A megérintett ünnep1
| Havazik? Tél van? Őrűlt tiszta gyász? |
| Fénypetty-temető? Sose-Megadás! |
| Arcod: Megszállott Dacosság-Idő? |
| Isten kezében: krétalegyező! |
|
| Magányomban, mint hóban a gyerek, |
| jajgatok, sírok, sorsom émelyeg. |
| Hó-kalickában gubbaszt vak szívem: |
| zománc-szemgolyós madár-szégyenem. |
|
| Elhagyott engem öröm, szerelem, |
| mert elhagyott a Mindíg-Sohasem! |
| S körülfog, csahol, vicsorít, ugat: |
| átok, gyűlölet, halál, bűntudat! |
|
| A tajték-pofájú kés-koszorú, |
| kristályláng-szemű Minden-Iszonyú. |
| S torlódik felém, szimatol, vonít, |
| gyűrűzve tolúl. Most majd megtanít!
|
|
| S nyálas-fogsorú szőrdunyhába töm: |
| s agyvelő, bél, csont, nemiszerv, köröm, |
| s a belső szervek, hit, mámor, jövő |
| olvadnak benned Gyomrok-Temető! |
|
| Nézz rám Barátom, nézz rám Nem-Öreg: |
| s csöndemből kimászok, énekelek. |
| Neked elhiszem, s nem hagyom magam, |
| veled tudom: létemnek hite van. |
|
| Nem csaltam, nem loptam, nem öltem, te |
| ismersz Rejtelem Mágnes-Szigete! |
| Gyilkos nem voltam, kurva, áruló. |
| Csak éposz-hitű, bűnt-nem-hazudó. |
|
| Tűz-arcod nézem: Hetvenötéves. |
| Hallod? Szólok. Remény a Reményhez. |
| Ünnep: érintlek ujjam hegyével. |
| Idd át magányom gyémánt-düh fénnyel! |
|
| Fehér krétaszálkák, kréta-lécek |
| Vonal-Mindensége, Szigor-Részeg, |
| Gótikus Ősz Kamasz, Tűzpont-Örvény |
| el ne hallgass: tudod mi a törvény! |
|
| Arcod: Európa: krétalapokból! |
| Arcod: emberség: Szőke Iszonyból! |
| Arcod: Hűség! Büszke Bizonyosság! |
| Konok, hóka arcod: Magyarország! |
|
|
Illyés Gyula képes-könyve*
| Mindenütt Te vagy e kép-történelemben, kép-sorsvonulatban, |
| a „képírók” fénylemezére írt derengő ámulat-akaratban. |
| Te magad, s tebenned ők, bennük Te, egy-ötvözet e Kép-Fa, Barátom! |
| Ha sorsuk ledobod, vacognak ők, mint fagyban, ha leveszem télikabátom. |
| A bajszos ős, pruszlikos kisanya, az édes asszonyok, levedlett társak, |
| a gyermek, s a gyermek-jövő, a nem-holt-lelkek, a gyász-hibásak, |
| akiben rejteztél, s akik nem-rejtőzve rejteznek tebenned, |
| akikben hittél, s akik hitét adták hitedben az emberi nemnek! |
| A küzdőfelek, az „ellenfelek”, az egy-akarat virágzó nem-halandói mind, |
| ki rothadozva-korhadozva, ki testét élve még, a jóra kínt. |
| Mind e kép, mint égő cserép, arcot-mutató aranylap, aranyablak: |
| nyitottan ég, fény-lengéséből álmaid a zord űrbe zuhannak! |
| Mint mozgó víztükörben a vak sárga csipkés óriás falevél |
| melyet lentről lobogtat a köddé-gyöngülő ősz tihanyi szél, |
|
a mozgó alvilágból, mely ott örvénylik Vörösmarty Mihály-őrülettel |
| az ideák szívében: a jövő villódzik itt negatív felelettel: |
| a volt, a most, a lesz, a van, akik állnak fényhártya könnyű nyárban, |
| mint jegenye-bizsergés, zöld tollak, zöld csápok a Föld-Koponyában, |
| kék múlt-homállyal, tegnap-vérrel, részecske-gyors kötekedő mával, |
| a szíved-köré-gyűltek irgalmatlan szép fehér mosolyával. |
| A tőled-szikrázó-létüek, az ők-vagy-Te, a Sors-Angyalok: itt |
| mutatják lényükből lángolva a sorsukban legszebb lényegit: |
| hogy vannak általad, Éposz, Tebenned, Nem-rejtett-hitedben, |
| ifjú-piros Petőfi Sándor, zöld lepke Arany János-ősz Énekedben. |
| Hogy vannak, voltak, lehetnek, mert vagy, mert voltál és lehettél: |
| a Vágtatás nem-skizofrén táltos aranylováról le nem estél. |
