| Hol vagytok költők, barátaim? |
| a vers sörényébe csimpaszkodó társak, |
| az elégiák kék hamvát aranyvödörbe gyűjtögetők |
| s ti szárnytalan mással-repülők, |
| a depressziók és mániák fekete virágporát madártojás zöldszeplős héjába gyűjtők, |
| a vers homlokszőrébe, tarkószőrébe, csáptövébe, |
| a vers csáptő-szőrkoszorújába, mint eleven töviskoronába |
| vörös marokkal, behorpadt fehér ujjhegyekkel, |
| a begyűrt rece-süvegekkel, nagy papírusztekercs-körmű ujjakkal kapaszkodók, |
| a hajnalt aranyoszlopokkal kitámasztók, |
| az alkonyt lemezes véromlással betapasztók! |
| Az az ohridi hajnal, az az ohridi alkony!, |
| s nem csörög zöld üvegzajjal a ködpárás magas tó, |
| ó, ti kinyitott ajtók, amin az űr zuhog át, |
| mint a huzat-szél túlvilág-havazással, |
| ó, ti becsukott ajtók, amik mögött a nyár van, |
| a kapkodás tilalma, radarernyő-virágok |
| és közben a hajam nő és közben nő a bajszom |
| és közben körmeim nőnek, kézkörmöm, lábkörmöm nő. |
| És közben az elhagyás rózsakertje mélység, |
| illat-magasság, szirom-örvény csönd-tér. |
| Hol vagytok költők, barátaim, |
| mert vezetéknevetek aranyló potroha szki, |
| s te a filozófus Pascal név-örököse Paszkál: |
| a feketeliliom űr sárga hangszálain lovaglók, |
| mint sárga zsiráfokon, sárga trombitahalakon, sárga kardhalakon, |
| lándzsa-halakon, sárga-borostyán-kakasfaroktoll csikóhalakon, |
| a fekete-lándzsahegyű sárga porzórudakon, |
| a virágzás belső arany-árbócain lengők, |
| az üres piros tulipán-mellkas nemi bordacsontjain, |
| a szerelmes porzó-tűkre ragadva, |
| s körül a fodros, merev növénybőr-kelyhek párzás-szín könnyűsége: |
| látólencse-látomásbogarak, |
| aranygatyás szó-szivárvány bohócok |
| s mint a mozaiklégy-alkony barna pont-gyűjtemény kosár-szemében |
| kék parázsbizsergés az egymáshoz préselt szemek pontokból-félgömb gomba-mezője, |
| fekete álarcban gyöngygombóc szivárványtojása: |
| s benne az osztott és térgömb-rácslátássá összegzett |
| másik világ, a kinti boldogtalan szövevény |
| s odabent, a szem-mélyben szivárványkutak rezgő kristálycsap-oszlopcsokor |
| fénytörés-boldogsága szem-összeg magány. |
| Hol vagytok költők, barátaim?: |
| akik a létnemzés kozmosz-virág |
| sárga porzószálain lengtek, |
| mint gyerek a deszkamérleg-hintán, |
| mint végtelen dárdás péniszeken, |
| mint szakadék fölötti könnyű növényrost-kötélhídon |
| és lent a zöld és kék és fekete szikla-szorosban |
| bömböl, habzik, zuhog a víz |
| és dörög a víz és zörög a víz, mint celofán-hajó a szélben, |
| mint fehérsörényű zöld ménesek futása kősivatagon, |
| mintha kentaurcsorda robogna nagy szőke zászló-hajjal, |
| térdig-érő fehér pajzs-szakállal, sárga sörény-tejúttal, |
| barnafoltos-fehérpettyes testszőrrel, múmia-szemhéjú fekete patákkal, |
| hosszú farokszőrüket a levegőben maguk után húzva, |
| mint az örvénylő bolygórendszereket, mint a barbárok mítoszait, |
| ó, ti, a Pegazus patanyomából csillagharmatot szürcsölők, |
| mert vér bugyog föl a kőből, a földből, ahol a költészet szalad, |
| ahol a költészet csillaghalmaz-pettyes fekete világméne tipor és tapos, |
| erszény-tálakban és patanyom-vödrökben sűrű vér, |
| mert vérzik a föld, vérzik a kő, |
| vérzik a levegő, ha a költő beleharap, |
| vérzik a víz ha ujjával beledöf a költő |
| s a növények lombja vért csöpög |
| és vérgolyókkal görnyed a fűkalász, |
| mint ribizlibokor értollpihe-vérfüggő-fürtje, |
| s vérzik az idő, mint havonta a nők: |
| ez a remény megtisztulása, ez a hit havi vérzése megújulás!, |
| ó, ti végtelen száraz haj-folyamban evezve, hattyúzva, békahártyával löködve úszók, |
| az űrön átzuhogó selyemszál-fényhömpölyegen hab-matrac lencse-tutajjal, |
| tajtékcsillag-légpárna-vánkossal csúszó vízipókok, |
| ti, a megmaradás csontjait gyufaszálként tördelők, |
| vázak építői, vázak rombolói |
| ön-húsotokból kivont anyagból, ön-lényetek emésztő-nedvétől mérgezetten, rágva, |
| ahogy a mindenség önmagát eszi önmagával: |
| tépve, fosztva, cibálva, harapva, |
| ahogy önmagából szüli önmagát az idő: |
| kicsúszva látomása szülőhüvelyén |
| véres hajjal, véres testtel, véres szemekkel és fülekkel, |
| ti emberbe-épített részeg hárfák, bíbor hegedűk, |
| csengőkúp bronzkalapján nyargalók |
