| Szeretnék sokáig élni még. Sokáig szeretnék élni még. A boldog |
| halálig élni még. A halálig szeretnék élni még. Sokáig szeretnék élni |
| még. Szeretnék sokáig élni még. Lesz rá időm? Lesz rá jelen? Lesz rá élet |
| és történelem? Lesz rá jövőm? Lesz rá valóság? Szeretnék sokáig élni még. |
| Sokáig szeretnék élni még. Zöld, arany, lila, sárga, kék, ezüst, kármin, |
| bíborfekete, sűrű és laza árnylevelekkel beszórva szeretnék feküdni |
| veled, meztelenűl veled zománcpikkely-tölgyfa alatt, meztelenűl veled |
| ősidő-sziszegés erdő közepén, zöld sáska ugrana homlokodra, térdedre, |
| emlőgombodra, szerelem előtt, szerelem után, szögletesen és hegyesen csiszolt |
| zöldfém körzőlegyező, zöldüveg szárnyas és mirigyes szilánk, én meg tajtékos |
| nehéz ágyékszőrödre hullatva jobbkezem ujjait a sárkánypikkelyfa |
| egylábú szűzességét nézném, szőke hajad szétfolyva a fűben, mint |
| szálazó, vastag, eres méz, csillagok méze, száraz folyadék. Szeretnék |
| sokáig élni még. Sokáig szeretnék élni még. A halálig szeretnék élni |
| még. Hogy te temess el! Ne a tűz, ne a láng csikóhal-ágaskodású vörös |
| szemgolyója legyen sírom, a sírunk, közös hőhalál-temetőnk és |
| csontjaim ne száradjanak temetetlenűl a kozmikus sugárzás-rózsa |
| láthatatlan szirmai között, csontjaim, csontjaink, gyermekeink csontja, |
| gyermekek csontja, az emberiség csontja temetetlenűl, a lábszárcsont, kis |
| ujjcsont, koponyacsont, medencecsont, csigolyacsont, izzástól-leszopott |
| karcsont, bordacsont. Adj vacsorát a gyerekeknek és adj árnytalan |
| alvás-csókot nekem. Szeretnék sokáig élni még. Sokáig szeretnék élni |
| még. A boldog halálig élni még. A halálig szeretnék élni még. Verset |
| írni, munkába menni, munkába menni, hazajönni, megmosni pihés |
| és pókhálócsillagos lábszáraidat és lábfejeidet, rózsaszín pázsitharmat |
| hátadat lesikálni szappanos piros szivaccsal, nézni ahogy a hátközépi |
| keskeny vályúban pezsgő, pattogó, szikrázó buborékhalmaz-amőbaként |
| lassan csúszik a fargolyók közti negatív fekete sarlóívbe a kövér |
| szappanoslé, a csápos, bajszos, lepényes szappanhab, a zöld habpont- |
| habszőlőszem folyékony gyík. Szeretnék sokáig élni még. Sokáig |
| szeretnék élni még. Anyámat megmosni, halott anyámat eltemetni, |
| halott apám fekete csontjait megnézni akkor, ha kiássuk a sírt halott |
| csontjai fölött, megcsókolni két penész-varangyos koponyáját. Szeretnék |
| sokáig élni még. Sokáig szeretnék élni még. Szeretnék szeretni, dolgozni |
| még. Fölkelni hajnalban, ahogy szoktam, kávét főzni, s cigarettázva |
| elmerengni történelmén az emberi múltnak, az emberi jelennek, |
| barátaimon, akik már messze mennek, valami más lágyan-sugárzó |
| anyagban, vagy valahol sehol, eltűnődni egyszerű, vagy gőgös vak |
| halottaimon, könyvet lapozva olvasni a fizikai és biológiai |
| összefoglaló lételképzelést, hiszen van Isten, vagy nincsen Isten, |
| sűrűség, kopárság, váz és bolyongás, hártya és oldat, híg szívás, |
| tömény csók, minden azt mondja: élni, élni, élni, élni, élni még! |
| Szeretnék sokáig élni még. Sokáig szeretnék élni még. A boldog halálig |
| élni még. A halálig szeretnék élni még. Vers-jegyzeteimből mosolyogva |
