|
Születésnapra, feleségemnek
| Nincs semmim, amit adhatok! |
| Hisz megfordítva: te adod |
|
| A versem nem kell senkinek, |
| az ország sírgödrébe ránt. |
| Szívem fölött táncol, libeg |
| a látomás-test lepke-láng. |
|
| Itt minden kövér, puha sár, |
| vízhártyás, zsíros süppedék |
| és el-vágyam pörögve jár, |
| mint sár-lukban jármű-kerék. |
|
| Egyhelyben forog, sár-söprűt |
| fölköpve hátra ráng, ragad. |
| S darázs-szóm: a ne hagyd magad! |
|
| Fogd homlokom, szorítsd kezem, |
| tested szivárvány-híd legyen: |
| hisz lényedből emlékezem, |
| a légyszem-űrjég semmiben. |
|
| Köszöntésből szült köszönet |
| S mert szeretlek, tán elhiszed: |
| hozzád virág-táltosa fut. |
|
| S úgy néz a virágból szőtt mén, |
| mint Szűzanya-emlőt a szent. |
| S mint könnycsepp a szem peremén: |
|
|