| A légy velem ébredt. Csöpp dróthálókosárral héjazott szikrázó pihés higanycsöpp, |
| csöpp drótrács-szoboralakba alvadt vinnyogó takonycsöpp. Jajgató, síró, zümmögő, |
| zúgó árnypötty cikkant, kaszált, huzigálta a fényrácsos levegőt, mint folyékony, |
| hajszálrugó-vékony, végtelen hegedűvonót. Homlokomnak csapódott nedvárnyékkal |
| puhán, mint ötezer pontszemcse-látásköteg meteorit, mint ráncos sziklához lucskos |
| mohacsillag, kezemre hullt, mint gőzölgő lócitrom a sóhajhártyás téli földre, kék |
| mozaik-lazaság dünnyögése a hajnali árnyzizegés pihepattanásos madárhónaljaiba |
| és gyöngygríz gyíkhónaljaiba, a bíborfeketébe és a sárgafehérbe gyűrt villany- |
| lámpafény aranyredőire száradt. Aztán fölszállt megint a folyékony, ruganyos, puha pici |
| óra, minden szemcellája bársonyketyegés, izzó bársonygyöngypontok ketyegés-gömbhalmaza |
| ő, a ketyegve-jajgató idő, ketyegő lila alvadtvércsöpp a villanykörte arany-csontvázú |
| hólyagüveg-hártyamelegén. Búcsúzni megyek. Sietek. Hajnali ½ 5. – 15º hideg. A konyha- |
| ablak külső keretére csavarozott hőmérő üvegcsövében halottan hallgat a feketelétrás fehér |
| kaucsukléc, a számlap, piros felezővonala alatt, a 0 alatt mélyen az apadt higanyszál, |
| mint fekete tűkristály döglődő krokodilus szemében, az arany-gyöngyház mozaikgolyóban, |
| az Északi Sark véres jéghajnalán. Búcsúzni megyek. Sietek. Elkésni nem szabad. |
| Sietek. Búcsúzni megyek. Jaj annak, aki a búcsúzásról elmarad. Jaj, emberek! |
| Mert el kell búcsúzni attól aki elmegy! Aki elmegy: csókot kell adni annak! Akár a |
| földbe. Akár egy másik világba. Meg kell csókolni az élőt, a halottat! Adj |
| csókot annak, aki elmegy. Arannyal mosolyogva, ezüsttel dideregve, kék üveggel |
| vacogva. Mert úgy szép, ha csókod szivébe rohad, mert úgy szép, ha csókod |
| szivében kivirágzik. Mintha kinő az első fogad csecsemőkorodban. Inyedben |
| elmúlás és élet csókunk a fogcsíra-képlet. Fogaink a hajnal ínyéből kinőnek. |
| Így lesz csókunk fogsora az időnek. Csókunk az idő ínyéből kinőtt fogak. |
| Búcsúzni megyek. Sietek. Hajnali fél öt. Testemre húzom a házi göncöt: szürke inget, |
| fehér kordnadrágot, piros sálat, fehér pulóvert, kék gumihullámcsizmát, szarkatest- |
| mintázatú bőr-munkáskesztyűt, zöld kordbársony micisapkát, kandallófát hozok |
| a garázsból szatyorral, befűtök a zöld cserépkályhába, sűrű, könnyű, sárga |
| cincérrágásliszt-kupacok a kályha elé terített újságpapíron. A verseken, cikkeken, |
| űrrepülőgép-fényképeken, politikus-arcokon, politikai viszonylatokon. |
| A kutyakertben összesöpröm a deres marhacsontot, a fagyott, deres, fehér |
| kutyaszart, amely mint ősüledék pikkelyfa-ág, ősfosszilia-fenyőtoboz, kréta- |
| dugó, őshüllő hurkásan megkövesedett lélegzete. Kiroppantom a hájszínű |
| vastag levegőbuborék-koszorús jégkorongot a korallszínű kutyatálból, |
| friss vizet öntök a kutyának, leguggolok, kékkötényes ölemben selyemsaláta |
| fehér feje, a fekete csiparögöt kiszedem szemcsücske bolyhos fehér arcszőreiből. |
| Búcsúzni megyek. Sietek. Pislog a kutya a szőrcsipkedésben, vaksi kis barna |
| puliszeme a fehér harangkönyörgésben, mint barna cseresznye vattacsészében. |
| Fehér hálóingben, rózsaszín kötött hálókabátban jön feleségem mosolyogva, |
| mezitláb, hallom, ahogy forró vizelete kagylósan zúg, párásan zuhog. Aztán alvó- |
| ruháit testéről lehúzza, áll mosolyogva meztelenűl a fürdőszobában, nagy |
| emlői között, mint görbe hajszál-kristálytűk ragyognak a szőrpihék a rózsasárga |
| hajnal-lámpafényben, ágyékán, combjai között, a köldökig fölbozsogva szemérem- |
| teste gyapja, szőre, mint nyáron, eső előtt, mikor a kerti kőszalag-kőút mozaik- |
| rései közűl sisteregve, sötéten kipezsegtek a hangyák, s mocorgó, bizsergő, sistergő |
| sötétbarna pezsgés, feketebarna hangyapezsgés, elnyúló, szétfolyó, feketén ágaskodó |
| tengericsillagként púpozódó, domború boldog hangyarombusz volt a kövezet hemzsegő |
| pinaszőre. Meztelen háta a hajnali tükörben: érett búzaföldek selyemhídja. |
| Meztelen testéből a testmeleg, ágymeleg, testem-hője meleg nedves évgyűrűi nőttek |
| a fényben. A gyerekek még alszanak. Összegöndörödve, vagy A. Dürer karral-lábbal |
| szétfeszűlt, körhordó-terpeszkedésben teljesült rézkarc-embereként hanyatt, kezük, |
| lábuk a csönd karikás hártyaperemére tapasztva feszül, mint Albrecht Dürer |
| rézkarc X-embere, az ember-betű, a betű-ember, a kör belsejét kitöltő emberi |
| mértan-arány, mint aki szétterpesztett kezekkel és lábakkal forgó hordóban áll |
| egy Vurstliban. Alszanak. Nekik még ez is dolog. Emberré növekedő elő-asszonyok. |
| Egyszerűek. Bonyolúltak. Okosak, Szépek. Éhesek. Szomjasak. Mesevárók. Boldogok. |
| Emberek. Búcsúzni megyek. Sietek. Fürdök. Borotválkozom. Felöltözök. Magamhoz |
| pénzt veszek. Búcsúzni megyek. Sietek. És fut az autó velem a hajnalon át. Fut |
| az autó velem. Visz a hajnalon át, a városon át, visz az ébredésben, visz a szenvedésben. |
| Robogunk a háztömbök közötti lila csövekben, lila üregekben, mintha gázzal |
| fölfúvódott lila belekben rohannánk, csillognak a lila sötétség piros és sárga |
| bolyhos hajszálerei. Az odvas szürke, fekete, hüllőzöld, üszögpuha, céklarépavörös, |
| cukorrépa-sárga, szarukemény, cukorspárgalaza csipkék, kötegek, tornyok, tömbök |
| kupakok, kupolák, tetők, erkélyek, falak között a lila üresség-alagút itt-ott |
| izzó kék, piros, sárga, zöld, lila vonalak, rácsok, betűk, pontok, ívek, sugarak, |
| hálók sejtelem-ábráival beszőve, mint színes égő reményfonállal az emberi gond. |
| Ostornyeles lámpák zöldizzás bajsza hajlik a koszos járdaszegélyekről |
| a lila gyászba, mintha zölden foszforeszkáló csápú vas-szöcskék ülnének |
| a tél havas kőszemhéján, zölden világító imádkozó sáskák a tél hórohadt |
| fagy-arcán térdepelve. Fénymorzsák, lángszemcsék, aranyrögöcskék, tűz- |
| foltok a hajnal lila szalamandra-bőrén, aranypikkelyek, parázs-pontszemek |
| a lila üresség hártyadobozaira szórva, mintha valaki éjkurva angyal- |
| szörnyeteg kihalászta volna a dühödten derengő téli űrből a csillagokat, |
| mintha az a csillagzabáló csillagokat zabált volna, aranydiót, aranyhalat, |
| aranydarazsakat, s utálkozva köpte volna a lila hajnalsötét zimankó- |
| lebenyeire az aranypikkelyt, aranyozott dióhéjmorzsalékot, aranygyűszű- |
| darázs-szemeket, aranykocsonyaláng-uszonycsonkot. Lemorzsolt csillagok, |
| égitest-kukoricacsövek szétszórt kukoricaszemei a tömény fényfoltok a |
| híg lila ürességen. Strichelő kurvák fényes nyállal kiköpött szotyolahéja. |
| És cellás az űr, mint a magtalan, üres napraforgófej cellulózelepény |
