4 Ami lehetetlen, azt akarom mindig…

Ami lehetetlen, azt akarom mindig, hogy a titok-ajtó egyszercsak kinyílik, hogy mint a papírlap tűszúrás luk-pontján látom, sík távcsövön, mit jövőm hagyott rám. A papír-pont űrben, döfés-kör szikrán át túlvilággá tágúlt fölnagyított rózsát: szirma cső-mozaik víz-erezetében úgy csobog az Isten, mint vér véredényben. Hogy a halálon túl kozmosz-teret látom, míg életem hordom, mint télikabátom. S élő tűz leszek ha testem csönd jég-ággal. S béka-lebegésben függök két világban: fejig csillag-ködben, zöld szemhéj-pusztában: orrlikkal, bőrkelyhes szemgolyó-almákkal.