| s odabent, alúl az ütő-here leng, mintha csődörló rohan, |
| az Apokalipszis pókhálókockarács könnyű trombitái, |
| végtelen, feszes háló-kürtök: végítéletből, |
| mint keményített cérnacsipke-kosszarvtülök, |
| kitépett angyalszárnytollak véres szarucsőhegyeivel fogaitokat piszkálók, |
| a világtény korhadás-réseket, mert csillagok tömődtek az odukba, |
| hisz úgy zabáljátok a világűrt, mint bolond az aranyhalat |
| s az aranypikkelyek, a csillagok fogatok zománcán, a zománc-lukakban |
| az idegig mérgezve, nyomva az égitest-súly ragyogással |
| s az ajakredők is csillagaranyhal-pikkelyesek, |
| s a kitépett pillahártya-szárnykés, az angyaltoll véres csőszár-hegyével, |
| a túlvilág-fogvájóval turkáltok fogaitok közt, |
| ahogy a kitépett lúdtoll sárga, véres és mirigyzsíros varrótű-hegyével, |
| az angyalgép-tűvel fogunkat piszkáltuk gyerekkorunkban |
| és nyálat köptünk az alkonyokra: sisteregni, |
| buborékhalmaz párapontokkal füstölögve enyészni |
| és hajnalt haraptunk fehér fogakkal |
| és haraptunk anyaemlőt: csecsemők, fiúk, férfiak, |
| asszony-emlőt szerelemben rágicsálva, szopogatva!, |
| mellbimbó pihetál, mirigytál barnalila gyűrű-félgömbjét, |
| mintha vérkörte fejét nyalogatnánk csumástól, |
| ti: ragadozás-láncok krokodílus-csorda úszásból, |
| hullarablás-láncfűzérek keselyű-ugrálásból, keselyű-szárnylengetésből, |
| gőzölgő szénatojásért térdepelve tátogók az éposz-lovak segge alatt, |
| az éposz-ló görbülve fölemelt szőr-ív farka alatt guggolva ihletettek, |
| várva, hogy megszülessen a mítikus lilafekete hús-vödörből, |
| a puha, feketeszeplős, aranypettyes rózsaszínkék kürtként kitüremkedő kehelyből |
| a varázslat-lószar, az éposz-ürülék nyálas, gőzölgő szent világ-gombóc, |
| ti a nyálas, szent kozmosz-táltosló halál-tojását, szarrá emésztett édenét |
| kézzel cinkvödörbe, ezüstvödörbe, kristályvödörbe, aranyvödörbe gyűjtögetők, |
| mert jó lesz a házfal-tapasztáshoz, |
| sárgaföld-padlósár-gyúráshoz, |
| amiből a mámor vers-temploma, a szegények hit-katedrálisa fölépűl, |
| a misztikus, sár-szilárd, agyag-meleg, Isten-szemfenék-sötét Isten-gyomor, |
| hisz ez is ragyogás és ez is nyomor!, |
| ó, ti költők, ez is az egyik öröklét, |
| nemcsak a frissen-tojt madártojás, |
| de ez az éposz-ló nagycombú segge alatti ihlet-guggolás, |
| ez a füstölgő világ-varázs!, |
| ó, ti boldog megszállók, kegyetlen hódítók, lovakról hátrafordúlva nyilazó menekülők, |
| ti öldöklések és mészárlások vérző szent sebei, |
| megerőszakolt nők gyűlölet-erjedésű méhe, |
| lenyelt, megemészthetetlen rák-tonnák |
| a történelem bálna-gyomrában, |
| akik az éj hangszálain ültök, |
| mint sárga fűszálon a hegyes hártya-hintaló szöcskék |
| és combotokra, lábszáratokra, szárnyatokra szerelt hegedűk |
| és csáp-dobhártyátokban, comb-belső hallóhártya-fületekben |
| a világzene, világzaj, világdübörgés, |
| akik csillagmező-pajzsok fényszálkái között ültök, |
| mint zöld fűkalász tű-halcsontváz halálhárfa-utánzatában a fekete tücskök, |
| a kezdet élő vulkán-krátereiből |
| ahogy mancsával a medve nyúl a faodúba mézért |
| s kezetekről nyúlós, plazmás tűz csorog le |
| s az atomerjedés-gőz illata orrlikaitokban, |
| kétlábon-járó alvilág-árnya emberlovak, |
| kakaskukorékolások hajnali tűzvészei, |
| galamb-epéből gyúrt Krisztus-szívek, |
| bánat-barlangok, pokol-kijárata kürtők, |
| az elmúlás papírusz-hajói, |
| Istent szemgolyóval-horzsolók |
| s pupillátokba zuhan az Isten-árnyék, |
| denevérszárnyú vámpírok petetojás-belsőtavú, |
| virágporos potrohába fogsorral kapaszkodók, |
| a csillag-éjt, mint száraz kukoricacsövet morzsolók, |
| bújdosók, száműzöttek, menekülők, üldözöttek, rab-tábor lakók, |
| ti Krisztus lábának, Krisztus kezének szögei, |
| a rózsaszínkék világegyetem töviskoronaként fejeteken, |
| ti halott világokból élő tetem, |
| űr-szerkesztő-csillagászok, kozmikus szentek, lét-feltaláló bolondok, |
| ti temetők ügynökei, halott-árusok, |
| halpiacok véres-kötényű sellő-kofái, szirén-árusítói, |
| szíveteken polip-koszorú, fejeteken tintahal-korona: |
| nyálas, szemölcsös, pipás, gyémántgombos, savó-szemű |
| fodrokból, szalagokból, karokból, púpokból szemhéjtalan kazlak, |