| csipkés bogárszeme. Búcsúzni megyek. Sietek. Elkésni nem lehet. Fut az |
| autó velem a kora-reggelen át, a reményen át. Fut az autó velem. Előttem |
| a konok ősidő-ólomlemez megreped. S nehéz sűrű, fagylázas lassú vér |
| csurog a repedés-ősvonalon át az utcalilára, a hógyalu-háztetőkre, |
| az autó fagyporos ablaküvegére. Mintha egy elmeszesedett fehér csipkezsák-szív |
| megreped, s látszik a szívpitvar vérenyv belseje, hártyája, ürege, lemeze, |
| vére. Mintha egy emeletgangról leugrott öngyilkos koponyája széttörik az |
| udvar kövén, s kilátszik agyvelője, sárga agyállománya, elszakadt |
| agyhártyája, s a havas kőre folyik agya vére, s két szemgolyója ott |
| hever külön a cement-hajnalon, mint tyúk, vagy hal késsel kivájt szeme |
| a konyhaasztalon, nyálka, nyál, vér, tollpihék, pikkelyek között. Mint |
| két penészes szilva. Mint két virágmedúza, hólyagmedúza. Két karácsonyfadísz |
| dió. A havas cement két emlőgombja. Folyt az ólomrepedésből a vér zuhogva. |
| S fekszik az öngyilkos rongybábu-szürkeség fehér viaszváladék-arcát a rothadt hóhajnal |
| kőre tapasztva. Búcsúzni megyek. Sietek. A rozsdás hótaréjfüles fekete kockák, pókszürke |
| dobozok, kőgyapjú-mozaik házfalak kettős némaság-csordája közé üllepedett lila |
| iszonyatlemezek süket vasfényvonalai a villamos-sínek. Sötétzöld hajnalfestékkel |
| bekent köldöktől-gipszatlaszok, földgömb-mellű ágyéktól-kővénuszok, pókfüstös |
| gipszgöndör görnyedt Zeuszok, csikóhalfarokként csigásan föltekeredő pikkelyes, gipszköd- |
| emlős halasszonyszirének, mocsokba-vénült kőkoszorús-fejű gipsz-Afrodite-szegények, |
| kőizom-kőhát-kőkar-kőnyak-kőmedúzakőfej pénisztelen férfigörnyedések, vígasz- |
| meztelen, alsótestükkel pókhálós habarcsba-olvadó izmos meztelen kőlányok, kőlegények |
| tartják roskadozva-roskadatlan a lilamoszatos kapuíveket, balkonokat, teraszokat, |
| erkélyeket, a dériszony villamosvezetékek hálója fölé csüngő emberi madárfészkeket, |
| emberi sárcsipke-fecskefészkeket, aranyozott üvegvitrineket, zölden derengő aranyhalfészek |
| üvegládákat, beüvegezett, ikrafoncsoros kőpáholyokat, rothadó-bőrű tükörszobákat. |
| Búcsúzni megyek. Sietek. Fut az autó velem. Fut a hajnali városon át. Ez most a |
| jelen. Ez is történelem. Sárga villamos csörömpöl, kék autóbusz csorgat gomolygó |
| sötétkék, hasmenés-hígbarna füstfarkat, mintha híg széklete lenne a gépnek, bodros |
| aranyérduzzanatrepedés vérfolyása lenne a gépnek, elúsznak gyorsan a járművek |
| csíkozott aranynégyzet ablaksorai, mint mélytengeri hal oldalvonalának virágmintás |
| világító pontsorai, a taxik világító sárga üvegtéglája szaggatott fényvonalsort |
| húz a hajnali lilafehérbe, mint világító homlokcsápú bogarak vegyifénnyel |
| izzó széthúzott csáplemez-harmonikája. Valahol harangoznak. Harangoznak a |
| lila virradásban. Mentőautósziréna. Rendőrautósziréna. Tüzoltóautó-sziréna. Vijjog, |
| villog, csilingel, sikít, jajong pirosan, kéken, fénykardja vízszintesen körözve forog |
| pirosan a hajnali lilafeketében, mint helikopter propellerlapátjai, mint egy |
| vízszintes szélkerék, mintha mohamedán hóhér forgatja körben feje fölött a |
| pallost, a térdeplő lilahártya elitélt feje fölött a piros fénypallos vértoll-koszorúja. |
| A narancsszínű szemetesautó fekete vaskezeivel nagy segglikába, farszájába fekete kukát |
| ürít, ahogy a főtt céklarépából kifűrészelt alkoholista hajnalban fölhajt |
| egy féldecit. Valahol harangoznak. Fekete hullaszállító autó farol egy döglött |
| kapu elé. Doboz-ajtaja hátúl kinyílik, ahogy a cserebogár, szarvasbogár, |
| hőscincér, kőrisbogár fölcsapja páncélos sötét fedőszárnyait, fekete férfiak piszkos |
| bádogkoporsót húznak ki büdös dobozgyomrából, pléhkoporsóban fekvő lila, |
| sárgazöld halottak közűl üres koporsót. Szájukban parázsló olcsó cigaretta. |
| Majd az éjszakai halottat megnézik, meztelenre levetkőztetik, koporsóba teszik. |
| Majd az éjszakai halottat lehozzák. Véres a halott vénember-csecsemő pénisze, |
| herezsákja, mint áttetsző eres rózsás vizesdinnye, összegöngyölődött, összegöndörödött |
| szőrdisznó, sündisznó, tüskésdisznó. A vénasszony ősz hónaljszőre, ágyékszőre |
| véres. Valahol harangoznak. Miért is harangoznak? Tűzpettyes varangyok |
| mohón ásítoznak. Billegve, lobogva, csoszogva zuhannak füstös üvegből fújt |
| galambok a lila sóra. Már reggeli hat óra. Búcsúzni megyek. Sietek. |
| Fut az autó velem. És fut majd a halottas-autó a halottal. Combjain, derekán |
| száradt sárga bélsár, hátán, tarkóján lilazöld hullafolt, szőreiben elszáradt ősz |
| verejték. Már reggeli hat óra. Fut az autó velem. Robogva visz a jelen. Visz |
| az emberi történelem. Visz a világtörténelem. Visz a lét-történelem. Visz |
| a búcsú felé, a búcsúzás felé visz a szivárványhártya-átlényegülésben. |
| Mert átlényegül minden lassan az önismeretben és a virradatban, amely lassan a mélyből |
| kifele színeződik, mint a halott nemsokára halála után, mint halál után az emberi |
| holttest, szinesen kifehérűl: viaszos sárga, rózsamárga, zöldarany faggyúfény lesz. |
| Már hasonlítani kezd a fény a fényhez. A szenvedély a szenvedélyhez. A szenvedés a |
| szenvedéshez. A halál a halálhoz. A fehér a fehérhez. A mély a mélyhez. A magas a |
| magashoz. A nehéz fény a nehéz reményhez. A könnyű füst a könnyű fényhez! |
| Hasonlítani kezd lassan minden önmagához. A fa a fához. A ház a házhoz. Az |
| áramvezeték az áramvezetékhez. A dolog a tényhez. Elmúlás a lényhez. Létezéshez |
| a létezhető. Apály a nyálhoz. Szabály a tájhoz. Az emberlényeg tiszta önmagához. |
| Fut az autó velem az átlényegülésben, robog a gép az éjből-kilátszó egyszerű |
| megtestesülésben. Hasonlítani kezd a rács a rácshoz. A megvalósulás az elmúláshoz. |
| Az anyaghoz az anyag. A testhez a test. Minden ami van, most végre lenni kezd. |
| Minden ami volt, most újra van. Boldog lesz, aki boldoggá tud lenni, aki |
| a hiányban szárad: újra boldogtalan. Boldogságomat a halál őrzi meg! |
| A nem-lét vinnyog boldogságomért, mint csontért kutya! Mint szomjas kutya |
| a jeget nyalja, vinnyogva, könnyezve, nyöszörögve, a befagyott, talpig-jég |
| vizestálat: ragyogásomra nyöszörögve szárad, nyálas a Megalázó Bánat, nedveimre |
| szomjas, kristály-megmaradásomra folynak szálasan forró, izgatott nyálcsöppjei! |
| Búcsúzni megyek. Sietek. Fut az autó velem, mint az emberiséggel a történelem. |
| Mint a történelemmel a világegyetem. Mint világegyetemével a Teljesség! |
| Mégis, mintha állva lebegnék, mintha meleg üveghólyag-tengeralattjáróban |
| ülnék, mintha meleg üveghólyag-űrhajóban ülnék, s az lebegne átlátszóan |
