| Egy angyal jött a Bibliából, hóna alatt a |
| sziklasír van. Lányaim hasa, mint a csikóké, |
| Annáé is, Eszteré is, Anna kétéves, Eszter |
| hároméves, kiscsikó-hassal meztelenül szaladgálnak |
| a lakásban. Befűtöttem, november van, kályhám |
| körűl vak árnyak ülnek. Aristophanes kecskebakon |
| nyargal, apám csontváza nagy kalapban, harmonikázik |
| a szép csontváz gyöngyházgombos sváb nyerítővel. |
| Hajamban turkál a tüdővész-kezű Csokonai Vitéz |
| Mihály, a másik Mihály meg, Vörösmarty kézirataim |
| fosztogatja. A Mama most mit is csinálhat a Thomán |
| utca 9/b-ben? Krumplilevest főz, beszél magában? |
| Emlékszem, mikor öcsémet szülte: széthasadt, |
| mint egy uszonyig-száj tűzhal. Ide négy utca |
| Weöres Sándor, ide két utca Illyés Gyula, ide |
| száz utca Illés Endre, ide húsz utca Bata Imre. |
| A kertben verebek, rigók, seregélyek, a |
| sündisznók, a tüskegolyók alszanak a földben, |
| nemcsak a halottak. Halottak napja elmúlt, |
| az ifjúság is elmúlt, feleségem merengve |
| fehér ingem vasalja. Alighieri Dante nagy |
| éposz-könyveim nézi. Három a könyv, három könyvvé- |
| kötött papír-csönd. És sír a görnyedt Dante: |
| „Addig meg nem halhatsz, amíg e könyvek várnak!” |
| Illata dög és sáfrány, illata fény és Isten. Illata, |
| mint egy asszony vulvája túlvilágon. Majd eljön a |
| Karácsony, és veszek nagy fenyőfát, a gyerekek |
| ámúldoznak Ferkó-Kati szemekkel. Majd eljön a Szilveszter: |
| iszunk egymást ölelve, s az emberiség izzik fehér |
| jövendő-gyászban. Lesz háború, vagy nem lesz? Asszony |
| ragadj hitemhez, s az emberiség égve üvölti, hogy |
| „mi végre?” Én ötvennégy elmúltam, élek, fölszabadúltam, |
| élek, hogy meg ne haljak. A költők mit akarnak? Maguk |
| alá földet kaparnak, mint ürítés után kapar a kutya |
| hátsó lábaival. Ürülékét befedi, hogy nincs, azt |
| képzeli. Ülök. Irdatlan gyémánt-dühével betakar |
| az Angyal gyötrelmes Apokalipszis-szárnyaival! |
|