Fény-vár, mindenség-ragyogás¹

Sírodtól jövet, mint akit virággal ütnek: halál-szagú voltam, rög-dörgés szívütésem. Ember lehettél s én gondoltalak öröknek. S támolygok múlásodban, mint a mérgezésben. Most is azt hiszem a lét-örvényben az a jó ami élni segít, éj-térben a tűz-rózsák, az öröm-láng, gyász, a szívritmus-szabályozó, sors-vágyunk, mint Isten-szívbe szúrt elektródák. Mint virágporral liszt-pajzs porcelán darázs-arc: szememen szivárvány-csöndéjed nemzés-pokla. S űr-neuronháló tudatod légyszem-csokra. A halál tükör-fordulás, nem élet-kudarc. S agyad fény-vára, mint Szent Ágoston szavai János, hűségem virága, Szentágothai.