| kihajolva nézni gyermekeimet, ahogy mezitláb vígan viháncolnak |
| körülöttem a konyhában, csöpp talpuk bimbós falevél-alakú recés, eres |
| pára-fossziliákat présel a téglaszínű műanyag-padlóra, földöntik a |
| teli vizespoharat, összetörik a pörköltzsíros tányért, te meg szeliden |
| szőkén veszekszel velük, ők meg meztelenűl hanyatt fekszenek a |
| kék padlószőnyegen, s pehelytelen kopasz vagina-csigaházuk rózsás |
| kürtkapuját mutogatják visongva, pedig lassacskán emberré nőnek, |
| emberivé tudatosulnak, te meg szeliden szőkén veszekszel, én a reggeli |
| utcára kinézek, az emberek munkába mennek, gyerekek iskolába, |
| a narancs-színű szemetesautó piros villogója hangtalan gyors |
| sugárkévében körbeforog, merev fény-ecsettel egyenes, piros vonalakat |
| ken a deres fákra, deres vaskerítésre, dérmirigy pókhálófüggvényre, |
| a dérrel csipogó verebekre. Gondolnak-e rá? Gondolnak-e arra, |
| gondolnak-e a munkábamenők, nők, férfiak, akiknek reggeli |
| szeme alatt gyűrt és apadt lila ostya-félhold virágzik a hajnalig- |
| tomboló éjszakai szerelemtől, táskát lóbálnak, szatyrot cipelnek, |
| kalapjukat orrtövükig lehúzzák, s szemük alatt a lila szerelem, |
| mint egy boldog ökölcsapás véraláfutás-mályvalevele, árvácska- |
| koponyája, bőrbe-szőtt zöld káposztalepkéje, gondolnak-e a |
| munkába-menők, dologra-sietők, akiknek volt szerelme és |
| akiknek magömlése elmaradt, mert izzadt anyakoca horkolt |
| mellettük az ágyban, gondolnak-e arra, hogy milyen halál jöhet, |
| tűz, láng, füst, tűz, láng, füst, tűz, láng, füst, tűz, láng, füst, tűz, láng, füst, |
| világnagy tűz-medúza, rojtos, szalagos, lánc-csipkés hólyagmedúza tűzből, |
| füstfürtös tűzhólyagmedúza, világrojtos rózsamedúza, Apokalipszis-tűzpolip, |
| Szent János-szemű izzó hólyagüveg lávaparázs-csikóhal, hogy a |
| város lesz, mint egy tányér halszálka, halgerinc, lerágott csirkecsont |
| a halál asztalán. S Európa, mint egy rongyos, cafatos, kavernás, vérző |
| tüdő a tűz mellkasában, s a világsziget rózsaszínkék tüdővére |
| a halandóság halál-szájából habosan csorog, véralvadék-cafatokkal |
| habosan lövell. Van aki beteg volt, van aki beteg lesz, szívrohama, |
| agyvérzése, agydaganata holnap, lesz aki elmerohamot kap, anyját öli |
| meg konyhakéssel, s mellette guggol gajdolva, ringatózva, van akiben |
| a skizofrénia gyémántrepedései születnek éppen, mint aki üvöltve szül, |
| s vizelettel, vérrel, ürülékkel robban gátrepedése, asszony, aki |
| megfogant az éjjel, s nem tudja még, de mosolyogva mégis |
| sejti, gyermek, akinek szivében is zörög egy sötétkék merevített |
| vászon-iskolatáska, boldog kisanya, aki szoptatott még az előbb, |
| férj, aki azt utálja, amit majd tennie kell nemsokára, ők mindannyian, |
| akik asszonyból embernek megszülettek: gondolnak-e a Tűzkereszt-halálra? |
| Szeretnék sokáig élni még. Sokáig szeretnék élni még. A boldog halálig |
| szeretnék élni még. A halálig szeretnék élni még. Ifjúságom megváltó hitét |
| szeretném látni kék szemedben. Tél van. Hószikrák hamu-sírása hull az |
| ólomderengés téli magasból. Tél van. Paul Cézanne sír az almafa alatt. |
| Paul Cézanne a téli kertben, az almafa alatt. A házfalak, a háztetők, |
