| Az a bolond asszony akit akkor is szerettem mikor már nem szerettem volna, az a bolond |
| asszony álmomban az ablakon bemászik, feketeselyem ballonkabátban, zöld virágmintás |
| sötétkék selyemkendőben, fekete kesztyűben, mezitláb, aranypettyes barna szemei fölött |
| fekete-aranyozású napszemüveg, álmomban az ablakon bemászik az a bolond asszony, akit már |
| nem szerettem, mikor még mindíg szerettem, fekete karjában nagymáslis fehér pólya, a fehér |
| pólyában piros újszülött, az újszülött haja arany-szappanhab-csigaház világoskék selyemszalaggal |
| átkötözve, kis kék selyemlégcsavarok, fürtös kék jácintharang-ágak az újszülött vékony |
| selyemnyálarany-kakastaréj hajában, áll az ablakban az a bolond asszony, akit még |
| mindíg szerettem, pedig már nem akartam szeretni, áll az ablakban mezitláb, nyújtja felém |
| az újszülöttet, nyújtja felém fekete selyemkesztyűs kezekkel, mint fehér selyempapirosba csomagolt |
| feketeszempillás kis piros koporsót, nyálzó, szendergő pici piros koporsót az a bolond asszony |
| akit még mindíg szerettem mikor már nem szerettem volna. Nem tudom az ablak nyitva van, |
| nem tudom az ablak csukva van, szél nyitja, hó csukja, az éjszaka lapozza koromálom |
| ujjhegyekkel, mint üvegkönyvet az ablakot, ahol az a bolond asszony áll mezitláb, akit |
| még akkor is szerettem mikor már nem tudtam szeretni. Áll az ablakban, kezében a pólya, |
| jobb karjában a pólya, áll az ablakban mezitláb, feketeselyem esőkabátban, nehéz sötétkék |
| selyem-fejkendője, mint halotti csuklya, szerzetesasszonycsuklya, sötét királynő-halotti csuklya, |
| a homlok fölé előrehúzott selyemsátoreresz, sötétkék sisakernyő-selyemboltívsátor |
| fekete árnyékszakállt növeszt a százezer arany mikrobarázdás holdüveglemez-arcra, |
| kis lábai pikkelyes lila galamblábak, homlokán szikrázó puha hamukereszt, mint |
| az én homlokomon gyermekkoromban, mikor ott térdepeltem az oltárlépcsőn a sírhideg |
| templomban feketelila térdekkel, torkom, állam, fejem kétágú égő gyertyaserlegbe, égő |
| kétágú gyertyavillába hajtva, s jobb és balfülem mellett a fehér gyertyaág tetején a |
| gyertyaláng, mint tüdejével dobhártyát csókoló folyékony forró arany-hársfalevél. |
| Égő viasz-kantárom zsíros hamukereszt-varázsjégvilága! Az a bolond asszony akit akkor is |
| szerettem mikor már szeretni nem volt mért lehetnem, a fehér pólyát a fekete csöndre teszi, leveszi |
| fejkendőjét, az áll alatt kicsomózva, kék selyemsziszegéssel meglengeti maga előtt, mint piros |
| kard-zászlót rázva, lobogtatva csöpp gyűrt, ráncos holdméz-asszonytorreádor rázza |
| a sötétkék selyemfejkendőt álom-arcom előtt, feketeselyemkesztyűs mutatóujját jobb |
| halántékomba döfi, mint fapikája vashegyét a barna bika hátába, nyakába a bádog- |
| álarcos, földig-lógó sárga gyékény-ingruhás, földig-lógó sárga gyékényfonatpáncél-ingszoknyás |
| lováról a fekete selyemkalapos, fehérharisnyás, rézcsatcipős, gyékénypajzs comb-here-lábszár- |
| nadrágvédős pikádor, s nézi ahogy vastag kék halántékerem vére fröcsögve lövell és |