| Nagy Lényed kérdez itt, és oly emberit, Társam: Ősz Emberi Fő, |
| mint vígasz-versedben a balatonparti áhitat-ácsorgó ősmosolyú nő, |
| a karcsú „modern”, fehér homokban őgyelgő kisfiát: „No Fercsi mi kő?” |
| És mindíg visszafelel, mert úgy akarod, akarja Veled a sose-vén idő, |
| hisz kérdő szavad hívását várja a vak anyag, a sose-gyűlölködő, |
| válaszol Rád: a fény, az elme, az ország, a szerelem, a lét, a téboly, a halál, a kő! |
|
Himnusz-hajnal*
| Móricz Zsigmond! Szavad illatos és |
| jószagú, mint az újszülöttek lába. |
| Móricz Zsigmond! Szavad, mint a |
| lepkék izzó, csiszolt bársonykristály- |
| kupola szemének törékeny mosolya! |
| Móricz Zsigmond! Harmat és láng, tűz |
| és iszonyat! Móricz Zsigmond! Fölgyúj- |
| tani a rohadék múltat, Móricz |
| Zsigmond, tűz, tűz, tűz, világ-özön, |
| Móricz Zsigmond! Illés Endre áhítat- |
| irgalmatlan gyaloglás-vágya, Móricz |
| Zsigmond! Kanca-Báthory Erzsébet |
| vérgyászában fürösztött isten-utánzat, |
| Móricz Zsigmond! Harmatcsepp a halál |
| viaszcsőr-orrhegyén, Móricz Zsigmond! |
| Gyalázat árnyék-öröm, Móricz Zsigmond! |
| Magzati kuporgás, Te, a Lét s Nem-Lét |
| között lüktető vérvezeték köldökzsinór! |
| Móricz Zsigmond! Te Betyár, dühödt vad |
| kolosszus-bolond! Móricz Zsigmond! Te! |
| Móricz Zsigmond! Janka ravatal-ágya! |
| Csibe proletár-gyopárvirága, Móricz Zsigmond! |
| Te Ady Endre-cimbalom, József Attila szigorú |
| szemérme! Móricz Zsigmond, legbátrabb |
| küldetés! Móricz Zsigmond, Rozika |
| Reviczky Gyula Jászai Mari anyácska- |
| reménye! Móricz Zsigmond! Férfi-ősanyács- |
| ka, Móricz Zsigmond! Görgey Arthur őrűlt |
| Kossuth Lajos-szorongása! Móricz Zsigmond! |
| Kossuth Lajos őrült akasztófa Görgey Arthur- |
| áldomása! Móricz Zsigmond! Barbár gyász- |
| asztal, remények halottas-ágya, halál-ra- |
| vatala! Móricz Zsigmond! Hitem Hite, |
| Szent Tűzözön! Móricz Zsigmond! Te |
| Befejezhetetlen Megmaradás! Móricz |
| Zsigmond! A világteremtés szégyenében |
| megőszült Teremtő kan-Árvácskája, Te, |
| Móricz Zsigmond! Kréta-szobor voltál, |
|
Szólok a földbe Ferenczy Béninek*
| Villám-ütött pünkösdirózsa, koporsóban jáspis- |
| üvöltés, jatagán-jáde-vicsorgás, fölemeltem a |
| koporsófödelet, sárga rózsáim szívedre tettem, |
| rothadóra a rothadókat, a rózsák csontvázadra égtek! |
| Ott merengsz kilencven-évesen: a földben |
| öregem, édesem, krétaköd-imádkozó sáska, nem |
| is figyelsz az elmúlásra, el-sose-adva-önmagad |
| ámúlsz Szigorú Föladat, a létből hogyha megmarad |
| a létezésnek mi marad? Sok volt a vér és a |
| halott, kilapoztuk az ablakot, szétlapoztuk az |
| üveget. Mit akartok és mi lehet? Láng-dörgés, foszfor- |
| vonalak, fiadként átkaroltalak! Rágtuk a rézpénz- |
| sülthalat, halpikkelyes volt a fogad, aranypénzek a |
| fogadon, aranyszeplők az ajkadon. Az isten köpködte |
| a vért, ujjal kinyomta balszemét, homlokodon |
| Bach hegedűlt, Mozart a jobbkezedre ült. Én, |
| gondoltam hazamegyek, Te azt mondtad: „hát |
| mondd, minek?” Aztán a Sóhaj-vasütés, irgalom- |
| begöngyölődés, agyér-repesztő billenés! Kék mennykő |
| a számra csapott, kiégtek az ős-époszok, szívemig |
| égett égi vak elektromosság-pillanat, szám, torkom, |
| gégém, nyakcsövem: üszkös szó, tűzhólyag-sosem! Égő
|
|
