| Neked is boldog Új Esztendőt Nagy Lajos. Neked is. Járom |
| a temetőt. Friss hó esett az éjjel. Friss puha hó. Sírnak a sírszobrok: |
| a kő-szemgolyók, kő-szemgödrök, bronz-péniszek, |
| bronz-kardok, márvány-feleségfejek, márvány-Szűzanya-lángredők, |
| márványcsecsek, márvány-töviskoronák a Krisztusfejeken. |
| Jégcsipke menzeszkendő a kő-Vénusz combjai között és a |
| katonák, szűzek, huszárok, istenek, istenanyák, kő-ágyban fekvő |
| kőcsalogányok fején hó-kalap, vállain hó-liliomok, |
| bronz és kő-ujjú emlék-kezeiken elrothadt hó-kesztyű! Neked |
| is boldog Új Esztendőt Nagy Lajos! Neked is! Szilveszter elmúlt, a |
| részegségek, berúgások, csókok, kurválkodások, táncok, sírások, |
| nyávogó, nyerítő, röfögő meztelen szerelmeskedések éjszakája, az |
| évzáró utolsó téli éjszaka! Mint az ítélet. Mint a végítélet éjszakája. |
| És hol vagy te már, hol vagy Öreg Csontváz, hol vagy |
| Lajos? És lesz-e holnapunk még, és lesz-e Új Szilveszterünk, nekünk, |
| akik még megmaradtunk Jövendő Emberiségnek? Lesz-e? Lesz-e? |
| Lesz-e? Mért nem lehettél ezeréves, tízezeréves, százezeréves, mint a |
| mondabeliek, az istenek, titánok, félistenek, vagy akár a meseszörnyek, |
| a Tündérkirályok, Griff Anyák, Béka-hercegnők, az |
| Alvilág és Túlvilág emberevő, dögálmot sugárzó Madárember-Parancsolói? |
| És a többiek is itt körülötted: Babits Mihály és Kosztolányi |
| Dezső és Szabó Lőrinc és Hunyady Sándor és Ferenczy Béni és Csontváry |
| Kosztka Tivadar és Vajda János és Móricz Zsigmond és Veres |
| Péter és Petőfi Sándor, akinek csontja sincs sehol és nem tudja senki |
| merre van szegény, hol volt, hol nem volt, volt e valaha egyszer, |
| mindörökké? És a Père-Lachaise-i temetőben Proust és Apollinaire, |
| és Balzac és Nerval és Molière és Oscar Wilde iszonyú kő-ólban |
| a gesztenyefák alatt, a kő-ól oldalán kő-ikarusz, kő-szárnyai: |
| kőesernyőbordás denevérszárnyak, csipkesziromvégű nehéz kő-hártya |
| feszfűl a nyitott szárnyvázak között, háromszögletű kőlepedők. |
| És a Montmartre-i temetőben Stendhal és Heine és Zola, piros |
| márvány-diadalablakkeretben zöld bronzpenész-merengő, dacos |
| hit és hatalmas kő-baldachin ágy sírtetején a Dumas-testvérek, |
| ott feküsznek párban, páros márványkézfogásban, sárga |
| márványruhájuk, márványcipőjük redősen, gyűrten, hegyesen, |
| márványgombosan, márványfodorgallérosan és sárga |
| márványarcukon sárga márványbajusz és márványorruk |
| fényesre-símogatott, mint szerelmesek emlékpénze és sárga |
| felső-márványszemhéjuk az alsó márványszemhéjakra ragad |
| ráncosan, alatta a sötét márványszemgolyó és fölágaskodó |
| márványhernyó-gyűrűsujjukat a sárga márvány-pecsétgyűrűvel: |
| nem törték le, mint Oscar Wilde denevérszárnyú kő-Ikaruszénak nagy kőzacskós |
| kőpöcsét a szerelmes, gyáva homoszexuálisok. És az |
| orrok sárga márványszúrása mellett fekete halál-könnyfolyás |
| és a márványorrlikak sötét trombitáiból rozsdás takonyfolyás |
| és a szájak márványvagináiból, a vastag ajkak közül az állon |
| áthínározva a nyakig, a márványgégecsontig fekete nyálfolyás. |
| És mért nem lehetett százezeréves Baudelaire, aki nem ott nyugszik, |
| ahol fekszik a Montparnasse-i temetőben, mert ahol látható: |
| nem ott van Baudelaire, kő-Baudelaire kő-köpenybe |
| csavartan, a Romlatlanság Kőzászlaja, fölötte kétszárnyú |
| kősátán lebeg, a Romlás Kőangyala, Ihlet-Rontás, mint a |
| Költészet-Sárkánygyíkmadár, Ramphorhynchus gemmingi, |
| Pterodactylus, Pteranodon longiceps, Keresztrefeszített Kődenevér. |
| Arca sátánemberi sötét kővicsorgás. És a megfeszített Sátán-Sárkány- |
| angyal szárnyaira tűzve fehér porcelán-liliomok és a |
| fekvő kó-Baudelaire kőszívén rózsaszín porcelánrózsák. És |
| nézem az egyik rózsát itt az íróasztalomon, Újév második |
| napján Lajos és cigarettázom a hóesésben a temetőben. |
| Temetők! Temetők! Temetők. Világ temetői. És gőzölgő, lángoló, |
| lényragyás és emberragyás üvegtemető lesz ez a gyöngéd- |
| gyönyörű Emberiség-Égitest Csontváz-Lajos? Mit törődsz |
| te már ezzel Keserű Öreg, hisz a csontjaiddal se tudsz |
| már törődni Lajos, csontjaiddal, csontjaiddal, lehetetlen |
| csontjaiddal! „Dante, mondtam, Dante, Dante, Dante!” Te meg: |
| „Szétkenem a falon, mint egy poloskát!” Nagyot nevettem. Te |
| meg: „Nézd meg a muszklim!” És a díványra dobtad a kiskabátod |
| és az inged gyorsan lehúztad és azt is a díványra |
| dobtad és ott álltál meztelen felsőtesttel, mint 1919 Május |
| Jankovich Bésán Endre úrfi, a földbirtokos legénycsődör úr |
| előtt, jobb karod behajtottad, mint a collstokot, jobb karod |
| felső izmai egymáson, mint párzó vizilovak! „No, |
| mondtad, no, odakenem? És vedd tudomásul költő-fiú, |
| hogy csak Petőfi, csak Petőfi Sándor!” És álltál ott szőrös |
| Hermész-mellkasoddal, mint egy ős-villámcsapásra váró |
| fehér rinocérosz. Újszülött Tűz, Fehér Csillag, aki most született! |
| Hát hol vagy Nagy Lajos és hol vagy Petőfi Sándor és |
| hol vagy Alighieri Dante? Nélkületek én már, mint őszi |
| tarlón árva őzbak, nagy szemekkel állok magamban s fogaimmal |
| a köd fehér rongyait tépem, a csillagokról lehömpölygő |
| gyászom. Állsz fekete szemgolyómban fehér rinocérosz, |
| csüngő, nagy kőlemez-páncélos testbőröd ráncaiban, reményeiben |
| százezer piros, kék, sárga, zöld bóbitás madár csipegeti az |
| élősködőket. Te meg sírsz, mint egy vulkán. |
|