| Hajnal. Hó-sötét. Csönd-sötét. Világító feketeség. Fekete |
| fehérség. Csöndfehér hajnalfekete. Kakaskukorékolás. Hány |
| óra lehet? Hajnali fél öt. Kisgyerektalpak selymes csattogása |
| a szomszéd szobából. Eszter jön sírva, kispárnával a hóna |
| alatt. Anna jön mosolyogva, kezében zsíroskenyér. Valahol |
| találta a sötétben. Fölgyújtom a villanyt. A táskarádiót |
| bekapcsolom. Már híreket mondanak. Földalatti atombomba- |
| robbantás. Földrengés. MX-rakéták. Lengyelország. Nicaragua. |
| És eszembe jut Eliseo Diego, a katolikus költő Kubából. |
| „Védjétek meg a gyerekeket! Azt a forradalmat a gyerekek |
| csinálták!” És néztük egymást, ott Budapesten. Pohár konyak, sok |
| cigaretta. Szó a szavat nézte, beszéd a beszédet, emlék az |
| emléket nézte, fény a sugárzást, sugárzás a fényt. Megvagy-e |
| barátom Eliseo Diego, te Juhász Gyula-fejű fekete Reménység? |
| Kakaskukorékolás. Kint kakasok a hóban. Schéner Mihály |
| hatalmas piros, fehérpettyes rongykakasai, a kitömött Ébredések, |
| a piros posztó-szakállú, piros posztótaréjú Hajnali Őrzők, Hajnali |
| Árulók kékposztó tollsarló farok-páfránybokorral! Brancusi |
| négyméteres gipsz-kukorékolásai, fehér gipszfűrész-torony |
| hang-ágaskodásai, fehér kukorékolás gipsz-hanglétrái, az |
| óriás fehér hangreszelő-ívek, az Öröm gipsz-hanglétrái, Brancusi |
| világcsönd-fűrészei, egylábú fehér gipszkukorékolás Pisa-i ferde |
| tornyok, fehér Öröm-kardok, fehér Gyönyör-fejszék, gipszkukorékolás |
| fehér Boldog Ítéletek! Kakaskukorékolás. Kutyaugatás. Newton |
| leejti az almát, nézi a toronyból az almahullást. Newton |
| elmereng. Feleségem még szendereg, teste köldöktől talpáig |
| kitakartan. A beteljesülés piros lángja, szőke párafénye combjain |
| hasán, bőrén, lábszára pihéin, pajzsos szőrzetén. Cigarettázom az |
| ágy szélén ülve, könyvet lapozok. „a Paulus-látomásnak egy a |
| 13. századból származó francia verses átültetését, amelynek görög |
| szövege a 4. századból való.” „olyan emberek iránt, akik »leszállottak«. |
| Úgy értem: leszállottak a pokolba.” „Magdeburgi Mechthild révületes |
| élményeit”, „akkor Bingeni Hildegardról olvasott.” „Ha pedig róla |
| sem, akkor a tudós Beda Venerábilis barát »Historia Ecclesiestica |
| gentis Anglorum«-árak német fordítása volt soron.” Anna |
| kakál, Eszter pisíl. Az eredményt mutatják. Kis rózsafánk |
| fenekükön piros gyűrű, az ülés biliperem-körvonala. Piros filctollal |
| húzott karika combjukon, gyermek combsonkájukon, izzó Szent |
| Antal-glória a seggecskék rózsa-arcán. „A part alatt, a part |
| alatt, három varjú kaszál, három varjú kaszál.” Most egy erdő |
| közepén élünk. Erdei házban. Széthúzom a függönyt. Anna: „Esik |
| a hó, hó, hó, hó, hó, esik a hó, esik a hó.” Eszter: „Az angyalok |
| pihéset pisilnek, az angyalmadarak tollat kakálnak!” Én: „Isten az, |
| a fölburjánzott kövér angyalok tollát tépdesi, kopasztja őket, |
| mint nagyanyátok régen a libákat. Ült a földön, a nyárikonyha |
| előtt, combjai közt a vastag libatest, a gyötrődő fehér gúnársziszegés, |
| a liba nyakát hóna alá fogta bal felső karjával, a liba feje |
| meg hátrahajtva hanyatt az asszonyhónalj melegében, mint vaskos |
| pamut-napraforgószár, s a sárga csőrök, kék szemek, piros szemhéjak, |
| fehér szempillák vonagló kérdőjele, mint az akasztókötél hurka. |
| És tépte a nyak, a mell, a bögy, a far, a szárnytövek, a hátkezdet, |
| a szárnyhónaljak szaros és sáros pihetollait konok szegénysor-kezekkel |
| és egy öreg párnacihába dugta, és céklarépából-kivágott, sárgarépából |
| rozsdás drótokkal összekötözött kezein könyékig fehér |
| pehelykesztyű, fehér pihetoll-virágzás! Piros korallfán fehér |
| csalánpolipvirágok a pelyhek. Gyermekláncfű-pihegombóc volt anyám |
| keze. Fehér pehelygolyó. És nem Léda szerelmes, nászi hattyúhíme, |
| szerelem-folyató hímhattyúja volt combjai közt az a lúd! „Róka |
| gyűjti, róka gyűjti, szúnyog kévét köti, szúnyog kévét köti.” |
| Fürdés. Borotválkozás. Feleségem kávét főz, a lányokat öltözteti. |
| A hó, a hó, a hó, a hó, a hó! Vajda János mit gondolhatott ilyenkor, |
| az a Már-Élve-is-Ravatalon-Fekvő? Az a Gigászi Virrasztó |
| Halott? Az az Époszra-vágyó Neurotikus Fekete Tántorgás? Az a Petőfi |
| Sándor Kisöccse-Petőfi Sándor Nagyapja Vén. Az a Mont Blanc-árnyék |
| Arany János fehér piheszobor-feje mögött? Az a Halott |
| Ország Aranyhártyagömb Gyűrt Fején Véres Viaszvirág-Mirtuszkoszorú? |
| Az a Halál Gőgös Fehér Lelkiismeretfurdalása? |
| Az a Bosszútlan Vacogó Penészes Ürülékbosszú? Az a |
| Reménylő Megvakúlt Reménytelenség? Az a Kasztráltak |
| Ondóhólyagja Sátánszárnyakon Lebegve? Az az Erdei Alvó, |
| Behavazott Mézevő Medve? Az az Átkozódó Gyöngéd Gyűlölet? |
| Az a Rémület Rodin-szobor Meztelen Balzac-pocakja? A vaáli |
| erdőben. „Odabenn a mély vadonban,” „S ott egyebet mit se tenni, |
