Csütörtök van. Az íróasztalnál ülök. Cigarettára gyújtok. |
Gondoltam fölhívlak telefonon: járjunk egyet a hegyen. |
A filctollal babrálgatok. Lapozzuk át a nyolcvan évet. |
Az éposz-időt. Meg is állhatnánk néha, kicsit szuszogni, |
nézni az esőt, mint a Papával. Négy és félmilliárd szempár |
tapad ablakodra. A pupillákban ősállatok ülnek, sár- |
kánygyíkok, madársárkányok szeme szemedben. Nincs Isten, |
csak magány van. Te meg: „No nézd, a reménykedő!” Flóra |
rámszólna: „Feri, megint dohányzik!” Megnéztem a nap- |
tárban: November 2, Achilles napja. Megy az öreg paraszt, |
ballag a huszadik század. Ki ez a nyolcvan éves? Ki |
ez a sétáló Magyarország? Földrész, töprengő! Ki ez? |
Fején fekete kalap. Csípőig bőrkabátban. Hozzányúlok |
a szívedhez. Jobb mutatóujjam hegyével érintem |
húsod. Mint mammut szőrét, gyík pikkelytőr fejét, sas |
koponyatollát, szarvasbogár-hím hátát. Lángol az ujj- |
hegy: gyémántcsók a szívtől. A fogsorom is lángol. Az |
üregek reménye. Jön szembe Szabó Lőrinc. Jön szembe |
Babits Mihály. Jön szembe József Attila. Jön szembe |
Móricz Zsigmond. Szervusz, kalapot emelnek. Az öcséd ez |
a másik? Gyászlepke-József Attila. Homlokán Marx és |
Freud. Csáptolla két virág. Krizantém, őszirózsa. Kezük |
az Idő. Hónuk alatt kis koporsó. Mi van a koporsókban? |
Földből Petőfi Sándor. Gyökérből Arany János. Mi |
van a halál-dobozban? Az emberiség-játék. Sinek |
és gégemetszés, Buddha, tücsök, halott-ing, barbárok |
ködnyerítése, a világmenzesz alkony. Huszárok, dragonyo- |
sok, dsidások, kis lovak, kis tankok, kis ágyúk, Isten- |
csöpp atombomba. És Babszem Bem-Apó is. Megyünk |
a beton-úton. Flóra kiszól a házból. „Gyula vigyázz, |
hideg van!” Azt mondod csütörtök van? A végítélet |
napja? A megváltás-halálé? Látomás-úr, az péntek. |
A többiek hol vannak? Én elhiszem, hogy lesznek. „Nézd |
ez a reménykedő!” Szemhéjperemig a gyászban, szívcsúcsig |
az elmúlásban: gyaloglunk a hallgatásban. Rigó néz ki |
az ős-csöndből. Kinézek a szemedből. Óriás üvegasszony a |
szél. Üvegruhában jár a szél. |
|