| velem óceán-mélyben, csigás galaxiskalászkévében: világító, foszforeszkáló, |
| emeletesen fénylő, bóbitalángú, izzó csáplámpás kősárkánylepények, kőlombhalak, |
| kőcsipkegömblobogások, dülledt, pettyezett, foltos fényfalak úsznának el |
| forogva, lengve és pörögve védelembuborék-anyaméhem üvegoldalai mellett, |
| köröttem és fölöttem, mintha égő, izzó, gőzölgő, párolgó, forró, nukleáris, hideg |
| égitestek, csillagcsóvák, óriáscsillagok, törpecsillagok, csillagikrek, dupla-tűzgolyók |
| arany-horgoláscsipkezsákjában lebegne élő üvegszívként merengésem: |
| négyzetsorosan fölaranylik minden kődolog, betondolog, tégladolog könnyen |
| lebegő ámulásom körűl: aranynégyzetsorok alatt aranynégyzetsorok, arany- |
| négyzetsorok fölött aranynégyzetsorok, jobbra, balra, lent, fönt, oldalt, közel |
| és messze, a lámpafénnyel kipirosodó ablakok. Fénykockák, fénypontok, fény- |
| pettyek, fény-négyzetek, fénytéglák, fénylemezek, fénypillérek, fénydobozok az |
| olvadva-úszás rózsazöld, rózsasárga, rózsakék, rózsamárga, rózsanarancs oldalain. |
| Mint a lángoló emberi öröm. Mint a fénylő emberi kín. Gyanú, szenvedés, áhítat, |
| bűn, bűnbánat, gyűlölet, mohóság, szégyen, bizalom, győzelem, várakozás, hívás, |
| bánat, megadás, erőszak, hódolat, fölszabadulás, megaláztatás, kínlódás, |
| szenvedély, ravaszság, ítélet, gyanakvás, bosszú, rablás, fosztogatás, háború és |
| béke minden fölaranyló ablak. Mint állatok pupillájában a szendergéstelen |
| csillag. Tehénpupillában, lópupillában, kígyópupillában, krokodiluspupillában, |
| saspupillában, bagolypupillában, galambpupillában, rozmárpupillában, |
| medvepupillában, tigrispupillában, csimpánzpupillában, varangypupillában, |
| hangyászsünpupillában, elefántpupillában, zsiráfpupillában, vizilópupillában. |
| Minden állatéban. Mint állatok pupillájában a nem-alvadó csillag! Mint |
| iszonyatóriás haltestek zöldarany-aranyvér-tűzsárga pikkelyei: az üveggel föllángoló |
| házsorok, izzó haltestpikkelyek tömegdomborulatai között futok, tüskés, enyves, |
| hártyalegyező világoszöld uszonyok lobobó masszatömege csapkod lebegésüvegemre, |
| s a megnyílt tér sötétzöld zománcnyálas kopoltyúiból lemezlegyezősugárharmonika |
| szivacsos lila gombafejhasak tátognak búcsú-hitemre: a mindenség kopoltyú- |
| páfránybokortüdői. Emberiség, sorsodat ki menti meg? Ki lesz boldogtalan sorsod |
| boldog újrahívője: emberiség? Búcsúzni megyek. Sietek. Már lóherezöld, már |
| sötétmályva, már rózsazöld, már kénpiros-sárga, már vízfesték-puhakék |
| a puha, könnyű, szigorú, barna űrmaszadék, a kettős vasgótika-áramvezeték- |
| torony, a gyantás hólemezekkel lelakatolt háztető, a bronzgránátot markolva |
| hajító, szívenlőtt-térdrerogyó, bronzlábszártekercses, bronzsisakos, bronzordító |
| első világháborús katonaszobor, bronzbajszán zöld lepke, citromlepke, |
| bronz-szemgolyóin két piros szitakötő. Piros hóvonalak, fehér drótvonalak, |
| fekete földvonalak. Lilán füstölgő fekete ipari salak havas hegyvidéke. |
| A gyárkémények gomolygó, bozontos füstmedúza-fején piros rózsakoszorú. |
| Vörös rózsakoszorú a gyárkémények karcsú deres derekán. Égő, vörös |
| villanykörte-koszorú a gyárkémények csípőjén, homlokán, kék füstfátyol |
| fején. A deres gyárkémények vörös csillagkoszorúban. Mint kitolt csigaszarvakra |
| húzott rubintgyűrű, Szaturnuszgyűrű Isten kisujján. Rozsdás vattacsomóhalmaz |
| csicsereg: verebek. Mint eldobott menstruációs-vatták alvadtvércsomós |
| fekete rozsdaszikár puhasága: verebek zsibongó szemét-árvasága. |
| Búcsúzni megyek. Sietek. Mert el kell búcsúzni attól aki elmegy. El az |
| élőtől, el a halottól. Meg kell csókolni az élőt, a halottat. Mert mi is csak |
| úgy élhetünk: csók-éhesen! Mi is csak úgy halhatunk: csók-búcsú után! |
| Búcsúzni megyek. Sietek. Visz a robogás. Erjedő tiszta fényből a holdtalan |
| szarukopár magasig kapaszkodó könnyű rács tőlem jobbra, balra, mintha |
| fölfele-tóduló függőleges, merev aranyrács-alagút cellafalak fénylő facettafüggönyei |
| között lebegnék és szikár a deres téli könnyűség és száraz a fagyott lilasemmiség |
| vattanyál az ipari dombok búzalevélzöld levelibékabőrére ragadva és a távolság |
| megalvadt, redős, recés, gyűrött hajnal-alja kénfüstös, szemhéjfestéklilás |
| s mégis hegyes és szögletes, kockás, palás kristályidomok, összetört piros kréta- |
| darabok zsíros halmaza, mint lábosban a megfagyott krumplipaprikás, mint |
| zsírcsipkékkel beszegett piros tégladarabok deres üledék-alvilága, a lábosba- |
| száradt krumplipaprikás, az esti tányérba alvadt reggeli krumplipaprikás. |
| Szürke vaskorlátok, négylábon-álló nyulánk száraz leguán-dermedés hidak, |
| megdermedt csipkés őscement-sárkánygyíkfutás hidak, csuklós, bilincses |
| fekete gázlómadár-állványlábakon, nandu-lábakon, emu-lábakon kígyózó |
| ezüstfehér ércalumínium csövek, csőrendszerek, ezüstös bálnatestnél vastagabbak, |
| hurkosan hernyózó szelvényes, harmonikás bálnacső könyökcsövek lángfehér |
| szilárd folyása a reggeli tintakék közönyben, piros traverzek, fekete-sárga |
| darázspotroh-dongagyűrűs gáztartályok, hólyaglégy-vízcsöpplégy kék-zöld pocak- |
| öves fémballonok, hócsiszolás lila gyíkpikkelyhát háztetők, kék pácban |
| páros izzásfüggőhíd légi csillehuzalok, görbe, vascsiga-ujjbögyű vaspánt-ujjakon |
| lógó üres csillék, mint ujjhegyen lógó feketeposztó-kalapok, mint mutatóujj piros |
| meggörbített hegyén lógó havas fekete vászonsapkák, átvérzett gézcafatok, széttépett |
| papírvatta-pelenkák, széttépett, tintapecsétes, írásmoha-páfrányos, piroszöld |
| moszatbálványos itatóspapírdarabok a jeges sínekre, fekete gyomornyál betonutakra, |
| dérpókháló barna cementfüst növényszárakra, rozsdatölcsérleveles fénybéna |
| növényromokra szórva. Már világos minden, fénybe bújik a fény, a szines homály |
| a fény repedéseibe mászik, mint százlábú csíkos, lemezes földrepedésbe, |
| mint kőrepedésbe barna bogár, nagy sárga kő alá páncélos fedőszárnynélküli |
| törpe, recés, lóherelevél-alakú hártyaszárnycsonkos bogár. Meghajlanak az elkeskenyedő |
| homály kitines széthúzott potrohszelvényei, mint a kihúzott harmonika, s a rideg |
| kitinszelvények közötti könnyebb hártyabélés világos hónaljbőrei kifeszűlnek, |
| összenyomódnak, mint a szívütés, ahogy a homály a fény repedésén gyorsan |
| bemászik. Lovasszekér zörög a hóganéjos sárga szomszéd betonúton, csattognak |
| a ló ezüstsujkoló patái, a ló arca sárgafoltos, mint a farkasméh aranyfoltos |
| barna páncélsisak-páncélrostély lovagarca. Sötétkék motorbicikli zúg el, |
| szinte röpülve a fény kemény reggel-gyűrűiben, fekete bőr-görnyedés, piros bukósisak |