| ti, háborúban elveszett varázsbotok, |
| tündérek arany-mankói az üveghegyen túl, |
| ti a hang és a csönd strucc-fogattal húzott aranyszekerein ülők, |
| sasok-húzta kristály-gyászhintók légyszemként befűzött bak-párnáin ülők, |
| halál-kocsisok, feketeszalagos üvegcilinderű gyászkakas-huszárok, |
| koporsókat okádók, temetőket majszolók, |
| hajnali éggé gyűjtött búzavirág-kazlak, |
| világ-utak vadászai, út-gyűjtő vadászok, |
| s az utak nyüzsögnek bennetek, mint nagy kosár kígyó, |
| egymáson csúszva, tekeredve, hullámozva az utak, |
| mint sziklavölgyet megtöltő milliárd kígyó, |
| hemzsegve, izmosan, pikkelyesen és iszamosan hömpölyögve |
| s az utak fejéből, a lapos és páncélgyűrűs orrlikak alatt |
| kék lángér-horgonyok milliárdjai lövődnek ki hosszan, |
| mint amikor a láva-erek gomolya |
| lecsurogva a hegyről kéken irizál, zölden beszél, |
| ti mesék két bivaly húzta zöld szénásszekéren kuporgók |
| s szívetek párás, nedves dzsungel-talaján: |
| mint Madagaszkár szigetén |
| a páradús őserdei levegő, a nedvesség-tömött mocsárszivacs-föld |
| a 10-13 milliméteresre nőtt, alig 0,25 gramm tömegű |
| aranyvörös békák nyüzsögnek, |
| a könnyek, a könnyek, a könnyek |
| s kicsinyük alig 3 milliméter, |
| sziveteken törpe-béka milliárd, |
| s úgy ülnek a rózsaszín hüvelykujj-körmön, |
| mint piciny feketeszeder, |
| Assisi Szent Ferenc feketebarna könnycseppjei, |
| mint ló szempilláján a véres pára-pont: |
| az aranygríz-vörhenycsücsök kuporgások, |
| az arany-szemüveg szemkeretű pislogás-pontok, |
| a foltos rudacskák hegyesedői, |
| a gyöngymalac vérszeplő-ragyogások, |
| párabőr-tündérpázsit pislogás-kúpok, |
| a nyitott magzat-szemű mézes-vér csöpp kuporgás-csomók, |
| úgy ülnek a bennetek-dzsungel burjánzás-zöldben, |
| a páragőz mocsár-talaj-retinán |
| ködként, zöld füstként a csönd szárain, a hallgatás oszlopain |
| függő fátyolmoha-erdők szemfenék-idegfoltján |
| akár a mindenség hemzseg végtelen pislogó hálószövedékben, |
| úgy ül a pislogás-apró béka-milliárd: |
| a létben kijelentve lényével magát: |
| az ugráló barna pont-tömeg, |
| a mászkáló barna mitesszer-kása pettyek, |
| mint hajszáleres könnyek, |
| kapilláris-kúp enyv-csillagocskák, |
| eleven aranyszemcse-kupacok, |
| apró bőrmanók arany-millpoen öltözetben. |
| Hol vagytok költők, barátaim? |
| akik ortodox vagyonokból vagytok és ikon-arany füstlap-anyákból: |
| akiknek jobb tenyerében piciny kő-buborék templom, |
| bal tenyerében a gyermek-Jézus áll |
| tarkójából kinőtt aranyostya-pajzzsal, |
| mint a Triceratops gyönyörű óriás tarkó-párta-csontgallér |
| őshüllő-nyitott nyakesernyő-taréja, |
| a tarkóból a fej fölé magasodó küllő-ráncos fodros gyöngyszövet-bőrpalást, |
| a gyöngyvászon-bőrpajzs, mint egy sarlósan széthúzott színes lampion, |
| fej fölé torlódó királyi kabátgallér-gyémántszőr-félkehely, |
| lepkeszárnyú bordás vietnámi dzsunka-vitorla, |
| mint a galléros gyík csontlemez-legyező szivárvány-tarkópajzsa meredve, |
| mint égő petróleumlámpa üvegcilinderének hátlapja fénylő fémkorong, |
| az óriás aranyostya-glória tarkó-pupillás Jézus, |
| akiknek szívéből világ-óriás hólyag |
| éhség-tasakok, falánkság-zacskók lógnak ki, |
| a szív-gége alatt, az égés-túlműködés zsákok, |
| a hatalmas, vastag nyaki golyvák, |
| az áll alatti rettenetes, vérerekkel átszőtt lila gombák |
| s a szív-tasakok, a kitüremkedés üresség-sérvek, |
| mint a legyek emésztő-bögye, méhek, darazsak elő-gyomor |
| gyűjtő-bögye, a vágy-herezacskó: |
| s abban tároljátok a csillag-ős sűrű mindenséget, |
| a csillagözönlét tetves tüzet, |
| hogy legyen mit majd vers-szájatokba fölböfögni, |
| mint csecsszopó hangosan a fogatlan szájba az anyatejet: |
| vért, mézet, égitest-létezéstüzet, halál-kínfagyot, |
| savanyú, mérgezett, büdös emésztett folyadékot, |
| ti keményen, sárgán, páncélosan csillogók, |
| mint a krokodílus-has mozaik-márvány kéreg-pikkelyei, |
| vérmozaik-függőleges csonthártya-lepkecsillag karéjtöltelék |
| koponyabelsejű gránátalmák, |
| ölyv-karmúak, lepke-fogúak, őz-merengésű csöndek |
| a suttogás-erdő aranyból fáradt zöld sátraiban, barna öbleiben, |
| az aranypetty rezgés-tavakban, |
| ti hátatokon számmal-megjelöltek, mint a rab-kopaszok, |