| csak pihenni, csak pihenni!” A hó, a hó, a hó, a hó, a hó! Mintha |
| feketén zuhogna már a hó, a hó, a hó, a hó, a hó! Reggelizünk. Eszter |
| persze földönti a teli teáscsészét. Anna persze a vajat a hajára |
| keni. Eszter fenekére ütök. Meghúzom Anna fülét. Sírnának, de jobb |
| a szalámiszeletekkel karikázni. Jobb a kiskanállal egymást orrba |
| vágni. Jobb egymást leköpni. Barna zsírkrétával, sárga zsírkrétával |
| egymás arcát szépen kicifrázni. És ringanak, és ránganak, nyálbuborékot |
| fújnak és visonganak és röfögnek és visítanak, mint az |
| Amazonas-medence tízemeletes, tíz zöld-emeletes dzsungelének |
| varázslói a szexuális szertartásokon, a titok-ünnepnapokon, |
| a rejtelem-hódolatünnepen, szines krétavonal és krétakacskaringópajzzsá |
| festett arccal és homlokkal, mint az ausztráliai |
| termékenység-ünnep sámánjai, dzsungelszigetek varázslói szines |
| agyagsisak-fejjel, a festett agyagköcsög-agyaghólyag-fejjel, |
| amibe eleven fejüket dugják, s csak a szemrések korongnyílásában |
| villog a húsgyémánt szemgolyóelevenség és ugrándoznak és táncolnak |
| és hörögnek és leguggolva pörögnek és brekegnek, kifestett békák, |
| mint a kannibálok érosz-ünnepén, a kannibálok halál-ünnepén |
| a sámán-kannibálok, mint az emberhúst-evők, a |
| halottat-evők, hullahúst evők nemzésünnepén a törzs meztelen-testű, |
| kis-pöcsű sámánjai. „Bolha ugrik, bolha ugrik, hányja |
| a szekérre, hányja a szekérre.” „Ha összegyűjtünk három-négy termeszt |
| egy helységben, céltalanúl mászkálnak ide-oda, de ha beeresztünk |
| még néhányat, építkezni kezdenek. Felkapják egymás ürülékgolyócskáit, |
| »csinos« oszlopokba halmozzák, majd amikor ezek elérik a megfelelő |
| magasságot, összekötik őket, s létrehozzák azokat a tökéletes boltíveket, |
| amelyek a termeszboly támasztékát képezik. Egyik termesz sem tudja, |
| hogyan kell mindezt csinálni, de amint elegen vannak, együttesük |
| tökéletesen alkot: s bár vakok, érzékelik egymástól való távolságukat, |
| fölépítenek egy nagyon bonyolúlt, önálló »légkondicionálással« és |
| páratartalom-szabályozással működő struktúrát. Megállás nélkül végig- |
| dolgozzák az életüket ebben a maguk teremtette »ökoszisztémában«.” |
| „A különbség csak annyi, hogy nekünk óriási, végtelenül sok gondolatot |
| hordozó agyunk van, a rovar megfelelő szerve pedig mindössze néhány, |
| szerény rendszerré összekapcsolódó neuronszálból áll!” Verset írnék, |
| hát jegyzetelek. Fölöltözöm. A télbe kimegyek. Tudjátok-e mi van |
| a szívemben? Ellenségeim, akiket szerettem, barátaim, akik így |
| szerettek engem: tudjátok-e mi van a szívemben? És ti lopva- |
| gyűlölködők és lopva-hódolók, ti hallgatással vak elárulók, s akik |
| úgy építettétek élő szívem köré a csöndet, mint fagyba-üvegesedő |
| katona köré, aki hóviharban vánszorogván térdre esett és arcra |
| hullt és karjai széttárva, mint egy halottnak, pedig él még s szívében |
| az Emberhűség Könyvét lapozza az Isten, úgy építettétek szívem |
| köré a csöndet, sorsom köré a csöndet úgy építettétek, mint |
| térdrehullt katona köré az ökrendő gyászhavazásban társai a hópiramist. |
| Köré és fölé. A puha havat golyóvá gyúrva, a hógombócot gyors |
| görgetéssel nagy hengerré kövérítve, e kövér hó-hengerekből raktatok |
| szívemre fehér halál-kévéket, halál-ihletésű hó-henger-kriptát, |
| összecsomózott fehér kalásztemetőt, fehér halál-piramist! |
| Ahogy a szorgos sárkancsóépítő darázs szájában sarat hoz, háromszög- |
| szív fejét az űrbe mártva, s a több-kitinkanalú fekete |
| rovarszáj öbliből nyállal-keverten kiokádja, s mellső lábaival, |
| s a mozgó drótkosárszerkezet-kanálkoszorú csőrszájjal a sarat |
| sárhurkákká formázza, s így sárhurkát sárhurkára gyűrűben |
| ragasztva építi föl sárkancsó-fészkét, a fönadék-sárköcsögöt: |
| úgy hurkoltátok ti körém a csöndet! De fordított akarattal! Mert |
| az a darázs-sárkancsó az élet fészke mindíg! A jövő sármagzatburka. |
| A kihordás meleg sáredénye, tetején hártyás sárfödővel. |
| De a ti házatok csak fehér koporsó! De a ti házatok mint egy |
| Halál-Bálna! De a ti házatok nagy kristálykoporsó. Födele szívemre |
| verve jégszögekkel! Csakhogy én e Cet fagyát kibírtam! Csakhogy |
| én e Cetben föléledtem! Csakhogy én e Cetben fölébredtem. Fehér |
| Cetben én a fehér Jónás! S addig fújtam, addig lélegeztem, forró |
| fújásomat addig fújtam, míg a Cethal tömött hóhasából fújásommal |
| alagútat fúrtam. Forró páracsövet a Hó-bálna bőréig. Forró |
| vízszintes páracsatornát, egészen a Hó-Cet hó-szájáig! |
| Csöpögött a hólé, mint a könnyek. Szikrázott a hólé, mint a |
| csillag. Körülöttem gyémánt-jégcsapocskák szikrázó és könnyes |
| szálka-alagútja. Befelé-nőtt tűkristály hengerben másztam kifelé a |
| Jég-Halból. Mintha egy kígyócsontvázban kúsznék. Mintha egy |
| nagy halcsontvázban másznék. A kristálytűk arcomba fúródtak, |