| szkafander-fej, mintha katicabogár ülne röpülő kék orrszarvú bogár |
| karcsú kitin-nyereg nyakában. Búcsúzni megyek. Sietek. Fut az autó velem. |
| Viszi a sáros jármű búcsú-készülésem. Búcsúvágy-szívverésem embertürelem. |
| Mert nem mindíg az megy el, aki elmegy, s itthon nem mindíg az marad, |
| aki itthon marad. És ne a halált várd, de hidd a szerelmet, hidd el magad, |
| hidd el a másikban megszépülő bizalmad, ne azt szeresd aki búcsú nélkül |
| elment! Mert a hűség a te igazi hatalmad. Szívem a hűséggel kielégűl. |
| S összebékülnek a sorsban a sorsok, ha sorsommal a mindenség boldog! |
| Boldog hűség: búcsúm csókja vagy te! Törvényeid tenyésznek minden énekemben. |
| Boldog hűség: évmilliárdok valósultak és teljesültek jövetelemben, mert az |
| én születésem a te hajnalod: este! Mit mondasz nekem téli hajnal, mindenség |
| sötét véraláfutása téli hajnal, hullafoltos bársonyvizenyő ég, téltakony véres |
| hulla-orrlika űr, sárga, nedvező vattacsomókkal betömve, mit mondasz |
| nekem rózsalekvárba mártott téli városi táj, téli ipari vidék, mit mondasz |
| nekem aranyvéres, varangybőrű téli hajnalhulla-oszlás, aki most búcsúzni megyek? |
| Előttem az űr parázsrothadása, hamu-pislogása, köröttem jobbra, balra |
| fénylapok, fénylemezek, fénytéglalapok, fénykockák, fénysávok, fényvonalak, fénytüzek, |
| csövek, vasak, sínek, kémények, oszlopok, pillérek, ívek, tetők, tartályok, gömbök, |
| fémhurka-folyók pilléres vázakon a levegőben, mint egy levegőben-kúszó fehér |
| megfagyott folyam, olyan ez a fehér hernyójelen vastag cső-végtelen, hullaégetés-por. |
| Búcsúzni megyek. Sietek. Fut az autó velem. Valahol gyársíp szól, valahol harang szól. |
| Világelmúlás: árnyékom! Gőgödre nem haragszom. Az én hitemre hát mért haragszol? |
| Elmúlás! Mocskos győzelmedre én nem haragszom. Létezés-mocskaidban is világít az |
| arcom! Világít, mint a kitüzelő csillag, az erjedő kozmosz-hullaarc nyitott szájának |
| aranyfoga. Tudom, hogy győzni fog hitem szükséges halálhatalom-győzedelmeden halál! |
| Tudom. Létem alakod törvénye is, létem léteddel egy-anyag, legyőzlek, gőgödért áldalak! |
| Boldog testemben még kering a vér, te tudod, miért, és dereng a gyopárkő a szívós hajlatokban. |
| Dereng, ami él, mint zöld csipkepázsit függvényével a petrezselyemlevél a piros fényhártya |
| hajnalcsomagokban. Búcsúzni megyek. Sietek. A hosszúkás, függőleges, fektetett, ovális, kerek, |
| négyzetes, címer-alakú fénytáblák, világosságlemezek mögött, földbesüllyesztett betonalázat |
| celláiban, dobozaiban, mint villannyal-megvilágított akváriumban úszik, áll, forog, lebeg, |
| dobog, meztelenűl derengve lobog az ember, a tárgy, a lény, a jelenés, az áhítat, az eszme, |
| a bűn, a dolog. Mint zöldmoszatos megvilágított akvárium pettyes, csíkos, vonalas, pontozott, |
| szeplős, sávos, pikkelyszitarács-dudorodás törpe tintagolyó-szemű selyemnyálköpés halai. |
| Haltörpe csillogó pikkelymanók, fényrosta-menyasszonyfátylas, tátogó, fémtubusba-zárt |
| úszóhólyagok, szálkák, gerincek, gyomrok, májak, ikrák, belek, szivek, húsok. Élő aranyozott diók. |
| Létüket élni kezdik. Aki most ébredt: gyorsan cselekszik. Szétterpesztett lábbal a fürdő- |
| kádban állva cimpás szerelemvágatából az éjjeli ondót, a hajnali szagos mézet kimossa, |
| zuhogó csapnál nyakát, emlőit is mossa meztelenűl, arccsontjáig lila horpadás-ostya |
| szem-aljjal a fiatalasszony, másutt gyűrt ágyszélen ülve szoptat a másik asszony, |
| tejét feji, jobb hüvelykujjával, s mutatóujjával melle csücskét, az eres piros kúpot |
| nyomkodja, pumpálja, s cérnázó, vékony tej-tejút lövell forrón a tátott csecsemőszájba, |
| mint testébe éjjel a férfisperma forró korbács-ága, kása-kévéje, bömböl a kisóvodás, |
| nem tudja a piros harisnyanadrágot fölhúzni, ül kis trikóbugyiban sírva a földön, |
| az öregember klozeton ül letolt nadrágban, nyitott pizsamakabátban, mint egy deres |
| kos mellkasa ezüstdomb öreg szőrei, a rabok vigyázzban állnak a vashídfolyosókon |
| a cellaajtók előtt a börtönökben, ketyegnek a gázórák, a villanyórák vízszintes fehér |
| fogazatcsipke-szegésű áram-mérő kerekei gyorsan forognak, az iskolás anyjától |
| pénzt kér, hátára veszi a vizihulladagadt zöld iskolatáskát, mint elnyomott egy |
| idegen országot, a katonák már megágyaztak a laktanyákban, a mulatók, bárok bezártak, |
| a kurvák hazamennek az utcáról, a bárokból, mulatókból, eszpresszókból, kocsmákból, |
| szállodákból, a vasúti pályaudvarok éttermeiből, a stricik a kurva-pénzt számolják, |
| blattolnak még egy kártyakört, a homoszexuálisok csüggedten lődörögnek a gőzfürdők |
| forróköd akropoliszlépcsőzet-tetején, lesnek köténytelen-meztelenűl, vérhiénák, |
| luesz-sakálok, várják, hogy térdenálljon előttük a másik, vagy egy meztelen-görnyedő |
| mögé álljanak merev hivalkodással, vagy hogy asszonyok lehessenek végre segglikukkal, |
| a gyárakban már a gépeket sárga olajjal lemosták, a gyárakban már fölsöpörtek, |
| elhallgattak az éjszakai gyári tücskök, elhervadt, elhamvadt, összeroskadt, széttört |
| cirpelés-galaxisuk, combbelső-ráspoly, szárnyér-recefűrész hangszervük lila-eres |
| hártyatokba csomagolva, a gyárakban a vigonygépek bőrnyergeit már nehéz barna |
| olajjal lemosták, olajosvödörbe mártva az öleléskazal vattacsomót, aztán a bőr- |
| vályúszőnyeg hengerlemezekre csavarva a sárga olajat a fényes, iszamos, sárga |
| vattából, mintha fölmosórongyot csavar ki két kézzel az asszony, a vágányok |
| közűl kis söprűvel, olajrongyturbános bottal a váltókat tisztogatják a váltóőrök, mint |
| vattabuzogányos gyufaszállal füljárat zsírját, |
| újságot hord ki az egyetemista, a boltok tündéranya-szeme világít, fehér tejesautókról, |
| fehér kenyeresautókról dobálják a piros, zöld, narancssárga rácsos műanyag- |
| dobozokat, tejjel, kenyérrel, ásítoznak a villamosvezetők, autóbuszvezetők |
| a havas végállomásokon, kezükben kékzománc teásbögre, kezüket keresztben oldalukhoz |
| csapják, mintha átlátszó lengés-keresztre szögeznék önmagukat, cigarettázva |
| ácsorognak a századvégi reggel fagyra-dobott, összetört üvegdeszkái, üveglemez- |
| taréjcsordái között a hullaviola taxisok, telefonvezetékszerelők, gázosok, kamionosok, |
| vízműmunkások, taxinagy piros deszkaspulnik kék kábeltekercshengerei a létkopár tél |
| hulla-szemhéjain, fekete gázvezetékcsövek mellett óriás sárga, acéllemezfésű kopoltyús lüktető |
| kompresszor-gépek zörögnek. S a temetetlen halottak jégvirágos fagypára szemmel nézik a |
| lilazöld hullacsöndet a temetők halottas-raktáraiban, egymás mellett a szines ládákban sorban, |
| mint a megölt gondolatok, s a kórházakban a betegeket lavórból szivaccsal lemossák, |
