| Kőműves-segéd volt, talán politizált, Mama |
| azt mondta: „Mi lesz a gyerekekkel?” És Papa |
| harmonikázott a sramlizenekarban. A kocsi-szánban |
| havas szalmafészek, okádtak, ittak a részeg zenészek, |
| kezük üvegkesztyű, arcuk rubint-álarc, kalapjuk |
| röpűlt, mint a fehér átok, a hóviharban titánok |
| röfögtek, fél-istenek sírtak, bibliai kurvák vaginája |
| bűzlött, a féderes szánkót két kulák-ló húzta, |
| fehér durrogásuk: gőz-csigabigaszarvak, ki-begyűrődött, |
| szívódott a pántlikákkal befont lófarkak alatt, a |
| lóseggek aranyér-kitüremkedés húsrózsája szagos |
| széllel köpködte a forró ürülékgombócot |
| és a mítoszok hellén istenei, a nem-heréltek |
| nyájasan röhögcséltek odafönt, Goethét kigondolva |
| vihorásztak és Papa harmonikázott a sramlizenekarban. |
| Richard Wagner egy rothadó hattyún repűlt és Liszt |
| Ferenc, mint véres katonaing feküdt a földben fagyottan, |
| és Gusztáv Mahler állva vezényelt a földben, lukas |
| fogsoraiból gyermekcsontvázak lógtak ki legyező- |
| pávafarokként, Bruckner és César Franck lebegtek |
| az égitest-dübörgés keringés-kollapszusában, mint |
| kétfejű embrió-emberhalcsikók a zöld formalinos |
| üvegben, egy pénisz-csirával, négy karocskával és |
| Papa harmonikázott a sramlizenekarban. Papa |
| harmonikázott a sramlizenekarban és Chopin |
| az Ördög jóságból-csiszolt lábujjain zongorázott |
| a dühödt szív-lekvárban a Földgolyó magma-szégyenében, |
| Richard Strauss vizeletszagú és hüvelyváladék-szagú |
| sárga rózsákat osztogatott a Földgolyóban |
| tizenötmilliárd csacsogó halottnak, förtelem- |
| csillogású pikkelyes imával és Papa harmonikázott a |
| sramlizenekarban. Köhögött már és köpte a vért és |
| köpte a nárcisz-színű hurutot és okádta a vért |
| és józan volt mindíg és részeg volt mindíg és véres |
| volt a párna, a dunyha, a lepedő, a szobaföld is |
| véres és véres az inge, gatyája, melle-szőre és |
| töke-szőre és keze véres volt és vérrel összekent az |
| arca, fél tüdejét már kivágták, olyan volt, mint egy |
| tojás-sárgás, tojás-fehérjés véres tollseprű és az |
| ondó-foltos lepedőn izzadt vérkereszt. Kint még a hó |
| beszélt, ült a konyhában a hokedlin, a sparherd alatt |
| büdös faládában kiscsibék csipogtak éhesen tolongva, |
| kamasz költő-szívem barka-csillagai, kotlóstyúk kotyogott, |
| forrt a bableves, az ablaktáblák Újszövetség-lapjai |
| közt öcsém kis bakancsa, meg az enyém, a bőrtorkok |
| cserepei közt széndarab, dió, virgács, szaloncukor, |
| krumpli és hagymafej, hiszen Mikulás volt és Papa |
| harmonikázott hosszúgatyában a hokedlin, behunyta |
| szőke szemét és nevetve harmonikázott a sramlizenekarban. |
| És Dimitrij Sosztakovics didergett Anna Sznyegina-jajban, |
| Hindemith álmosan szivarozott, bálna fújt |
| gőztüdőpamacsot, Arnold Schönberg kipikkelyesedett |
| mint egy jégbefagyott varánuszgyík, üvegpikkelyfa lett, |
| Anton Webern Parsival kardjába dült vigyorogva, |
| Alban Berg egy asszony levágott fejét csókolgatta, |
| markolva sörényét, a ringyót, szemével kottázva a |
| nyakcsonk vérütemét, Darius Milhaud kövér hátát |
| Franciaországnak döntve pasziánszot játszott az Isten |
| makk-kúpja hajszáleres nyálkahártyabőrén, Honegger |
