| A citrom-malac teste sárga citrom. Szemei piciny citromhéj-üstben feketeborsok. |
| Fülei eres, száraz, katonaláda-színű babérlevélből ollóval vágott háromszögletű |
| hártya-ásók a citromba szúrva. Lábai piros foszforkörmű sárga gyufaszálak. |
| Szája késsel sarlósan vágott nyitott félhold, vaginásan szétnyílt rücskös |
| zöld csücsökgumó. Szárnyai a citromhát pórusos, ragyás bőrébe döfött sötétzöld |
| fenyőágacskák. Nyitott citromhéj-malacszájában apró fényes rézkorong: egy cent, |
| penny, régi magyar réz-egyfilléres, talán rézkopejka Fjodor Dosztojevszkij rulett- |
| üres zsebéből, Styx-garas, obulus Lord Byron fogatlan göndör ünnepéből, Móricz Zsigmond néma |
| rézkrajcára az, Arthur Rimbaud halott nyelvéről levett fekete, halálhű jeges |
| centimes. A citrom-malac-angyal farka bolyhos fehér tollpihe a sötétbarna |
| celullóze-száradék hártyakalapos zöld rücsökgumó citromcsecsbimbó köldökébe |
| szúrva. A citrom-malac-angyal a tudós újévi vacsora-asztalán. Boldog, |
| szorongó, tiszta, éhes, terített ünnepi asztal. Ünnep-hitem beszélget a réz- |
| sárga pénz-ostyát harapó piroskörmű sárga citrom-malaccal. Bor, kenyér, |
| gyümölcslé, halászlé, sült báránycomb, francia gyümölcstorta, feketekávé. |
| A karácsonyfán törpe zseblámpakörtékből piros drótszálakra fűzött égő láncok, szines |
| hólyagfürtök. Kék, sárga, vörös, ezüst, arany, lila lánchólyagok, izzásfürtök a |
| megszületés újévi szemei. A krétaoszlopból lézersugárral kifűrészelt fiú a forró |
| báránycombot vágja hosszú, márványos, bárány-évgyűrűs, fehérlemezes, sárga-eres |
| gőzölgő lapokra, barna szeletekre a fekete-fehér pettybélésű piros tepsiben. |
| Az ifjú asszony szótlanul csücsörög, szájából apró halszálkákat csipeget ki. |
| Az anya mosolyában Afrika fénylázadása, redős sivataghomokra hulló |
| könnye. A tudós egy új részecskéről beszél, ami most született, mert volt eddig |
| is, de most meglehetett, homlokából Isten-kezdeti nukleáris szél zuhog. |
| Boldogok a csillagok? Boldogtalanok a csillagok? Fekete Vénusz-ágyék |
| szakállú tömör nagyfia hangosan nevet, eszünk, mi is, meg ők, a többiek. |
| Boldog vagyok. Fáradt vagyok. Pedig nem ittam Szilveszter-este. Egész nap |
| verset írtam, elfáradtam estig. Verset írtam, hallgattam, asszonyomat szerettem. |
| Álltunk a lázkopár éjszakában a lüktető, száraz, okos égitestek alatt. |
| Az volt a megszületés után az első pillanat. Ez itt az ember első vacsorája. |
| Mi vár holnapunkra? Mi vár a világra? Mi vár az emberre a tegnapi ember |
| után most? Te tudod: Tudós? Tudjátok fényszáraz néma égitestek? Tudod |
| hitem, ünnep-hitem, tudjátok földben-gyötrődő, gyűrt aranyvicsorgás- |
| gyűlölködő halottak? Nem azok boldogok, akik sohasem voltak! De |
| akik élnek, mert megszülettek, szenvedni, szeretni emberré növekedtek, |
| ha nem is mindíg emberivé. Esszük hát boldog első vacsoránkat. Lassan |
| meghal szivünkben a század, vagy mi halunk meg a század csontvázára |
| rohadva, mint barnafoltosan, lila hullafoltosan, himlőfoltosan, fekete kolerafoltosan, |
| bíbor leprafoltosan, üszkös lekvárlotyadék-bőrdaganatosan az alma a téli |
| fa alatt. Megfagyva. Megrohadva. Az angyal-citrommalac majd megaszalódik, |
| összeszárad ráncos fekete rücsökdióvá, gyűrt, ráncos fekete citrom- angyalmúmia |
| lesz az új évi citrommalac. Csőrös száraz fekete bőrajakpár szájából a fényes |
| rézfillér kihull, mint az éj fekete száraz szájából a Hold, mint a halottak |
| szempillaszőre. Eltöredeznek száraz babérlevélháromszög fülei, mint haldoklók |
| szájában az ostya. A barnapikkelyes fenyőágacska-szárnyak zöld tűi lehullnak, |
| mint tevecsontváz bordalécei a sivatagban. Fekete keselyűk! Időevő keselyűk! |
| A tollpihefarkat aranyszájával benyalja a gyufaláng. Új év, ne tagadd meg múltam! |
| Nincs más jövőm, csak amit te adtál Történelem, mikor általad emberré fölszabadúltam! |
|