| a homlokot, a füleket, a fülhónaljat, a halántékokat, az orrot, az ajkat, az állat, a gégét, a |
| nyakat, a mellkast, a hónaljakat, a hátat, a péniszt, a vaginát, a combokat, térdeket, lábszárakat, |
| térdhónaljakat, lábakat, lábujjakat, karokat, kezeket, a beteg öregasszonyokat lassan |
| megfésülik, kihúzva ülepük alól a szaros, húgyos zöld gumipelenkát, lemosva alsó |
| testük haldoklás-szennyét, a szülészek az éjszakai fehér nadrágot leveszik, feleségüknek |
| hazatelefonálnak, nagy pocakkal, mint a kétlábon-járó gömbdarazsak pisilni, fogat |
| mosni mennek a várandós szülőnők, az inkubátorokban lila infralámpafény |
| csókol kénsárga, befáslizott-köldökű, névvel-beírt ragasztószalagcsuklóbilincses |
| meztelen újszülötteket, van, aki lila hüvelykujját szopja, mint boldog cuclit, |
| s odalent az alagsorban a boncmesterek előkészítik a halottat, kihúzzák a sínen- |
| csúszó gumikerekes bádogtepsit a hűtő-hullaszekrénysejtcellából, a darázs-színű, |
| dongószínű, zománcos-lakkos kék-zöld hullalégy-színű hullák arcáról a fehér lepedőt lehúzzák, |
| a hullákat derékig kitakarják, a lila hullavak, hullaviolasüket hullákat talpukig |
| kitakarják, mint a csillagokat az este, nyaktól bokáig zöld gumikötényben az elektromos |
| fényben ázó boncmesterek, a boncmesterek a hullákat átölelik, fölnyalábolják a |
| halottat, mint a fáról-levett Jézuskrisztust aki sírjához vitte, a slag-vízzel |
| lemosott boncasztalra teszik a halottakat a boncmesterek, szájukban égő cigaretta. |
| A kórboncnok kis gépfűrésszel emberkoponyát fűrészel, a szülészorvos nagy nikkel- |
| szülészollóval asszonygátat vág szét az űrtág vagina s az ánuszlik barna pirosbélésű rózsája között, |
| kezére vér fröccsen, arcára vér fröccsen mindegyiknek, hideg hullavizenyő, forró, |
| asszonyvizelet. Az újszülöttről a csap alatt a vért, zsírt, ürüléket, vizeletet lemossák, |
| a sírásók most kezdik ásni a sírt, fagyott földet csákányoznak lila kezekkel. |
| Így él az ember. Így hal az ember. Ez az emberi rész a végtelenből. Ez az emberi |
| rész a létezés-örökből. Ez mind a múlandó! Ezt mondod halandó: ember-énekeddel. |
| Mert elmondásra vágyódik a Minden. Kimondásra vágyik a múlandó, hiszen |
| a halandó épp azért halandó, halandóságával azért maradandó, mert sorssal- |
| halandó létének bizalmát mindenség-szavával gyönyörrel kimondja! |
| Búcsúzni megyek. Sietek. Fut az autó velem. Fut a reggel-láng külvároson át, |
| fut a külváros-utáni falun át. Krétából-horgolt könnyű tiszta fák, lilán, feketén |
| ugató kutyák, pirosbiciklis, sárga gyékényputtonyos, fekete gyapjúvállkendős piros |
| kofák mellett fut az autó velem. Az autóüveg-ablaktörlő gumilap-kefe, a |
| két fekete lemezcsáp kotorva jobbra-balra jár, csuklóból mozgatva a sárszeplős |
| ablaküvegen. Néha foltos, ragyás varangybőr az ablaküveg. Nevet mellettem |
| az autóvezető, cigarettája, mint egy fehérszárú puha csillag: piros köldökpontot |
| éget a kocsibelső hártyamelegére. Bajszában mocorgó fénymorzsák, arany-árnyak, |
| szájában apró füstölgő pipacs. A faluban otthon ilyenkor már kiganéztak, villával, |
| tragaccsal vitték ki a trágyadombra a tehénszart, a lószart, az isten fülzsírja |
| szagú állati ürüléket, disznóknak moslékot vittek, kézzel kavarva el a |
| forró zsírosvizes vödörben a korpát, esti maradékot adtak a kutyának a |
| faluban, ahol születtem. Megfejték a tehenet, a juhokat, a kecskét, a |
| láncos kerekeskútból gőzölgő vizet húztak, parázsra venyigét tettek gyors tördeléssel. |
| Törtük a pázsitrügy-orros, gyapot őzorros barna venyigét, mint a sátán az embercsontokat. |
| Búcsúzni megyek. Sietek. Kell a búcsú, mint az élet, s a halál. A búcsúról sose késs el! |
| Míg bírod öleléssel. Míg bírod szenvedéssel. Míg bírod balga béna boldog büntetéssel. |
| Míg bírod megadással, könnyű búcsú-csókkal, nehéz búcsú-csókkal, visszajössz-reménnyel, |
| vissza-sose-jössz halállal, már-nem-vagy megadással, nem-lehetsz irgalommal. |
| halálhű-szorgalommal, menj-maradj-ne maradj-menj halottcsók-árulással, boldog |
| fölszabadulással. Gyémántló gyapotpillanat sugármezők, hurkásan egymásra-rakott |
| rózsamárga-redők, arannyal kikeményített páraszitalepedők torlaszai, táblái, merev |
| rácsozatlobogás semmi-anyagai az apró hóvak háztetők fölött, messze előttem. Sűrű fehér |
| ikrás mézben szendereg a fa, a város-széli sárga vályogtörpe ház, a hullaarc-hullám-mező, |
| a tiszta föld. Szivárványszínű anyagtalanság-anyagfalak, cellásan lehulló lilasárga |
| ködparázs-sóhajlemezek közt a városvégi havas pici házak piros pettyekkel szétszórva és |
| piros kupacban, mint lisztharmatos hátú dermedt bogarak, fehér viaszborítás-hátú néma |
| bogarak, mint amikor az átlátszó folyékony forró gyertyaviasz fehér homályburokként |
| bőrléces-bőrbarázdás piros ujjhegyedre szárad, a piros bogárlapulás fehér viaszsóhaj- |
| burkolatban, s hajlékonyan, vékonyan, bajszosan, mégis szögletesen, csuklósan |
| mereven mozog, a szilárd keményfüst, mint egy fekete-fehércsíkos hőscincér, aranyzöld |
| kőrisbogár, piros arcpettyes, kék mellkaspettyes, arany szemuborkapettyes zöld sáska |
| ízelt, vagy rugócső, kitingyökérszőr csápja. A gyerekek most mennek iskolába, az óvodásokat |
| óvodába viszik, a bölcsődéseket bölcsödébe. Tojást sütnek, inget, bugyit, melltartót, |
| selyemharisnyát mosnak a csapnál a munkás-szállásokon, leányszállásokon, |
| vihogva mesélik kit döntöttek hanyatt, kit tömtek meg hátulról, állva, s hányszor |
| hányt éjjel a fölcsinált, sisteregnek, horkolnak az |
| éjjeli műszakosok, üvegből sört isznak, üvegből bort isznak fejüket hátukig hátra- |
| döntve, mint a kardnyelők, s a zöld palack, mint ejakuáló merev homoszexuális |
| fallosz piros és fekete kezükben. Fehérlakk vasdoboz: nyitott far-ajtajú hentesautó |
| áll a külvárosi hentesbolt előtt, az autó véres és szürke alumíniumdoboz-belsejében |
| hajlékonyan és fagyottan egymásra dobálva a félbevágott tehenek, félbevágott |
| disznók, fagyott, palás, sötétbíbor, hártyalila, holdszalonna-sárga, fehér-félseggű, |
| fehérfarkincás, fagyott főtt céklarépa-lemezréteges, lila céklarépa-évgyűrűs, bordás, |
| faggyúköteg fagycsipkecicomás Rembrandt-varázs az autóbelső fagy-nyálkás |
| doboz-ürege, mint egy fehércápa-gyomor, aminek belsejében kettéharapott tonhalak, |
| pettyescápák, tigriscápák, delfinek, pikkelyes hableányok, holdszájas fagyott lila |
| rózsaszivacsgomb disznóorrok, lapos hús-szivacs zsebóra-orrú kettéhasított |
| szirének, s a kopasz disznófejek szemhéja lecsukva, s véresek a halálszőke |
| hosszú disznószempillák. S az autóban egy munkás áll véres sárga viaszvászon-kötényben, |
