22 A tér-látás…

A tér-látás, a test-látás szerve vagyok, egész testem mellkasomtól a hátamig, lábujjtól koponyabúbig, heréimtől a tarkómig létet néző egyetlen szem. Lencsés pupillámon át a fény szív-bent-munkámba zúdul. Egész testbőröm pupilla, fény-gyűjtő, fény-áteresztő sötét ablak amin a fény kéve-kúttal belém bújik s mint lézer-fénnyel lőtt kristály ragyog a hús s a csont-belső. Lét-gyűjtő szívembe súlya aranytűz-lávával tódul. Egy és mégis bonyolultabb, mint az összetett zöld légyszem: zöld pontokból szita-dombbá szőtt szem-kürtök csillám-púpja. Látni akarom a Mindent! Azt is amit nem láthat szem! S a fény is én vagyok ami a semmit világgá fújja! Mért akarsz megvakítani, kioltani korom-kórság, mint a vesztes a vas-trónon máglyán-sütött győztest, Dózsát?