| zuhog a fekete folyamdarabokra, recsegve torlódó fekete éjlapokra, némán jajgatva |
| sistergő isten-nélkül is megőszült csillagokra, aranyhártya-bőrű fekete szemüvegét |
| leveszi az a bolond asszony, akit még akkor is szerettem, mikor már nem szerettem |
| volna, s a kék selyemkendőt is a fekete csöndre fekteti négyzetesen kinyitva, s
lebegve úszik |
| a sötétkék selyemkendő, mint egy sötétkék jéghártyalap-világsziget, s lebegve ring a pólya |
| a fekete csönd vérző halántékerein, mint göndören, foncsorosan vedlő bőrű puha fehérláng |
| nyírfahasáb, apró fehér vászonkoporsó, keményített könnyű papírláda fehér selyemszalaggal |
| átkötözve. S néz az a bolond asszony, akit még mindíg szerettem mikor már nem |
| volna miért szeretnem, néz a tízezer facettaszemű vak, néz dülledt ragyogással a tízezer |
| gyémánt-pázsitpontból összetett szemű szemhéjtalan vak, néz, mint a szemhéjnélküli bogarak, |
| néz kigombolt ballonkabátban az ablakban állva, meztelenül és mezitláb, mert |
| a sötétkékselyem esőkabát alatt teste meztelen, csöpp teste meztelen, nincs rajta |
| fehérselyem kis nadrág, fehércsipke melltartó, szitacsillagcsipke fehér kombiné, se ruha, |
| füstlegyező-alakú barna szeméremszőrében arany páncélhéj-hátú csillagok nyüzsögnek, |
| két apró emlője gombjain szögletes csipkeszegély-páncélú aranyláng-virágpoloskák, |
| s néz rám az a bolond asszony, akit még akkor is szerettem, mikor már nem is szerettem |
| volna, néz dülledt démongyógyulással, szemhéjtalanúl, mint a legyek, szitakötők, lepkék, |
| méhek, darazsak. S holdásvány arca, mint a kaviccsal, kővel megdobott üveg szétcsillagzó |
| fényből füstbe málló, fényerek hálózatával homályló üvegrepedéscsillag-pókháló, űrhajóból fényképezett |
| földrész folyamtérképe, űrrepülőgép ablakából látott gyűrt sötétzöld óceánhártyalap, lent a zöld |
| redőderengés alján a barna vízmélyi bércek, lila tengermély-hegyvonulatok. Az a bolond asszony akit |
| már nem tudtam szeretni mikor még mindíg szerettem milyen holdüveg titokkövekből épült |
| város lakója most? Mért nem beszél? Mért nem mondja amit még kimondhat? Halott viszi |
| az élőt! Élő viszi a halottat! Mint vak katona, aki sebesült társát viszi hátán, fején orráig véres |
| gézturbán, mint a selyembogár selyemsisak-arckalapja, s vakon botorog szakadéksziklák keskeny |
| peremén, s tüdőnlőtt társa hörgi merre menjen, merre lépjen, merre tipegjen, jobbra-balra |
| most, honnan cipelte idáig újszülött magányát az a halálvak bolond asszony akit már nem |
| tudtam szeretni pedig még mindíg szerettem? Az a bolond asszony akit akkor is szerettem |
| mikor már nem szerettem volna, álom-ablakomban áll viaszkés-holdéjjel mosolyogva, |
| akkor se néz ha lát, vetkőzi önmagát, világító fehér homloka alól kiveszi két szemét, a két |
| iszonygolyót, mint aranyrecehálóba csomagolt barna diót, a tömény, ketyegő, kristálycirpelő |
| fekete csöndre dobja szemeit, s a szemgolyók a fekete csönd rezgéshálóiban ragyognak, mint izzó |
| aranyszitarács-gömblevél pikkelyfüst-aranyhalak, ragyognak, ránganak, pupillaszájuk uszonyig tágúl, |