| mint hullateremben a boncmester, s az autó előtt szakállas munkás áll, véres |
| Brutus, jobb vállán véres lepedő, s a lepedő befödve mellkasát, ágyékát, |
| térdeit, vérfoltosan elől a földig ér, s hátán mint ókori római, véres redős lepelruha |
| fodrosan lezuhogva a földig, hátát, tomporát véresen befödve. S fagyott lila |
| félmarhákat, fagyott vörös féldisznókat dob jobb vállára a fönti másik, |
| s a bíbor állatfeleket a boltba viszi. Csüng elől a hús, csüng hátúl a hús, |
| elől a faszáig, hátút segglikáig, mintha véres félholdat cipelne nyögve mítoszi |
| éj-fiú, elől az állatorr a cipőig, hátúl az állatlábak a csípőig, s a leborotvált |
| disznó rózsafehér bőre pórusos viasz-istenfél hátabőre, farsonkabőre. Az új anya |
| alszik, álmában nyöszörög, köldökig érő rövid inge alatt összevarrt szülőtest- |
| lassú vizenyős vér szivárog a hüvely-nyereg vattára, a gyűrt lepedőre, nyöszörög, |
| kaparász, forgácsos, szilárdpuha |
| sárga testhabot préselnek potrohtest-szelvényei, szelvényhártyanyílásai, mint a fordított |
| üvegpohár alá zárt sárga-feketecsíkos, sárga-fekete szívmintás, mályvafoltos, pettyes, |
| barna fürkészdarázs, az újszülött sír, obégat, jajgat, vagy alszik, nagy fekete szempilláin |
| csillagok, könnyek, az új halott lassan kihűl, fekszik lepedővel letakarva az ágyon, |
| vagy a földön, a vászonlap testére horpad, orrhegye, pénisze a vásznat kúposan |
| kinyomja, a test alsó részeibe száll alá vére a halottnak, s háta, nyaka, combalja, |
| ülepe, lábszár-hátalja zöld varangyfoltos, lila hipermangán-pácos, savósodik aki volt. |
| Az újszülött külvilág-vak szemében aranypontok, az új halottban lila virágmező a hullafolt. |
| Búcsúzni megyek. Sietek. Már csak a sík ragyogás előttem, a síktiszta vízszintes kármin |
| lobogás, harmonikásan, szelvényesen hullva és dőlve lehajló veszteségszeplős merengéstejüveg- |
| lemezek szederjes mohaláz-küllőlapjai derengnek, mint egy sárga papírhártya-lampion széthúzott |
| izzásköd cikkelyei, mint egy kinyílt fehér virág hátrahajló borzas szirmai, kinyitott páratoll-legyező |
| a lombterebély gyöngyláz-iszonyat a síklap vérvonala fölött, előttem, a legyezőtoll-lapok közötti |
| sárga selyemhártya, mint a szőke szöcske csévés arany potrohlemezei közti vékony áttetsző selyemlélegzet kék |
| összekötő hártya, s lüktetve lélegzenek az összekötő selyempapír hártyacikkelyek, fehérmerengő |
| álomkupolák, ablaktalan üresség-szobák sejtelem-márvány falain, mint piros-szöszös |
| vastag sárga itatóspapíron szétfröccsent, lombos, csomós, csőrös, fekete pikkelylábszárú, fekete |
| írásminta szaggatott-vonal csillagképletek: a lengés fehér cérnáira akasztott néma varjak, |
| a csöndre szívódott fémesen-gubbasztó varjú-hallgatások. Mint vízimalomkerék zöld |
| mohanyálas lapátjai moszatenyvesen és gyémántosan forognak a fagyfény halandóság-ítélet |
| űrlapátjai, lapos testükre a halhatatlan könnyű anyag zuhog, csikorgása, jajgatása, |
| sírása, zokogása, tengelyforgás-nyikorgása, lélek-ítéletzuhogása nincs a csöndnek, |
| keréknek, forgató kozmikus anyagnak. Búcsúzni megyek. Sietek. A búcsú is kell |
| nekem, nemcsak a megmaradás. Mert búcsúzásom, mint a hajnal-ablak, tiszta szép |
| arany-négyzete: hűségem virága! Csókommal hajlik a búcsú aranyága, aranygyümölcse |
| csókom búcsúzása, csókom árnya lila párapalást, kék pázsitpajzs, zöldezüst lapos |
| csipke-esernyő. A búcsú is kell nekem, nemcsak az emlék zilált ziháló ködzászlói |
| szememben, nemcsak a szines ásvány tűi, tüskéi, élei, szögei, szilánkos halmazai |
| szemedben, nemcsak az elhallgatott béna vígasz-üzenet, nemcsak az a messzi |
| szívdobogás, amit csak agyam hall, amire fülem süket, hiába szorítom borzas és |
| kopár földrészek mellkasára fülemet, óceánok hullámzó zöld hátára hiába nyomom |
| szív-hallgató fülem, éhes dobhártyámon nem kopog a messzi-messzi szív |
| digitális ember-ütése, mint kisdob feszes szamárbőrén a boldog ítélet dobverője. |
| A búcsú is kell nekem. Az az utolsó intés előtti csók, az utolsó ölelés, a könnyű ölelés kék |
| kegyetlen szívdöfése, az ölelés hosszú kristálykése a szivhúsban, a késkegyelem hosszú |
| ölelése, mielőtt elmegy még a búcsúzó, megy görnyedt lomha háttal, s megfordul még |
| a búcsú-kapuban, megfordul tétován s int fölemelt lassú kezével, mosolyogva |
| visszaint még, mintha már a sírból intene, sugárzó kripta-ajtóból a búcsú után |
| még, s aztán csak vállai, tarkója, háta, sűrű selyemkoszorú barna tarkófürtjei, |
| s a fürtös barna selyemfélhold tarkókoszorú fölött a fényes sárga gömb: lombfosztott |
| sima, kékeres, rózsasárga koponyabőre. Mint aranyozott templomtoronybuborék, |
| mint aranyhártya merev félgömb-sisak. Aranypapír sábeszdekni. Aztán már csak a másvilág bejárat-üresség, |
| a hiányban fogyatkozó esték, fölbontatlan zöld borosüvegen vattás sűrű por-bevonat, |
| mint testre-tapadt szürke vastag itatóspapír-ing. Mint penészbőr embercsontvázon. |
| Búcsúzni megyek. Sietek. A búcsú is kell nekem. A búcsú-csók. A búcsú-ölelés. Nem |
| él, aki búcsúzni nem tud, aki búcsúzni nem tud, az halott. Az élőé a búcsú, a |
| halál a halottak búcsútlan vaskos viaszfos-hallgatása. Halottak dülledt véres |
| szemgolyója, amelyben megnyílnak az erek, s szétmásznak az eltaknyosodó üveghúsban, |
| mint a piros rákok, nagy bajszú languszták, nagybajszú homárok, szétmásznak pihésen, |
| szöszösen, szőrösen, bolyhosan, pihelángpáfránytollasan, moszatosan, mohásan, s piciny |
| buborék-szökőkutakkal csápozva füstölnek az írisz borostyánpettyei, türkizpontjai, mint |
| a szódavíz pezsgő buborékcérnalánca. Halottak gálickék medúzahólyagszeme |
| a létből-kiálló nem-búcsúzás! Holtak kezéről lehúzott arany-karikagyűrű a |
| nem-búcsúzás, halottak zöld keze-körme, halottak lila lába-körme, kiálló sárga |
| márványbütyök ádámcsutkán aranyló hosszú piheszőr, ritka halott asszonyszakáll, |
| aranypókláb-asszonybajusz hulla-asszony zöld savónyereg orrlikai alatt, a nyereg- |
| üstben lila gyémántpók árnylapulások. A nem-búcsú vörös róka-settenkedés. |
| A nem-búcsú indigó csókák gatyás lábütése alkonyi hóban. A nem-búcsú, mint |
| a visszafelé járó óra: vissza-idő, hátra-idő. A nem-búcsú meglőtt szarvasok véres |
| vánszorgása havas üvegerdőben, üvegcsipkekastély-erdőben seblázas szarvasok |
| tántorgó némasága, meglőtt szarvasok tüdőgyulladása a nem-búcsú. Veréb-lihegés. |
| Búcsúzni megyek. Sietek. Fut az autó velem. Lassan meg is áll. Már látom a reggeli |
| búcsú-házat, már mindenség-tág pupillámba ér deres üvegtetőivel, cellás, sejtes, pikkelyes, |
