17 Ceruzát-fogó ujjamban…

Ceruzát-fogó ujjamban bőrrepedés-szálka árkok, a hasadás húr-sor húsig nyomott tűkosár-halcsontváz, bőrbe-préselt vályú-hárfa, lékseb fájdalom-hegedű, elsűllyedt cimbalom-asztal redős jéghártyába fagyva. Fáj az ujj és fáj az írás! A ceruza-nyomás láncok hurok-súlya fölfelé nyom, az ujj-húsban mint áram ráz, s körmöm alatt hálós lángok, hajszálideg belső gyűszű, s a papíros visszafáj a bőrseb-szitáig dagadva. Ne mondjátok hogy mit írjak! Mit higgyen a Kozmosz-arcú! Azért vagyok a világon, hogy kimondjam a világom. Istenből kifelé látok, Istenbe befelé hullok. Ő-szemgolyó vagyok, s fény-ő. A nincs, a van, mint a varjú sétál az önmaga-kívűl irgalom-gyász pusztaságon. S kripta-kilincsen koszorúk: az űrben függő tűz-poklok.