| a jégszálkák homlokomat tépték. Másztam, mint egy zsákos korall-vázban, |
| mint egy üvegtűkkel szőrös kályhacsőben. Mint egy jégfogakkal |
| őrlő pirhana-torokban, mint egy jégből fújt üveglombikban, |
| mint óriás ízelt rovar testében, óriás százlábú bélcsatornájában. |
| Mint egy halott szűk gégecsőben. S kezem véres lett és véres az |
| arcom. S arcom bőre varangyos és foltos, mint egy öreg varangyos- |
| békának háta bőre, hasa bőre, arca! De azért a Cetből kijutottam! |
| Bár hátamon a szívem verése. Heréimben a szívem |
| verése. Mintha szívem heréimben lenne. Szívem mintha a hátamon |
| lenne. A hátgerinc felett púposodva, mint a hatodik hátcsigolyából |
| kinőtt óriás eper. Ott lüktetett, akár |
| Bartók Béla hüvelykujja csúcsán a zöld levelibéka, ott |
| kuporgott, akár egy kis zöld szív, kaporlencsés kezeivel fogva |
| a hüvelykujj körmét, bőrléceit, az esztergált örvénygyűrű-szarvat. |
| S jégvízlucskosan és ázva, jégpárabüdösen fázva, tántorogva |
| mégis elindúltam. A téli ég csillagához nyúltam. Ledörzsöltem |
| a jégport a fényről. Azt mondtam a csillagnak: „Megjöttem!” |
| „Világítsd be téli éjszakámat. Az én téli éjszakám ragyogd be!” |
| Elmegyek én most a Szerelemhez! S állhat elém minden Mese-móka, |
| Szörny és Ördög, a Hétfejű Sárkány, Emberevő Világ-Tündérasszony, |
| Emberhústzabáló Tücsökisten, a Vasorru Bába, |
| meg a Farkas, az Embervért Ivó Kék Táltosló, Saskeselyű |
| Körmű Kis Boszorkány, a Krokodilkörmű Kis Királylány, meg |
| a Csupaszem Szőrharang Banya, akinek bíbor harangszoknyája, |
| teljes lénye szemekkel kirakva, kacsintó és könnyes szemgolyókkal. |
| Tág gyűrűként, mint gyöngysorkarika alúlról föl a szemgolyók |
| kúpja, szemgolyógyűrűre szemgyűrű, egyre szűkebb öves karikában, |
| amíg a szemharang összezárúl fönt a harangkúptetőn egy óriási |
| piros szemgolyóval. Mint a galambé. Mint angora-nyúlé. Mert |
| alúlról a szemgolyók gyűrűje más-más színű szempillátlan körlánc. |
| Piros szemgolyólánc, barna szemgolyólánc, kék szemgolyólánc |
| és fekete és zöld és szürke és párducpettyes! Állhat elém |
| mindenféle átok, én a szerelemre rátalálok! Hit-horgonyom |
| Szőkeségbe vágom. A csönd gyötrelmét hát leigázom. S íme |
| itt vagyok és élek. Versem szól az emberi reménynek. Versemet |
| a reményből röpítem. Versem nézi, s mosolyog az Isten! |
| „Mén a szekér, mén a szekér, majd a malomba ér, majd a |
| malomba ér.” Állok a havazásban. Nézem a fehér zizegést. |
| A fehér zenét nézem. És néz a csönd engem zizegő fehérrel. |
| És emlékezzetek: nem fogott az átok! És emlékezzetek: könyörögve |
| nem néztem vissza rátok, esdeklő és rimánkodó szemekkel! És |
| nézhet a Pigmenthiányos, nézhet az Albínó, a Fehér Gyűlölet piros |
| szemekkel, mert szervezetében nincs festékanyag, ahogy a kifolyt |
| marhavér néz, ahogy a kifolyt disznóvér néz, ahogy a kifolyt |
| embervér néz, bársonykristály bíbor gyűlölettel, amíg lilán, feketén |
| meg nem alvad. S lesz száradt vérmoha. Hó, hó, hó, hó, hó, hó. |
| Az égből leomló fehér betűk, kristálycsipkecsillag írásjelek. Az |
| önmagát kiöklendő Biblia zuhog fehéren a tájra, Mózes fehér teremtés- |
| törvényvágya, Dániel fehér ordítozása, Jeremiás őrjöngő lázas kaszabolása, |
| Jób koszladt vakaródzása, a próféta fejének korpája hull, seb- |
| száradékainak varrai, pörcei, levakart foszladék bőrhártyái hullanak, |
| bibliai cédák aranyozott körömreszelék pora, rózsaszínre festett, arany- |
| láncon vezetett bárányok fehér bégetése hull, istennő-üszők szálazó |
| kristálycérna nyála folyik a rózsaparadicsom üsző-szájakból, paradicsom |
| kürt üsző-orrlikakból, szentté avatott vizilovak, tevék, elefántok, |
| zsiráfok, orrszarvúak, szamarak vizelete vastag sarlós sugárban, |
| mint füstölgő vastag aranysarló csattog a földig a földre, ahogy |
| megrogyott testhátsóval, roggyadt hátsó-lábakkal, szétterpesztett |
| hátsó-lábakkal hüvelyükből a sárga folyadékot kilövellik, |
| s farkuk félrecsapva, vagy fölhajtva. A betonrépa, a rubinthurka, |
| a mozaik-pettyes és szürke, sárga pemzli, szőrös farokcsigolyarúdon. |
| A hímek meg guggolva szinte, mint a kisgyerek, s látszik hátúlról |
| nagy barna szőrzacskóban kettő heretojásuk, látszanak fehér bádog- |
| lombikban, kék cementputtonyban a kókuszdiónagy herék! Ahogy |
| a mélytengeri hal, ha felszínre hozzák: önmagát száján pukkanva |
| kifordítja, a belső szerveket, az úszóhólyagot: a véreres hártyába |
| csomagolt levegőtojást, a mirigyeket, májat, zsigereket, szívet, a |
| gyomrot és beleket, ahogy önmagát önmagából robbanva kiokádja |
| zsírosan és véresen: úgy okádja most az ég a zengve zizegő fehéret. |
| Mert belső szerv és vér és zsír és szőr és vizelet és arany köröm- |
| reszelék sűrű hókristálypelyhekké fagy az emberfölötti rétegekben! |
| Hó, hó, hó, hó, hó! Állok az égi selyemsziszegésben. És egy fehér ló |
