19 Konganak a bolondok, akár a nagyharangok…
Konganak a bolondok, akár a nagyharangok, |
bronz-dinnyés bronz-bunkóval bronz-inget kalapálnak, |
a belső kupolában bolond-szívek himbálnak |
s zuhognak ön-ütéstől a jajgatás érc-hangok. |
|
Ütő s ütött egy lényből, a vagyok-ugyanabból: |
a köpeny s a szív-pénisz, a harang-űrben lengő. |
S a bolondok szeméből csorog a véres kendő, |
mintha géz-ködöt okád médium asztrál-habból. |
|
Ketyegnek a bolondok, akár az atom-órák, |
vegyi agysejt-zagyvával, csöpp digitális aggyal, |
mint másodpercmutatók szűk-pontosan biccennek. |
|
S kongásból, ketyegésből szőtt mindenség az éj-zsák. |
Mint késsel hadonászó asszony szúr, részeg hajjal. |
S szánalmam kinek adjam? A Sátánnak? Istennek? |
|
|
|