| az űr fénytelen falai. Szeretnék sokáig élni még. Sokáig szeretnék élni még. |
| Ne még! Ne még! Ne még! Ne még! Ne még! Ne még: amikor a halottak ujjait |
| szopogatjuk. Mikor a holtak ujjait rágcsálva szopogatjuk, mint a sárga |
| pikkelyes tyúklábat, horgas, redős, sárga hengerhernyótyúkláb-ujjakat |
| karácsonyesti közös vacsorán. Ne még! Ne rágcsáld csámcsogva halottaid |
| maradék emberiség, mint őrűlt asszony halott gyermeke szivét, lábujjait, |
| fülét. Ne még! Tél van. A táj konok. Kristálydobozokban ólomdobozok. |
| Ólomdobozokban kristálydobozok. A város fölrepedt aranyerei, vérző |
| aranyércsomó fürtjei a villanyfények, neonfények, higanygőz-fények, vegyifények. |
| Szeretnék sokáig élni még. Sokáig szeretnék élni még. Testedbe bújva |
| benned lüktetve futni még. Elmondom ki volt Sáska bácsi. Te nem tudod |
| ki volt Sáska bácsi. Sáska bácsi béres volt Hosszúréten. Amíg meg nem |
| halt, béres volt Sáska bácsi. Holtan is béres volt Sáska bácsi. Akkor is |
| béres volt Sáska bácsi. A hidegágyon is Sáska bácsi. A ravatalon is Sáska |
| bácsi. A koporsóban is Sáska bácsi. A földben is béres volt Sáska bácsi. |
| Mert csak béres volt Sáska bácsi. Urasági cseléd Sáska bácsi. Egy földbirtokon |
| Sáska bácsi. Ahol születtem, Sáska bácsi. Mint egy kiszőrösödött törpe |
| kampósbot, kis gyapjúmohás őzagancs, békanyálas rongyos katonabakancs, |
| deres csigaház, rozsdás patkószög, lilatányéros őzszarvú bodzafaág, penészes |
| halottas-ing, véres ing halotton, mint hóba-kiköpött isten-ostya! Sáska |
| bácsi. Télen is mezitláb Sáska bácsi. Lábai kitolt-szarvú borostyánkő- |
| csigabigák. Bokájára spárgával gyűrűsen, hurkosan, legyezősen kötözve a |
| tehénszar színű régi katonanadrág szára. Mint egy szőke spárgával |
| átkötözött aranyat-vedlő hernyós kályhacső. Hat gyereke volt Sáska bácsinak. |
| Hat gyereke, meg egy felesége. Hat síró kölyökmacska, hat síró aranyhalacska, hat |
| madárszemű meztelen gyomor, hat csipás, taknyos, tűzbéka-orrú futkosó |
| apró pára-ing. Hat csöpp, nagyhajú eleven koporsó, viaszpöcsű égő gyertya. |
| Sáska bácsi tüdőbeteg volt. Apám is tüdőbeteg volt. Sáska bácsi minden este, |
| minden éjjel kiment a büdös béresházból. Sáska bácsi minden este, minden |
| éjjel bement a tehénistállóba. Az urasági tehénistállóba. A Jézus-szagú |
| forró tehénistállóba. Szuszogtak, gőzölögtek a foltos tehenek, zöld gyűrűző |
| lepényt potyogtattak, vizeltek, böfögtek, kérődztek, csillogó, hosszú |
| nyálszakállt folyattak. Sáska bácsi letérdelt. A tehén alá térdelt Sáska |
| bácsi. Az alomba, a húgyos halomba, a szaros szalmába térdelt Sáska bácsi. |
| És szájába vette a tehéncsöcsöt Sáska bácsi. Szájába vette, mint herélt, |
| mint egy eunuch a homoszexuális fejedelem lingáját. És megszopta |
| a csöcsöt Sáska bácsi. Két kézzel markolva az ezüstgyapjas, eres, |
| piros tehéntőgyet. Ott szopott térdepelve. Száját a tejjel teleszívta. A |
| tehéntőgyet átölelve fogta, mint császári ura zsíros farát a térdeplő eunuch-szolga. A |
| szolga-herélt, aki álló ura előtt térdepelt. És szopta a csöcsöt, a tejet. A |
| tejet le se nyelte, a forró tejet. Csücsörgő, bajszos lila arca kétoldalt |
| kihólyagzott, mint öreg kecskehas. Gedahas, ahogy mondták. Mintha |
