8

Könnyű neked, te már semmitse tudsz arról

ami itt a Földön és ami lehet még.

Vissza nem néztél a magas ravatalról

s fejeden géz-arc a sárga halál-festék.

De milyen nehéz volt a ravatalig-út:

vér, vizelet-méreg, húgyvérűség lángja

rángatta fejed, mint csődört ha hóban fut

s csontváz-angyal kézben kötőfék-istrángja.

Én meg ittmaradtam. Világ-óceánban

vándorló jéghegyként. A semmin lebegve.

Könnyű a nehézen. A szilárd a hígon.

Alattam lét s halál: tömegmély-magányban.

Fújva, csipogva, váz-lombhullásként lengve.

Kopogok egy síron. Halálig kibírom.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]