15 Mintha egy átlátszó hal hideg…

Mintha egy átlátszó hal hideg belsejében állnék, a zsírhártya-léghólyag, levegő-tök úszó-tojás hajhínáros, ércérnás feszes oldalának dűlve: állok az éjszakában, fejem a holdra támasztom. S köröttem az áttetsző test világító homálya, a fehér hús, s a húsban a szálka-szerkezet-függés, tűcseppkőből hajóváz, fönt a gerinc, lent tű-ernyő, s mint venyigetűz-parázs a kopoltyú-lomb lobogás. S erek: szilárd villámok, bozont-ágazás kék felhők, moha-dzsungel fátylai, a nemzőszerv-tok, zöld belek s bentről kifelé a szem: szemhéjtalan fény-pogácsa. Két kristálymoha-krumpli. S bordás lángok a test-szárnyak. S az űr burka pala-bőr: csillag fény-tetű pikkelyből. Éjem, láng-rács Isten-hal! Benned égek s te köröttem.