteség támadása. |
A megmaradás könnyei: a téboly jön, mint a pók, lábazva, mint a pók, aprólékozva lábait, |
járását. A megmaradás könnyei: raboljuk ki a rettenet lakását! A megmaradás könnyei: legyen |
két alkony a három mögött, aranyszögekkel összeácsolt reggel! A megmaradás könnyei: ahogy a forró |
magzatvíz az asszonytestből kizuhog, s néz a fájdalom táguló hajnaltűz szülőhüvellyel. A kérte, |
nem akarta, mért ne? A megmaradás könnyei: a lehetetlen egyszerűsége. A megmaradás könnyei |
gyerekkezemben a zöld pénz, kockásra összehajtogatott tízpengő, ami lucskosra izzadt tenyeremben, |
mint összehajtogatott nyirkos, ázott zöld diófalevél, szederfalevél, hársfalevél. A megmaradás könnyei |
a hűség-gravitáció, a várakozás mágnes-szívása, Móricz Zsigmond krétafal-mohósága, büdös víz! |
A megmaradás könnyei: a sugárzó Lucifer hónodnál átölel, csillagok, fénytömbök közt röpítve visz. |
Európa-éjszaka. Egy üveg bor mellett ülök csöndesen. Sárga villanyfénytócsa: világöröklét-anyagvizelet csorog a csöndre. |
Becsukódik a tulipán, a piros biológiai óra. Mint a halandóság szívverése, piros ketyegése néz bűntelen bűnömre. |
Egy ember nézi őt, az embert a tulipán. Az embertelenre néz az ember, az emberre a nem-emberi. |
Ó, a megmaradás könnyei! A megmaradás könnyei! A megmaradás könnyei! A megmaradás könnyei! |
A megmaradás könnyei! A megmaradás könnyei! A megmaradás könnyei! A megmaradás könnyei! |
|