| Eszter, Anna ülj le, üljetek a kis-székre, te a tiédre |
| Anna, te a tiédre Eszter, ne lökdössétek egymást, ne |
| cibáljátok egymást, combomba ne harapj Anna, Eszter ne |
| ugrálj, mint egy rózsaszínű szöcske. Anna, szemed akár |
| egy hatalmas szőke lóé, Eszter szemed akár egy óriás |
| fehér tevének, lószem nagy kék szemed van Anna, teveszem |
| nagy szemed Eszter, lószempilla, teveszempilla mámoros |
| szempillátok. És Eszter szeme barna. Én még rorátéra |
| jártam hajnali havazásban. Kezemben égő gyertya hajnali |
| havazásban. Omlott a hó zsírosan, mint egy éposz lángoló |
| látomása, százmilliárd vers-sor zuhant ki az Istenből. A |
| hajnali harang szólt, harangozott a hajnal és fehér köd- |
| harangok és fehér hó-harangok. Kezemben égő gyertya, rózsa- |
| gyűrű a rácsban, mint piros napraforgót vittem az égő gyertyát. |
| A cipőm teknősbéka, foltozott teknőckagyló, pléh-tölcsér |
| rövidnadrág, térdem két piros bimbó, kezeim, mint |
| halottak lila fogsora. Kis pöcsömig a hóban, úsztam a fehér |
| gyászban, kezemben égő gyertya, harangozott az ünnep, |
| mint őslény ősiszapban evickéltem a hóban, gyíklábcsillag |
| nyomatok fehér csipketoll-farok halál-örvénye mögöttem. |
| A templombelső kristály, köhögéspamatokkal. És égett ezer gyertya, |
| énekelt a szegény-nép, és Szűz-Mária, Jézus a hangkristályba |
| fagyva és deres volt az Isten, mielőtt megszületne! |
| Volt egy fiú, József Attila, verset írt a szappanosléről, azt |
| írta: a szappanhabgyík, akár egy szivárványos folyékony sárkány, |
| habhártyabuborékhalmaz-szelvények, pikkelyek, |
| hátak cellás törékeny üveghólyaghab-kúszása a bánat. |
| Elmondta József Etuska, nektek Etuska néni, Szárszón |
| nagyon hideg volt, ezerkilencszázharminchétben. Jött egy |
| ember hogy fát hoz, egy egész szekér rönköt, a gyerekek |
| csimpaszkodtak, kötényem ráncigálták, a legkisebb karonülő, |
| bilin kakált a kicsi, bőgve kakált kisingben. Átfújt |
| a szél a házon, mint fénycsönd a túlvilágon, akár egy drót- |
| kalickán, futottam a kocsi mellett, a lovak mellett szaladtam, |
| fújások gőz-kiáltvány, röhögésük gőz-söprű! |
| Attila nagy fejszével hasogatta a rönköt, jót tesz a testi |
| munka, tudja Feri csomós volt, izmos, mint egy ökörszív! |
| Mondtam is Attilának: „Hozz cimetet Attila!” „Nem megyek, |
| mondta Attila!” Cimet, cimetičre, cinterem! „Nem |
| akarok menni!” „Cimet, cimetičre, cinterem”: mondtam József |
| Etának, fahéj, temető, templom körüli temető, mondtam. |
| Attila bambán nézett, zsebeit lassan kirakta, a dóznit, |
| a kulcsot, briftasnit. Mindíg a kúttól féltem, zokogógörcsöt |
| kaptam, aki nem dolgozik mondta, az ne is egyen, mondta, |
| kezébe kapaszkodtam, húzott a földön Attila, a térdeim a |
| földön, véres térddel a padlón, mint imádkozó sáska, lábaim |
| elgyöngűltek, szemem két fagyott üvegpalasátor. Hagyd |
| nyitva az ajtót. „Hát össze lett tévesztve az Attilában minden?” |
