| Hangraforgó! Radnóti Miklós írta: hangraforgó, hangraforgó. |
| De csak hideg gépcsikorgás, vak gépnyikorgás, puha és |
| éles gépsziszegés, lágy gépszuszogás! Gépek asztmás lélegzése, kék |
| cement-tüdő fújása, szilikózis-fulladása. Hol a zene? Hol |
| van a zene? Hol van? Hol van a gyerekkor, hol az ifjúság? |
| Ácsorgok a kemény gépsziszegésben, tésztás, sűrű gépszuszogásban, |
| pénzt dobok mágneses-elektromos perselyekbe, s a lehulló pénz- |
| érintéstől függőlegesen-vízszintesen mozogni, ugrálni, billegni, |
| remegni, sűllyedni, rángani kezd a sok játékszerkezet a sejtes |
| vasrácsú üveg-csodaházban: barna őz, barnapettyes zsiráf, kék |
| elefánt, fekete macska, vaslétra-állványú fehér ló, aranycsillagos |
| lila űrhajó, kétfogatú sátras prériszekér, ezüst tengeralattjáró, tank, |
| zöld holdjáró-autó, rakétalövő páncélkocsi, piros motorbicikli, |
| ezüst űrrakéta mozog, biceg, sűllyed, liheg, vágtat, száll, úszik és |
| szalad, lobog, libeg és egyhelyben halad és minden csupa rázkódás, |
| remegés, nyikorgás, szuszogás, ágaskodó és futó rögzített lebegés, |
| függőleges, vízszintes, ferde rángatódzás és kabóca-bicegés, merev |
| gépmozgás, könnyű rideg merülés. S az állatok fényesre-kiseggelt |
| hátán, a járművek, hadigépek csillagtócsa-ülésein lányaim |
| kapaszkodnak szűz üdvözülésben, mosolyuk, mint egy lepke |
| szemének összetett, csiszolt kristálybársonya, mosolyuk, mint Jézus |
| kisujja-körmének bethlehemi lángja, a foggantyúkat markolják |
| izzadt kezekkel. De hol a zene? Hol van a zene idebent és |
| odakint? Hol a zene? Hol van? Megyünk tovább óriás-állványok |
| kék körrács-szövevény árnyékaitól berácsozottan, s mint keményített |
| cérnalétrák piros spirálrózsa-függvénye, amely a körállvány fehér |
| ágai közt tekeregve kinőtt: gyűrűsen, tekervényesen föltarajló, |
| aláhulló sínpárok szikravonalain sárga, kék, piros, fekete |
| vas-autók zuhognak és lövődnek és kanyarodnak és fúródnak |
| sikoltva, és színes vastengelyek végén, mint nyélszemű légy kristályos |
| szemnyelének végén az összetett gyémántcsomag-szemek: festett |
| vasputtonyokban emberek, boldogok, bűnözők, homoszexuálisok, |
| özvegyek, szerelmesek, munkások, parasztok, kurvák, katonák. |
| De hol a zene? Hol van a zene? Hol van? S mint a mítoszi |
| halandóság-halhatatlanság-vizimalomkerék: forog lassan az |
| óriáskerék, forog a fényben, mint mikroszkópállat a tengelyes, |
| csillós, pálcikás, bimbós egysejtű állat, himbálnak a zöldpettyes |
| forró nyári szélben sátras vashintói, napernyős vaskosarai. |
| De hol a zene? Hol van a zene? Hol a zene ebben a csikorgó, |
| nyikorgó, szuszogó, recsegő, csattogó, zörgő, zakatoló világban? |
| És óriás, pikkelyes, piros-orrlikú, zöldkarmos hártyatalpú aranysárkány |
| húzza a néma Jancsit és Juliskát a János Vitéz-gyomrú rücskös, |
| pókhálós Barlangvasútban és a pókhálók selyemszitakosaraiból |
| piros fény csorog, mint a vér, s a sárkány, mint egy fölfújt rothadó |
| pikkelyhattyú, mint a döglött áhítat, amit borzolva fúj a szél, |
| mint az emberiség fölfúvódott rothadt ősmeséje. Ez már a mese éje! |
| De hol a zene? Hol van a zene? Hol van a zene ebből a világból? |
| Körforgó. Körbeforgó. Körforgó. Körbeforgó. Körforgó. Körbeforgó. |
| Piros és kék óriáskakasok, sárga és kék festett óriáskacsák hátán |
| a néma gyermekek, s fehér billegő hintó fölött lilaruhás, kékruhás, |
| zöldruhás fa-angyalok fújnak ég-felé emelt aranykürtöket s az |
| ágaskodó fekete, barna, piros, fehér falovak hangtalanúl vicsorognak |
| és nyihognak, sörényük szuvas futórózsa, szemük zöld periszkóp. |
| Forog, csikorog, nyikorog a néma körbeforgó, pörög a szöcskepotroh- |
| rugós ágaskodás. De hol a zene? Hol van a zene? Hol van, hol van |
| a csinnadratta-bumsztadratta-tiráré, a csimm-bumm-csiribáré, a |
| dobpergés, cintányércsattogás, trombitaszó, harmonikajaj, a tekerős verkli, |
| a luk-vonal-téglacikkely-kártyakorongos üveghangú boldog zeneláda? |
| Amelynek alumínium-lukkártyaszalagja, a lukkártyaszalag-korong, mint |
| a Szaturnusz gyűrű-kötege. Hova lett a zene ebből a világból, Barátom? |
| Hova temette a zenét a gyermekek poros mosolya elől ez a jelenidő? |
| Amit a mágneses szalag, a magnetofonszalag ad néha: elfoszlik a gépi |
| öröm-dörejben, mint a közöny fényderes buboréka, mint vízből kiemelt |
| medúzák taknya, dobhártyánkra szárad. Hol a zene szivedből: vasárnap? |
| Jaj, néma Vidám Park XX. század, zenéd hova lett, hol van |
| a te zenéd lassan jövőbe-merülő XX. század? Mert úgy sűllyedsz |
| te lassan a semmibe vissza, mint földbe a halott. Bomlásod |
| fénye kinek a zenéje? Zakatoló, kattogó, fújó gép-közönyödben |
| kell téged szeretnem ember-korom: XX. század. Szivemre döbben, |
| mint hűtlenre hűség-alázat komor fém-örömöd XX. század! |
| És boldog, aki játszhat! De hol a zene? Hol van a zene: a |
| Gyermekek Zenéje? Hol van? Hol van a Gyermekek Zenéje? |
| Hova lett az öröm zenefénye? A zene, a gyermek madár-ámulása? |
| Sűllyed-emelkedik föl-le, föl-le, fölpréselődik, lezuhan |
| a Földgolyó vérnyomása, mint az elveszett emberé. Ájúl |
| a Földgolyó az emberiség-halál felé? És lesz majd aki lássa? |
| A csillagokból? Vagy a csillagokban? Barátom, ha még bízol a |
| titokban, mondd te is, hogy nem szabad, hogy nem lehet! |
| Ne mi temessük majd a gyermeket, de a gyermek temessen el |
| minket! Így lesz törvény a törvény, ha előbb mi osztjuk szét a |
| szivünket! Világzene kell, világok zenéje! A zene világlénye. |
| Élek. Az Idő vulvájába nézek. Szememben feketerigó énekel. |
|