kút lettem szívemig, a haláltól az emberig! Szó-trágya, |
| büdös hang-ganéj, szigorú csillagszaros éj! Jézus- |
| bárányok ürüléke, sátán-káromlás köpedéke! Te: |
| kórház, jajgatás, mosoly, fele kő, fele hús-Mosoly! |
| Ültél székeden, néztelek. Szerettelek, mert hittelek! |
| S ha már meghaltunk: hát miért mi? Simítsd meg |
| arcom Ferenczy Béni. Érted is sírok Ferenczy Béni. |
|
Vaskor, szeptember, aranyláng*
| Mit akarsz hát te Egy ember? Mit akarsz Öreg |
| Szeptember? Vaskor, szeptember, aranyláng: mit |
| akarsz egyik mi hazánk? Én mondanám, ha mondanád: |
| mit akarsz testvér, jóbarát? Te Cusanus-tekintetű |
| Medve-úr, méz-lehelletű, te Mindíg-Mérleg, te Oda- |
| tartozás-és-Sehova, pontok, csomók, gömbök, bogok, |
| vízköteg-repkényoszlopok egyensúlyreményösszege, az izzás
|
| vastűz-szégyene, te összevissza-vonalak Gömbhalmaz- |
| Dühe: láttalak! És mondanád, ha mondanám: gőg- |
| kardomat kirántanám Érted és értünk-Mindenért. |
| Hallgatok? Hallgatsz? Mondd miért? Hallgatom |
| szíved lépteit, hallgasd hát szívem rémeit! Halálban |
| égünk? Igy igaz? London, Budapest? Ugyanaz? Itt is |
| panasz, ott se vígasz! Ott is vígasz, itt se panasz. Eső, |
| neonköd, túlnani Oktogon-Piccadilly. Álmomban |
| gyakran meggyötörsz Oktogon-Piccadilly Circus! New |
| York, Budapest: látomás-kürtvígasztalás-kristályrács. |
| Aranyláng, vaskor, szeptember: mit akarsz hát te |
| Egy ember? Akarod ifjabb éveim? Akarod vad halottaim? |
| Tejútak csikó-szárnyaim. Akarod fénypetty-árnyaim? |
| Időn át, múlton át, hiten át nézlek, mint fiú az apát! |
| Békává varázsolt a kín, levedlem varangy-rongyaim, |
| a szeplős varangybőr-ruhát, s megjövök a varázson át, s a |
| véres varangybőr-cafat, a dülledt szemhólyag alatt mintha |
| az Isten nyílna ki: hűségem virágai! Világítok, ha |
| akarod: szavaim ősfény-csillagok. Nézlek múlton át |
| és hiten, elhiszlek, hisz őszöd hiszem, ahogy hittem már |
| nyaradat, nézésem most vas-pillanat. Az ének-virrasztás |
| nekem higanyszáloszlop-ketrecem, lüktető, izzó, táguló higany- |
| spárgából font golyó. Onnan nézlek, s Benned magát |
| a szivárvány Sántha család. |
|
Reménység, remény, rettenet*
| Az isten ült egy ősz hegyen. Isten, mert |
| isten-öregen, és térdein vak ujjai Téged |
| kezdtek kimondani! Úgy írt a Veled-Nem- |
| Öreg Tűzbeszéd Gyémánt-förgeteg, hogy |
| elgondolta az Időt, a vele-az-tér-terje- |
| dőt, úgy írt a Veled-végtelen Szerkezet- |
| képző Értelem: mindenséget a Fény-Jelen, |
| hogy sugározta lényedet, Reménység, Remény, |
| Rettenet! Én úgy képzelem e kemény |
| derengés-por, kék gyászremény, merengés- |
| arany fényszigor, kőpuha átok tűzkapor- |
| virágállathús-lebegés ott tenyészik a |
| szívemen! Te, Gyöngéd Kés, Éhes Hit, Nem- |
| alvadó Gyász, Hó, Gőgvígasz, Márvány- |
| lélegzet, Csönd-tavasz, Csont-könny, |
| Fehér Marasztalás, Virrasztó Öröm, Tiszta |
| Láz! Nézd Bandi, most úgy képzelem: ülünk |
| ketten egy ősz hegyen, hallgatom makacs |
| érveid, lapozom fehér éveid. Ülünk a |
| Lényeg ősz szívén, ott ül két Rettenet- |
| Remény. Beszélgetünk és hallgatunk. S mert |
| haláltalan a szavunk: mosolygunk a Ragyogásig. |
|
A reménykedő*
| Csütörtök van. Az íróasztalnál ülök. Cigarettára gyújtok. |
| Gondoltam fölhívlak telefonon: járjunk egyet a hegyen. |
| A filctollal babrálgatok. Lapozzuk át a nyolcvan évet. |