| s egymás után húzza ki kézzel a fogait, s a fogakat is a lázernyedt fekete csöndre dobja az |
| a bolond asszony akit még akkor is szerettem, mikor már nem szerettem volna, s a fekete álmon |
| az asszonyfogak, mint véres krétatörmelék, ősmadár megkövesedett fehér kőcsipkelépés lábnyomai, |
| s fogatlan ínye, mint két lemorzsolt lila patkós kukoricacsutka, vérző cellulóze-cellasor |
| piros szájharmonika. S szájából lüktető, kövér, zsírfoltos penészrügy varangyokat vesz ki, |
| s a varangyokat is a fekete izzásóra csöndre hajítja vigyorogva az a bolond asszony akit |
| már nem hittem szeretni mikor még mindig szerettem volna, s torkából hosszú várandós |
| kígyókat húz ki, boákat, kobrákat, viperákat, barna zománckúp-fejű pikkelyspárgákat, |
| pikkelyköteleket, fölfújt tölgyfalevélpárna-fejű pikkely-kérdőjeleket, s a sziszegő kígyókat |
| is a száraz zizegő fekete időre dobja, s véres üres szemgödréből sárgafekete, barna- |
| fekete, kék-fekete bundagyűrűs darazsak lövődnek, mint a revolvergolyó, s áll meztelenűl, |
| sötétkékselyem esőkabátban, szétterpesztett lábakkal, mezitláb az a bolond asszony akit |
| már nem szerettem mikor még mindíg szerettem, csigahéjbelső-hártyanyálkabélésű apró |
| piros hüvelyéből frissen köszörült nagy konyhakéseket húz ki, s a fanyelű konyhakéseket |
| a fekete kőarany csönd hátába döfi fogatlan szájával sikítva, sikoltva, hörögve, |
| sziszegve, pöszén káromkodva, vihogva, légyvinnyogás-légynyüszítés nedves nevetéssel, |
| ásványnedv-állatnyöszörgéssel, s kis teste alsó kapuin, a piros vágaton és a fekete likon |
| apró szekerek, autók, bálok, lovak, tehenek, malacok, pettyes anyakocák, feketeheréjű |
| disznókanok, könyvek, gőgpáncél-Szent Johanna-lovagruhák, fejszék, balták, apó- |
| parasztok, anyó-parasztok, börtönök, koporsók, cselédek, szolgák, indulók, forradalmak, |
| háborúk, olajos injekciók, elektrosokk-gépek, inzulinsokk-tűk, ködös homályos hisztériák, |
| őrjöngésháló-nehézgyógyszerek, kényszerzubbonyok, ágyhoz-kötöző lepedőkötelek, repülőgépek, gyilkosságok, |
| hazák, országok, egyetemek, élelmiszeres-postakosarak, barhetingek, vastag pénzkötegek, lakodalmak |
| hullanak ki, mintha szülne: új halált, gyermeket, lövellő magzatvizet, ürülékhegyet, |
| másodszülésben forró méhlepényt, gőzölgő placentát. S testét nyaktól ágyékig szétnyitja |
| az a bolond asszony akit még akkor is szerettem mikor már nem szerettem volna, |
| mint egy cipzáras ruhát, s a füstölgő húst lehúzza csontvázáról, mint asszonyi ruhát |
| az a bolond asszony akit már nem voltam szeretni mikor még mindíg szerettem. |
| S gőzölög, mint levedlett békabőr, békahús, gőzölög véresen lehúzott testhúsa az |
| elvarázsolt Csontváz-tündérasszonynak, szempillaszőrei kiestek, krétahártyagömb |
| koponyáján kis barna kontya, mint esőrohadt virágos száradékcsillag szénakazal. |
| Levedlett, megszült dolgai, mint az álom-éj homálymagány csillagai, sötéten ragyogva |
| lebegnek a szárazsötét felszínén, mint dolgok, tárgyak, fölfújódott állatdögök, fák, zöld |