| fekete sirályok alvilágból, |
| sugárzás-hattyúk árny-dagályból, |
| akik kopár karszthegyekből vagytok, hígopál tóból, mályvazöld folyóból |
| és a sárga kapilláris-szőr hegyi úton apró ezüst szamár kapaszkodik |
| és kosarak jobbra-balra cukordinnye-pocakján, az óriás értojáson, |
| mint az egyensúly két fordított vesszőfonat-kalapja |
| és völgyszirom-hátán kisgyerek |
| és a tóban aranyrózsákból font titán hempereg |
| és a jegenyefák víz-súllyal feszes víz-erek az izzás-fehérben, |
| a fönti magasból odalenti mélyben |
| és a jegenyefák árnya a jegenyékben |
| s a fény-robbanás árnymotor nukleáris hangjai, |
| mint a megvalósulás zöld Isten-harangjai |
| a levelekben, az ág-kéreg, törzs-kéreg alatt a növényi éjben, |
| a sejt-reményben, molekula-edényben, atomrács-szenvedélyben, |
| az elektron-bolyongás-sugárcsomag-hullámlázban, |
| mint áram-szövet befalazott házban, |
| s az aranybuborékláng hagymakupolán zöld aszály |
| s a kör-erkélyes minaret-csápok, a sír-jele kőturbánok |
| halál-udvarán kő-törmelék és sűrű tiszta fű. |
| És pupillátok kocsonya-dióban fekete betű. |
|
| Mert mióta itt voltatok nálam, |
| mindíg csak rátok gondolok. |
|
| Ti a messziség hígmagas, bárány-öves tenyészetében, |
| a kristályhigany tó túlsó oldalán, |
| a zöld víz mögötti zöld patak zöld fái alatt, |
| mint egy másvilág-mesében. |
| Én, itt, mint ősi lényekkel kifestett kőkorszak-barlang üregében, a színes állat-varázslat kő-hüvelyében |
| s a nyirkos, izzadt sárga barlangsárban |
| óriás medvekarom-nyomok, négyujjas sárbárka medvetalpnyomok |
| s cseppkővirágzásból fehér rozmaring-ágak, |
| szilárd lomb-vízesés szőlőlevelek. |
|
| Ti a magassá-terpedt ősfűzfák lomb-görnyedt, zöldszálkás keretében |
| a fűgyapjú félsziget árnygazdag, aranyfoltos asztalainál, |
| mint csápos darázskoponyatetőket körülülve, |
| mint titán ősmadarak pikkelyes, karmos lábujjai közt, a gyökereknél |
| s a forrás-tó hosszú, lapos, áttetsző oldalsejtébe dobva |
| ezer borospalack, ezer kristályvizes-üveg |
| s a víz-alja lágyan ringó zöld moháig |
| látható a többezer függőleges üvegtest, |
| mint légy, darázs, méh, szitakötő szemének |
| pontszem-rudacskái, facetta-kelyhei, a látó-gombostűk halmazkötege kéve, |
| hatalmas rovarnézés volt a tószél vize az ősfűzfák |
| aranyzöld-befűzés forgács-tükör idézetében |
| s ti ott ültetek hagymát, húst, paradicsomot, paprikát, kenyeret harapva, |
| fehérbort, vörösbort nagy poharakkal a Pegazus-szájba döntve, |
| mintha hatlábú táltoslovak ónkannákból parazsas lángot isznak, |
| mintha Pegazus-ménes kristályvödörből vért, harmatot inna, |
| vízzel higított virágmézet, mézes tejet inna, csillag-emlők anyatejét, |
| mazsolát enne, illathab-rózsaerdőt legelne, habzsolna tűzliliom-szirmot. |
| Mint az Apokalipszis végítélet-csatája |
| villogott, szikrázott, lángolt a zenészek réz-magasság |
| kürtje, trombitája, pisztona, tubája, fekete, ezüst-légytalpas fuvolája. |
| S a harmonika szelvényes fújtatója a hangszálfogsor résén hörögte a zenét. |
| S fényt lőve villámlott a holnap a bárányhalál késén. |
| Mint akkor, apám temetésén: |
| a zöldvihar februári esőben. |
|
| Ó, költők! Költők, barátaim! |
|
| S ti könnyű, szép trubadúrok |
| a dohogva csúszó könnyű kotlós-hajón, |
| s a hajó-orr vastag fehér tajték-bajsza |
| végtelen ék-alakú hógerinc-sövény |
| a fölgyűrt, szilánkos zöld víz üveggé némuló felszínén. |
| Két hosszú, fehér rózsákból font szirén, |
| két hosszú sellő-test, ahogy sziszegő hab-anyagával víz-csönddé simúl. |
|
| Ó, költők! Költők, barátaim! |
| Ti ott ültetek a zöld fűsziget terített ünnep-asztalainál. |
| Én a magam barlangjaiba, bánya-járataiba nyál-cérnán kötve hullva, |
| önmagam-szülte önmagamon, |
| csöndem pókfonalán az üregek sáros, titok-nedv ragyogás talajáig lecsúszva: |
| ott álló üvegóraként megállva |
| az Idő Ős-Csönd szívverését hallgatom. |
| Ahogy a teljes szív dörejét hallja a szív-atom. |
| S ragyog a véres üveg-óratest, |
| mint sár-sziromra tett kioperált emberszemgolyó. |
| Akár az arany-pisztránglombú tó. |
| Pedig öreg zöld vascsónakban ülök a forrás-tavon. |
| Mi vagyok itt? A kint, a bent. |
| Mi vagyok itt? A fönt, a lent. |
| Mint a lét-selyemragyogás beszűkülése, kiterjedése: |