| is áll! Fehér ló a hóhullásban. Vizet iszik a kerekeskútnál. Vizet |
| iszik a mohos favályúból. Szája szőre és orrlika szőre hópihékkel |
| virágba nőve. Fekete száján hópihe-maszk, mint műtétkor a sebészek |
| arcán a géz-maszk, kötéskendő-álarc. És sörénye izzó |
| gyöngyvirágkéve, és sörénye illatos gyöngyvirág-vízesés. És nagy |
| szemgolyóján a hócsillag elolvad, mint szívemen a bánat. És fehér |
| lószempillái fürtös gyöngyvirágkoszorúk. És a vályúvíz is félig |
| behavazva, s olvad a csillag a lószáj-olajos vízben. Olvad a hó |
| a vízben, mintha Isten mosná ágyékkendőjét, a Tejútat, mintha |
| egy istennő mosná a Sátán gigászi könnyeiben vérfoltos és sperma- |
| szeplős, hüvelyméz-írásos hüvelykendőjét gyors asszony-kezekkel! |
| Piros traktor jön. Piros traktor a hóesésben. Karcsú zsiráf-alakú |
| gépi állatszerkezet. Vastag-keresztbordás, tompa taréjrecés hátsó |
| gumikerekei, a fekete gumi-fogaskerekek vastag fehér bordaszalagkígyót |
| vésnek a vastag hóba. Pöfög, zörög, zakatol, piros motorház-orrán |
| a két cserebogárcsáp-körlámpa világít, s e nappali lámpafény előtt a |
| zizegve hulló égi fehérség, mint átvilágított üvegen sűrű fehér |
| krétasatírozás. Többkopoltyús piros motorházteteje ugrál, lélegzik, |
| lüktet, mint piros sáska szelvény-kukoricacső potroha. Lélegzik, mint |
| egy piros őshal. Üvegcella-vezetőfülkéje, mint óriás szitakötőszem. |
| Üveg-facettáin jobbra-balra jár, havat kotorva jár, sáros szivárványhidat |
| kotorva jár az ablaktörlő fémgumi-lepkecsáp gépkarlegyező. „Jónapot.” |
| „Jónapot.” Eszter kiszalad piros selyem ballonbundában. Anna kiszalad |
| piros selyem ballonbundában. „A malomban, a malomban, három |
| tarka macska, három tarka macska.” „Nézzük meg a szarvasokat, nézzük |
| meg a rókát!” „Papa, Papa, nézzük meg a szarvasokat, nézzük meg a rókát!” |
| Kis kék keresztbordás, bordacímertalpas gumicsizmában lépkednek |
| bukdácsolva mellettem a hóban. „Egyik szitál, másik rostál, harmadik |
| követ vág, harmadik követ vág.” A kis házban szobányi fémdoboz. Ez a |
| hűtőszekrény. Zúg a ház, a fémdoboz is zúg, a fehér. Oldalt a falon |
| piros fénylámpapontokkal, kék köldökfénycsészékkel világító, üvegfödelű, |
| üveg-koporsófedelű, sercegő, bizsergő, számítógép-agyú automata- |
| szerkezet. A hűtésszabályozó elektromos gép. Ebbe a deres fehér |
| fémszobába be lehet menni! Két méteres, gumifogantyús nehéz ajtaját |
| kinyitom, s ott, ott, a világnagy déraluminium kocka koporsó- |
| belsőben a szarvasok. Fejük levágva, lábuk a térdeknél lefűrészelve! |
| Se fej, se szemek, se agancsok, se lábak, se hasított körömpaták! |
| Fekszenek oldalt félrecsavart szőrvirágszár-nyakcsonkkal, mint |
| Keresztelő Szent János fekhetett, a fejnélküli keresztelő, méhviasz- |
| lépviasz sárga rovarlábmerev-kitinkezekkel, véres ingben és véres |
| gatyában és gégegödrében a megalvadt vér, mint öreg pipában a |
| parazsa-hamvadt feketebarna üszkös pipadohány. A vérüszök! |
| És Salome, a kegyelmes cifra kurva, vitte a Szent-János fejet, |
| a véres-hajfürtű sárga viasz-szív koponyát a Hatalom Asszonya |
| elé! Feküdtek hanyatt a barna szarvasok: toroktól a húgyhólyagig |
| fölhasított testtel, már kibelezve, lila üvegbelsejüket mutatva! |
| Kivűl barna, belűl lilakék fölvágott-testű szép Szőrhajók, ti! Ti |
| Gyorsfutású Könnyen Rebbenők, ti Mindíg Éber Mégis Ébertelenek! |
| Ti, Gyönyörű Barnaősz Állatvirágok, farkatok alatt a világító fehér |
| pamutszívvel, s a fénylő pamutszívben a piros szülő és ürítő-tátikával! |
| Most kibelezve! A testüregbelső száradt és fagyott vörös nyálkahártya- |
| bélésén a fagyott lila hínáros erezet. S e belső hártyaszáradék-ing, |
| véres üvegömleny-anyag alatt a fehéren világító bordák |
| kemény donga-kosara. És fagyott mirigycafatok és fagyott |
| sárga zsírvirágok, fagyott lila pókfészkek, kék pókhálók, |
| fekete alvadtvérpókok a belső nyálkahártyaingben, belső |
| nyálkahártyaingen. S egy véres rongy az aluminiumpadlón, és |
| fagyott vérmaszat, mintha nagy szobafestő-körecsettel kövér lila |
| sugárkendőket, seprű-tejútakat mázolt volna valaki a fém talajára |
| merengő lágy kezekkel. „Szürke szamár, vizet hoz már, tekenőbe |
| tölti, tekenőbe tölti.” A róka meg az elhagyott istállóban lógott |
| sárga nylonspárga akasztókötélen! A jászolban nagy száraz |
| kockákban és golyókban a széna. Pókháló, por, vályogszag, málló |
| sár-vakolat, sárga vályog-falsebek. A keresztgerendákra csavarozott |
| másik keresztgerenda, mint az imádkozó sáska kitintüskefésűsoros |
| zöld fogókarja. Vastag fémhorgok halálfésűje az a rénfa! A |
| roppant rozsdás vas-csavaranyák, mint halál-rügyek, mint egy |
| Dinosaurus-csontváz csigolyái! A róka jobb hátsó lábán akasztva |
| lógott, a jobb lábpamacs fölött a lábcsuklóra hurkolt sárga kötélen! |
| Farka galaxis-bojtja visszaperdülve szőrzött a fülekig. Mint egy |