| Az éposz-időt. Meg is állhatnánk néha, kicsit szuszogni, |
| nézni az esőt, mint a Papával. Négy és félmilliárd szempár |
| tapad ablakodra. A pupillákban ősállatok ülnek, sár- |
| kánygyíkok, madársárkányok szeme szemedben. Nincs Isten, |
| csak magány van. Te meg: „No nézd, a reménykedő!” Flóra |
| rámszólna: „Feri, megint dohányzik!” Megnéztem a nap- |
| tárban: November 2, Achilles napja. Megy az öreg paraszt, |
| ballag a huszadik század. Ki ez a nyolcvan éves? Ki |
| ez a sétáló Magyarország? Földrész, töprengő! Ki ez? |
| Fején fekete kalap. Csípőig bőrkabátban. Hozzányúlok |
| a szívedhez. Jobb mutatóujjam hegyével érintem |
| húsod. Mint mammut szőrét, gyík pikkelytőr fejét, sas |
| koponyatollát, szarvasbogár-hím hátát. Lángol az ujj- |
| hegy: gyémántcsók a szívtől. A fogsorom is lángol. Az |
| üregek reménye. Jön szembe Szabó Lőrinc. Jön szembe |
| Babits Mihály. Jön szembe József Attila. Jön szembe |
| Móricz Zsigmond. Szervusz, kalapot emelnek. Az öcséd ez |
| a másik? Gyászlepke-József Attila. Homlokán Marx és |
| Freud. Csáptolla két virág. Krizantém, őszirózsa. Kezük |
| az Idő. Hónuk alatt kis koporsó. Mi van a koporsókban? |
| Földből Petőfi Sándor. Gyökérből Arany János. Mi |
| van a halál-dobozban? Az emberiség-játék. Sinek |
| és gégemetszés, Buddha, tücsök, halott-ing, barbárok |
| ködnyerítése, a világmenzesz alkony. Huszárok, dragonyo- |
| sok, dsidások, kis lovak, kis tankok, kis ágyúk, Isten- |
| csöpp atombomba. És Babszem Bem-Apó is. Megyünk |
| a beton-úton. Flóra kiszól a házból. „Gyula vigyázz, |
| hideg van!” Azt mondod csütörtök van? A végítélet |
| napja? A megváltás-halálé? Látomás-úr, az péntek. |
| A többiek hol vannak? Én elhiszem, hogy lesznek. „Nézd |
| ez a reménykedő!” Szemhéjperemig a gyászban, szívcsúcsig |
| az elmúlásban: gyaloglunk a hallgatásban. Rigó néz ki |
| az ős-csöndből. Kinézek a szemedből. Óriás üvegasszony a |
| szél. Üvegruhában jár a szél. |
|
Arany János-ima*
| Gyönyörű hit, Gyász halálig, Halálból |
| csiszolt kis ősgyík, Pikkely-rettegés, Kés- |
| három szemű gyászhalom országon, Ezer |
| elme-öngyilkosság, Csoszogó vak bizonyosság, |
| Világszáron Kérub-elme, Csüggedés fehér |
| türelme, Fénydiadal halálremény, Fehér |
| csöndön fekete fény, Árva szánalom, remény- |
| dac, Mindíg-vígasz-sose-vígasz, Fénydörgés, |
| gyöngéd világgyász, Elmálló örök virágzás, |
| Világszellem emberbánat, Jövő-döbbenet- |
| útálat, Dacmerengő világszigor, Lepkeszárnyamon |
| aranypor, Rovarszem-virágvadállat, Húsevő |
| zöld gyémántnyálhab, Szakállas szél, Kő- |
| túlvilág, Isten-szájból kinőtt virág, Petőfi |
| Sándor szívében gyökerező Virágzás-Nem, |
| Kertészkedő depresszió, Cet hasában botozgató: |
| nyálkás, zsíros, enyves, meleg, vörös kopoltyú- |
| lebenyek mirigyesernyője alatt didergő ősz |
| Jézus-alak, Nyitott rejtőzés, Gond: barna, |
| Bethlehem szamara, barma két szemgolyód, |
| világító, gyöngyikrává megfagyott hó, |
| Néma Unom-az-egészet Gyöngyvirágfa-Köd- |
| Enyészet, Mért-Nincs-Velem-Az-A-Másik |
| Bírnám-sose-megadásig, Titkos zokogás, |
| Lét-kevés világegyetemrettegés, Merész |
| kín, Gyáva gyalázat, Lázadó, mert sose |
| lázad, Röstelkedő csöndes, rendes, késsel |
| döfködő szerelmes, de csak irgalma-magában, |
| mese-kristálypalotában: döf és döf és döf és |
