12 Összevissza lassú…

Összevissza lassú üresség-rögökben laza hálófüggés, hópihe-bolyongás fölöttem a híg tér több fény-emeletben, háromdimenziós üveg-kristályszorzás. Bennem hálós finom atomrács-rezgésből szőtt csönd dereng, lüktet, mint fény hóhullásban. S ömlik a világűr a kék repedésből, hogy fekete mélyed káprázat meglássam. Ember-alakú szív, egyetlen vér-tömlő vagyok, hajamig szív, szív a bőrkülsőig, csipkefüggöny-kozmosz pontláng-szívszövetből. Ó, valóság-gomoly!, testemben szétömlő!, mit rejtesz odabent, ami nincs odakint? Szén-óra a varjú. Szarka: páfrány ködből.