| ezüstbarna szőrgyík, farkánál fölakasztva. Ezüsthímzéses rozsdapiros |
| teste forgott a sárga akasztókötélen, mint Lucas Cranach kristály- |
| buja sugárzó Golgotha-képeinek, a koponyás, lábszárcsontos |
| rongypenészes Szeméttelep-Üdvözülésnek hosszú rúdra vízszintesen |
| fölrakott kocsikerekein a tolvajok, buják, gyilkosok, |
| rablók, fosztogatók, bűvölők, varázslók, bájolók, bűbájosok, |
| nemi erőszakot elkövetők, kuruzslók, hínár-emberek, tavi manók, |
| úszóhártyás kezű és úszóhártyás lábú emberhalfarkasok, halfarkú |
| hímvesszős ember-taviszörnyek. Az akasztottak! És a róka hegyes |
| fülei: korom-szőrbélésű ezüst-szőrkanalak. Bajsza két tűkristály- |
| csokorseprű. Mancsai sárga ötpontos szivacstalpú fekete pamut- |
| rózsák, körmös rozsdanárciszok! És imádkozósáska-háromszög |
| rókafején a szemhéjak lehúnyva, szempillái véres virágállatok. |
| És alúl a tokabefejeződés és a mellkas-kezdet helyén roncsos, |
| szilánkos, csontszálkás fekete vérgödör, bíbor robbanás-üreg! Mint |
| lilafekete vérgyökérbarlang: erek, húscafatok, tüdő-szivacs-csöppek, |
| kék gégeporc-kürtmaradékok, fagyott fekete lángok. S az istállóporban |
| száradt vércsöpp-csillagok, s a száradt tehénlepényen, lóganéjon, |
| lila vércsöppek fagyott pöttyei. Mint döglött katicabogarak. Mintha |
| katicabogarakkal lett volna kitömve a róka. S azok gyomra béléshuzatából |
| kiömlöttek volna, mint tyúk bögyéből a kukoricaszemek. |
| S a róka arcán a vörös szőrpajzs-háromszögön egész az istállópor sárga |
| füstjéig lógva, leszálazva rubintosan: tüdőszínű vékony vérpálca, |
| a megkristályosodott vér szálas tűkristálya, pirosra festett gyémánt |
| hurkapálcika, fagyott vérgyertyaviaszcsurgás, szálazó hosszú vér- |
| cseppkő! „Tehén dagaszt, tehén dagaszt, kemencébe rakja, kemencébe |
| rakja.” Ebédelünk. Mit is ettünk eddig? Föl kell írnom, orvosi parancsra. |
| „Fehérpecsenye, sűrű hagymás pecsenyeszósszal.” „Vadas, kakasból.” |
| „Vaddisznóvelő-pörkölt.” „Kolbászhússal töltött fehérpecsenyetekercs.” |
| „Sűlt kakas egész-almával töltve.” „Egész fácánból főtt fácánleves.” |
| „Főtt fácán, paradicsommártással.” „Vaddisznóhús-leves.” „Vaddisznó- |
| nyelv-vese-máj-belsőség-pörkölt.” „Dámborjú vadasan, csillagalakú |
| krumplipogácsával.” „Dámszarvas sütve.” „Főtt füstölt disznógerinc.” |
| Gyerekricsaj, vörösborkidöntés, kis suhintás. Aztán a gyerekek |
| játszanak a másik szobában. Eszter házat épít szines műanyag- |
| kockákból. Anna fésülködést játszik egy zöld ceruzával. Arca, |
| homloka, tenyere, kézfeje, füle csupa hullócsillag-fényfoszforvonal |
| zöld bajuszkacskaringó a zöld grafittól. Aztán a babákat szétdobálják. |
| Meztelenek a babák. Cicijük van és pisilőjük. Egyiknek |
| lába nincs, másiknak karja nincs. A harmadik karjai lógnak |
| megnyúlt fehér gumiszálon, laza gatyagumin. A negyediknek kaucsuk- |
| szemhéja, a rózsaszínű, a lószőrszempillás, a lófarokszőrcsipkekoszorús, |
| föl-le billeg, mint a tétova világnézet. S az üvegszemgolyón, a fehér |
| üvegtojáson a kék irisz, a fekete pupilla merev, mint Buddha jáspis- |
| mosolya. Jáspis-köldöke. A gyerekek lefeküsznek. Legszebb délután szeretkezni! |
| Ó, ruhátlan szerelmes délutánok! Ó, piros ragyogások, párolgó testi |
| fények! „a rabló szájaknak, szemérmetlen fogazatoknak, teleszkóp- |
| szemeknek, papírhajó-halaknak, felfelé dülledő szemű ezüstbaltáknak, |
| két méterig nyúló hajóorr és uszálylábúaknak tömkelege is” „sokkarú |
| nyálkaszörnyeken, diszbomlaszokon, polipokon és skyphomeduzákon” |
| „a tenger sötétjét ekkor keringő és száguldó lidércfények világították |
| meg, a halak önvilágítása” „némelyek egész testükön foszforeszkáltak, |
| mások legalább egy világítószervvel, villanylámpával voltak fölszerelve” |
| „néhány nagyobb valóban olyan intenzív fehér fényt sugárzott” |
| „Néhányuknak cső formában kiálló nyeles szemei.” Alkonyodik. Még járok |
| egyet. Kék gumicsizmában, barna báránybundában. Fejemen fehér pamut- |
| rácsos kucsma. Piros sálam Skóciában vettem. Szívemben az alkony |
| fehér holdvilága. Havas dombok, lámpátlan messzi falvak. |
| Lámpátlan falvak az alkonyati ködben. Akácfasor-uszonyok a |
| dombhátakon, a dombok gerincén bodzabokor-taréjok. Pörög, |
| zörög az akácfatok, az egyszárnyú barna növényi golyóscsapágy, a golyó- |
| gyomorláncos növényhártyabélpropeller. Zúgnak a telefonoszlopok. |
| Fehér porceláncsigákon a drótszálak drótgallérja. Zúg a drótgallér. |
| Egy autóbusz jön, meg egy autó. Rámvillantják lámpájukat. Integetek |
| az arany kéve-fényben. Ahol kakas kukorékol, ott ember lakik. |
| Ahol kutya ugat, ott ember lakik. A pusztán ököristálló, tehénistálló. |
| Gőzölög az istállóajtó. A pusztán juh-hodály. A juhok-taposta |
| hó barna csillagköd-uszály. Páros-szív juh-lábnyomok a |
| hóban, a juh-körmök szívütései a hóban. A birkanyáj-taposta |