| döf és magát öli a Szenvedés, véres szőre, |
| keze, láza, vérpalack Iszonycsönd-vára, |
| Babonátlan gyémánt-varázs, Ballagó |
| komor havazás, Gőgszemérem gőgbüszkeség, |
| Zöld-párájú hajnali ég, Őszi eső higanyszála |
| ketrecében Éposz-Páva, Shelley embriója, |
| Byron őrületdühe-ha-bírom, Keats tűzvésze- |
| de-nem-mondom: nekem más remény a gondom, |
| Aristophanes köpése, Shakespeare Hamlet- |
| dermedése, Szavukkal Istent-kifosztó Dante, |
| Tasso, Ariosto édes öccse: Arany János |
| nehéz szívemre vigyázz most! Meg ne haljak |
| idő előtt, még a befejezés előtt. Tudod, hiszen |
| sok dolgom van, igazíts minden dolgomban. |
| Ne rágjanak szörnyek, álmok, ne üthessen |
| minden álnok. Némán ülök, nem szótalan, |
| veled is várom önmagam, mint reménytelen |
| Reményben, Heidegger Lét-Erdejében, vacogva, |
| mint árva gyermek, akit csillag-sorssal vernek. |
| Arany János kezed fogom, énekedben várakozom! |
| Hited, mint az áram úgy ráz, szőr-Homérosz- |
|
Nagy Lajos hatalma*
| Hatalmad van és nincs hatalmad? Az én hatalmam |
| a virágoké. A virágoké az én hatalmam! Én tudtam |
| rólad, te tudtad rólam. Föl-le, föl-le a Házmán utcá- |
| ban. Mammuttal sétált fekete párduc. Jaguár, puma, |
| párduc, szarvasbika, tigris: könnyű léptű. Mammut- |
| agyaradba kapaszkodtam, agyaraid csúcsán tizenkilenc |
| csillag. Mindenség-tűzcsokor agyaraidon. A föld besűllyedt |
| őslény-lépteid alatt. A flaszter, az aszfalt. Vulkánok hö- |
| rögtek lépteid után: a Földgolyó tüdővérzése, kéksárga |
| hab-ciprusok. Föl-le, föl-le. „Majd mi is megtámadunk |
| valakit. Megtámadunk egy szegény-embert. Fölöltöztetjük |
| új ruhába! Új kalapot, új nagykabátot!” „Égitest” mondtam, |
| „rossz így, mintha lenne ég. Pedig csak űr van. Űr, űr, űr, űr, űr! |
| A levegőgolyón túl szikrapontok. A reménytelenség szikra- |
| pontjai. Veres Péter sört ivott, Lukács György bécsiszeletet evett. |
| Az asszonyok traccsoltak párafénnyel. Föl-le, föl-le, föl-le. |
| Arcod az űrbe csüng, mint téli éjszakán proletártemető. Arcod |
| úri Temető-Magyarország. Homlokod: 1919 Május. Jobb szemed |
| A lázadó ember, bal szemed A menekülő ember. Jobb szem- |
| héjad: Kiskunhalom, bal szemhéjad Három magyar város: Szol- |
| nok, Hódmezővásárhely, Győr. Mosolyod: Egy délután a Grün- |
| irodában, mosolyod: A három éhenkórász, mosolyod: Egyiptomi |
| íródeák! A szád téli csillaggal beszórt mammut-öreg, ősi |
| állat-karácsonyfa, a szád: Uccai baleset, a szád: Bérház, |
| a szád: Pincenapló! Nehéz nagy húslepényes állad: A tanít- |
| vány, legyőzött földbirtokos-fiú. Tél-éjszakai mammut- |
| sírásod: A szobalány és Képtelen természetrajz! A Mama, |
| a Mama, az Anya hol van? Hol vagy Lajos, hol vagy ván- |
| szorgó csüggedt öreg, hol a te hatalmad? Föl-le, föl-le a |
| Házmán utcában, kristálycsicsergés téli éjszaka. A tejút az űr |
| fan-szőrzete, kristályszőr-zuhanás. Nevettél. Elmondanám: Basa- |
| Ménkű ugat, ugat a fehér puli, feketerigó a zöld kutyaólon. Néz |
| a barna zománcgolyó-szemű szénbaltácska. Fehér szőrből fehér |
| harang leng a nyírfák alatt a fehér levegőben. A kőműves- |
| szomszéd most fűrészeli szét gépfűrésszel a könyvesszekrényt. |
| Este idejön Marx György, a fizikus, Szilveszter van, öreg és tegnap |
| írt Hantai Simon Párizsból levelet: „Festettem néhány képet, fehér |
