6 Előbb a zsidókat vitték…

Előbb a zsidókat vitték, löködték üvöltve a timsószínű, favályús, állathúgyszagú marhavagonokba. Mint kis ősember-csoport a dolog-üres, vágy-hiány földrészeken: vánszorgott az esernyőnyél-görbe nép: bakancsban, kalucsniban, kofferrel, hátizsákkal, selyemharisnyásan, kézben vitte tűsarkú cipőjét. S szemük a szögesdrót-rácson otellószőlőfürtfal, a dróttövis-négyzeteken viaszhamvasan áthólyagozva. Aztán a sváb-szegényeket vitték, tuszkolták a marhavagonokba, rúgva csizmájuk vasholdas hegyével, kocsilőccsel, géppisztoly-aggyal ütve, nagy botokkal verve, bíborban káromkodva, szégyen-meszelten röhögve. És nézte a mindkét pokol-gyaloglást kapukban ácsorogva, az ablak csipkefüggönyét ujjheggyel félrebökve a légy-közönyös nép hatezer pontszemből összetett látómozaik-emlő-pajzs légyarc-szemével. És közben átzörgött, átzuhogott a két katatón tébolycsönd gyászmenet közt, a jövőt görgetve magával: tankvassal csörögve, vágtató lovakon hujjogva, hintókkal, szekerekkel, teherautókkal, Sztálin-orgonákkal, gyalog, nyeregtelen ágaskodó csődörökön harmonikázva: a háború, az okkupálás, a szabadság-hit, felszabadulás-igéret. És azóta is: háborúk, lágerek, szétfűrészelt emberek, anyából kitaposott magzatok, emberszemekkel pöckölők, emberfejekkel labdázó eszelős boldogok! S nincs kapu, csak üreggel átfűzött Idő-Szív a bűnös és a bűn között. És ki váltja meg?, milyen Értelem, miféle Krisztus-halál a bűnös és a bűntelen, a szaporodni szüntelen földgolyónyi emberiséget?