| A gyerekek sivalkodtak, a gyerekek üvöltve sírtak, a gyerekek |
| szaladgáltak, aranyhörcsögök, kanárik, stiglicek, fehér |
| egerek az ezüstdrótketrecben, a huzat-kalickában. „Így |
| össze lett tévesztve az Attilában minden?” Pedig csak cimetet |
| mondtam. Cimet, cimetière, cinterem! Feri, te tudtad? |
| Én bőgtem, mint egy szarvas, eldugtam a kalapját, az ágy |
| alá dobtam. Dehát ő mégis elment. És közelgett Karácsony. |
| Én nem tudtam ezekről. Ő nekem sose mondta: „Hát mibe |
| kapaszkodjak? Marx tejút-szakállába? Freud Zsigmond |
| fehér kezébe? Vagy Freud halálhitébe? Kapaszkodjak az |
| Isten varánuszgyík farkába, egy gyémánt-hörgés szeráf szita- |
| kötőszárnyába, Jézus heréibe, Petőfi Sándor farkasagyarába?” |
| Hé, Eszter ne aludj el, hé, Anna ne aludj el! Minálunk a |
| szobában, Bián az egy-szobában a vaskályha pirosan |
| izzott, sárga volt, szinte véres, mint egy folyató tehén hús- |
| csőrrózsa hüvelye! Kis proli-aranyoszlop volt a mi boldog |
| kályhánk, ajtaja vasrács-álarc, arany lovagsisak-rostély. |
| Tetején zománclábos, teavíz gőzölgött abban a piros zománc- |
| kalapban. A falon hímzett képek, Szűz-Anya, Szent József |
| voltak, baloldalon az egyik, jobboldalon a másik, |
| ovális pamutképek, szent-arcú hímpávatollak, mint |
| színes pamutcsápok. Az éjjeliszekrényben: óvszer, revolver, |
| serbli. Gyulával egy ágyban aludtunk, nagy izzadtságfoltos |
| sárga dunyha alatt szuszogva. Fejemnél Gyula lába, fejénél |
| az én lábam. Tinektek Gyula bácsi. Nem Illyés Gyula bácsi. |
| De: Juhász Gyula bácsi. És karácsonyfánk is volt, |
| a szaloncukrot másnap reggelre lezabáltuk. Tudjátok, |
| mint a kecskék minden zöldet lerágnak, mert két lábra |
| fölállnak és szaros Trockij-szakálluk és patás mellső |
| lábuk aranygolyóba mártva és nagy fekete tőgyük két |
| húsuborka csöcse merev, akár két fallosz, Aristophanes- |
| pofájuk bogáncsos moha-tarsoly, szemük ravasz reménység, |
| mint a békának, kidülled és fogsoruk rossz költők |
| versei csontkötésben és szarvuk két zárójel, köztük a |
| teremtés átka! Akácpénzt, bodzát, virágot, almafalevelet, |
| szilvát ropogtatva zabálnak, a magot még ki is köpik és |
| szarnak fekete bogyókat, pedig csokoládét se esznek. |
| Mi meg a szaloncukor ezüstpapirkabátját gyöngéden vissza- |
| gyűrtük, a fehér papírtollseprű-rojtos galambfarkat |
| legyezősre kihúztuk, és zizegett az éjfél akár a mindenség |
| neutron-létcsomói! Négy ólomkatonánk is volt, ólomló ólom- |
| huszárral, gyalogos ólompuskával, ólomszurony a végén! |
| Ólomtalpakon álltak, mint Donatelló-szobrok, mente, bugyogó, |
| nadrág, csákó, sapka beföstve. És ólomjajgatások és |
| ólomnyerítések és ólomhaldoklások és ólomgyávaságok! Egy |
| hintalovunk is volt, nagy fehér-barna-pettyes, piros bőr kantár- |
| szíjjal, festett aranysörénnyel. És eljött Pista bácsi, Rézi |