| a mindenütt-van mámor-indulat. |
|
| Vas-csónakban a gondolat. |
|
| És fönt a bárányfelhős messzi ég, |
| a mese-kék ragyogás-mennyiség |
| ami csöndet-sodorva csönd-ágain visz |
| és lent a víz alján, a víztestben a lebegő, lengő, merev zöld tenyészet. |
| A csönd-lomb a csöndben zöld terjedésben. |
| Mint mindíg a részlet a szétzáruló egészben. |
| A zártan szétámuló terjedésben. |
|
| Az, aki én vagyok: a természet, |
| az, aki ti vagytok: az igézet. |
|
| Az, ami emberré összeszőve mind vagyunk: halál. |
|
| Ember az emberben csak elmúlást talál? |
|
| S az elmúlás csönd-dróthálóban függő homálytömb-kötegei |
| az ember-alatti lét titoktest-jelenéseiben |
| s lógnak, mint a semmi-hálózatkeretű semmiben |
| a feszesség-idomok, feszültség-kúphalmaz-csomagok, |
| az enyészet-szenvedélyben |
| megérett rejtelem-állapotok. |
| Akár a feketefürt fekete csillagok |
| a végtelen tér-magányban. |
| Ahogy az Isten önmagában. |
| Akár a bogyógyümölcsös téli gallyak a sűrű páragríz |
|
| Mint könnycseppen a napfény-pikkely. |
| Mert könnycsepp a forrás-tó |
| egy ősangyal szemcsücskében. |
| Mert az ős-tó, mint földgolyó-gömbterülése tág |
| ősangyal-titán óriás kék szemgolyója |
| s a kék szivárványhártya gyöngyszőr-korongmezőben |
| S a pupilla-mélyben hallgatag szénrudak |
| s a szemfenéki erek rubint gyökérsík szőnyegfonata világít, |
| s a kék kristály repedés-hálózatába vér gyülemlik lassan |
| s a látótestből skarlát kapilláris-füst szivárog. |
| S a gigászi kék szemgolyóban |
| arany-tölgyfák rezgő arany-lombjai a halak, |
| hullástalan halandó aranylevelek. |
| Mint szem-idegben ragyogó molekula-tömeg, |
| mint molekulákban a ragyogó atomok, |
| elemi görbék, sugarak, pánt-nyalábok, pontrezgés kötelek, |
| rácsok, párahullámok, elemi négyzetek. |
|
| Fönt a tó fölött a fű-korpa törpe hegytetőn, |
| a fehér kő borda-bőrén, a napfény hónaljában |
| a feketecsíkos, borkőszínű kolostortemplom, |
| a vöröstégla-istenakarás: |
| akár egy aranycsíkos-feketecsíkos, |
| vörös prizma-mozaik szemsisak-kupolás |
| aranyköd-potrohú tömzsi darázs. |
| És lent az ónszürke karszthegylánc-görbe alatt a tó, |
| a titán türkiz-egysejtű, smaragd-amőba |
| és túl Albánia kopár hegyei, partjai, |
| a cserjés hegyek, kőmaláta partok |
| s a néma vízben, a kék csönd-örömben |
| határ-kerítés fehér bója-lánc, mozdulatlan sejt-koszorú, |
| önmagát-ringató, önmagán lengve derengő tojáskerítés-béke. |
| Egy ország kezdete, egy ország vége. |
|
| És itt az ősfák zizegő, ferde lombzuhatag |
| hullástalan hullása alatt, |
| a lenti magasban, fönti mélyben |
| mint kiszélesedett hosszú pogácsa-ér, |
| mint vastag, zöld visszér, |
| a föld fűszőrös lábszárában, a kő combjában: |
| a zöld mélység, zöld néma lassúság |
| a lombtükrözés szilánkos zöld mozgástömegével beszőve. |
| S bárányfelhők a víz-alatti égből |
| púposodva, göndörödve, habcsiga-vánszorgással kinőve. |
| Itt-ott sás, kákics, nád-ringás |
| zöldbojtú némaság-rudakból, |
| hajlított pengeszál hegyesség-lapokból |
| s egy vízbe-dőlt öreg fűzfa |
| csontszerkezetté kopaszodva rohadva, |
| mint sárkány-ősmadár csontváza, |
| szárny-ujjcsontjain zöld hártyacafatok. |
| A vízben zölden szőrösödő lét-száraz gally-halom: |
|
| széles zsilip-fogsoron át |
| a fehér a zöld teljesség hidegébe, |
| a mozgás a mozdulatlanságba, |
| millió zöld izommá fonódva fonva, |
| a kifolyó könny a fölgyülemlett könnybe, |
| ahogy lapozva kéken a zöld mindenség könyve, |
| széles, tág hab-túrás, tajték-forgács terülés-vízfarokkal, |
| csapkodó zöld vastag hal-farokkal, kristályszög-hártyabőr uszonyokkal, |
| ágaskodó vízoszlop-tutajokkal, dörgéshab-csúszáslapokkal, |
| széterező nehéz vízkéve-seprűhalmazokkal, |
| a víz a vízbe tolódik önmagából önmagává megsemmisülni, |
| mint a kijárat-kövér kő-ősasszony |
| magzatvize, ha zuhogva elfolyik |
| s kezdi majd a rettenetet, a mindenség-óbégatást szülni, |
| s a fönti fehér gyűrődés ránc-téboly hab-dörejében, |
| mint mikor beomlik az Éden, |
| a páfrányos, hólyagos tollasodás |
| s a tóban a vastag-vágy víz-erek zöld oszlás-függőkertjében |
| a csönd szaga rángás-dimenziók, |
| amíg az eleven híg kristályoszlop-dugattyúsorok, |