| hó sár-legyező! Juh-ürülék. Ökör-ürülék. Tehénlepény fagyottan. |
| Távol kakaskukorékolás. Távol kutyaugatás. Távol tehénbőgés. |
| Távol: vonatkerekek csattogása. Távol a Diesel-mozdony kürtje |
| búg, hosszan, keményen, barnán. Viharlámpa himbálódzik a |
| hó fölött a lassu páraködben: aranyparázs-szív. Rácsos csillag. |
| Lángmadár drótkalickában. Még látom a fecskefarkú hótaréjokat |
| a duplakagylós vaddisznónyomok tál-iker közepén, a fecskefarkú |
| hó-uszonyt, a szarvaskörmök taposta hózsákok fehér hópapír- |
| gerincét. Még látom a zöld ibolyalevelet a hóban. Még látom: |
| egy gigászi rügy pravoszláv-aranyhagymakupolája, az aranyzsindely- |
| aranypikkely-szövevény hagyma gyantásodik egy földből-kinőtt, |
| epeszínű hosszú növényszár csúcsán, mint egy kisfiú-genitália makkja. |
| Még látom a régi fényt. Már látom az új sötétet. A juhok alusznak. |
| A juhászok cigarettáznak. A csordások, kanászok, pásztorok, kondások |
| lassu pohárból lassú álmot isznak. Nagy palakő-kezükben a |
| csönd lakik. A tehenészek fejnek. A nagy heréltek kérődzenek |
| lassan. Nehéz szájukban nyálas szalmagombóc. Most böfögték |
| föl az előgyomorból. Egy fekvő borjú nyaka alatt aludtam egyszer |
| én a háborúban. Az istállóganéjra terített szalmán. A borjúnyak |
| és borjúfej fölöttem forró sál, magamra-tekert emlős-meleg. |
| Abban feküdtem összekuporodva. Tetves ingben és tetves |
| kiskabátban. Gatyám is tetves volt. Hajam. Szemöldökszőröm. |
| Bajszom. Hónalj-szőrzetem. Nemi szőrzetem. Ott aludtam a borjú feje |
| és nyaka alatt. S hátammal, arcommal éreztem: a nagy szénagolyó, |
| mint egy tömény buborék fölszáll a borjúgyomorból, golyósan, folyamatosan |
| kinyomva a gégét a nyakban, foghatóan, a torokig száll, aztán a |
| szájba buggyan, s az őrlő borjú-állkapcsok elkezdtek mozogni. |
| Ahogy a csigabiga szarvában fölfelé a kék szem, belső higanylopótökként, |
| amíg a szarvgomb húsgyomor hólyagát betölti. És a kis tarka |
| bikaborjú szénapáracsokor-fújású orrlikára, a nyálas, piros |
| szivacsvirágra tettem szememet, hogy szemem ne fázzon, és nagy |
| fekete szemem könnyezett a tüdőmeleg orrlikfújásban és megfogtam |
| a kis borjubika kemény tökét, tenyerembe fogtam nagy ifjú heretojásait, |
| a forró heréket, hogy kék-lángú fagyott kezeim ne fázzanak! |
| Aztán megfürödtem egy teknő petróleumban. És kilenc hónapig |
| haldokoltam én. Majdnem meghaltam én. Hét gyertya égett, |
| az ágyam mellett az éjjeliszekrényen. Öregasszonyok rózsafűzért |
| imádkoztak, feketében. Fekete ruhában. Fekete kendőben. Fekete |
| kötényben. Utolsó kenetet is kaptam. Májusban. 1945-ben! |
| Jött a ministráns meg a pap. Csöngettyűzött a ministráns négy |
| bronzszoknyájú, négy bronz-szív-ütőtökű sárga csöngettyűvel. És a pap |
| a szent kenetet hozta májusi virágzásban májusi kezében, szent arany- |
| terítővel letakarva a könnyű kelyhet, isten-serleget. És bekente |
| gyikcsontvázra húzott hártyagyík-testemet a megbocsájtó szent olajjal, |
| bekente tizenhétéves bűnös érzékszerveimet, a szent sárga olajba |
| mártva piros papi ujjahegyét, s az olajat piros papi ujjahegyével |
| a szájamra kente és a füleimre kente és a szemhéjamra kente és a |
| homlokomra kente és pucér ágyékom vesszőjére kente és megkente |
| szívem fölött a bőrcsont-hártyazsákot és kezeim fejét megkente és |
| karmos gyíkhártyacsizma-lábaim hátát is bekente a szent kenettel. |
| Az asszonyok sírtak, apám káromkodott, odakint kis rongyos |
| teherautó pöfögött, hörgött haldokolva, gézzel fehér szoborrá |
| fáslizott orosz katonák ültek a gépen: géz-szobrok óriás sáska- |
| szemekkel, óriás szöcske-szemekkel fehér gipsz-katonák. Nézték a májust könnytelenűl. |
| Még látom a párás könnyű téli tájat. Még látom az esti sötétet. |
| Még látom a fényt. Már látom a sötétet. A tájra szarvasbőrkesztyűként |
| lassan ráhuzódó feketeséget. Hazafelé. Hazafelé. Hazafelé. Hazafelé! |
| Mindíg hazafelé! Mindíg hazafelé! Az akácosból a kemény madarak |
| csattogva fölröpűlnek. Kiabálnak és zörögve elrepűlnek. Mint pléh- |
| madár-spirálköd. Szárnyuk vas-ütés. Vas fejsze-csattogás az üvegcsöndön. |
| A hegygerincen vaddisznó-anyakocák. Röfögő, fújó fekete hólyagok. |
| Még nem fialtak. Egy fácán csörög el fölöttem, csörömpölve csörögve |
| töri a fekete üveghártya-estét, akár egy vasgolyó, ágyugolyó, |
| ami elől Görgey Arthur rántotta el fejét, meg gyeplővel lova fejét |
| akkor a csatában. Sípol a madár, hosszú farktolla arcomat éri, hosszú |
| farkatolla föl-le billeg, mint a taplógolyóba, szivacsgolyóba, |
| spongya-rongyba vágott Schuler József hegyes toll, a tollvasba |
| tűzött, a piros tollszár kék lovag-gégepáncél tollvasába! Szarvasok |
| jönnek ki az útra. Megállnak. Időbozont-bokorkoronás fejük |
| a csöndfeketét tartja. Az egyik hátán Bartók Béla ül, kicsi hókristály- |
