Miklós-mise*

Szentkuthy Miklós
Verset írok. Eddig már 80 oldal. Gondoltam iszunk egy pohár
whiskyt. Nem hívtalak, nem mentem. Ültél az öreg bőrfotelben
szétvetett lábakkal, szinte feküdtél, mint egy keresztre-feszített bohóc-
zöld imádkozó sáska, nyitott szád odvas halotti szoba, égő gyertyák
fényrács-ravatalháza, égő gyertyafogsorú ravatalszoba-szádban
százezer koporsó, és minden koporsót fölnyitottam, és én feküdtem a piros
koporsókban kürtökbe-öltözötten, haláltűz-bizonyítottan, százezer bajszos
aranykürt hörgött tűzpárdúc-ásítozással. Mítoszi didergésedben a kályha
Joyce szaros gatyája, szemünkből kilóg, mint a szomorúfűz a szomorú tűz,
az öröklét-pillanat, hiszen magunk is voltunk gyermekek, nem emlékszünk
másra, csak a megvalósulásra, és most van borunk, páfrányos gyermekkorunk.
Pápa-papa, véres szamárcsődör, gőgbuja Minotaurus-Atya, odvas szádba
nyúltam, kivettem onnan a túlvilágot, az Alvilági Álmot, Istenek könny-
ürülékét, meg millió egyéb lényt, egyéb fényt! Sírt a Gótikus Kristályiszony
Csipkezuhatagágaskodás Elmetorony, Angyalpotrohnyál-Valceréjszaka,
a szikrázó Pókselyemrács-Katedrális, térdrehullva a Világemberérdem,
mint térdeplő mohahab-rovar, aki szarrá változik a gyáva életvédekezésben,
a téridő boldogtalan fénypor-pontgömb tűzfüggvényeibe dugta kék
őshattyúgyíkfejét a Struthiomimus (felső-kréta), a fehér Elmeőstudat-
Plateosaurus (felső-triász), az emberkezű Isten-kérdőjel Gigász, a Gyász
s Létegész-Léthiány Szomorú Láz, a Brachiosaurus altithorax (felső-
jura) mint az emberelőtti Tudatcsönd-Áltudat űrbe-fölgörbített liba-
fejű, hólyag-gumi pocak Mutatóujja, és volt aki, a 22 méteres Szűz,
a Diplodocus Carnegiei (felső-jura) a tizennégymilliárd év előtti téridő-
időtér-derengéspont laza csöndtüzébe dugja csipogó csibefejét, ez a
Miklós-mise, tüzelő Áhitat-Angyalkurvaság, ez az Áldozat-Ebéd, ez a
Töretlen Szűzhártyák Állati-Emberi Világmindenség-Asszonycsokra, a
Nők Hártya-Keresztrefeszítése, ez a Minden-Semmise, a Te-vagy Én-
vagyok Tessék, Fordított Dícsértessék és miért nem tegnap és miért most?,
létgyáva gőg-Homérosz, örvénylő, habzó Muszlin-Mámor, Zokogó Bíbor
Álarc-Köteg, Skarlát Köpenybujdosás, Pityegő Pontos Érthető Rejtelem-
összevisszaság, fölgerjedt nemzőszervű Titán-Szilánk, Zeusz-test letört
feketeláng gyémántszilánkja, Befelé Égő Alvilági Fáklya, Dohos
Palástarany-Őslénytemető, Részeg Tűz Nőférfi-Férfinő Nemiség-Harang-
kása, a Szerkezet Istenpacsuli Gépstruktúra-bolyongása, Dörgő Bolygó-
rendszerünket elhagyó fotócella-pislogású gépagy, fémrács-tükörrács-
csápú, emberszemű géptudat-fémláng ember-rovarkoponya, a végtelen
gömbegyenesének halhatatlan emberszívdobbanása, Álnok Púder-
csöngettyű a Megváltó tökére kötve, Világegyetem Női Selyemharisnya,
szemei szaladnak, a fényseggű meteoritok, a Szerelem Agyába lógó szőke
Napraforgótányér, Óriás Csipkés Hártyacellarózsa, Rothadozó Rovarszem-
Hatalom, ez a Miklós-mise, túl a világon és a világon innen, a Semmi-
Minden, Minden-Semmise, fénypikkelyes arcod, mint fölboncolt hal
belseje, véres csomagok abban, piros lámpák, úszóhólyag-szemed véreres
hártyatojás. Igyunk egy pohár whiskyt, ne a halált igyuk, a létezést
igyuk, a létezés megtisztít, őrjöngve habzó fényanyag-fényalak, Hit:
megáldalak, áldalak fényemben, gőgdacos hitemben, most és mindörökkön
örökké. Ámen.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]