9 Az órás az üvegliliom…

Az órás az üvegliliom ágylámpára akasztotta föl magát, betegágyban ülve, dunyha, párnák közt csüngött a rézdróton, mint köldökzsinór-fojtásban a magzat, vízdülledés a szem-bimbókon, ingmelle véres, mint egy csatazászló, érfonat-szobrát nap sütötte át. A pincér is ágyban halt meg, önakasztásban ülve lógott a hajlott rézcső-tulipánon s a templomban leesett a faangyal festett, pávafarkosan szétlegyezett szárnya. A harangozó a padlásgerendáról lógott lilán egy tehénkötélen, lábujjhegyen állva. A csavargó kopasz fekete téli fán függött kiskabátban moha-mozaik faágon. Az asszony a mennyezet alatti kék gázcső-keresztre hurkolt bíbor selyemövön: köntös-kötőmön függött, tört nyaka pihéi arany-pók-tömeg a gázvezetéken. Néznem kellett őket. Lengtek: aranyláncon arany-zsebórák. Álltam az akasztottak rózsakék mosolyában. És úgy lógnak rajtam, mint piros gyermekkesztyűk pamutsodronyfonálon a gallér-körön: pamut-tőgyekként üresen. Élek: önkivégzettek fürtjeként. Mint bolond az elmegyógyintézet ajtó-ívében: nyaktól bokáig biztosítótűkkel fölpikkelyezett kitüntetésekkel. Kétlábon álló gyík szivárvány-páncélruhában.