| ember, fekete frakkban. Jobb kezében vezénylőpálca. Mint a csöpp |
| népmorzsa rénszarvaspásztorai. Mint az urjanhájok, Mongólia |
| legzordabb hegyeinek erdei vadászai, akik mindíg rénszarvason ülnek, |
| fehérhátú, mohaszőr-agancsos szamárnagy rénszarvasokon, fehérnyakú |
| fehér rénszarvasokon. Szamárnagy rénszarvas-lovon lovagolnak a |
| köd-agyhártyás, csönd-szívburokhártyás behavazott fenyvesekben. |
| És áznak és fáznak és szeretnek és szülnek, és mindenki tüdőbajos, |
| mint az én apám volt, mert mindíg esik a hó, a hó, a hó, a hó, |
| az esőhó, a hóeső. Ó, urjanháj-Bartók Béla! |
| Szemeidben két gyertyacsipke-oltár! Csipkés aranyparázs-oltár a |
| te szemeidben! És a szarvasok rám fehér párakürtöt fújnak. |
| Íme, Bartók Béla a csöndet vezényli. Ott ül a szarvashím széles |
| bika-hátán. Szemében a csipkés gyertyaoltár-tornyot sercegve |
| lökdösi a csönd szívütése. Haza. Haza. Haza. Hazafelé! Otthon |
| meleg van. A szobában meleg van. Katicabogár, zöld fátyolka, |
| bronz-címer hátpáncélú mezei poloska, középkori festett fa-pajzs- |
| hátú fehérpettyes és fehércsíkos piros temetőbogarak a szobában. Ide |
| húzódtak a hidegtől. „Medve várja, medve várja, kisült-e a cipó, |
| kisült-e a cipó!” „Bogár, bogár” kiabál Anna. Eszter is ugrál, |
| mint a szöcske. „Katicabogár! Katicabogár, szállj el.” |
| És Anna fejjel a hasamnak szalad. És Eszter ordítja: „én is, |
| én is.” „Bogár, bogár, bogár, katicabogár.” Majd megfürdetem |
| őket, nevetve lecsutakolom. Hajat is mosunk. „Katicabogár!” |
| Tél van. Hó, hó, hó, hó, hó. Tél. Téli este. A katicabogarat megmutatom. |
| Mászik jobb mutatóujjamon, egyenesen és spirálisan az ujjon, a |
| vízszintes sűrű bőrlécek, bőrgyűrődések, bőrvályuk rózsaszín gerendáiba, |
| vályúiba és árkaiba kapaszkodva, mászik a bőrgyűrődés-oszlopon, |
| mint hosszanti léces rózsaszín márványoszlopon feketepettyes piros bugyogó |
| ruhájú, feketekalapú bohóc, fekete lakk-sisakú piros bohóc cirkuszi farúdra, |
| mint piros villanyszerelő kátrányba-áztatott fekete villanyoszlopon, sisakja |
| fekete lakkposztó-hólyag, mellénye feketepettyes és piros, a fekete cipőire |
| csatolt mászókapcsok, mint szarvasbogárhím szarvai, holdasan befelé karéjosodva, |
| mint cápa-állkapocs, óriás befelé-vastövis-fogsorú fekete szarvak, mászik |
| csöpp fekete körmeivel, a lábcsukló talpforgóiból kinőtt kitinreszelő- |
| horgony-csokorral kapaszkodva, a köröm rózsapáncélját kikerülve, s az |
| ujjhegy bőrlécboltozat-csúcsán megáll. Aztán körbeforog, mint bolond |
| a cellában, forog a levegődoboz láthatatlan csönd-üvegkockájában, |
| forog a feketepettyes piros kitinbuborékocska, a fekete lakkdió-fejű, |
| a feketepettyes bogár-almácska, aztán rövid-nyélvégű fekete borona- |
| lemeztárcsa-zászlócsápjait széthúzva, mint fekete harmonikát, mint |
| fekete harmonika levegő-bélésű szelvényeit, fekete lemezsöprű bajuszát |
| fújva szétborzolva, mint ördögcsikó arca szőrét: a piros hólyagteknőcs- |
| kék alól csattogva kilövi, fújva kigöngyölíti barna repülő-hártya- |
| szárnyait, ahogy egy ejtőernyő kibomlik, ahogy egy zászló kibomlik, |
| ahogy egy orrvitorla kibomlik, a fátyolszárnyak barna |
| kitinrececsontvázas tollakká merevűlnek, s zúgva elrepűl! „Papa, |
| Papa, mégegyszer!” De nincs mégegyszer! Tél van. És hó, hó, hó, hó, |
| hó, téli este. Téli este van. A szobában lapos, rombusz-alakú fapoloskák, |
| ezüstbarna mezei poloskák, mint lapos úszócsónak páncélos harckocsik, |
| fehér cérnacsipkeszegélyes bronz-címer hátpajzsú, bronzpajzs-hátpáncélú büdös virágpoloskák, |
| totemálarc-címerpajzsú, totemálarc címerhátpáncélú piros temetőbogarak, |
| kámforillatú, petróleumkölni-szagú fapoloskák, szaguk mindíg odaragadt, |
| mert megfogtam őket, ujjaim hegyéhez, a szőlőben, a réten, mint |
| gyermekkoromban nem-gyáva ujjaim hegyéhez, tenyeremhez a koporsószag, |
| a hullaszag, mikor barátom koporsóját vittem ki barátommal a halott- |
| szagú házból hanyatt, halott barátom meg sárgán nézett a |
| koporsó-ablakon, orrlikaiban vatta, szája csücskén sárga vérhab, |
| levágott lába meg ide-oda görgött a koporsóban, zörgött a |
| fekete halál-láda, mint majomvicsorgás, pávián-fogcsattogás, ördögborjú |
| fogkereplő zenéje. Este van, este, téli este. A gyerekeket megfürdetem. |
| „No lányok, le a ruhát!” „Hajat mosunk!” És visonganak és sikítanak, |
| jajveszékelnek és visítnak, sírnak veszettűl, pucéran a kádban, sivítanak |
| és sikonganak, mint a kismalac, ha barna zsákban viszik haza a vásárról, |
| visítanak és ránganak, mint kismalac ha farkánál fogva marokkal |
| vittük haza a téli piacról, vagy hónunk alatt, a téli deres örömben, |
| jobb karral a rózsatestecskét testünkhöz szorítva, bal tenyérrel a |
| habos rózsavisongás malacfejet fogva, és visítanak veszett jajongással, |
| rózsa-jajgatással, ugrálnak a kádban sikítva, mint a barna zsákban a |