| földrész-nagy tollak vízből, |
| emeletesen lefelé-zuhogó gigászi víz-templomi orgonák |
| a tóba fúródva és hullámfolyással hullva |
| elolvadnak mint jégcsap-agyarszakállak az eső zöld ködében, |
| amíg a távolodásban, a befelé-mélyülésben |
| a rángás, gyűrűtágulás, tollpihe-hipermozgás, rengés önmagába-enyészve kisimul. |
|
| öreg, kék vascsónakban ülve. |
| Szívem nehéz a vasladikban, mint a karszthegyek. |
| mereng létezése lehetetlen önmaga-idejében, |
| s benne és kívüle az a világ |
| ami tágban a szűk, szűkben a tág, |
| a vékonyban a vastag, a vastagban a vékony, |
| a hígban a szilárd, a szilárdban a folyékony, |
| a négyzetben a kör, a gömbben a négyzet, |
| s a háromszögekből végtelenné csomagolt |
| részlet-összesség, összesség-részlet, |
| ami van, ami lesz, ami volt, |
| a hulló, a növekedve fölágaskodó, |
| a semmi rácsaiba elfehérült ujjhegyekkel kapaszkodó, |
| hogy önmagából önmagába ne hulljon, |
| vérezzen arany-álarcból szemgolyója, |
| sétáljon az űrön, mint vízréten a gólya, |
| s tejutak patakzanak fogrései közül, mint a nyál |
| és látása ráncos zománc, recés ezüst |
| s gomolyog a világegyetem-aranyfüst |
| s a gomolygásban izzás-csomók petefürtje világít. |
| Halpete-fészek, békapete-függöny, |
| habharang levegő-pókkupolában hízik a világ-gyöngy. |
| És az elmúlás, mint nagymacska nyálasan ásít. |
|
| És szájgödrében a semmi forró homálya pirosan világít. |
| Mint sziklarésen barlangba hulló csillag |
| a víztócsa-tálban arany ponttal visszarezeg: |
| a piros homályban az emlékezet. |
| S ami lét volt: árnysötét görbület-folt. |
|
| S vastag, puha, mély üveghús-merengésen ringatódzom |
| kopott, horpadt, kék bádogladikban ülve, |
| iszapmohás-szárú iszapmohás levelekkel, |
| bokros, szétburjánzó levélkötegekkel, |
| növény-fülekkel és növénykötelekkel |
| a tóvíz felszíne alatt omolva, szétágazva, hegyeződve |
| s a fenék-iszapból, a homokmocsárból, |
| a növényi váztörmelék-sejthulladék-halálszemét-iszapsárból |
| piciny szódavíz-pálmafái esernyőzve föltüremlenek, |
| vízhólyagocska-vízpetelánc-szomorúfűzek, |
| vízbuborék-kéve vulkán-működések |
| erjednek föl a vízfenékről |
| s eloszlanak tóvá egyesülve, |
| a vízben összetörve, tóvá oldódva a vízben a vízből |
| az esernyőborda-kalap buborék-ágak, |
| vízgyöngy-peteoszlop gyöngyfürternyő-virágok, |
| vízgyöngy-gerincoszlopú, vízgyöngy-pártataréjú víz-csikóhalak |
| halcsikó-ménese lent a mélyben a szódatű-buborékvirágzás, |
| vízvirágok mezője, törpe nyáj bizsergés-liget szódavízből |
| a sárga lófarok-szőrből szőtt síkosan száraz tófenék, |
| mint aprószemű, finom ezüstláncokból |
| ernyő, kampósbot, selyemkesztyű, selyemharisnya, |
| kristálykorona, töviskoszorú |
| a vízben a homokmoszatból föltoluló vízbugyborék-erjedés, szóda-csáp ágaskodás, |
| mert hosszú, csigolyás rovarcsápok, |
| lepkecsápok, hőscincércsápok, |
| kigöngyölt lepke-pödörnyelvek, |
| finom kaportányér-dróthorgolás bogárlábak |
| nőnek a rovarpete-sodronylánc vízbugyborék-hajszálnövekedésből, |
| hosszú petelánc-szakállak és petefűzés-szempillák, |
| mert a vízbugyborék-tolulás vízpete-szőrzet örök növekedése |
| lent a forrás-tó mocsár-koporsó homokdeszka-alja |
| ahogy hangtalanul sistereg, kierjed, fölerjed s molekuláival szétzizeg, |
| mint szüntelen születő, szüntelen szétfoszló, szüntelen elfoszló, |
| virágállatok hajparóka csillagtelepe, |
| hajcsillagok bizsergés-vízlánc virágállat-virágzás-állománya. |
| Mint elemi részecskék ütközéséből, |
| a roppant energia-összecsapódásból |
| szökőkutasan szétspriccelt |
| kacskaringókkal és buborék-páralánc görbékkel, csigákkal, |
| csipkékkel széterjedő bomlás-páfrány, egyesülés-bozontszakáll, |
| füstkarikák, lánchólyag-Bábeltornyok emelet-kürtje, |
| tűzfényen ringó hólyaglánc-szövés kalapja. |
| Ó, a forrás-tó kapillárisai! |
| A víz-alatti ferde, rücskös, mozaikos, lemezes, függőleges |
| sziklák kivezető csövecskéiből, köldök-pontjaiból |
| emlőbimbó-nyílásaiból, hajszálszűk közlekedőedény-pórusaiból |
| a vízbe lefelé ferdén, vagy vízszintes lánc-vonallal, |
| vagy lefelé-ágazás láncfonallomb-gyökerekkel |
| bozsog, bugyog, forr ki, lövődik, nő szakállazva, |
| tolódik, mint a bimbós tavaszi ág, |