| alapra fehérrel. Testamentumul.” Testamentum. Testamentum! |
| Százezerbilliárd világproletár csillag nézi sírod a Kerepesi |
|
Miklós-mise*
| Verset írok. Eddig már 80 oldal. Gondoltam iszunk egy pohár |
| whiskyt. Nem hívtalak, nem mentem. Ültél az öreg bőrfotelben |
| szétvetett lábakkal, szinte feküdtél, mint egy keresztre-feszített bohóc- |
| zöld imádkozó sáska, nyitott szád odvas halotti szoba, égő gyertyák |
| fényrács-ravatalháza, égő gyertyafogsorú ravatalszoba-szádban |
| százezer koporsó, és minden koporsót fölnyitottam, és én feküdtem a piros |
| koporsókban kürtökbe-öltözötten, haláltűz-bizonyítottan, százezer bajszos |
| aranykürt hörgött tűzpárdúc-ásítozással. Mítoszi didergésedben a kályha |
| Joyce szaros gatyája, szemünkből kilóg, mint a szomorúfűz a szomorú tűz, |
| az öröklét-pillanat, hiszen magunk is voltunk gyermekek, nem emlékszünk |
| másra, csak a megvalósulásra, és most van borunk, páfrányos gyermekkorunk. |
| Pápa-papa, véres szamárcsődör, gőgbuja Minotaurus-Atya, odvas szádba |
| nyúltam, kivettem onnan a túlvilágot, az Alvilági Álmot, Istenek könny- |
| ürülékét, meg millió egyéb lényt, egyéb fényt! Sírt a Gótikus Kristályiszony |
| Csipkezuhatagágaskodás Elmetorony, Angyalpotrohnyál-Valceréjszaka, |
| a szikrázó Pókselyemrács-Katedrális, térdrehullva a Világemberérdem, |
| mint térdeplő mohahab-rovar, aki szarrá változik a gyáva életvédekezésben, |
| a téridő boldogtalan fénypor-pontgömb tűzfüggvényeibe dugta kék |
| őshattyúgyíkfejét a Struthiomimus (felső-kréta), a fehér Elmeőstudat- |
| Plateosaurus (felső-triász), az emberkezű Isten-kérdőjel Gigász, a Gyász |
| s Létegész-Léthiány Szomorú Láz, a Brachiosaurus altithorax (felső- |
| jura) mint az emberelőtti Tudatcsönd-Áltudat űrbe-fölgörbített liba- |
| fejű, hólyag-gumi pocak Mutatóujja, és volt aki, a 22 méteres Szűz, |
| a Diplodocus Carnegiei (felső-jura) a tizennégymilliárd év előtti téridő- |
| időtér-derengéspont laza csöndtüzébe dugja csipogó csibefejét, ez a |
| Miklós-mise, tüzelő Áhitat-Angyalkurvaság, ez az Áldozat-Ebéd, ez a |
| Töretlen Szűzhártyák Állati-Emberi Világmindenség-Asszonycsokra, a |
| Nők Hártya-Keresztrefeszítése, ez a Minden-Semmise, a Te-vagy Én- |
| vagyok Tessék, Fordított Dícsértessék és miért nem tegnap és miért most?, |
| létgyáva gőg-Homérosz, örvénylő, habzó Muszlin-Mámor, Zokogó Bíbor |
| Álarc-Köteg, Skarlát Köpenybujdosás, Pityegő Pontos Érthető Rejtelem- |
| összevisszaság, fölgerjedt nemzőszervű Titán-Szilánk, Zeusz-test letört |
| feketeláng gyémántszilánkja, Befelé Égő Alvilági Fáklya, Dohos |
| Palástarany-Őslénytemető, Részeg Tűz Nőférfi-Férfinő Nemiség-Harang- |
| kása, a Szerkezet Istenpacsuli Gépstruktúra-bolyongása, Dörgő Bolygó- |
| rendszerünket elhagyó fotócella-pislogású gépagy, fémrács-tükörrács- |
| csápú, emberszemű géptudat-fémláng ember-rovarkoponya, a végtelen |
| gömbegyenesének halhatatlan emberszívdobbanása, Álnok Púder- |
| csöngettyű a Megváltó tökére kötve, Világegyetem Női Selyemharisnya, |
| szemei szaladnak, a fényseggű meteoritok, a Szerelem Agyába lógó szőke |
| Napraforgótányér, Óriás Csipkés Hártyacellarózsa, Rothadozó Rovarszem- |
| Hatalom, ez a Miklós-mise, túl a világon és a világon innen, a Semmi- |
| Minden, Minden-Semmise, fénypikkelyes arcod, mint fölboncolt hal |