| két golyó, két üveggolyó lett volna szájában Sáska bácsinak. A forró |
| tejgolyók, puha tejüveg-gumók, folyékony krumplik lilahólyagosan, eres, kék |
| paradicsombuborékosan az arcbőrt kétoldalt kinyomták. És Sáska bácsi |
| futott vissza a cselédházba a hóban, a sárban, az esőben, a fagyban mezitláb. |
| A gyerekek ott ültek a csikókályha mellett az ágyon, a dunyhán gatyában, mezitláb. |
| Ültek, tátogattak, mint a madárfiókák. Szájuk fogsoros, piros előgyomor. |
| Szájuk a gőzölgő nyomor. Szájuk véres tömegsír. Szájuk, mint aki halott, |
| mint aki sír. Letérdelt Sáska bácsi az ágy előtt. Mint kivégzéskor tömegsír |
| előtt. Letérdelt mezitláb a gyermekek előtt. Mint a pásztorok, mint a |
| bethlehemi királyok Kisjézus előtt. És térdeivel mindíg odébbcsúszva, lassan |
| odébbzötyögve, mint egy csak-térd hadirokkant: sorban a tátott, párolgó |
| gyerekszájakba fújta, spriccelte, köpte, folyatta a tejet, a tehénmeleget, |
| sáskaszájmeleget. Rátapadva bajszos büdös száj a meztelen nyitott |
| csecsemővagina-szájra szájából a szájakba okádta a szájjal lopott |
| tehéntejet. Ahogy a madár szaros fészkéből tátogó kicsinyét eteti, mert |
| kukacot, harmatot, bogarat, gilisztát, vizet hoz neki, s azt az újszülött- |
| szívig, újszülött-tüdőig kitátott szájba, torokba tömi, a feketebélésű |
| sárga és lila csőrös és szemgolyós, pihés és kopasz bőrtrombitába: úgy |
| okádta szájból a szájba az apa a tejet. A lopott életet. Aztán futott |
| újra az istállóba vissza, tejet tolvajlani habosan, ahogy férfi a sört |
| habosan a korsóból issza, s rohant a tolvaj béres, a tolvaj cseléd |
| a konyhaszobába mezitláb vissza, s letérdelve a dunyha elé: köpte |
| a tejet a tátogó taknyos csillagokba. Mert úgy ültek ott nemzettjei, mint |
| halott szemhéján a bolyhos, bundás, dülledt legyek, mint az alkony |
| püffedt lila peremén a csillagok. Ez volt az élet-inga! Ez a futás, lopás, |
| visszafutás, szopva-lopás, köpve-adakozás. Ez a béres-ajándékozás. |
| Ez a cseléd-tejvigasztalás. És meghalt Sáska bácsi és meghalt minden |
| gyerek. Tüdőbaj vitte őket piros hátán a sírba. Lukas vér a földbe. |
| Tél van. Karácsony. Mesémben bealkonyodtam. Rég volt. Ifjúkoromban. |
| Most neked mondtam el karácsonyi énekemet. Nem így! Nem |
| így! Ne okos tiszta tolvajként etessem szivedet, tápláljam sziveteket! |
| Tél van. Éj van. Az éj kitisztult. Az éjből gyémántrögök születnek. |
| Éhezés-szemek. Az éhségragyogásra mi volna vigaszom? Hogy sorsomat |
| a halálnak föl nem adom? Hisz halandó vagyok én is, mint mindannyian. |
| A halandó boldog lehet. A halandó boldogtalan. Szeretnék sokáig |
| élni még. Sokáig szeretnék élni még. A boldog halálig szeretnék |
| élni még. A halálig szeretnék élni még. Adj vacsorát. Én mit |
| adhatok? Hitet. Adj vacsorát. Húst, bort, kenyeret. Angyalhajú szép |
| vacsoraasztal, ünnepi boldog eledelem, kenyér-engesztelés! Testedet |
| eszem szerelmesen. Megáldalak. Szempilláimon gyémánt-súlyok, |
| galaxis-súlyzók, csillagköd-bogarak. Kihamvadnak a Sáska bácsi-szavak. |
| Most te vagy nekem az emberiség. Hát neked mondom: szeretnék sokáig |
| élni még. Sokáig szeretnék élni még. A boldog halálig szeretnék |
| élni még. Halálomig szeretnék élni még. |
|