| apró fogsorok fűrészeként kiegyenesedve, |
| lombfűrész-szál mozgással a vízbelsőt fűrészelve, reszelve, |
| mint gyöngylánc-reszelőcskék, |
| ontják a forrás-tó vízébe merűlt potrohú |
| hatalmas kő-bogarak tojócsövei, |
| a mohos sziklák szülőcsatorna-szigonykürtjei |
| láncosan, fürtösen, csomósan a ragyogó petehalmazokat, |
| a pete-kötelek végtelen fonaltörzsecskéit |
| s azok buborék-kupolákkal, buborék-kúpokkal, |
| peteragyogásból készült cilinderrel, |
| földig-szoknyás apró szomorúfűz-köpennyel, |
| a vízbe-születve vízzé enyésznek a vízben |
| és összefolynak, mint tűz a tűzben |
| és eggyé olvadnak, mint láng a lángban |
| a kő-repedésekből, a kőszivacs-likakból gyöngyözve áradók |
| s a vízben mégis külön a víz, |
| tolulna föl bozsgó és mocorgó virágállat-telepeivel, |
| hiszen a tóban a kéksárga símanyál vízfenék |
| apró szökőkút víz-virágai fehér gyöngyfűzés-rojt-sipkákkal, |
| szikráznak, láncosan hólyagzanak, fürt-kalapokkal buborékzanak. |
| Csupa gyíkfarok, gyíkszem, gyíkszemhéj, gyíkpikkely |
| ragyogás-foszláspillanat. |
| Ó, a vízben a sárga iszap-talajból, a szürkekék szikla-oldalakból kinövő |
| vízpete hajszálcsövecske-szálak |
| imbolyognak és mereven csúcsosodnak, |
| mint a fejtető hajforgóján |
| a tetűserkékkel bütyökcsövecskékké dagadt hajszálak. |
|
| Csöndet virágzik a vízmély csöndje |
| s a forrás-tó híg kristálytömb lassú csúszás-magánya |
| vízpete-szódaerjedésből csönd-virágzás. |
| És bugyborog, forr, szökik, ágaskodva fürt-szirmokkal olvad |
| a vízpetelánc lenti virágoskert, |
| a peteláncfonat hólyagocska-oszlop törzse, hólyagocska-vízszál ága, |
| magából fonva, bontva oszlás-özönt. |
| Ez a csönd-virágzás csönd-temetője csönd-tenyészet. |
|
| a haltól, békától szüzet. |
| Nézem és értem az egészet. |
| A kétfajta működésű egy-anyag, |
| a más az azonosban, az azonos a másban, |
| mint az arany-villanás a gyászban, |
| az ugyanaz a születésben, elmúlásban, megmaradásban. |
| Ahogy a vízmélyi oldalkövek hajszálcsövecske-szivacsrendszerén |
| tódul, tolul ki a hólyaggyöngyöcske-lánc, vizpete-hajszálfüst küldemény, |
| akár a csillagból a fény, |
| s a víz-sarjadás a vizet növeszti, |
| a víz-szőrgomoly széles zöld forrás-tóvá dagad, |
| óriás hínáros csönd-sejtté kristályosul |
| És szikrázik és ragyog, mint egy óriás zöld-iriszű szemgolyó. |
|
| És a tóban nincsenek halak! |
| bent ebihalak, fönt szitakötők. |
| Nincs rajta szitakötő gyémánt-vízimalom. |
| Zölden, pirosan, kéken, sárgán |
| szikrázó kristályalma-fejű négyszárnyú állat-szivárvány, |
| hogy zöld nádlevélen ülne, mint a halálra-mohó |
| angyal az Isten zöld-kés szempilláján. |
| iszapfenékig-csönd a vízben, |
| a csöndfelszín ránctalan vízbőre alatt. |
|
| S lebegek a tavon, tükörképként megfordítva a vízben |
| s úgy vagyok látásként a tóban, |
| mint egy óriás szemgolyóban, |
| s a vízbőrön, a szemhártyán a nap |
| parázs-lovai sárgán legelésznek, |
| s a zöld irisz-szőrök domború moszat-mezőként izzanak. |
| S ami lent van: pezsegve, forrva fölszáll, |
| s ami fönt van: zuhanó kőként lehull. |
|
| Igy van a halandó halhatatlanul. |
|
| és a csönd vidéke borzas feszesség, |
| természet-alakzatokba zárt feszültség. |
| Mert a borítások, kérgek, héjak, bőrök, páncélok alatt |
| munkák, szorgalmak, zenék, viharok, robbanások, |
| működés-magányok és munka-társulások, |
| csillag-járás utak, üstökös-gyűjtemények, |
| csöpp atommáglya-létezéslelemények |
|
| mint hatalmas, üveges halszáj tátog. |
| És fénytűből vannak a halfogak: |
| a halfogsor tű-sörte, a tűkoszorú-csengő gégefogak. |
|
| s a lassú evező-csapástól |
| csörög, törik, lemez-lombbal tántorog, füstöl a víz, |
| mintha száz szódavízzel teli szódásüveg robbanna szét: |
| forró, őrült szénsav-kévéket lökve, |
| zöld üvegcserepekkel szilánkosan dühöngve, |
| mintha csillag születik, földrész születik. |
| A vízrehajló nyárfák, a vízig-szoknyás fűzek |
|
| Az evezőről a vízbe nagy zöld vízcsöppek hullnak: |
| és csöppenés-súllyal táguló karikákat gyúrnak a vízbőrön, |
| aztán fény-felületté simúlnak |
| s csörömpölnek, mint az üvegtörés a víz-szilánkok, |
| a lapát-mozgástól az üvegláng-cserepek. |
| Ahogy önmagából az áttetsző tiszta fajsúly kireped |
