| Ferkó kutyám lábamnál hever, |
| mint egy eldőlt fehér szőr-szék, |
| négylábú kis híd égtajtékból. |
| Horkol, szuszog, fúj, hisz alszik. |
|
| Szájában nyálcérna-pillanat |
| csúsznak, gyűrűzve fölszívódnak. |
|
| Öt mohapárnás láb-rózsája |
| tűz-szigetcsoport lábfejemen, |
| nyála, mint a lázmérőhigany |
| föl-le száll csöndüveg-szájában. |
|
| Csillám-szakáll, folyékony függöny, |
| páravíz-háló az álom-nyitott fejben: |
| a függvény-mező a fogsorok közt. |
|
| Mint rózsamárvány barlangbelső |
| ragadt fekete pipacs-szirmok, |
| levélárnyak a szájpadlás-foltok. |
|
| Feketegomba csigahús-orrán |
| a parafa-pince orrlikakból |
| fölnyílik s örvényként behömpölyög |
| lélegzete, mint a csigaszarvak. |
|
| mint hínáros tóba merülve: |
| jegyzet-harminc-év éposz-vázlat |
| hínár-tengere anyám, temetőm. |
|
| Bokros, indás, fürtös, tér-lombos, |
| eres víz-szemgolyó anyaméhem, |
| világ-bozót halmaz zöld temetőm. |
|
| Mindenség-váz szerkezet-dolgok |
|
| Mint munka-asztalon az óra-részek |
| kupacokban és külön-külön: |
| hajszálrugó, gyémántcsap, tengely, kerék, |
| lengő-kalapács, tű-fogsor, szám-ostya, csavar. |
|
| A részekben még alszik az idő, |
| a részletekben a csönd hatalma. |
| Mint a működés előtti hökkent |
| szívcsíra-térköd sejthólyag-testképlete. |
|
| agy-asztalán, ihlet-kötényében, |
| látomás-tenyerén ott dermedtek |
| a már megcsinált jövő-részek. |
|
| Vagy a képzelet lét-darabjai |
| még csak erő-gömb csomaggá gyúrva |
| s benne feszültség-súly sugárzás-parancs: |
| mikor robbanjon hullám-tágulássá. |
|
| Azt mondják: ez mikrokozmosz. |
| Azt mondom: ez makrokozmosz. |
| s alvó kutya a mindenség. |
|
| a szőrlemez fej-suba alól. |
| Szikrazöld borzongás-fátyol |
|
| Jönnek, mennek sötét felhők, |
| úszik az ég hab-feketével, |
|
| Holnap talán meg is halok, |
| pedig most még nem akarok. |
| Azt akarom hogy meglásson |
|
| Nézzen milliárd szemével, |
| mint légy tükrök tömegével, |
| sík-tört fürt-egész prizma-tömbbel |
| osztás-tömeg cella-görbülettel. |
|
| S én nézzem minden látópázsit-gömbbel |
| s ő az összes rács-súly töltelékkel: |
| egymást tündér-tűzzel nézi. |
|
| Hogy egymással egymást mondják |
| tükrök, sejt-szemek, pupillák, |
| ahogy egymást két légyszem-fej |
| befelé tág rács-osztott végtelen térrel. |
|
| Világom a túlvilágot mondja |
| s varangy-sikolyból a látomás-csók |
| árulja el hogy ki is a Krisztus, |
| hogy kicsoda az a Bolond Istók. |
|
| Mert a világ és a túlvilág, |
| a halál előtti s a halál mögötti |
| egy síklap kétoldala távol, |
| mint falevél eres hasa, lakk-minta háta. |
|
| Egy testanyag vékony messzeségek, |
| az elől, a hátúl szövet-ugyanabból, |
| egymásnak háttal részei az egynek, |
| egy test a két tér vízér-hajszál hártya. |
|
| Mint egymásra hassal ragadt pupillák |
| egy sík-szem néző-ablakai ideg-kutak, |
| más-más örök-mezőt látók, fényt-gyűjtők, |
| a két külön mámor látás-mélyükben összeforr. |
|
| Más-más látásunk az előre, hátra |
| találkozása az anyag-közösben, |
| ahol aranytó láva-erekből |
| s a két lét gyémánt-mocsárba döbben. |
|
| S a bonyolúlt tűz elmúlás-arca, |
| mint elefánt-darázs porcelánarc-pajzsa: |
| sárga mozaik-zománc lemez-részekből |
| s barna mozgató-fugák, barna dióparázs-szemek. |
|
| Nézzük egymást, hisz egymás hő-térképe |
| a szem-kozmosz s a szemmel látott lét, |
| ahogy egymás szivárványa szín-ív |
|
| hisz a tükrözött is tükör |
| s abban ősmély tükrözések. |
|
| s a teremtett, hisz ugyanaz |
|
| Mint tükörben a tükrözött |
| s a tükrözöttben a tükör, |
| egymás tükrei kozmoszból: |
|
| s az öröklét halhatatlan, |
| kettő az egy, egy a kettő! |
|
| Mint kutyaszemben a fény-pók: |
| lázam: látás-reményem: a minden! |
| s az én pupillám az Isten. |
|
|