Reménység, remény, rettenet*
| Az isten ült egy ősz hegyen. Isten, mert |
| isten-öregen, és térdein vak ujjai Téged |
| kezdtek kimondani! Úgy írt a Veled-Nem- |
| Öreg Tűzbeszéd Gyémánt-förgeteg, hogy |
| elgondolta az Időt, a vele-az-tér-terje- |
| dőt, úgy írt a Veled-végtelen Szerkezet- |
| képző Értelem: mindenséget a Fény-Jelen, |
| hogy sugározta lényedet, Reménység, Remény, |
| Rettenet! Én úgy képzelem e kemény |
| derengés-por, kék gyászremény, merengés- |
| arany fényszigor, kőpuha átok tűzkapor- |
| virágállathús-lebegés ott tenyészik a |
| szívemen! Te, Gyöngéd Kés, Éhes Hit, Nem- |
| alvadó Gyász, Hó, Gőgvígasz, Márvány- |
| lélegzet, Csönd-tavasz, Csont-könny, |
| Fehér Marasztalás, Virrasztó Öröm, Tiszta |
| Láz! Nézd Bandi, most úgy képzelem: ülünk |
| ketten egy ősz hegyen, hallgatom makacs |
| érveid, lapozom fehér éveid. Ülünk a |
| Lényeg ősz szívén, ott ül két Rettenet- |
| Remény. Beszélgetünk és hallgatunk. S mert |
| haláltalan a szavunk: mosolygunk a Ragyogásig. |
|
|