| nénivel jött meg, Pista bácsin kicsi sváb kalap volt, fekete |
| szalagos fekete posztó, az istenért le nem vette, Rézi nénin |
| lila fejkendő, paszomántos zöld rékli, aranygombos zöld |
| pruszlik, ült a két fiatalság: tücsök Sztálin-bajusszal, |
| aranyszeplős pajzs-arcú szöcske zöld kitin-üvegingben. |
| Kezük vörös őszirózsa, Krisztus fagyott keze kereszten. Kezükben |
| rozmaring-ág, zöldkristály korallág volt! És mákos-beiglit |
| ettünk és diósbeiglit ettünk és főtt kolbászt is ettünk |
| és rumos teát ittunk és volt még mandarin is, kis fűzfa- |
| fonadék tálban aranydió, ezüstdió, alma és füge is volt! |
| Rézi néni már meghalt, megfogtam koporsóját, mondtam: |
| „Vigyük a földbe!” A rokonfiúk pedig: „Feri bácsi ez a |
| mi dolgunk!” Hó esett, Karácsony volt és Sándor jött énekelni, |
| a cigány-Zeusz-csődör. Kis karácsonyfa kezében, szájában |
| égő pálinka, úgy fújta a lángot, mint Isten a világot. |
| Lángkardot énekelve, hólovát megülve repűlt sírva a |
| mennybe, körötte piros fénybuborék, abban a buborék- |
| anyapocakban ült, mint Hieronymus Bosch virág-szárból |
| kinőtt üveghólyag-szemgolyótokban Ádám meztelenűl, |
| virágzó péniszével, mellette a ruhátlan Éva folytatás-hitével. |
| És éjfélkor a disznónak angyalszárnya nőtt az ólban |
| és fölrepűlt röfögve a hó-mögötti holdra. Ady Endrét |
| kereste, aranyserlegből inni, vérbajuszos arccal. |
| Mi öcsémmel az ágyban, kis varasbékák ültünk. A szobában |
| már sötét volt, petróleumlámpa elfújva, csak a petróleumszag |
| könnye. A felnőttek a konyhában ittak, harmonikáztak. |
| S a nádfödél alatti vályognégyszög-nyíláson, az ablakon |
| benéztek szuszogó zsibongással, fonó állat-fújással, mohás |
| tülekedéssel, szárnyas söprögetéssel, foszforos mosolygással, |
| gyásztalan gyógyulással, kő-éposz tolongással: a Remények. |
| Az elefánt: óriás lebenyes ólomtrombita-asszony, a zsiráf |
| csöpp bársonyvagina istenkekesztyű-fejével, hajlott pettyes |
| nyaktornya irdatlan csigabiga szarva, a zebra fekete-fehér |
| csíkos menyasszony-mosolygás, a kenguru, mint Pán hasára |
| forrasztott lázas ólomtarisznya, a fóka, akár egy bajszos |
| ólomszivar, szakállas vasvarjú-templom, a medve, a |
| barna bűnbánat, hosszúkás szőr-sárgarépa fejével a teve, |
| elnyúlt ovális orrlikaival, lapos húskanál-duplaság aj- |
| kaival, mint állat-Nofretete, a bömbölő piros rózsa- |
| dagadás, az orángutáng és piros mirigyseggével a pávián, |
| ezüstlegyezőbordás kék szőrálarccal, hosszú, cérnacsomóvégű |
| piros hímvesszővel akár egy merengő kolibrimajom-darázs, |
| és a bölény is benézett, akár az emberiség szívébe az |
| alkony és nézte a karácsonyéj izzó petefészkében bimbózó |
| emberkezdet-szemünket, a karácsonyéj gyertyaszagú és |
| csillagszóró-szagú méhmagzatvizében pislogó gyermekdal- |
| szemünket, mint a teremtés legősibb csillagait az ablakot |
| betöltve kő-arcával az orrszarvú. És sehol egy madár! |