| belseje, véres csomagok abban, piros lámpák, úszóhólyag-szemed véreres |
| hártyatojás. Igyunk egy pohár whiskyt, ne a halált igyuk, a létezést |
| igyuk, a létezés megtisztít, őrjöngve habzó fényanyag-fényalak, Hit: |
| megáldalak, áldalak fényemben, gőgdacos hitemben, most és mindörökkön |
|
Babits-burjánzó*
| Aranyrög, Jézus-szűz: Babits, pünkösdirózsa-tűz: Babits, vad |
| bazsarózsa-szűz: Babits, Krisztus szívsebén ülsz: Babits, nyalogatod |
| könnyét: Babits, iszod véres vizét: Babits, nyalod vizes vérét: |
| Babits, hörbölsz szív-epés vért: Babits, hű rubintlegyecske: Babits, |
| mit vársz térden esdve: Babits?, Megváltód elesve: Babits!, metszett |
| gégéd is sír: Babits, gyászod vele nem bír: Babits, vár Érosz kancája |
| Babits, sötét lezbosz-láva: Babits, szoknya alá bújva, Babits, ánuszban |
| kisujja, Babits, issza a vak kancsót, Babits, mézet, folyékony sót, Babits, |
| rózsaszirmok száján, Babits, kemény bibe nyálán, Babits, fekete trombita: |
| Babits, vijjogó véres fa: Babits, lakod a Lét tornyát: Babits, gyöngyház- |
| Magyarország: Babits, tevékeny törvény-hit: Babits, miért hittél |
| annyit: Babits?, teremtő-kisfiú: Babits, temető-szígorú: Babits, fehér |
| sólyom szeme: Babits, galamb piros szeme: Babits, Szent Ágoston |
| öccse: Babits, gyík keresztre kötve: Babits, fára-szögezett tűz: Babits, |
| szerelem-csontvázhős: Babits, tejútcsontváz szíve: Babits, cseppkő- |
| bánat híre: Babits, tűzliliom-menzesz: Babits, meghal aki nem lesz: |
| Babits, virágpor-sárga gyász: Babits, kezdés és folytatás: Babits, |
| cet zsírja, epéje: Babits, Ninive reménye: Babits, Jónás átok-kése: Babits, |
| nyálas röhögése: Babits, Arany-virrasztáskő: Babits, Arany János- |
| felhő: Babits, fehér üdvözülés: Babits, fény-istenkerítés: Babits, |
| Magyarország ajka: Babits, Baudelaire démon-szajha: Babits, Flaubert |
| szempillája: Babits, az Úr férfilánya: Babits, csillagpávapálma: Babits, |
| Vörösmarty álma: Babits, Dante pupillája: Babits, Dante ágyék-lángja: |
| Babits, Dante kezén kék ér: Babits, Istenbe-szúrt hébér: Babits, kék |
| szirom a jégen: Babits, düh Dante szemében: Babits, szőlőskert |
| tavasza: Babits, cserebogár-haza: Babits, szentjánosbogár-szó: |
| Babits, kis zöld parázs-zászló: Babits, szentelt száraz virág: Babits, |
| tűzbe dobott kis ág: Babits, vihart hervasztó ág: Babits, sátánűző |
| szent láng: Babits, Keats kék páfránycsókja: Babits, Shelley száján |
| óra: Babits, Pláton-selyemlepel: Babits, az Űr rádtérdepel: Babits, |
| koporsóban vánkos: Babits, füstölgő aranykos: Babits, diófalevélzöld: |
| Babits, rángó tömegsírföld: Babits, Pilvax-kávéházban: Babits, |
| tizenkilenc-lázban: Babits, Szabó Lőrinc-mégse: Babits, légyszem- |
| dülledése: Babits, párzásörvény-gyászvak: Babits, Szabó Lőrinc-ablak: |
| Babits, szűzhártyarémület: Babits, J. F.-csillagszemed: Babits, |
| Tóth Árpád vércsöppje: Babits, Ady Endre ökle: Babits, iker-Ady |
| remény: Babits, Ady arcán szűzfény: Babits, halál-arcán őslény: |
| Babits, ásító kék nőstény: Babits, hímnyál holt szemérmén: Babits, |
| harmat vaskor-szívén: Babits, szeráf képzeletén: |
| Babits, halott arcán a könny: Babits, rácsöppent vízözön: Babits, |
| Goethe gatyás térdén: Babits, nehézvíz-nehézfény: Babits, Goethe |
| szemüvege: Babits, drótkeretes tüze: Babits, Szekszárd szökevénye: |