| leveles ágak árvízhömpölygő fekete folyamon. Halálgalaxist szülő bolond asszony! |
| Áll a csontváz, az a bolond asszony akit akkor is szerettem mikor már nem szerettem volna, |
| akit még akkor is szerettem amikor nem tudtam hogyan szeretni, áll ablakom vaksin-derengő |
| álomhajnalában, akit már nem tudtam szeretni mikor még mindíg szerettem, áll a Csontváz |
| s ásványhold fogatlan kopasz koponya-szájából aranyfonalat ereszt ki, mint gyomrából fehér |
| selyemcérnát a selyembogár. Itt van, a fénylő selyemnyálcérnát mégis egy temetőhöz ragasztja |
| az a testét levedlett bolond asszony akit még akkor is szerettem mikor már nem szerettem |
| volna. Aranycérna-függőhíd álomhajnal-ablakomtól a hajnalálom téli temetőig. Kifeszített |
| aranycérnaút hajnal-ablakomtól a havas temetőig. Kifeszített aranycérnavonal a dérszáraz |
| istendöglégy-ürülék kopott kopár hajnali pettyhalmazai között. Csillagritkulásban arany-pengeél. |
| Aranypengeélhíd a holdhalott űrvarázsban. Arany-pengevonal a megőszülő parázsban. |
| Aranycérnaszálhíd a könnyű kásás rothadásban. S elindúl lassan tipegve, lépegetve, |
| lépéseivel keresztben-lécezett csontváztalpakkal az a bolond asszony, elindúl a csontváz, |
| megy a Csontváz-Asszony lassan tipegve lépegetve a hajnali aranycérnaszál-pengehídon, |
| a kifeszített arany-pengeél cérnahíd-úton, megy a Csontváz, megy az a bolond asszony akit |
| még akkor is szerettem mikor már nem szerettem volna, megy lassan billegve lépegetve, mint |
| kötéltáncosnő a kifeszített kötélen. Megy az aranycérna-késpengeél-hídon, megy lassan |
| az a Csontváz, az a bolond asszony, akit akkor is szerettem mikor már nem hittem |
| szeretni, megy az űrben a temető felé, megy a föld felé a szikrázó aranyszál-függőhídon |
| billegve, megállva, vissza se nézve, keresztben egymás-elé tolt csontváz-talpakkal, |
| mintha fehér krétapálcákból összedrótozott söprűket csapna aranykéshez, kréta-söprűs |
| csontváz-lábakkal, csontváz-lábszárakkal, mintha egy hajlékony puha ferde krétakereszt, |
| krétaírás-kereszt járna fekete tábla fehér vonalán. Jobbkezében sárgapettyes piros |
| nyitott föltartott esernyő, balkezében nyitott fehér selyemhártya-legyező, a legyező- |
| fatollak közti selyemhártya cikkelylemezek puhán lélegzenek, mint a sáskapotroh |
| kitinszelvényei közti összekötő hónaljhártyák. Tintakék cirkuszsátor az űr. Az a bolond |
| asszony, az a Csontváz-kötéltáncos asszony az Alvilágig elfeszülő aranyszál-pengeélúton |
| tipeg, halál-úton jár táncolva, billegve lassan lépegetve, jobb kezében sárgapettyes |
| nyitott piros esernyő, balkezében nyitott fehér selyemlegyező. Nézői a hüllő-aszály |
| néma csillagok. Bohóca a krétakalapos, tojásfehérje-gallérú bamba téli hold. |
| S kis ponttá némúl az a messzi csontváz, s elpárolog az aranykötél tűhegy-asszonya, |
| az a bolond asszony, aki azzal lett hogy valaha volt, az a bolond asszony, akit akkor |
| is szerettem mikor már nem szerettem, az a bolond asszony akit akkor is szerettem |
| mikor már nem szerettem volna, az a bolond asszony, akit akkor is szerettem. |
|