19 Konganak a bolondok, akár a nagyharangok…

Konganak a bolondok, akár a nagyharangok,
bronz-dinnyés bronz-bunkóval bronz-inget kalapálnak,
a belső kupolában bolond-szívek himbálnak
s zuhognak ön-ütéstől a jajgatás érc-hangok.
Ütő s ütött egy lényből, a vagyok-ugyanabból:
a köpeny s a szív-pénisz, a harang-űrben lengő.
S a bolondok szeméből csorog a véres kendő,
mintha géz-ködöt okád médium asztrál-habból.
Ketyegnek a bolondok, akár az atom-órák,
vegyi agysejt-zagyvával, csöpp digitális aggyal,
mint másodpercmutatók szűk-pontosan biccennek.
S kongásból, ketyegésből szőtt mindenség az éj-zsák.
Mint késsel hadonászó asszony szúr, részeg hajjal.
S szánalmam kinek adjam? A Sátánnak? Istennek?
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]