| Nézte a kő, a kő, a kő nézte fekete ünnepünket. És kőpalák, |
| kőrostok, kőgerendák, kőlemezek, kőgyűrődés, kődúcok, |
| kőívek, kőgyűrűben kőkorong, és kőcsészében az orrszarvú |
| szeme, mint fölütött strucctojás óriás sárgája |
| hártyásan, sárgán, csillogva remegett, állatszem-telehold, |
| pupillátlanúl! No, Eszter ne aludj még, no, Anna ne aludj |
| még, tudod a fehér orrszarvú évente huszonöt tonnát szarik, |
| végbele úgy köpi a forró ürüléket, olyan |
| vastagon ontja akár a hurkatöltő bélbe a májashurkát. |
| Mint csépléskor a szalmát a cséplőgép lemezrózsa-fa-sáskaszája. |
| Hát így volt Eszter, Anna, hát így volt Anna, Eszter! |
| Később katonabácsik jöttek. „Gute Nacht. Winter, Winter.” |
| Aztán katonabácsik jöttek. „Drasztutye, nyemci, |
| nyemci?” Ültek a konyhában, ültek a szék szélén, |
| bajszuk a fülükig ért föl, akár Arany Jánosnak, |
| mikor a Toldit írta. És mákosbeiglit ettek, madárként |
| csipegettek, térdükön a puska, szuronyuk hegyén a Történelem |
| és sapkájukon csillag és térdükön sapkájuk. Apám |
| ingben, gatyában hortyogott az ágyban, mert apám be volt |
| rúgva. Aztán már mást se mondott, szepegve hófehéren: |
| „szukcesszive, szukcesszive”, hogy egymás utáni, fokozatos. |
| Eszter hallgass! Elmondod? „Katona bácsi hopp, hopp, hopp, |
| adjon nekem cibakot. Ha nem kapok cibakot, betöröm |
| az ablakot!” Ne szopd az ujjad Anna, ne szopd jobb |
| hüvelykujjad, mint tehén csöcsét kisborjú, nyálcérnás ró- |
| zsaszájjal. No, aludjatok szépen. No, iszkiri az ágyba, no, |
| usgyi be az ágyba, no, zsuppszti be az ágyba! Eszter még |
| elmondod? „Bujj bujj zöld ág, zöld levelecske, nyitva |
| van az aranykapu, csak bujjatok rajta. Nyisd ki rózsám |
| kapudat, kapudat, hadd kerüljem váradat, váradat.” |
| Anna te is mondod? „Csita, csita péntek, cserelem csütörtök, |
| zsab serda.” No, sipirc be az ágyba! „Én is pise, te is pise, |
| gyere pise, vessünk össze.” Aludjatok. A csönd aluszik. |
| És alusznak a temetők. És alszanak a versek is. József Attila |
| alszik, véres ingét sárga koponyája alá gyömöszölve és |
| Móricz Zsigmond alszik és jobb szemgödrében Báthory |
| Gábor ül és bal szemgödrében Bethlen Gábor ül, és Babits |
| Mihály is alszik és áthörög Szabó Lőrincnek a földben: |
| „Békességet Lőrinc.” És Kassák Lajos is alszik a földben, |
| s a Lovak Proletár-Mennyországában a csönd bíboros |
| lószemén ül, mint Jézus szempilláján a tizenhatszárnyú |
| boldog átok, és Veres Péter is alszik a földben, balog-barna |
| bajsza a halálba ragadva, mint oltott mészben százlábú |
| bogár, és Ferenczy Béni is alszik és a földet öleli |
| borostyán-vicsorgással, mint büdös fekete savanyú, |
| kukaczsír-Afroditét, és Nagy Lajos is alszik, elolvadt |
| laska nagy teveajka a földben, csak hite vándorol |
| vánszorogva, mint a döglődő ős-sárkányok a páfrányos, |
| pikkelyfás, pecsétfás őstalajon, mert csepp koponyájukban |