| s reng, mint a lomblevelek. |
|
| S a vízre-hajló fák lombja a víz |
| s a vízben tükör fák zöldje a lomb. |
|
| És mért bűn és mért fájdalom, vér, üldözöttség, öreg bánat |
| A költő hova mehet, kihez mehet? |
| s benne a világ-teljes ég, |
| mint bozóttűz, erdőtűz ropogva, sajogva ég, |
| szikrát köp, sisteregve, sziszegve lobog |
| és fröccsenve, durranva szállnak, lövődnek |
| a fenyő-tobozokból kirobbanó hús-szív pikkelyek, |
| a parázs-bogarak, a tűz-metamorfózis szentjánosbogarai, |
| hosszú, görbe, egyenes, vörös, sárga meteorit-izzás-vonalakat |
| húzva a dörgő lángok közti hő vörös üregeibe |
| és csontváza pórusai is kék füstöt eresztenek, füst-gallyat növesztenek, |
| s tudja hogy együtt ég el |
| az égés-özön mindenséggel, |
| a növényekkel, állatokkal, madarakkal, rovarokkal, |
| a kővel, a földdel, a levegővel, a vízzel. |
| mert lét-azonos a csillagokkal. |
|
| Ahogy az élő létezőkben a nedv csobog, |
| szűk edényekben, finom csőszálakban, tág edényekben |
| bonyolúlt-széterjedésű hálórendszerekben, |
| háromdimenziós hálóköb-emelet kapilláris-torony szerkezetekben |
| a vér, a víz és minden más folyadék, enyv, plazma, nyirok: |
| úgy legyünk romantikusok, |
| s kis billentyű-kapuk, finom visszatartó-csapok |
| hogy sorsunk, a mindenség-hasonmás |
| ne legyen zuhatag összeomlás. |
|
| Az ámulat-erekben sajtolódva fölfelé |
| s a vissza-áramlás álom-gyökerekben szállva lefelé: |
| amelynek vízoszlop-pupillája alatt |
| hatszáz kristálytornyú kristálykastély van |
| s a hatszáz tündérasszony-fejű gyíksárkány-férfinő lakik abban, |
| a Szemgolyófürt tündérsárkánygyík-nőférfi hatalom |
| s a tornyok, a várfalak nyitott kristálykönyv-ablakaiban |
| a tündérnőférfiszemek az ablaküvegek, |
| ólomkazettás színes üvegablakok, |
| fehérpupillás óriás szivárványtojások |
| a kristálykeretből légyszem-emlőkként irizálva |
| prizma-mozaik szerkezet-hólyagként kidagadva. |
|
| a forrás-tó csöndjén megkettőzve lebegve, |
| magányomból magány-fallá emelve, |
| a kint, a bent, a lent, a fönt |
| sima zöld szódavíz-telepszigetén merengve, |
| mint öröklét-függvény a kozmikus szabályban, |
| tűnődés-bőség, hideg űrterek függőlegese, |
| mert csillag ezen az oldalon, csillag azon az oldalon, |
| Én most így vagyok a kettéválasztott űr közepén |
| magányomból kinyílt szánalom. |
| A szánalom tövises, virágos ága. |
| Az összesség boldogsága és boldogtalansága. |
| Fonjatok belőlem fejetekre égitestek, költők virágos töviskoszorút! |
|
| Mint pusztába épített egyetlen házfalon, |
| a teret egyetlen merőleges síkkal kétfelé osztó épület-lapon, |
| a síkot a függőlegessel metsző magányos házfalon |
| és nincs odakint és nincs idebent, |
| mert ugyanaz mindkét oldalon: |
| puszta tér, fű-sík, szél, levegő, fény-alkalom, |
| ablak-nyikorgás, ajtó-csikorgás, |
| vinnyogó rozsdás zsanérok, |
| és nincs befelé és nincs kifelé |
| csak függőleges nyitott kétoldaliság van, |
| mint az éjszaka egy faágon lógó télikabátban |
| és hull a csillag, mint a hó |
| és a szövetposztó már csillagból való, |
| és nappal fényt jelent, éjjel űrt jelent |
| a függőlegesben a függőleges nyitottság, |
| a kívűl-belűl roppant tér-azonosság |
| és a halál az üres térben, a lapozódó tér-üregben |
| A dicsőség, a halandóság, a lét-olvadás, erő-hatalom. |
|
| ha ugyanaz mindkét oldalon? |
|
| a vízszintes-sík láthatatlanul mozgó vízfalon. |
|
| Az örvénytelen zöld forrástavon. |
|
| A zöld kígyó-halmazként moccanatlanul tenyésző, |
| arany-pikkelyhordával legelésző zöld óriás-izomzaton. |
|
| Az érzékeny halandóság lebeg így a közönyös halhatatlanon. |
|
| a bonyolult-tudatú világlét-anyagon. |
| Ami nincs is talán, pedig összeállt kristályosan |
| látó-oszlopokból szőtt látó-egészben |
| az erők, tömbök, tüzek, tömegek, vonzások összege pára, |
| amely szövevény-szem-világegyetemével úgy maradt magára, |
| S kigőzölög a boldog indulat különös pórusaiból, |
| a hálózat-pontok verejték-likacsaiból. |
| A se-menny, se-pokol Titok. |
| Ami van, hiszen lenni fog. |
| A roppant súly, amelyben a könnyű mindenség gomolyog, |
| a mégis-súlytalan mennyiség. |
| Ami úgy ég el, hogy el sose ég. |
| Tüzében lángolni sose elég! |
|
| És nincs határa, mert önmaga a határa. |
|
|