| Babits, zománctűz-kínkéve: Babits, zöld halotti párnán: Babits, |
| páva-arcod sárgán: Babits, nyers aranysüvöltés: Babits, borostyánüvöltés: Babits, |
| Ady Endre rádnéz: Babits, faun-arca rádnéz: Babits, szatír-arcát |
| nézed: Babits, érted az egészet: Babits, Szűz Jézus nagyfia: Babits, a |
| Szűz apostola: Babits, Mária ostora: Babits, mozi-mámor-mise: Babits, |
| Assisi Ferencke: Babits, Európa hűsége: Babits, Ázsia ködlénye: |
| Babits, Zeusz tök-köténye: Babits, a bíbor bősége: Babits, Bizánc liszt- |
| kriptája: Babits, kisgyerek szűz álma: Babits, egyenes Szent-György- |
| kard: Babits, vad Byron-tengerpart: Babits, Sophokles rémálma: |
| Babits, Shakespeare bosszú-szárnya: Babits, Machbetek, Richárdok: |
| Babits, embervér-platánok: Babits, szép kezed szívemen: Babits, |
| ostya-tested nyelem: Babits, szent ostyád nyelvemen: Babits, ostya-véred |
| nyelem: Babits, veled töltekezem: Babits, vad tárgy és türelem: |
| Babits, jajgató éneked: Babits, karsül-síp végzeted: Babits, vérfoltos |
| ingmelled: Babits, boldog hiedelmed: Babits, véres szép ujjaid: Babits, |
| nagy bajusz-szálaid: Babits, a véres szőrszálak: Babits, bíbor |
| korall-ágak: Babits, csillagköd-spirálban: Babits, kétágú gyertyában: |
| Babits, fejed, mint őzeké: Babits, járomban ökröké: Babits, láng- |
| nyelvű kaloda: Babits, égő mínusz-csoda: Babits, éjszakám hajnala: |
| Babits, készenlét csillaga: Babits, őrzés és megadás: Babits, majdnem |
| hit-tagadás: Babits, isten-megtagadás: Babits, komor káromkodás: |
| Babits, nem-is-káromkodás: Babits, föllázadt elmúlás: Babits, |
| angyalvarázsolás: Babits, remény-balázsolás: Babits, orvoslás- |
| bájolás: Babits, nehéz emberkorom: Babits, két madár válladon: |
| Babits, pávahím, fehér sas: Babits, keselyű-hatalmas: Babits, |
| hoatzin-titoknő: Babits, papagáj-fényfelhő: Babits, ember és dögevő: |
| Babits, tejúton-dübörgő: Babits, Krisztus-seb pacsirta: Babits, |
| mintha a seb szállna: Babits, halál-rózsapirók: Babits, fing-szárnyú |
| Rimbaud-csók: Babits, puma és medve lép: Babits, lefekszenek |
| eléd: Babits, párduc, szőke teve: Babits, nőzsiráf szégyene: Babits, |
| Költő-Noé-bárka: Babits, szíved őket várja: Babits, állatok, |
| madarak: Babits, benned hogy lakjanak: Babits, növények, virágok: |
| Babits, emberiség-álmok: Babits, mert jöhet vízözön: Babits, |
| mert jöhet tűzözön: Babits, és te majd ringatod: Babits, ami van |
| állapot: Babits, növényt és állatot: Babits, az emberbánatot: Babits, |
| Világ-Van őshajód: Babits, oldalán csillagok: Babits, medúzák, |
| polipok: Babits, férgek, kagylók, csigák: Babits, az egész űrvilág: Babits, |
| szíved ott hánytorog: Babits, lökik csillaghabok: Babits, szép nagy állat- |
| szívünk: Babits, szép nagy emberszívünk: Babits, viszed új lét felé: Babits, |
| más világűr felé: Babits! Szűzen megfogantál: Babits, szívembe zuhantál: |
| Babits, és úgy viszlek téged: Babits, mint Nő a Hűséget: Babits, Mária |
| Egyfiát: Babits, mint Ember-Világfát: Babits, Anya kis Istenét, Babits, |
| mint öröklét a fényt: Babits! A földben Móricz Zs.: Babits, odaszól |
| neked, né: Babits!, majd odafekszem én: Babits, csontok hím-ünnepén: Babits, melléd Móricz, melléd |
| Babits! Csontvázad várja is: Babits! Babits! Babits! Babits! |
| Babits! Babits! Babits! Babits! Babits! |
|
|