| agyuk nem több, mint a négy szívgerezdű-tüdőgerezdű |
| dióbél, s meghaltak míg hegycsúcsnagy testük valami részi- |
| ről az agyvelőig szívárgott a pikkelytemplomnyi tapasztalás, |
| és Kosztolányi Dezső is alszik a földben, immár végleg |
| meztelenűl, medencecsontja kőlepkeszárnyán féreg-hullák- |
| ból a Nyitott Szentírás, és Nagy Laci is alszik a földben, |
| árva csontváz-kereszt, a Zöld Angyal nagy ács-szögekkel |
| csontvázára szögezve, csontváz-kezeire, csontváz-lábaira, |
| mint egy iszonyú rothadó zöld madár, zöld király-sas, |
| korhadt zöld pikkelyasszony, oszladozó zöld levél- |
| Tündérkirálynő, és járógépe külön alszik, mint lovag- |
| páncélruha csavaros, pántos, csillagos, izelt, szelvényes |
| combig-érő csizmacipője, mint levedlett sáskacomb- |
| sáskalábszár-sáskaláb: a sárgarézdrótcsillag-lábfejű, |
| pórusos üres zöld kitinharisnya, csönddel kitömött |
| rézszitaháló selyemharisnya, szürke bársonycipős rozsdás |
| nikkelváza, és Simon Pista is alszik a földben, issza |
| a kukacos földet, mint egy jégkásás nagyfröccsöt |
| és jajgatásra-tátott koponya-szájában a Dunántúl |
| havi vérzése alvad, és Kati mamája is alszik a földben: |
| Erzsike-néni a földben alszik, Bródy Sándor |
| bajusza szőréből font Rembrandt-csokrot szorít |
| csont-gyíkláb kezeivel csontvázába olvadt földsár- |
| habrózsa szívére, és nem tudja, hogy nem volt se Isten, |
| se ember, és soha nem lesz aki rajta segítsen, hiába |
| tőle kétszáz méterre az a Másik, akiből itt a felszinen |
| annyi maradt csak, mint gyík levedlett lába után a |
| karmos hártya-lábkesztyűs hártyabőr pikkelycsizma. |
| Üres halálzsák. Mint egy bronz lószobor üres lába- |
| belseje a patákig! Karácsony van és alszik a tegnap a |
| temetőkben Európában, Ázsiában, Afrikában, Amerikában, |
| ragyognak a halottak, lángolnak a csontvázak a földben, |
| még nem a Hold anyagában, még nem a bolygókban, |
| a bolygók holdjaiban. Csicsíja, babája, alszik a mamája. |
| Aludj el Eszter, Anna! Az atombomba alszik, a hidrogén- |
| bomba is alszik, a neutronbomba alszik, a rakéták |
| is alszanak, betonkoporsókban alszanak, páncél- |
| koporsókban alszanak! Jó éjszakát szűz csillagok, |
| Juhász Ferenc, én, itt vagyok. Feleségem vállát karolom |
| és kinézünk az ablakon. Most a kert akár a |
| páfrányos, madárcsontvázas, sárkánycsipkelábnyomos |
| őskori kő. Vastag nehéz szelet lobogtat az eső. |
| Csattog a víz csillagtalan kövér fekete őskönyvlap- |
| lapozás-ünnepe. Hisz másképp nem is lehetett, a |
| megváltás megszületett! Karácsony van, hát irgalom |
| jövőtöknek két angyalom. Ne jöjjön világdög-sikoltás- |
| robajjal, fehér robbanás-tejút mindenség-göngyölet- |
| tűzözön-hajjal, ne jöjjön, ne jöjjön, ne jöjjön, |
| ne jöjjön a mennyből a rubint érhálógömb-szemű, |
| iszonyat tűzrózsa-mellű, füstből és tűzviharból szőtt |
| dühödt, őrült Piros Világmindenséget Tépő Angyal! |
|