Vaskor, szeptember, aranyláng*
| Mit akarsz hát te Egy ember? Mit akarsz Öreg |
| Szeptember? Vaskor, szeptember, aranyláng: mit |
| akarsz egyik mi hazánk? Én mondanám, ha mondanád: |
| mit akarsz testvér, jóbarát? Te Cusanus-tekintetű |
| Medve-úr, méz-lehelletű, te Mindíg-Mérleg, te Oda- |
| tartozás-és-Sehova, pontok, csomók, gömbök, bogok, |
| vízköteg-repkényoszlopok egyensúlyreményösszege, az izzás
|
| vastűz-szégyene, te összevissza-vonalak Gömbhalmaz- |
| Dühe: láttalak! És mondanád, ha mondanám: gőg- |
| kardomat kirántanám Érted és értünk-Mindenért. |
| Hallgatok? Hallgatsz? Mondd miért? Hallgatom |
| szíved lépteit, hallgasd hát szívem rémeit! Halálban |
| égünk? Igy igaz? London, Budapest? Ugyanaz? Itt is |
| panasz, ott se vígasz! Ott is vígasz, itt se panasz. Eső, |
| neonköd, túlnani Oktogon-Piccadilly. Álmomban |
| gyakran meggyötörsz Oktogon-Piccadilly Circus! New |
| York, Budapest: látomás-kürtvígasztalás-kristályrács. |
| Aranyláng, vaskor, szeptember: mit akarsz hát te |
| Egy ember? Akarod ifjabb éveim? Akarod vad halottaim? |
| Tejútak csikó-szárnyaim. Akarod fénypetty-árnyaim? |
| Időn át, múlton át, hiten át nézlek, mint fiú az apát! |
| Békává varázsolt a kín, levedlem varangy-rongyaim, |
| a szeplős varangybőr-ruhát, s megjövök a varázson át, s a |
| véres varangybőr-cafat, a dülledt szemhólyag alatt mintha |
| az Isten nyílna ki: hűségem virágai! Világítok, ha |
| akarod: szavaim ősfény-csillagok. Nézlek múlton át |
| és hiten, elhiszlek, hisz őszöd hiszem, ahogy hittem már |
| nyaradat, nézésem most vas-pillanat. Az ének-virrasztás |
| nekem higanyszáloszlop-ketrecem, lüktető, izzó, táguló higany- |
| spárgából font golyó. Onnan nézlek, s Benned magát |
| a szivárvány Sántha család. |
|
|