| lemezes deres üvegtornyaival, deres lámpáival, deres síklapjaival a repülőtér. Zúzmarás, |
| deres zöld pázsitnégyzetek, deres, zúzmarás szürke beton-négyzetek, betonrácsok, betonszalagok, |
| földreterített betonlegyezők, fehér betonkorongok és pirosra-sárgára-csíkozott ellapúlt |
| betonpotrohok, mint füzetbe-préselt száraz csíkos darazsak sárga-bíbor szalaggyűrűs lapos |
| csévepotroha, földet behéjazó betonhártya tojásfalak, narancsgyűrűs szétcsillagzó |
| betonsugarak csúsznak kristályfém-feketeprém pupillámba. Egyetlen kék vízcsöpp |
| a deres szikár betonszürkeség síklapjain rezgő teljes ég. S mint fagyott vízcsöppben a |
| mikroszkóp alatt a mikróbák, egysejtű lények, kettős bajuszpotrohú dupla pihelegyező-szárnyúak, |
| hártyavitorlás orsóállatok, rákocska-pajzslángok, merev dongasor-életkeresztek, üvegrózsa- |
| feszület-szerkezetek, fénysarló-üvegkaszabolások, farszakállas kristálypont-felhőrácsok: |
| ifjúságom vágy-szerkezetei: repülőgépek. Karcsú üvegszúnyogok, pettyes szúnyoglábúak, |
| törpe csapottvállúak, holdnagy gumikerék-orsósor-patájú levegőlovak, hengeres, |
| hosszú szárnyas fémszivarok a csönd fagykék fogsorai közé dugva! Ó, ifjúság, |
| jaj, ifjúság, jaj, ifjúság, ó, ifjúság! Ó, ifjúságom vágyvarázs-reménye: repülőgép! |
| Varázsvilágom emberi reménycsillaga: repülőgép! Fölvágyódás gépcsillag: repülőgép! Ó, te a |
| kivágyódás emberi motorcsillaga: repülőgép! Emberi kiszakadáscsillag! Dübörgő emberi |
| fölsuhanáscsillag! Hódításcsillag ragyogásálomhitvarázslat: repülőgép! Kiszakadáscsillag! |
| Gépzene csillagbizonyosság! Géptudat csillagtűzfutás! Gépjövő csillagbódulat! Sorscsillag- |
| géperő! Ragyogástudat-csillaghódolat! Emberi égitest csillagöntudat! Csillagcsodaláng! |
| Égi úszás-égi cikkanás-égi lebegés-égi rohanás-égi szirompára-égi fémárny- |
| égi dörmögés-égi kakasszó-égi fémgyertyaláng-égi menedékcsillag: repülőgép! |
| Nem tőled jöttem búcsúzni én, nem tőled jöttem búcsúzni már: csillagvágyakozásom, |
| nem tőled búcsúzni én: csillaghit-ifjúságom. Tőled még akkor sem búcsúzom, |
| ha csontvázam majd az eljövendő ősidőbe szárad! Most még csak tőlem |
| búcsúzik a század. A század, melyet létemmel benőttem én, mint asszonytestet |
| a megfoganás, az emberré megvalósulás, mint asszonytestet az emberi testté szétosztódó csíra, mint szűk |
| asszonytestet a magzatvízben növekedő gyermek, a rózsaszivacsfelhő-méhlepény |
| alatt köldökzsinóron lebegve a burkolathólyagban növekedve, hogy az asszonyidő |
| szívét, máját, veséit, gyomrát, tüdejét nyomja már növekedésem, a testem, |
| nyomja a vizelettel telt forró asszonyhúgyhólyagot, a bebőrözött nyálkahártya- |
| húgytojást, s a századnak boldog vizelési ingere van, boldogtalan hányingere |
| van. Mit szülsz velem az új évezredbe, huszadik század? Mit szülsz velem: |
| életet, vagy halált? Mit szülsz velem? Veled lázadtam: repülőgép! És boldog, |
| aki lázad! Boldog, aki lázadni mer. Aki lázadni mer: azé a történelem! |
| Búcsúzni jöttem! Ó, nem tőled búcsúzom én csillagjövendő-hitű ifjúságom! |
| Nem tőled búcsúzom én: költészet, repülőgép, ifjúság! Nem tőled búcsúzom! |
| Nem tőled búcsúzom űrbe-nyilalló zárt gépi láng, vágyvarázs, remény, ifjúság! |
| Nem tőled: vágyam tündérmezeje, minden messziség. Nem tőled harmat-boldog ég, |
| létfekete űr, csillagtársulás-magányszerkezetek téridő-világvanvirágzáshomálya! |
| Aki ott merengsz bonyolúlt-tiszta költő-szívemben, s akinek bonyolúlt-tiszta |
| tényében én merengek, sírom, akit én szültem, hogy majd tartamaidba temessem |
| a testem, sírod, akit te szültél, hogy általad, mert anyagoddal lehessen, aki elől |
| te nem menekültél, mert egymás eleven ketrecei vagyunk mi, ketrec ketrecbe |
| szövődve, negatív-pozitív ketrecek, egymás tölteléke és hiánya, egymásba keveredve |
| mindörökké, szétbomolva is szétbonthatatlanúl! Itt az se hal meg aki öl, |
| s azt se ölték meg aki meghalt. Az emberanyag csillag, s csillaganyag embertestem. |
| S az sem halt meg, akit megöltek. Minden él. A bűnös az aki magát az anyagba nem fordítja vissza. |
| Az a bűnös aki a mindenséget magánynak hiszi! Akinek mosolya, mint szikrázó kopár |
| sószikla hegyek. Akinek száraz derengő sósziklabarlang embermagánya, s sókristályfehér |
| hullamosolyát nem csíkozzák gőzölgő puha véroszlopárnyak. Aki azt hiszi: amit |
| sejtelemgörbületével mindenségdolgosan kimond a fény: a nincsen-remény! Pedig a |
| van-remény a fény dologi létbizalma. Az ember a mindenség egyik hatalma, s a mindenség |
| az ember szívbőre, fitymabőre, szemgolyó-látása, szemgolyótudása. Az emberrel lát a |
| mindenség őskezdet-tartályaiba vissza, s a mindenség az emberrel a zárt-idejű befejezhetetlen |
| jövőbe néz. Nehéz, sűrű, tiszta megvalósulásméz a világegyetem-csillagösszesség egyszerű |
| fénye, szines gömblángja, füzéres, felhős derengésreménye. Akár a hit tápláló sűrű szavaimban. |
| Legyen tiéd amim van emberidő, mindenség-idő: szó, öröm, szánalom, szégyen, |
| megmaradáshit, remény-szigorúság, szomorúság kristályrácsa, vígasznövényzet, |
| pirosan éneklő árny-madár. Búcsúzni megyek. Búcsúmra vár, aki elmegy. Csókomra |
| aki messzire indul. Aki most menni készűl messze útra megy. Aki most elmegy hosszú |
| éjre vár. Aki most elmegy: maradna még. Aki most elmegy menne már. Menne már gépébe |
| kötözve ágyéka fölött fémcsatos szürke hevederrel, a sziszegő szilárd dübörgésben ülve, |
| kinézve merengve a kettős-falu ovális üvegablakon, míg feje fölött a recés csavar- |
| emlőgombú fémcsöcs sisteregve és tűsugár-sziszegéssel lő fején-szétporladó levegő- |
| jégrudat a kopasz fényes koponyagömbre, s egy vízszínű műanyagpohárból jeges whyskit |
| iszogat, s egyszerre összevissza mindenfélére gondol: feleségre, gyerekre, történelemre, |
| unokákra, hogy mit visz szivében, s mit hagyott sorsa mögött hátra, testvérre, anyjára, |
| alig-jóbarátra, a cédulákra, a nyári hegyen a nyári faházra, a téli hegyen a téli faházra, |
| holtakra, rokonokra, fegyverre, ifjúságra, az emberre, s az ember fiára, temetésre, |
| szívinfarktusra, műtéti méh-kiirtásra, szívműtétre, az emlők alatt a halványlila |
| sebheggedéspáfrány-mentezsinórozásra, a kéttokú finom forradásfésűre a szűz mellek |
| alatt a mellkason, emlőktől köldökig sokágú feszületre: a vágásforradás tüdőrózsaszín |
| kettős keresztrácsra, a várandós lányra, a várandós asszonyra, a pocakos kisanyára, |
| aki gyereket vár, s hasa mint egy óriás eres szappanbuborék, s benne a gyermek farral |
| a vaginanyílás felé, mint egy összegöndörödött csikóhal, az állomásra és az áldomásra, |
| a másik földrész betonüvegmárvány tűkristály-sündisznó városára, amely hisz újkori, |