| Watt Whitmant kereste, és egy Minotaurusz-bikával |
| birkózott Manuel de Falla üzekedés közben, Ravel |
| hanyatt-feküdt Apollinaire döglött homlokán, és a The |
| Rake’s Progress szakállas babája Stravinszkivel |
| csókolódzott és Papa harmonikázott ábrándozva a |
| sramlizenekarban. Én meg piros szárnyas csikómra |
| aranypatkókat szögeztem. És odajött Bartók Béla, kis |
| ezüst-villám és azt mondta: „Fiam.” Mama sírt, mikor |
| a röntgen-képet hoztuk. Papa azt mondta: „A marhák, |
| még a kezembe is adják!” És a Február: dicsőséges |
| kristály-doboz. És a dobozban színes üvegfejű gombostűkre |
| tűzve, mint pávatoll-csápú kitinöltöny-állatok, |
| alvadt tüdővész-köpet púder-rózsakönnyek, kék |
| mohapikkely-állatbimbók, hártyás hegedűversenyek, |
| páncélos szelvénydörmögések: szárnymerevítve, |
| csáp-pödörítve, színes vánkos és veseszemekkel a bogarak, |
| lepkék, tücskök, sáskák, hőscincérek, imádkozó |
| sáskák, cserebogarak, darazsak, dongók: a tengerből |
| kihalászott Debussy, kék moszat-nyálfrakkban, |
| orrlikaiban, füleiben, szeme rothadt kocsonya-gyűszűjében, |
| sárga bordáin, s az ujjperecek foszladék-kesztyűdugóin |
| majszolódó lila rákocskák, tengeri csikók üvegtrombita- |
| kérdőjel tüskeizgalma, s ott ült merev |
| fátyolszárnyas szőrdugóként kristályátok-szembuborék- |
| rózsákkal Prokofjev, „herzschlag, szegény”, és Janacek, |
| mint egy szakállas krigli sör, és Enescu, az arany-mirigy |
| bibircsók, és félig-döglötten vonagolva az |
| öröklét-spiritusz szagát böfögve Carl Orff és |
| Kristof Penderecki is, és Karlheinz Stockhausen, |
| mint egy fényes alkony és Boulez sötét Sigmund |
| Freud-ragyogása és Papa ült a halottas ágyban |
| és harmonikázott, mint a sramlizenekarban. |
| Mikor nyáron a kórházból kijöttünk: Papán |
| micisapka volt, rajtam kihajtott fehér ing, lábainkon |
| csámpás rossz félcipők. Papát néztem, |
| aztán a Körönd platánfáit, Papa a levegőt húzta, |
| mint egy üvegharmonikát, vékony drótréz-pókláb-ujjai |
| csuklósan, ízelten mozogtak. Nagy szőke kezei között |
| tekerődzött, szuszogott, röffent az üveghernyó, mint sündisznóröfögés, |
| disznóröffenés, vaddisznóröfögés, ahogy összenyomta-széthúzta szelvényzsák |
| fújtatóját, tágultak, kinyíltak, megdagadtak a naparany sarokzacskószegésű |
| üvegszelvények, összepréselődtek és széthúzódtak, harmonikázott a |
| szelvényes levegő, mint egy összenyomott-széthúzott celofán-lampion. |
| „Nézd Papa, mondtam, az ott Kodály Zoltán.” A tér másik |
| felén állt egy ember, szakállas karcsú hajlott |
| fém-madár, kezében könyv volt, semmi kotta. |
| Papa azt mondta: „Ez is olyan híres?” „Zenész, |
| mondtam, az Isten okos könnye. A föld anyaga, |
| a föld nehéz fénye. A gyász klorofillja. A hit |
| halál-szájból a túlvilág fény-tenyészetébe |
| áttört növénye. Szakállpamacsos ezüstlepke-láz. |
| A hűség ő, a megmaradás, meg a gyász.” És majd |
| elpusztultam bele, hisz a koporsó Papával volt |
| tele. Nézte a gyémánt-hervadást: Artur Rubinstein, |
| Jasa Heifetz, Natan Milstein, Isaac |
| Stern. Mondhatnék-e mást? Rajtam nem segít |
| az Isten. Világ-düh: megversz? Asszony ölelj át, |
| csókolj a gyilkos őrület-zsivajban. Feküdj szívemre, |
| hallgasd: Papa harmonikázik a sramlizenekarban. |
|