11 A vér nem számít, a halott nem számít…

A vér nem számít, a halott nem számít, a levágott fej, leszakadt testrész, a hüvelykujjal kinyomott szem, mint kocsonyazsír fényeres vörös szőlőbogyó, a sarlósan elmetszett gége: a csomós vért lövellő porc-kürt, a halál-vörössel harangozó, s a hajnal: bordás ezüst-álarcú mandrill-kakas, mirigykoszorú-seggű pávián-hím, a tetvész. Arany űr-sziklán ül, embercsecsemő-arcú fekete kölykéből, az éjből csillagokat csíp ki s fogaival szétharapja, mint a tetveket az átlátszó könnyű égitesteket, s ugat és bogarászik. S nem számít a hóra gőzölögve ömlő forró bélköteg, a vízdinnye-gyomor, ahogy fagy-tökké virágzik. A nyakig fölhúzott ing alatt a szív-seb, a lehúzott csizma, a dér-pipa, ahogy magát üveggé inti. Az élet nem számít, a halál nem számít, a bánat se azoknak akik a bűnt kitervelik. S lesz mit zabálni, falni, tépni, nyelni a természet ártatlan, egyszerű, boldog, tiszta lényeinek, a Földgolyó égöv-elosztása szerint: a krokodilnak, keselyűnek, sakálnak, patkánynak, sűnnek. Lesz elég hús, zsír, agyvelő, in, bőr, zsiger, izom, emberi belsőrész, szív, vese, máj, tüdő mindenkinek, a féregnek, szalonnabogárnak, baktériumnak, légynek. A szájpumpahólyagos gyémántszerkezetek a halált lefetyelik. S őrjöng az Isten-büntetése Sátán s világegyetemmé dagadt szemgolyói fekete-fény nem-lét üreget szülnek.