| mint megkövesedett ősföldkori páfrányerdő, gigászi üvegsündisznó-embertúlvilág. |
| Aki most elmegy, maradna mindörökre. Toporog, egyik lábáról a másikra áll, tipegve |
| előre jár, tipegve hátrafele jár, apró cik-cakkokat tipeg topogva, ágaskodva |
| néz, mint egy nyugtalan, kíváncsi, gyanakvó madár, fején apósa apró szőrgyűrűs, |
| szőrcsigaház-halmazos barna báránybunda-kucsmája, kék szemében száraz forgácsos |
| lángok. Mint a virágsírban fekvő kifestett, lakkozott fénylő halott gipsz-Krisztus |
| körül az ezer fehér-bordás gyertyaszárú könny-erdő sercegő füstös lángjai. Csillaghálóval |
| leterített ibolyadomb. Ibolyás halom aranypalásttal leöntve. Aki most elmegy: nem |
| is menne el már, maradna mindörökre. Aki most elmegy, sietve menne már. Aki |
| most elmegy ott áll a reggeli üvegzsivajban, fekete gumikerekes fémrácskosár- |
| mellputtonyú, foggantyús csomagtolókocsik, bőröndök, táskák, spárgával átkötött |
| nagy, téglaszínű és tökfőzelékszínű papírládák, keménypapír-dobozok piramisai, |
| szatyrok, a cementpadló fekete virágain tottyadva dülledő tarisznyák, hátizsákok |
| között, dagadt zöld varangyok a tarisznyák, hátizsákok, áll a zajhalmazban, áll a |
| zsivajgás-üvegházban aki most elmegy, s mosolya gyűrt sárga viasz. Mosolya redős |
| bocsánatkérő viaszálarc-vígasz. Embercsoportok, ásítások, búcsúszeretkezés virradatok. |
| Nők, férfiak, gyermekek, öregek, félkorúak, fiatalok. A jegykezelő pultok elektrónikus |
| feketearcú mérlegei, a fekete mérleghomlokok üveglapjai alatt zöld számsorok, zöld |
| számok parázslanak mint a zöldsáska merev zöld gyémántfoszfortojás-szeme. Egyhelyben |
| görgő fémhengersorok, nyikorogva csúszó fekete gumiszalagok: csomagnyelő, bőröndsűllyesztő |
| folyékony fekete nyelvek zörögve, recsegve lefetyelnek. Jegykezelő kisasszonyok, |
| vámosok. Csattogva, pörögve billegnek, billentyűzve tekerednek, mint forgó fekete |
| zongorabillentyűsor, mint hosszú hengerre szerelt apró fekete fémnyelvek vízszintes zizegő |
| pikkelylobogása: a járatjelző fekete elektromos táblák változásfordulatai. |
| S mint legyek, tücskök, szöcskék, sáskák, lepkék, s más bogarak, rovarok homlokszemei, |
| pontszemei, homloklemez-pontszemdudorai villognak jobbra-balra, villognak zölden, |
| villognak pirosan a járatjelző elektrónikus fekete táblák kétszer kettős villanykörte- |
| rügyei, a függőleges fekete síklapok homlokbuborékai, pirosan, zölden az üveghólyagok, |
| a lefele kettős üvegpontok között csúszik jobbra-balra a fény, a zöld, a piros, mintha |
| fénytolózár csapját húzná valaki jobbra-balra, csúszkál a fényrigli szinesen hadarva |
| az indulást, az érkezést, a beszállást, a várakozást, hátúlról zörögve előrecsusszanó |
| fehér betüsorok, járat-számsorok, járat-idő számmutatók ketyegnek zakatolva, |
| mintha egy feketepikkelyű pléh-sárkány hemperegne forogva fekete sziklán, s a fekete |
| pikkelytollak alól villogna ki a hengeres pléhzászló-sárkány fehér hónalja-bőre. Aki |
| most elmegy nem néz az időre. Én nézem őt, ahogy a történelem a megvalósulás-időt, |
| ahogy a világanyag a vágyából-született dolgokat, tényeket, alakzatokat, jelentéseket és |
| jelenségeket. Ahogy az időt a gyermek, idő a történelmet. Az itt maradó azt aki elmegy. |
| Az a nemzőtest akarta őt is a spermalövellő ziháló szerelemben, az a fiatal ismeretlen |
| asszonyvagina akarta őt is a befogadó boldog gyűlöletben, őt is ők akarták, akik lucskos |
| ágyékcsókkal akartak engem, az az anyatest hordta ki őt is, az az isten-vágya |
| tág asszonyhüvely lökte ki rángva az őszi világra, az a gyötrelmes sovány igen-nem, |
| aki engem. Aki most elmegy azt az emlőt szopta amit én is szoptam. Azt az |
| emlőt csámcsogta csobogva, amit én is rágtam, kopasz kis inyemmel ettem, rágicsáltam, |
| patkósan haraptam, hogy az emlőbimbó körűl a barnabársony mályva barna |
| pázsitszemcsés anyagába körben, mint lila vályú-gyűrű vésődött az ínyek nyoma. |
| A mohóság élet-Saturnus-gyűrűje a habos emlőcsúcson. S a bársonymályva szöszös |
| barna levelén a szemcseszőnyeg, mint a házilégy barna dülledt gesztenyegolyó szemének |
| ötezer pázsitpontja, domború barna gyöngypázsitszőnyeg-sipkája, összetett barna szikrázó |
| pontgolyó-sisakja. Dagadt barna pázsitgolyó-facettahálócsillag. Cigarettázom. Nézem |
| aki elmegy. Búcsúzni jöttem. Nehéz búcsú-csókra. Búcsúzni jöttem, nem |
| szabad sietni. Aki most elmegy hosszú útra készűl. Nézi feleségét, nézi fiát. Kék szemében |
| a fekete pupilla, mint kerek Afrika úszik. Mint Ausztrália éjszakája könnyű |
| kék óceánban. Tág pupillájában hosszúszőrű fehér angóranyulak ülnek. Nagybundás |
| angóranyulak mozgatják rózsaszín orrukat, piros orrlikaikat a pupillákban. |
| Pupillájában ezüstpettyes szelíd őzhímek legelésznek. Pupillájában lassú foltos |
| szalamandra-gyíkok lihegnek. Pupillájában foltos gekkók tapadnak lencsés |
| üvegkezekkel a szembelső eréhez, mint rubintősz faághoz. Pupillájában fölfújt- |
| tollú örvös galambok tolonganak hemzsegve, merev üveg-ribizlibogyó szemekkel. |
| Pupillájában aranycsíkos darázshasú zebracsikók futnak dübörögve. Pupillájában |
| néma barna-mozaik h-betű zsiráfok rohannak az aranyköldök hold felé. |
| Pupillájában sárga selyemfelhő teve áll babérfa csipkés kemény zöld lombját legelve. |
| Pupillájában merev növényi hernyó zöld kaktuszsivatag, gyémánttűk milliárdja. |
| Pupillájában egy lánchoz-kötött feketefoltos fehér kutya sír. Pupillájában sárga |
| bárányok heverésznek, mint Jézus fekete szivén. Pupillájában Halottak-napja esti |
| temető százezer égő gyertyája ropog. Pupillájában elszáradt medúzák, senyvedő |
| tengeri csillagok, redős, szines, habos tengerpart-homok, átlátszó apró rákok mászkálnak |
| gyöngyház lepedőn. Pupillájában fekete mágneskorong, kazlasan testére szívta a |
| csillagokat. Pupillája csillagtű-mágneskazal. Lángoló aranytűkazal-világegyetem. |
| Cigarettámat eltaposom. Búcsúzni jöttem. Minek a búcsú? A búcsú nem elég! |
| Szólnék, nem szólok. Menj fiú, mondanám, menj, maradj, menj, gyere, menj, várlak. |
| Nézem, ahogy visszaint nevetve. Ó, látlak-e még? Mondd fiú, látlak-e még? |
| Haldokló apám a konyhában ült a dunyhás ágyban. Vezényelt fehér ingben, hosszú |
| kezével intve lobogva. Halálodban apám mért hánytad a vért? Kezeddel mért kaszaboltál? |
| Most már csont vagy. Én is az leszek majd. Csontodból tiszta csont a földben. Sárga tiszta csont. |
| Életünkért apám nem a halál a bosszú. Halálunkért az élet a bosszú. Sorsunkért mért |
| kellene apám a gyűlölet, a bosszú? |
| Az a dörgő kis ceruzavonal az égen, az a dörgő grafitvonal, az az elpárolgó szürke grafitpont! |
|