| rózsaszín fekete-barnapettyes kismalac, mikor a zsákba dugtuk, a zsák |
| nyakát megcsavartuk, s hátunkra dobva a habzó rózsavisongást a zsákban, |
| a lisztes-zsákot a kismalaccal, hazavittük a másik faluból vonattal. |
| Szőke fejük samponhabgolyó, kis meztelen testük vastag hab-kezeslábas, |
| kezük habkesztyű, lábuk habcsizma, arcukon buborékos sarlós kövér |
| habszakáll, mint Faust arcán a szenvedély szakálla Goethe Szent Eposzában, |
| mint Mefisztó arcán a ravasz szőrkoszorú, ugyanebben! Már vacsora. |
| Béke. „Tyúk a cipót csipegeti, hangya morzsát szedi, hangya morzsát |
| szedi!” Az abroszon egy hangya mászik. Tél, tél, tél, tél, téli, téli este. |
| Az asztalt leszedik. A lányok lefeküsznek. „Én a néger-babával!” |
| „Én is a néger-babával!” Az asztalon folyóiratok, |
| könyvek, jegyzetfüzetek, ceruzák, szines filctollak. |
| A szines televízió rezgésponthalmaz-ablak képernyőjén híreket mondanak |
| éppen. Hullák, hullák, hullák, szétroncsolt halottak. Könyéktől egy |
| vékony gyermekkéz áll ki a fölrobbant ház betonlap-könyvrongyai alól. |
| Drótok, meggörbült acélhuzalok, fémdorongok: pásztorbottá csigásodva. |
| A pápa áldást oszt. Egy halott szemgolyó az egész képernyőt betölti, |
| látom magam a halálvulkán-pupillában. Dzsungelharcok. Sivatagharcok. |
| Óriás-repülőgépek, amiknek fémpáncél-tarkóján, mint óriásgombák eső |
| után az erdőtalajon: forgó radarkészülékek. Egy tehén szül. A szülés |
| közelről. Elől a feketefoltos tehén a falat nyaldossa. Hátúl |
| szétterpesztett lábai közt a vödör-naggyá tágúlt hüvelyből mézgásan, |
| enyvesen, sárga kocsonyakendő-szálasan lassan folyik a magzatméz, |
| az életmézga, a magzatvíz. Az istálló-szalmáig lóg le a vastag piros |
| köldökzsinór, mint egy mézes piros kötél. S a hatalmas csöcsös szőr- |
| bödön, az élő tejeskanna, a kövér-eres tőgy fölött: a lágy lüktetéssel |
| rángó mézelő és enyvező és vérző vaginából már kiállnak a mellső borjúlábak |
| enyves körmei, a két köröm-szívfél szív, a két bimbójú szaru-rügyek, |
| s a fehér láb a térdekig. A hüvelyperem, mint egy nagy száj barkaág- |
| kévére: szorosan a borjúlábak véres barkaágaira tapad lágy körvonaglás- |
| sal. S aztán hüvelytovábblüktetés. Testmégtovábbnyomás. S lassan a |
| mézes vérszivacsszív borjúorr és borjúszáj, majd a már pislogó szemekkel |
| az egész mázas tarka borjúfej is kicsusszan a szülő tehénzsák hüvely- |
| száján, aztán derékig a borjú, aztán a kis állat lazán a szalmára |
| csusszan, mint valami kocsonyás szőrös boldog ürülék. S ott remeg. |
| Testét korpával vastagon behintik. Köldökzsinórját elvágják. |
| S anyja szenvedéstelen egyszerűséggel nyalni kezdi az újszülöttet. |
| Az meg fölállni akar. Mellső lábait fűrészbakként kitámasztja, de |
| összerogy. Mégegyszer. Most már sikerül. És a barnafoltos borjúhátsó |
| is a fejjel egy-magasságba kerül. Tántorog még, támolyog, mint a |
| húsvéti locsolkodáskor berúgott kisfiú. Aztán elkapva szájával egy |
| répaszín csöcsöt: szopni kezd! Majd szines Western. Lónyihogás. |
| Öklözés. Szekerén három koporsó, lapos fekete kalap. Lovak vágtatása |
| az égigszilánk kősivatagban. Pisztoly-párbaj. Akasztókötél. Kurvácska- |
| farmerkisasszony bodros csipkeláng-templomi ruhában. Tél, tél, tél, |
| tél, tél, téli éjszaka. Cigarettázom. Egy Látomásba nézek. Alszanak |
| a Bolondkirályok, Evangélium-pótlások, Fekete Saskirályok, Csillagot- |
| könnyező János Vitézek. Az aranyszeplős levelibéka is alszik. |
| A látomás szíve: világmindenség-kristálytojás. |
| A látomás szívében Krisztus lábai lógnak. Rothadó zöld gereblyék. És |
| százezermilliárd emberláb lóg ottan. A látomás keresztjére akasztottan. |
| Az emberiség százezermilliárd lába. És szívemben bozsog, zeng az |
| atomok, elektronok, protonok, neutronok láthatatlan túlvilága. Hóköd- |
| cimbalom, hókürtök, hó-hegedűk, hó-hárfák, hótrombiták csönd-zenéje. |
| Ez az én vígaszom éje. Ez az én éjem éje. A szenvedés már nem győzhet le engem. |
| Hisz én a jövőt derengem! Feleségem is lefeküdt már. Fekszik az ágyban. Hív |
| szerelmes szavakkal. A paplan csak pihés köldökéig ér. Mellei a |
| villanykörtefényben: boldog világító medúzák a zöld őselem-szenvedélyben. |
| Emlőtányéra bársonybarna csók. Emlőbimbói piros diók. Haja kibontva, |
| szétterítve a párnán: sárga aranykendő, legyezősen széthullott búzakéve, |
| aranyhínár templomi hímzett zászló. Haja kiterített aranypalást. |
| Vetkőzni kezdek. Iszom egy fél pohár vörösbort. Odakint a csönd, |
| mint egy halott. Odakint a csönd, mint egy új halott. A csönd, mint |
| egy akasztott. Odakint a csönd, mint egy kötélről levágott halott. |
| Tél van. Lefekszem. Sorsom elől én sose menekültem. Sorsom elől |
| én sohase menekszem. Bántanak? Jól van. Piheg a csillagtalan |
| téli éjszaka a tél-gyapotban. Odakint csönd van, mint egy halottban.
|
|