| Villám-ütött pünkösdirózsa, koporsóban jáspis- |
| üvöltés, jatagán-jáde-vicsorgás, fölemeltem a |
| koporsófödelet, sárga rózsáim szívedre tettem, |
| rothadóra a rothadókat, a rózsák csontvázadra égtek! |
| Ott merengsz kilencven-évesen: a földben |
| öregem, édesem, krétaköd-imádkozó sáska, nem |
| is figyelsz az elmúlásra, el-sose-adva-önmagad |
| ámúlsz Szigorú Föladat, a létből hogyha megmarad |
| a létezésnek mi marad? Sok volt a vér és a |
| halott, kilapoztuk az ablakot, szétlapoztuk az |
| üveget. Mit akartok és mi lehet? Láng-dörgés, foszfor- |
| vonalak, fiadként átkaroltalak! Rágtuk a rézpénz- |
| sülthalat, halpikkelyes volt a fogad, aranypénzek a |
| fogadon, aranyszeplők az ajkadon. Az isten köpködte |
| a vért, ujjal kinyomta balszemét, homlokodon |
| Bach hegedűlt, Mozart a jobbkezedre ült. Én, |
| gondoltam hazamegyek, Te azt mondtad: „hát |
| mondd, minek?” Aztán a Sóhaj-vasütés, irgalom- |
| begöngyölődés, agyér-repesztő billenés! Kék mennykő |
| a számra csapott, kiégtek az ős-époszok, szívemig |
| égett égi vak elektromosság-pillanat, szám, torkom, |
| gégém, nyakcsövem: üszkös szó, tűzhólyag-sosem! Égő
|
|
kút lettem szívemig, a haláltól az emberig! Szó-trágya, |
| büdös hang-ganéj, szigorú csillagszaros éj! Jézus- |
| bárányok ürüléke, sátán-káromlás köpedéke! Te: |
| kórház, jajgatás, mosoly, fele kő, fele hús-Mosoly! |
| Ültél székeden, néztelek. Szerettelek, mert hittelek! |
| S ha már meghaltunk: hát miért mi? Simítsd meg |
| arcom Ferenczy Béni. Érted is sírok Ferenczy Béni. |
|